Kellemes karácsonyi szorongást

Eredeti szerző: Kettes

A pénteki nagy parlamenti ralliban a Fidesz-frakció elfogadta az egyik  olyan sarkalatos törvényt (az egykulcsos szja bebetonozását tartalmazó gazdasági stabilitásról szóló törvényt), amelynek visszavonása az IMF-fel és az EU-val folyó tárgyalások megkezdésének feltétele volt. A másikat, az MNB és a PSZÁF összevonását lehetővé tévő alkotmánymódosítást december 30-án fogja vita nélkül elfogadni a nyomogatógép. Nem mintha ez kérdés lett volna, de rögzítsük, hogy az IMF visszahívása is csak egy blöff volt Orbán részéről.

Orbán eleve komolytalan tárgyalódelegációt küldött az IMF-hez komolytalan állásponttal, majd amikor az IMF az Európai Bizottsággal a háta mögött felállt az asztaltól, Orbán másnap szemrebbenés belehazudta a Kossuth rádió mikrofonjába, hogy az IMF a mi bankunk, és akkor adnak nekünk hitelt, amikor csak akarunk. De még a Bankszövetséggel is úgy ült le tárgyalni, hogy elhallgatta a bankvezérek előtt, hogy valójában mit tervez az IMF-tárgyalásokkal. Vajon meg tudott volna állapodni velük a devizahitelesek mentőcsomagjáról, ha tudják, hogy valójában nem akar megállapodni az IMF-fel?

Majd amikor már személyesen Barroso írt levelet Orbánnak, hogy állítsa le magát, a kormányszóvivő először megpróbálta meghamisítani a levél tartalmát, majd amikor Mong Attila kiszivárogtatta az eredetit, kitört belőlük a jó öreg pártállami reflex, és a kiszivárogtató után vetették magukat. Erről persze a közmédiából és a jobboldali sajtóból tájékozódó polgárok mit sem tudhattak meg.

Az IMF-EU kölcsön első részletét jövő tavasszal kell visszafizetni. Így, hogy Orbán végérvényesen lehetetlenné tette a megállapodást, nem marad más választása, mint hogy tényleg összevonja az MNB-t és a PSZÁF-ot, leváltsa Simort, és a helyére ültetett báb révén rátegye a kezét az MNB devizatartalékára, amivel hite szerint függetlenítheti magát az IMF-től és az EU-tól. Ha kell, azon az áron, hogy elkölti azokat  a devizatartalékokat, amelyeket elsősorban a forint elleni támadások megelőzésére és kivédésére kellene fordítani.

Orbán Barrosónak írt válaszlevelének tartalma ma még nem ismert (és nincsenek kétségeim, hogy meg fogjuk ismerni, ha nem a magyar kormánytól, akkor Brüsszeltől), de Martonyi nyilatkozatának fényében („ha az Európai Bizottság úgy ítélné meg, hogy a jegybank függetlenségén csorba esik, vagy azt valami veszélyezteti, akkor lehetősége van rá, hogy kötelességszegési eljárást indítson”) kikövetkeztethető, hogy Orbán újra az időhúzásra játszik.

Martonyi egy másik figyelemre méltót érvet is felvetetett: „csak elvi lehetőségét teremti meg arra a jövőbeli esetre, ha követni akarjuk azt az európai tendenciát, ami a jegybanki és pénzügyi felügyeleti tevékenység egységes szervezet keretében történő végzésére irányul”.

Martonyi hazudik, és ezt három nyilvánvaló okból tudhatjuk:

1. Orbán Viktor parlamentje az elmúlt másfél évben egyszer sem terjesztette ki a központi hatalom alkotmányos mozgásterét radikálisan, kivéve minden alkalommal, amikor ki is akarták használni, azonnal és előre megfontolt szándékkal.

2. Játsszunk el a kéjes gondolattal, hogy 2014 után nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. Bárki is legyen az, arra nem lesz joga, hogy meghatározza az szja kulcsát, sőt, még költségvetést sem hagynak majd neki készíteni, de azért a két alkotmányosan független legfőbb pénzügyi hatóságot Orbán engedélye nélkül összevonhatná. Ne már, fiúk! Ennyire azért ne nézzétek már hülyének a Magyar Nemzet olvasóit!

3. Nincs ilyen „európai tendencia”. A jegybank és a pénzügyi felügyelet feladatainak szervezeti megosztására számos működő modell van az EU-ban, és semmi jele nincs annak, hogy modellszinten bármelyik is eredményesebben vizsgázott volna a pénzügyi válság megelőzésében vagy kezelésében.

Látszik tehát, hogy Orbán egyik oldalról a nyugati szervezeteknek, a közvéleménynek és a piacoknak szóló blöffökkel húzza az időt, a másik oldalon pedig észvesztő sebességgel betonozza a pártállam alapjait. Sejti, hogy nincs sok ideje, mielőtt kimondják rá a diplomáciai ítéletet, amivel kiírják a nemzetközi politikai közösségekből és a piacokról is.

Hogy ez nem egy véletlenszerű és téves döntés-sorozat következménye, hanem egy tudatosan felépített, ámde őrült stratégia, az abból látszik, hogy a törvényhozásban hónapok óta készítik elő az államcsőd és a rendkívüli állapot esetén szükséges és lehetséges kormányzati intézkedések jogi hátterét. Karácsonyi szorongásunk tárgya, hogy Orbán tudatosan készül az államcsődre. Nem hiszem, hogy azért, mert nem tudja felmérni, hogy mit jelent egy államcsőd. Szerintem nagyon is fel tudja, és az államcsőddel akarja majd igazolni közelgő kilépésünket az Európai Unióból .

Egy lehetséges államcsőd első hulláma az önkormányzati alrendszert fogja elsöpörni. Bezárnak az óvodák, bölcsődék, iskolák. Leállnak a szociális ellátások, az egészségügyi ellátások, a közalkalmazottak nem kapják meg a bérüket, tüntetések kezdődnek. A bankok leállítják az önkormányzati vállalatok folyószámla-hiteleit, leáll a a tömegközlekedés, a közterület-fenntartás, a szemétszállítás. Kosz lesz, mocsok és kupleráj, mint egy athéni sikátorban.

Mivel mindannyian függünk így vagy úgy az önkormányzatok szolgáltatásaitól, még azoknak az élete sem folyhat tovább a régi kerékvágásban, akik egyébként nem az önkormányzati szférában dolgoznak és nem kapnak pénzbeli transzfereket az önkormányzatoktól. Nem fogunk tudni eljutni a munkahelyünkre, és egyébként nem is akarunk majd, mert a gyerekről kell gondoskodni, akit nem fogad az iskola, az óvoda, a bölcsőde, mert magánorvost kell találnunk a szüleinknek, mert bezárt a háziorvosi rendelő stb.

Az elmúlt időszakban az állam számos, korábban önkormányzati tulajdonú intézményt — például kórházakat, iskolákat — vett át, illetve tette lehetővé, hogy a magasabb törvényi normatívákat élvező egyházak átvegyék. Tágabb kontextusban szemlélve ezek az államcsőd első, legfájdalmasabb hatásainak tompítására szolgáló intézkedések. Az így kiemelt intézmények az államcsőd első hullámát még átvészelhetik.

<

p style=”text-align: justify”>Amikor Orbán kinevezte Fellegit az IMF-tárgyalások vezetőjének, ő inkább bedobta a törölközőt. Azért nem lehet ilyen egyszerűen szabadulni a cosa nostrából: Fellegi búcsúzóul megkapta a biztos kudarccal és bűnbak-sorssal járó IMF-tárgyalásokat, és hogy teljes legyen a veresége, utódjául Fellegi riválisa, Simicska Lajos egy klónját nevezte ki, aki akkora nímand, hogy az utókor csak Lászlónéként fog rá emlékezni, tisztelt bíróság. Fogy az idő, gyorsan be kell zsákolni a maradék uniós támogatást, mielőtt elzárják az összes pénzcsapot.

És akkor magunkra maradunk a sötétben a rezsimmel.

(A képért elnézést kérek. Csak vicceltem. Szörnyek nincsenek.)

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521527-6aa033dbb416b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521527&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521527-6aa033dbb416b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521527-6aa033dbb416b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>