Kecel és a liberális demokrácia
Eredeti szerző: maroz
<
p style=”text-align: justify”>Töprengtem, hogy lehetne írni egy kamuhírre alapozó posztot,
legyen mondjuk Cheţelu de Sus (Felső-Kecel) erdélyi település, ahol ősztől
megszűnik a magyar osztály a helyi iskolában. Átveszi az ortodox egyház a
működtetését az államtól, és mivel az adott településen élők 90%-a román
valamint ortodox, úgy gondolják, hogy a magyar osztállyal nem bajlódnának
tovább, persze a tanárok és a diákok is maradhatnak, csak ugye ősztől románul
fog zajlani a tanítás, valamint az ortodox liturgia szerinti szeánszokra is kötelezően
elvárnak mindenkit, tanárt-diákot egyaránt. Ha ez valakik számára nem
elfogadható, nem kötelező munkaszerződést aláírni, valamint a gyerekek is
mehetnek a legközelebbi településre ha magyarul szeretnének tanulni. Igaz, hogy
ez a település negyven kilométerre van, de hát mit lehet itt tenni? Ez van,
azért a vacak tíz százaléknyi magyarért nehogy már, ráadásul így még több pénzt
is fog kapni az iskola, mert az egyháznak valahogyan mindig többje van, mint az
államnak, pedig előbbi az utóbbitól kapja, de ezt most nem is akarjuk érteni,
mellékszál.
Félek, hogy az élet hamarosan implementálja az ötletemet,
bár ne lenne igazam, de átnézve a szomszédba ez az óhajom naiv ábrándnak tűnik.
De én most mégiscsak inkább Kecelről szeretnék pár szót szólni.
Van ebben a magyar néplélekben valami roppant erős ősanyai
ösztön, csak akkor tud igazán boldog lenni, ha szopat. Az erősebb a gyengébbet,
a gazdag a szegényt, a többség a kisebbséget, és piszkosul élvezi. Sokszor még
csak nem is az az elsődleges, hogy az a bizonyos dolog az ő szája íze szerint
történjék, hanem leginkább az, hogy a másik is kötelezve legyen az ő gusztája
szerinti létezésre. Már ugye abban az esetben, ha ez annak a másiknak rossz, ez
nagyon fontos szempont.
A keceli esetet lehetne másként is nézni, hiszen van az egésznek egy olyan
olvasata is, hogy a többség meghozott egy kényszerű, nehéz szívvel vállalt
döntést, mely döntés sajnálatos módon kellemetlenül érint egy elenyésző
kisebbséget. Jó lenne ezt hinni, de valami hihetetlen mértékben nem megy. No
meg a keceli eset egyáltalán nem egyedi, és itt nem csak arra gondolok, hogy a
kiválasztott államegyházak más településeken is khm…, hogy fogalmazzak finoman,
szóval kibaszott középkori sudribunkó módon viselkednek, hanem úgy általában is
megfigyeltem, hogy ez az össznépi szopatósdi eszkalálódik, mintegy.
Legyen valaki, akinek rosszabb lesz, és akkor minden rendben
is lenne.
Csak ez a fenti rendezőelv tudja kielégítően magyarázni a
keceli esetet. És még másik ezret, hasonlóan. Fel nem foghatom, hogy miért ne
fordulhatna meg egy olyan gondolat is az emberek fejében, miszerint talán meg
lehetne nézni, hogy hogyan lehetne azt összehozni, amikor a kecske is jóllakik
és marad némi káposztánk is. Ha már az egyház működteti, akkor mi a francért
kell kötelezze azt is hinni, aki nem meggyőződésből teszi? Mert a püspök urat (tetszőlegest,
nem mondom meg, hogy kire gondoltam) hitelesen kényeztette egy szolgáltató, és
ebből azt a következtetést vonta le, hogy egy kényszerűségből szopó is tudja
élvezni? Negyven év kötelező vörös zsolozsma után lettünk jó kommunisták? Újabb
évtizednyi kötelező miatyánk után leszünk majd jó katolikusok? Nehezen hihető.
Vesztes játszma ez mindenki számára, már ugye kivéve azt az elenyészően kevés,
szinte akár néven is nevezhető embert, akik mindebből itt és most vastagon
hasznot húznak, olvasom, hogy Kecelen Berger József képviselőt egyből
megkínálták egy aligazgatói poszttal ebben az új, immáron katolikus iskolában. Az
természetesen alávaló inszinuáció, miszerint a közgyűlésben leadott támogató
szavazata és a kinevezése között bármiféle összefüggés lehetne, ilyent mi még
egy jogállamban sem mernénk leírni, hát még Magyarországon!
Megy tehát ez az össznépi laktáció, lassan címert is illene
cserélnünk, irigység-sárga mezőben egy ótvaros nagy fasz, melynek két végén
valamiféle ötletszerű rotációban cserélődik a mi derék népünk, és nem jön rá,
hogy ez már rövid távon is egy klasszikus vesztes-vesztes játszma. Az a feneség
ugyanis, hogy manapság sokkal komplexebb módon éljük az életet, sokkal több a
szóba jöhető élethelyzetek száma, mint teszem azt száz évvel ezelőtt. Márpedig
ha minden élethelyzetre a többség diktatúrája a szabályozó mechanizmusunk,
akkor – hacsak nem növényként létezünk – előbb-utóbb mindannyian megtaláljuk
azokat a szituációkat, amelyekben történetesen mi vagyunk a szopatott
kisebbség.
A liberális demokrácia nem azért jobb, mert lila
entellektüelek szépérzékének inkább megfelel, hanem bizony aljas, önző érdekből
is, hiszen nincsen senkinek se a homlokára írva, hogy az élete során belőle
soha ne lehetne kisebbség. Olyan ez, mint a szociális háló, ami nem csak azért
jó, mert a lelkünk azt mondatja velünk, hanem azért is, mert jó az, ha
alkalomadtán van valami, ami történetesen minket is meg bír fogni, ha zuhanunk.
Még ha most, ebben a pillanatban, a nagy jólétünkben azt is gondolnánk, hogy á,
velünk ilyesmi soha nem fordulhat elő. Nem a nyavalyát.
Vitathatatlan, hogy toleránsnak lenni nehéz. Falkalények vagyunk, így erős bennünk
az atavisztikus ösztön arra, hogy a falka minden olyan egyedét, aki csak picit
is különbözik a csoporttól halálra csipdessük, de mintha szó lenne itt
valamiféle emberré tevő tényezőről is, például arról, hogy magunkat tekintjük
az egyedüli olyan élőlénynek, amelyik képes sikeresen elfojtani az ösztöneit. A
liberális demokrácia erre a szabadság-interpretációra is épít, tehát arra, hogy
szabadságunkban áll felülkerekedni az ösztöneinken. Megtehetnénk dolgokat,
bármit, van erőnk és késztetésünk is hozzá, de mégsem tesszük meg, mert
szabadságunkban áll nem megtenni. Ilyesmire például egy pávián nem képes, persze
ettől még nem lesz alkalmas Kecelen aligazgatónak.
Mondta valaki, hogy egy olyan országban, ahol mindenki költő
senki nem ír verseket. Egy olyan településen, ahol mindenki buzgó katolikus
senki sem buzgó katolikus, hiszen kihez képest? Lám, már csak ezért is érdemes
lenne hagyni létezni azt az akármennyi százaléknyi kisebbséget, hogy fel
lehessen mutatni: igen, mi hozzájuk képest vagyunk jobbak, mert mi buzgók
vagyunk a mi hitünkben!
Erre
lehetne koccintani Kecelen, kiváló minőségű, echte cukorcefréből készült Keceli
Karamell Sauvignonnal.
@aronsatie: igen, hazug és gyáva vagy. Ezt szebben is lehet fogalmazni, de attól még ugyanazt jelenti. Ha bátor lennél és őszinte, egy ilyen szituációban nem a “gyerek érdekét” néznéd. De nem is az a gyerek igazi érdeke: rossz példa, de annak a zsidónak is elgázosították a gyerekeit, aki a “gyerek érdekében” felvarrta a sárga csillagot a kabátkára.
@Szindbad: pontosan ezt fogalmaztam meg én is a magam türhőparaszt módján. Ezeknek Mohács kell.
@Humperdickk: szerintem vegyél vissza.
Tőlem kitilthatsz, nagyjából kettészarom, de a mondanivaló lényege akkor is az volt, hogy “katolikus pap viszont CSAK bűnözni tud” – amennyiben ki akarja elégiíteni magát szexuálisan. Ez a kontextusból kiderül, csak okosan olvasni kell hozzá, ami a betűk egymásutániságából következő sajátos logika megértését jelenti. Használd egészséggel.
@egyfejű: Svéjcban és Norvégiában sem lehet a vudut oktatni. Nem, az államnak nem kell feltétlenül minden vallási nézetet egyformán kezelnie. A norvégoknak a lutheránus az államvallás, Svájcban a dolog kantononként változik. Az Egyesült Államokban az állam és az egyház nagyon szigorúan van elválasztva, különös tekintettel az iskolára. Magyarországon az állam és az egyház kevésbé szigorúan van elválasztva.
Mondhatod, hogy szigorúbb elválasztást szeretnél, tulajdonképpen egy kicsit szigorúbbat én sem vennék rossz néven, de nem látom sok esélyét. Az ország többsége ezt nem akarja.
@jotunder: értem. A másik szép tulajdonság annak beismerése, ha téved az ember.
@Humperdickk: Mintha kicsit ámokot futnál, úgy nézem. Föltételezem, hogy nincs gyereked, talán jobb is így.
@aronsatie: nem tartozik a tárgyhoz hány gyerekem van. De mondjuk azt kifejthetnéd, miért minősül ámokfutásnak, ha őszinte az ember.
@jotunder: nem az a baj, hogy AZT nem akarja, hanem az, hogy semmit sem akar. És Thomas Mann óta tudjuk, hogy az mennyire nem egészséges.
@jotunder: Sajnos az ország nagy többsége homofób, rasszista, idegengyűlölő, már-már fasiszta, ezeken kívül olyan jó magyarosch “dögöljön a szomszéd tehene” mentalitású. Akkor ezeket is engedni kell szó nélkül?
Igen érdekes, hogy Svájcban meg Norvégiában mennyire nem haladnak a korral, de ne a hátramenet legyen az előre. Ezek a mostani iskola átadások igenis hátramenetek, nem is pár évtizednyire.
Akkor ne vudu legyen. Ebbe a romkat suliba bemehet a rabbi, vagy a református lelkész oktatni? Vagy fordítva?
Szekuláris államot, annak minden velejárójával!
@egyfejű: igen. ezekben az iskolákban van nemkatolikus hitoktatás.
nem tudom mit jelent a korral való haladás. Norvégia és Svájc a világ messze legfejlettebb országai közé tartoznak (Bajorországban sem triviális elintézni a hittan elkerülését). Franciaország viszont nagyon szekuláris állam. Magyarországon voltak szabad választások, és a teljes szekularizáció mellett érvelő párt is indulhatott volna rajta, de inkább a megszűnést választotta. Tessék választást nyerni. Ez ilyen egyszerű. Az, hogy lefasisztázom a többséget, nem feltétlenül segít a választások megnyerésében, ez csak egy apró tanács…
@egyfejű: Elvileg Kecelen sem kötelező a hittan. Csak nem tanácsos ellógni. Egy faluban (kisvárosban) elég sok ilyen nem leszarható közösségi szabály van, és azok ellen sem indítanak népszavazást.
Az meg legyen az egyház problémája, hogy egyezteti össze a tudományt a vallással (szerintem megy nekik), ha túl sok olyat mond, ami ellentmond a gyerek mindennapi tapasztalatainak, akkor előbb-utóbb diszkontálja a hittanon hallottakat. Jelenleg még az egyházi iskolákban is kötelező az állami tanterv szerint oktatni.
@jotunder: Ezek szerint a homofób, rasszista, idegengyűlölő rész rendben van? Az is, hogy odamegy egy iskolába valaki, majd közli a tutifrankót, a többinek el lehet menni? Ez ugyanolyan undorító, mint amit írtál. “Volt Magyarországon egy gyalázatos rezsim amelyik gyakorlatilag másodrendű állampolgárként kezelte a vallásos embereket”. Akkor most a nem, vagy nem olyan vallású emberek másodrendűként kezelése jogos és igazságos?
Amúgy a szekuláris állam ideájának mi a fene köze van az SZDSZ-hez? A felvilágosodás óta ez mindenkinek alapérték kéne legyen.
Még egy apróság: a hit meg a vallás két különböző dolog. 🙂
Szekuláris államot, annak minden velejárójával!
@fuhur: “AC/DC poló lenne rajta. Edivel, és zombikkal”
Bocs, de az Iron Maiden…:-)
@ Humperdickk – jotunder: Egy katolikus pap vagy szerzetes igenis csak bűnözni tud a szüzességi fogadalmának megszegésével. Méghozzá az egyik legsúlyosabbat, ami van. Onnantól kezdve tulajdonképpen mindegy, mit csinált éppen szexualizálás címszó alatt. (Értsétek az egészet egyházjogilag!)
@ Humperdickk – aronsatie: Lehet a széllel szemben pisálni, csak nem érdemes. Illetve nagyon ügyesnek kell lenni hozzá, hogy érdemes legyen. Az, hogyha szembemész a teljes iskolaközösséggel, ahol a gyereked mondjuk még hat évet lehúz, a széllel szemben pisilés minősített esete.
Más kérdés, hogy ha háttérmunkával meg lehet szervezni az ellenállást, ami kellően nagyméretű, akkor már érdemes lehet kiállni az elveid mellett. Kecelen, mint láttuk, ez nem megy.
@egyfejű: Azt gondolom, hogy alkotmanyos alapjog az, hogy vallasi ertelemben neutralis iskolaba jarathassa az ember a gyereket, amennyiben ugy akarja. Ha harminc percre van egy iskola, ahova naponta iskolabusz viszi be a keceli gyerekeket, az elfogadhato, ha mondjuk egy oranyira az mar kevesbe.
Kecel: Bács megye. Erről a megyéről nagy vonalakban azt hallottam 2002 körül, hogy a legtöbb településen egy háromlábú, sánta, vak kutyát is megválasztanak képviselőnek, ha a fidesz színeiben indul.
A közeli soltvadkerten hasonló terveket fontolgatnak, evangélikus színekben.
Csak azt nem értem, hogy ha az államnak/önkormányzatnak nincs pénze fenntartani egy iskolát, akkor az egyházaknbak HONNAN VAN?
@Humperdickk: Az ötlet amúgy nem hülyeség, már a aktolikustól eltekinve. A 70-es években megcsinálták az ún. “körzetesítést”, amikor a tanyasi – gyakran osztatlan – iskolákat megszüntették, a közeli nagyobb településen építettek kollégiumokat, és vasárnap este a gyerekeket összeszedte az iskolabusz, bevitte a koleszba, majd pénteken- akkortájt vezették be a szabadszombatot-ismét szétszórta őket.
Volt olyan gyerek, aki ott látott életében először angolvécét, a másik pedig elkezdett hemperegni a padlószőnyegen, annyira tetszett neki.
Valami hasonlót kéne kezdeni a cigánygyerekekkel is. Először lenne sírás-rívás, de aki magára szed a koleszban egy kis civilizációt, az nehezebben süllyed talán vissza a putrilétbe.
Nehéz, szinte megoldhatatlan, tudom. Idealista vagyok, tudom.
Megyek is lekvárt főzni…
Nehéz ügy ez.
Sajnos megint az van, ami nálunk olyan sokszor tereli holtvágányra a bármiről való gondolkodást és diskurzust. Látszatok vannak, és látszatok alapján meghozott, elhamarkodott, és emiatt szükségszerűen hibás ítéletek.
Vajon tényleg a katolicizmust, a vallásosságot keresik a keceliek, és nem csak ők? Nem hinném. Ez az egész szerintem inkább egy elkeseredett identitáskeresés, aminek során a kisember kapkod fűhöz-fához, szinte bármihez, amit elé tolnak és azt identitásképzőnek véli.
Amit jotunder mond a külföldi példákról azokkal mi nem igazán tudunk mit kezdeni, hiszen azokban az országokban jellemzően a történeti identitás része volt a vallás, a gyerek mintegy a szocializációja részeként vette át, valahogy úgy, mint ahogyan mi szinte észrevétlenül elsajátítottuk azt, hogy naponta tisztálkodunk, lehetőleg tiszta ruhát veszünk és úgy megyünk ki az emberek közé. Én speciel nem ebben szocializálódtam, így számomra a történeti identitás (tehát ami készen áll, csak bele kell születni) már nem volt elég, nekem meg kellett küzdenem azzal, hogy kiépítek magamnak egy projektidentitást.
És ezzel van a baj, a projektidentitással. Ha nincs történeti, vagy ha a történeti az olyan, hogy nagyon nem tűnik szerethetőnek (ahol én születtem és gyerekkorom zömét abszolváltam ott olyan minták voltak, hogy ha azokat veszem át ma legfeljebb ha ácsceruzával le tudom írni a nevem, már ugye amikor józan vagyok, ami arrafelé nem sűrűn fordul elő férfiemberrel), akkor az ember kénytelen építkezni. Ilyenkor jönnek a mindenféle vigécek, kinek egy eladó istene van, kinek turulbőrbe varrt sámántalizmánja, más meg valamiféle zöldistent tukmál, de handléznak errefelé változatosabbnál-változatosabb cuccokkal, félreértelmezett liberalizmussal, harcos ateizmussal, a progresszió nevű szent tehénnel, ésatöbbi, egy török bazár kismiska ehhez a kínálathoz képest.
Ezért lenne jó látni azt is, hogy ezek az emberek, ez a keceli kilencven százalék tényleg nem fasiszta rohadékok gyüleménye, hanem ugyanolyan kereső emberek, mint mi, mint én, akiknek nem adatott meg, mert kompország, mert lásd a huszadik századi történelmünket, mert mindegy is, a lényeg, hogy nem adatott meg egy lazán átvehető konfekcióidentitás, így keresni kényszerülnek.
Ennek a helyzetnek vannak gusztustalan sápszedői, akik mindenféle, gyakran aljas érdektől vezéreltetve átverik a kereső embereket, de nem a katolicizmus, nem a katolikus egyház, nem az istenhívők, szóval nem ideológiák, világnézetek, százmilliós entitások teszik ezt, hanem konkrét személyek. Nekem alkalomadtán egy hívővel, egy katolikussal nagyon sok közös ügyem lehet, hiszen érzésem szerint sokkal több az, amiről egyformán gondolkodunk, mint az, amiről nem. De lehet-e olyan emberrel közös dolgom, akit en gros lefasisztázok, ocsmányul leszólom azt, amiben ő hisz, ilyesmik? Gondoljatok bele a poszt elején felvetett szituációba: egy romániai faluban, ahol csak tíz százaléknyi magyar él mennyire lenne produktív úgy felszólalni a kisebbségi jogokért, hogy az első öt levegővel legazemberezem, lesovinisztázom az egész többséget? Megoldana valamit?
@Kettes: ” Elvileg Kecelen sem kötelező a hittan.”
Amennyire én olvastam kötelező. Etika oktatást nem lehet választani. A ha a hittan órákon nem vesz részt az igazolatlan => kirúgják. És misére is kötelező járni. Másik iskola nincs, vagyis Kecelen kötelező a hittan. Választhatsz, hogy református, vagy katolikus.
@Sanko13: Igaz ezt elb@tam 🙂
@maroz: “Ennek a helyzetnek vannak gusztustalan sápszedői, akik mindenféle, gyakran aljas érdektől vezéreltetve átverik a kereső embereket, de nem a katolicizmus, nem a katolikus egyház, nem az istenhívők, szóval nem ideológiák”
De igen a katolikus egyház mindenképpen. Persze ott is a fejétől bűzlik, és az átlagos falusi pap lehet kimondottan jó ember. De olyan ő abban a szervezetben, mint a lelkes kommunista népoktató, volt az átkosban.
A pokolba vezető út és a jó szándék viszonya ugye…
@Zebrateve: részemről deal. Kösz a békebíróskodást! 🙂
@maroz: nem, nem oldana meg semmit. De nem szembenézni azzal, hogy a keceliek (pécsiek, váciak, tökömtudjakik) 80%-a KÜLÖNBÖZŐ OKOKBÓL KIFOLYÓLAG (nem, nem azért, mert mind náci) szarik bele, szintén nem visz a megoldáshoz. Mert ezek feje fölül elviszik a becsületüket is, ha nem kiabálunk eléggé. Mittom, értelmiségi küldetéstudat?
De tudod mit? A minap a buszmegállóban hagytak egy táskát, felszálláskor vettem észre. Kérdeztem a sofőrt, leadhatnám-e nála, mint talált tárgyat. Azt mondta, lófaszt. Kérdésemre, hogy akkor mit csináljak vele, azt mondta, tartsam meg. És röhögött.
Hát, itt tartunk.
@Humperdickk: Ennek mindnek van oka, és az számos. Túl könnyű válasz lenne az, hogy azért, mert szaremberek.
Én nem tudok ennyire elítélő lenni, mert magam is belefásultam, holott egy fél életet leéltem úgy, hogy szinte egyfeszt csak szélmalmokkal csatáztam. Elfáradtam, nincs már bennem szufla, ma tíz esetből nyolcszor inkább legyintek.
Sok mindenbe belefáradtam. Abba, hogy amint összdugná három ember a fejét szinte törvényszerűen az az első, hogy miben is tudnánk mi nem egyetérteni, és még mielőtt bármit is csináltunk volna már utál mindenki mindenkit, és azt nézi, hogy hogyan haraphatná le a másik fejét. Belefáradtam abba, hogy éppen az előbbiek miatt hiányzik a csoportos megerősítés, amire mindannyiunknak szüksége van, bármennyire is tagadná. És nem látok kiutat, rövid távon semmiképp.
Olyan hat évvel ezelőtt a párommal és a legnagyobbik kölkemmel Párizsban voltunk, letámasztottuk a verdát a szálloda alá, majd elindultunk tömegközlekedési bérletet venni. Beálltunk a sorba egy metrólejáró előtti jegypénztárnál, és mit szépítsem, balfaszkodtunk ezerrel, a pénztárban ülő etióp menyecske nem nagyon vette az én falmelléki francia kiejtésemet, én meg az övét nem értettem, no meg hogy akkor melyik bérlettel is jövünk ki a legjobban, szóval basszuk a rezet kitartóan, amit egy idő után megun egy őshonos és lazán elénk tolakszik.
Hát ne tudd meg mi lett. Egy olyan tanítónő-kinézetű hölgyike kipattant a sorból, fülön fogta a renitenst és miközben visszapenderítette a helyére úgy leosztotta, hogy a végén már én kezdtem el sajnálni. És nem mert ám visszapofázni, mert látta, hogy az a hét-nyolc ember, aki úgyszintén sorban állt igencsak egyetértőleg bólogat. Pedig ugye a lelkük mélyén valószínűleg ők is a viharba’ kívántak minket a bénázásunkkal egyetemben, de ott munkálhatott bennük a velük született republikanizmus, és az egy olyan erős, mondhatni alap érték, amit nem bír lenyomni egy kis bosszankodás afölött, hogy mostan itten el lesz baszarintódva öt drága percünk.
Egy érték ott kezd el érték lenni, ha kibír öt percnyi kellemetlenséget. Ezt nem nagyon látom én sajnos nálunk, de ismétlem, ennek oka számos, kár lenne, ha azzal áltatnák magunkat, hogy mindösszesen csak azért van ez így, mert szarok az emberek.
@egyfejű: Légy szíves fogalmazd ezt át, mert így, ebben a formában én nem szeretném itt látni. Elnézést az okozott kellemetlenségért.
http://www.origo.hu/itthon/20110629-az-evangelikus-egyhaz-vesz-at-ket-iskolat-pestszentlorincen.html
@kisa: Az iránymutatás a legfelsőbb szintről egyértelmű volt: “Nem lehet együttműködni azokkal, akik tönkretették az országot”. A tolerancia, megértés, együttműködés ma deklaráltan értéktelen. Jó kis kísérlet ez, csak az a kár, hogy ebben az országban élek.
@maroz: nem a terápia, csak a diagnózis az, hogy szarok az emberek, mint ahogy a jobbiké meg az, hogy cigánybűnözés van. Nyilván eddig én is fasiszta vagyok. A különbség az, hogy én nem másokról (más népcsoportról) mondom, ahogy szar, hanem a sajátomról. (Olyan Adysan, ha úgy tetszik.) De nem is ez a lényeg, mert ez csak tehetetlen düh, harag, így nem vezet semmire. Ami vezet, az az, hogy igyekszem befoglalni előlük a közösségi nyilvánosság tereit, hogy az én hangom is hallatszódjon, ne csak az övék. Mert nem megy másként: néhány éve még csak suttogva mertek cigányozni az emberek, ma már tömött buszon, ordítva is lehet. Sőt, az Operában is lehet, csak mondjuk két felvonás közti szünetig illik várni vele. És ez azért lehet, mert engedte a nemmondommeg, kicsoda, hogy ezt lehessen. És most már hiába “bontja ki a részleteket”, elbaszta erőssen: beengedte a nyilvánosságba a fasizmust, és így kiengedte minden munkásparasztértelmiségi lelkéből a benne szunnyadó fasisztát. És ennek egyetlen ellenszere van: le kell ugatni a fejüket őnekik. (Persze, ez így túlzás, de maradjunk annyiban, hogy szonettkoszorút kevesen olvasnak.)
Van nekem egy elméletem: a 60-as, 70-es, 80-as években minden rendőrfőnök néger volt az USÁ-ban Onnan gondolom, hogy a moziban meg tévében mindegyik az volt. És pont ez a poén: a Richárd Pryor, Eddie Murphy, újabban Will Smith által megformált HŐSÖK sokat tettek a négerek afroamerikaivá válásában. Ugyanezt próbáld ki itthon cigánnyal. (Győzike?)
És persze ez mellékszál, nem erről szól a posztod. De fontos mellékszál: arról szól, hogy nem szabad hagynunk, ami a miénk. És ilyen agresszív libeális módon kell ezt. Olyan még úgyse volt. Mármint Kossuth óta…
@Humperdickk:
Az amerikai feketék helyzetében nem sok közös pont van a magyar cigányokéval. A tizenkilencedik században már létezett valamiféle amerikai fekete középosztály többtucat fekete egyetemet alapítottak, a legismertebb afroamerikaiak a Morehouse Collegeból, a Tennesse State-ről a Howardról jöttek. Persze a fekete business elit már a Harvardról. A magyar felsőoktatási intézményekben gyakorlatilag alig vannak cigányok. Sokkal elesettebb, és minden szempontból sokkal marginálisabb a magyarországi cigányság mint az afroamerikaiak. Inkább hasonlít ez az ügy az ausztrál aboriginalokéra.
@jotunder: elhiszem. De “Amerika” nagy ország, sok benne a néger, az lenne a csoda, ha nem lett volna többtucat egyetem már régebben is: több a pénz, több a néger, nagyobb tehát az igény, tehát megoldják. Van tehát szerintem egy kritikus tömeg, amit a cigányok nem tudnak megütni. Gondolom, ez lehet a baj az ausztrálokkal is: összevissza 21 millióan(!) vannak, akiknek 1(!) százaléka őslakos. Na, az 20 ezer indián kábé esélytelen.
Amire én utaltam, az az, hogy a hatvanas években még normális volt a déli államokban a négerek jogfosztása, míg a 90-es években meg már nem az. És ennek egy fontos résza a precedensjog, meg a kártérítési perekből élő ügyvédek haszonlesése, de még fontosabb, hogy van közös téma: a sport, a zene, a mozi.Mert a szomszéd niggert könnyű gyűlölni, de Armstrongot, Jordant, Pryort nehéz. Olyan kedves gyerekek, ugyanis. 🙂
@Humperdickk: Az Egyesült Államokban a feketéket külön fajként kezelték bizonyos területeken. Kimondta egy legfelsőbb bírósági határozat (Plessy kontra Ferguson) , hogy egyenlőek a fehérekkel, de csak mint egy másik emberi faj. Elvileg a szegregációt úgy kellett megoldani, hogy pontosan ugyanolyan minőségű a “colored” szakasz a voanton mint a “white”. Általában abba lehetett belekötni, ha nem volt olyan. 1954-ben a Plessyt felülírták, de az apartheidet csak 1964-ben tiltotta be expliciten a polgárjogi törvény. Az apartheid rendszert a politika szüntette meg, egyszerűen rákényszerítették a déli államokat (adott esetben a fegyveres erővel való fenyegetéssel), hogy hagyják abba. A huszas években a KKK-nak még komoly politikai befolyása volt, aztán fokozatosan teljesen eltűnt. Jellemző egyébként, hogy a klán legfontosabb propagandafilmjét aza Griffith csinálta, akinek az Intolerance című moziját mindenütt tanítják filmesztétikából.
hvg.hu/itthon/20110719_egyhazi_torveny_normativa
A Pásztor testvérek legalább nem ájtatoskodtak…
Einstand mo-i bejegyzett egyház módra.