Ki mondja meg, hogy merre van az arra avagy Lannert kontra Setényi
„Az országot nemcsak, sőt sokszor nem elsősorban a politikusai vezetik, hanem az üzleti, az egyetemi, a tudományos, a kulturális élet meghatározó személyiségei is. Őket együtt elitnek szokás hívni. Hazánk pedig szélsőségesen elitvezérelt ország.” (Publius Hungaricus, A féltudású magyar elit, 2007)
Lannert Judit nevű kutatót nem lát a Scopus nevű adatbázis, noha…. Setényi János egy cikkét látja, de egyetlen idézet nélkül, noha dittó. A liberális és konzervatív oktatáskutatás összecsapása döntetlen eredménnyel zárult. Navracsics Tibornak nincs egyetlen idézete sem, Stumpf Istvánnak azonban van tizenegy, ami nyilván kevés lenne egy közepes brit egyetemen egy tanársegédi álláshoz, tehát a semminél valamivel több, de távol a tisztes középszertől.
Egész tudományterületek vannak, ahol nincs egyetlen igazán komoly ember sem, ahol gyakorlatilag nincs tisztes középszer sem. Bruno van Pottelsberghe Corvinus-rektort olyan kollégái támadják, akiknek a Scopus-idézettsége kevesebb, mint az ő idézettségének a huszada. Na, ezt egészen biztosan nem kellene leírnom, mert ki fogok érte kapni. Ezektől még nem kaptam ki, de egyszer élünk.
Van Pottelsberghe veszített. Április tizenkettedikén veszített, ahogy Setényi János, Navracsics Tibor és Stumpf István is. Senkit sem érdekel valójában, hogy ők komoly emberek-e vagy sem. Az a lényeg, hogy melyik oldalon állnak, és hát nem a jón. Szerencsére Lánczi András, Schmidt Mária és itt jönne egy hosszabb lista annyira gyengék a saját szakmájukban, hogy április tizenkettedike pont a megfelelő irányban sújtott le, pont amennyire egy ilyen hercig naptári napnak sújtania kell.
A 2007-es év féltudású elitjét is áprilisi napok tüntették el. Senki sem kérdezte meg, hogy biztosan igaza volt-e Publius Hungaricusnak. Tetszettek volna választásokat nyerni, még ma is elit lennének, tévéstúdiókban osztanák az észt, és a fészbuk-értelmiség, my personal favourite, tapsikolós gifekkel jelezné nekik, hogy tudják róluk, teljesen megérdemelten ők mondják meg, merre van az arra.
Lannert miniszter megkérdezi az egyetemi polgárokat arról, hogy milyen legyen a magyar felsőoktatás. Ő soha életében nem járt nyugati egyetemre, akik válaszolni fognak, jó eséllyel szintén nem, de április tizenkettedike megfelelő oldalán álltak.
A kedves Olvasó most azt kérdi, hogy nekem tényleg semmi sem jó? Felhívom a kedves Olvasó figyelmét, hogy ez egy poszt, nem egy Molotov-koktél vagy egy tankhadosztály. Megint olvastam valamit Lannert Judittól, és rétegszociológiai terminológiával élve kicsit felbasztam rajta az agyam. Ami teljesen OK, én kerestem a bajt, minek ilyesmit olvasni. Az írás kilenc éve jelent meg, és Tehetséggondozási lufi a címe. Az utolsó bekezdést megosztom a kedves Olvasóval, hogy elmagyarázhassa, mennyire rosszul látom:
„El kellene felejteni ezeket a szavakat, mint tehetséggondozás és felzárkóztatás. Ha bármikor olyan ingerünk támadna, hogy ezeket a szavakat használnánk, mondjuk helyette, hogy gyermekközpontú pedagógia. És ha elbódulnánk a verseny és aranyérem szavaktól, mondjuk helyette, hogy kreativitás és innováció. Hátha egyszer bejön. És ha megint kiállna valaki dicsekedni a magyar tehetséggondozással, kiáltsuk végre, hogy a király meztelen!”
Azt mindig szerettem, amikor a wokerati megmondja, hogy mely szavak helyett egészen pontosan mely szavakat kell használni. Amúgy szerintem a Scopus-nullában is van valami erotikus, de azért a gyufakihúzásban is tartanék némi mértéket.
Minden jól van, éljen a forradalom, nézzünk együtt parlamenti közvetítést, de szerintem írdogálhatok én is, ha írdogálásra támad kedvem.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532948-6a573ea658a7e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532948&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532948-6a573ea658a7e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532948-6a573ea658a7e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Én azt hiszem, hogy Lannertnek nem a tehetséggondozással, hanem a „tehetséggondozással” van problémája…
@jotunder: Félve kérdezem, de elképzelhető, hogy Lannert azért nem az international annales et journal de l’éducation és hasonló Scopus listás lapokban publikált mélyenszántó, egyben magasröptű absztrakt tudományos munkákat hanem az Iskolakultúrában, az Országos Közoktatási Intézet kiadványaiban meg az Új Pedagógia Szemlében a magyar rögvalóságot feltáró munkákat, mert így lehetett rá esélye, hogy az eljusson a kollégákhoz, ne adj isten a döntéshozókhoz, akiknek szánta? A global journal of educational studies vagy valami hasonló remek scopus indexeket hozhat, de az érintettek nem olvassák, csak a többi kutató. Ha egyáltalán.
@nyulambator: az a kerdes, hogy miert is hisszuk el azt, hogy o egy jo szakember, es setenyi janos meg nem az. mert ezt gondoljuk. en emlekszem a 2008-as vitara, irtam is rola. honnan derul ki az, hogy ki a kokler es ki a kivalo szakember? ez egy altalanos kerdes, a poszt azert nem lannertrol szol.
Én részben osztom a poszt aggályait a tehetséggondozást illetően, bár azt is gondolom, hogy amennyiben trade-off van tehetséggondozás és az általános szinvonal emelése között (nem biztos, hogy van), akkor az általános szinvonal javításának van elsőbbsége. Az sem mindegy, mire gondolunk tehetséggondozáson. Szerintem JT ezt nagyon szűken érti, pl. a legtehetségesebb 0.1% matekos (stb.) kiemelt, nagyon koncentrált képzére gondol, míg mások kb. az „elitgimnáziumok”-ra, amik mindenekelőtt a felső-középosztály mentőcsónakjai a lerohadó átlagos sulikból. Az utóbbiakkal kapcsolatban én is azt gondolom, hogy társadalmi szinten több kárt okoznak. És nem is azért jobbak az eredményeik, mert csudajó képzés folyik ott, hanem a kiválasztódási hatás miatt: eleve motiváltabb szülők motiváltabb gyerekei kerülnek oda, akiket ezért könnyebb is tanítani.
Ami LJ publikációs teljesítményét illeti, első pillantásra egyértelmű, hogy az nem szűk értelemben vett akadémiai kutatás, hanem leginkább állapotfelmérések sokasága a magyar közoktatásról, olyasmi, amit egy kormányzati háttérintézménytől várna az ember. Hogy félrevezető-e, hogy ő kutatónak nevezte magát? Talán igen, de nem igazán van külön szavunk arra a regiszterre, amiben az ő tevékenysége mozgott/mozog. Talán az „elemző” pontosabb lenne, de azért nem becsülném le az információértékét ezeknek a jelentéseknek. Ő tényleg nem akadémiai kutató, viszont ettől még lehet a magyar iskolarendszerről egyik legátfogóbb és -mélyebb ismeretekkel rendelkező ember, ami lehet, fontosabb egy miniszter esetében. De az is igaz, hogy minden ismerete ellenére lehet pocsék miniszter is, mert pl. rossz az érdekérvényesítésben és a bürokratikus bozótharcban.
@jotunder: „lannert masszívan tehetséggondozás-ellenes, és a tehetség fogalmát sem ismeri el.”
.
Hattooooo. Elolvastam a cikket, nekem kicsit ugy tunik, mintha Lannert azon lamentalna, hogy az akademiai formatumba ontott vegtelen penz nem feltetlen vezetne vilagbajnoksagi kvalifikaciohoz, plane nem javulo kozegeszsegugyi allapotokhoz, es kicsit ezt itten at kellene gondolni, mikozben az arrajaro a bornyaku szrukolo meg azt uvolti az arcaba, hogy „DE A PUSKAS ENBEEGYEEEES, EEERTED BAAAZMEEEEG????!?!?!?!?!”
.
(scopus indexet nem erintve, ahogy azt sem figyelembe veve, hogy egy korabbi miniszter scopus indexe sem kerult elo, emlekeim szerint)
@anna007dor:](#comment-354939) a kerdes az, hogy legyen „early tracking „vagy sem. errol a nyugati vilagban nagy vita van. hollandiaban, nemetorszagban, svajcban van, tulajdonkeppen itt angliaban is, es persze tobb azsiai orszagban. lannert judit nagyon erosen ellenzi az early trackinget, de ezzel azert nincs egyedul, sot.
@KennyOMG:](#comment-354971) harom cikkrol irtam osszesen. korabban is irtam ezekrol.
@jotunder: Én egészen biztosan nem vagyok abban a helyzetben, hogy megalapozottan értékeljem bármelyikük munkásságát. A ResearchGate-en Lannert vezet 28/159-re 10/23 ellenében a publikációk/hivatkozások nemes versengésben.
Azt viszont magabiztosan mondhatom, hogy ez a lap https://mcc.hu/szemely/setenyi-janos 95 decibelen üvölti, hogy KÓKLER. Ez https://www.expanzio.hu/ meg 110 decibelen. Lehet, hogy nem az, mondom, szakmailag biztos nem én fogom megítélni, de a netes odalai nekem elég jelzést adnak ahhoz, hogy ne vegyek tőle használt iskolatáskát, szóval erős minuszból indul, ha nekem el akarja magát adni mint hozzáértő.
duplán bement, töröltem
” hogy legyen „early tracking „vagy sem. errol a nyugati vilagban nagy vita van. hollandiaban, nemetorszagban, svajcban van”
Svájcban nincs. Ott az van, hogy csak a diákok 20%-a mehet gimibe és, hogy ki a 20% , azt a tanítónéni kénye kedve dönti el egyedül a 6. osztályban. Se tanulmányi versenyek se objektív tesztek nincsennek. De a gimik se sokkal jobbak, mert ott sincs kb semmilyen objektív kontroll, de még szubjektív is alig. Simán taníthat olyan tanár akinél éveken át megbukik a diákjainak 90%-a az érettségin.
Az egyetemek, akiknek viszont minden jelentkezőt fel kell venniük, szarrá szivatják a diákokat a vizsgákkal az első pár szemeszterben, mert valahogy szelektálniuk kell.
@savaz2: en egyszer vizsgaztattam egy svajci egyetemen, igyekeztem a szivatast elkerulni. a ket elitegyetemre gyakorlatilag mindenkit felvesznek maturaval, tehat kenytelenek szelektalni. azt valahogy kerulnem.
„tehat kenytelenek szelektalni. ”
Az a baj, hogy ha kénytelenek szelektálni, akkor nehéz a vizsga, mert a fele évfolyamnak ki kell bukni. De egy bizonyos nehézségi szint fölött ez már sokkal inkább szerencse dolga, hogy pont beugrik-e, pont nem számolod-e el valahol stb. Plusz a mennyiség miatt nem tudják a jó ötleteket és megközelítéseket külön díjazni, csak az eredményt nézik. Ezzel a legkevésbé sem tudják a tényleg jókat kiválogatni, max véletlenül. Nem a kreatívak mardnak bent, hanem az autista tanulógépek.
Mondjuk ez elég sok úgynevezett elit oktatási intézményre igaz. A ténylegesen elit oktatást sokkal inkább a jó ötletek és jó megközelítések díjjazása kellene jellemezzen, nem szimplán a jó eredményeké.
.
@jotunder:
.
Akkor tegyünk zárójelbe mindent! Azt is, hogy Setényinek korábban a nevét sem hallottam, és azt is, hogy Lannertet véletlenül korábbról ismertem. Tegyük zárójelbe azt is, hogy Setényi mennyire ért az oktatáskutatáshoz, mit produkált, melyik valláshoz vonzódik, mennyi esze van stb. Lannert dettó.
.
Azt viszont ne tegyük zárójelbe, hogy Setényi a Fidesz janicsárképzőjéhez csatlakozott (MCC), Lannert pedig soha. Ebből következően érthető, hogy Magyar Péter nem Setényit kérte föl miniszternek, hanem Lannertet.
.
És azt is biztosra veszem, hogy Setényi alkalmatlan a Magyar-kormány miniszteri posztjára, Lannert pedig alkalmas – másképp mi a fenének kérte volna föl a minelnök? (Hogy beválik-e, az majd kiderül.)
.
És tényleg nem Lannertről szól az itteni vita. Ezért minden más csak hablaty.
.
@hakohen: nem érdekes ki lett miniszter és ki nem. a kérdés az, hogy kinek van igaza. ha egyáltalán van ennek értelme. és ez is egy kérdés. ha lannert judit nem miniszter lenne, hanem egy ismert és erős háttérember, akkor a dolog egyszerűbb lenne. lannert judit megkérdőjelez olyan dolgokat (a tehetséggondozással és magával a tehetséggel kapcsolatban), ami engem érint. és én írogatok erről. amíg tehetem….
Hát kíváncsi leszek, hogy a Lannert Judit által felkért Katz Sándor felsőoktatási államtitkár (akinek, mint már említettem, az apja egy ismert tehetséggondozó, és gondolom ő maga is részesült tehetséggondozásban) mit szól LJ tehetséggondozásról alkotott véleményéhez.
@hakohen:: „Azt is, hogy Setényinek korábban a nevét sem hallottam” Azért ha ez nem csak egy poén, hanem igaz, akkor ez eléggé elgondolkodtató: Setényi, akit sokmindne miatt nem különösebben kedvelek (konkrétan letiltottam a profilját) a magyar oktatáskutatás meghatározó alakja harminc éve, scopus ide vagy oda, markáns és nagyon komolyan kidolgozott világlátással és az ebből fakadó, kifejzetten a meritokratikus ázsiai (kínai-szingapúri) felfogáshoz közelít (ami hírből se ismeri a gyerekközpontúságot és a többi nyugati mainstrem szöveget, viszont meglehetősen, khm, sikeresnek tűnik.) A vitája Lannert és tsaival innen fkad és április 12 ezügyben sztem nem döntött el semmit, a Tisza egész oktatási koncepciója más volt, alapvetően Rubovszki megközelítésére épült, ezt dobta ki MP. egy politikai engedményt téve az FB népének, egy időre. Szóval a poszt címében jelzett vvita bőven folytatódni fog, most egy-két évig dominánsabb hang lesz LJ, de hamar más lesz a helyzet.
@jotunder: Lehet, hogy csak én akarom belelátni, de szerintem Lannert nem kérdőjelezi meg ezeket, hanem azt mondja (vagy csak én akarom azt hallani), hogy szinte minden gyerek (na jó, a legtöbb gyerek) tehetséges valamiben. Ki a matekban, ki versmondásban, kőfaragásban, balettben vagy a bogarak felismerésében. Az iskolának, hangsúlyozottan minden iskolának, észak-borsodot is ideérve, minden tanárnak az a feladata, hogy a gyerekeknek megmutassa a világ dolgait, felkeltse az érdeklődésüket, észrevegye, ha ebben vagy abban tehetségesek és támogassa ezeket a tehetségeket. Tízezer gyerekből ha egy olyan van, akit egy jól működő iskolarendszer jól felkészített tanára nem tudna megfelelően támogatni. Főleg most, hogy ott az internet, segít. Azt az egyet el kell küldeni személyi trénerhez. A többit meg szépen felnevelni, kinek-kinek a maga tehetségét támogatni.
Ezzel szemben az intézményesített tehetséggondozás a tízezer gyerekből kiválaszt ötvenet, vagy százat, nekik azt mondja, hogy tik nagyon tehetséges matekosok vagytok és versenyre készítik őket meg táboroztatják. Egy közülük aztán matematikus lesz, a iöbbségük meg programozó, esetleg rendszergazda, pedig ha hagyják még gyereknek lenni, kiderülhetett volna, hogy az agyagozás sokkal jobban érdekli és lehetett volna belőle világhírű keramikus. Másrészt a tízezerből a maradék 9900-9950 tehetségével senki nem törődik, velük megtanultatják a kovalens kettős kötést meg az ozmózist és ha valamelyik végképp nem megy nekik, akkor sose jutnak be egy gimnáziumba, bármilyen kiváló irodalomtörténész lehetne belőlük.,
Szóval ez a „korán megmondom ki tehetséges és ki nem az” történet azért nem feltétlen jó. Annak az egynek, aki tényleg matematikus lett, igen. A másik 49-99 akivel elhitették, hogy a matek az ő pályája de aztán kiderül, hogy mégsem annyira tehetséges benne, plánesőt a maradék 9900 akivel elhitették, hogy ő a tehetségtelen középszer annyira nem járt jól.
@fortin2: „hírből se ismeri a gyerekközpontúságot”
Szülőként mondom, hogy legalább hírből ismerje, ha lehet. 🙂
Az oktatási reformról. Az oktatási miniszter pöröghet a fején, az oktatás csak akkor lesz jó, ha jók a tanárok (ehhez a tanárképzés háza táján nem ártana körülnézni). És ha jók a tanárok, akkor meg csak hagyni kell őket végezni a munkájukat, minél kevesebb felsőbb instrukcióval (egy jó tanárnak elég annyit tudni, hogy mi az elvárás érettségin/felvételin, a többit megoldja egyedül).
.
@fortin2:
.
Vessél rám köveket, de ez nem poén volt. Tényleg nem ismertem Setényi nevét. Igaz, nem vagyok oktatáskutató, de még oktatási vagy pedagógiai egyed sem.
.
A lényeg viszont szerintem nem ez, hanem az, amit fentebb összefoglaltam legutóbbi kommentemben. Hadd ne ismételjem meg.
.
@hakohen:: OK, nem kell mindenkit ismerni, airől írunk. Se ez a megállapítás: „Lannert pedig alkalmas – másképp mi a fenének kérte volna föl a minelnök?” kissé meglepő. Vhogy arra a régi magyar belátásra hajaz, miszerimt „akinek a Jóisten íróasztalt adot, annak ad hozzá észt is.” Az edig tudható, hogy (amint erre fentebb utaltam), LJ felkérése egy politikai helyzet politikai kezelése volt. íMajd kiderül, hiogy jól sikerült-e vagy sem. Ezért megy félre sztem a poszt felvetése, mert itt nem csaptak össze oktatáselméleti iskolák/paradigmák, hanem egy politikai nyomásgyakorló csoport kapott egy gesztust.
@jotunder: Lannertnek valószínűleg egyáltalán nincs veled vitája. Mint arra
@mzoltan:, @Bogomil: és mások is rámutattak, feltehetőleg mást értetek tehetséggondozás alatt. Lannert nem fogja betiltani a Kömalt, beszántani a tanulmányi versenyeket és a spec. mat. osztályokat, sem leállítani az értelmes munkát végző szervezetek (pl. A Gondolkodás Öröme Alapítvány – Pósa-táborok és társaik) csekély támogatását. Az utóbbiakra nagyobb veszélyt jelentettek Krauszék, akik mindenre rá akartak telepedni. Amit károsnak tart, az a hivatkozott cikkben is leírt áltevékenység és teljesen igaza volt pl. abban, hogy az olimpiákon elért eredmények remekül használhatók a problémák elfedésére. Ezeket az eredményeket a laikusok egyébként képtelenek objektíven értékelni, már csak ezért is fölösleges teliharsogni velük a médiát – hacsak valaki részletes magyarázatot nem fűz hozzájuk, ami persze sosem történik meg.
„az oktatás csak akkor lesz jó, ha jók a tanárok”
Az én időmben már csak az ment el tanárnak, aki kb szín kettessel le tudott éretségizni, de kellett neki még egy diploma. Na a tanárképzőre ezeket faszán felvették felvételi nélkül. Olyanok is lettek! Ma meg már némi pénzért bármilyen diplomát megvesz az ember idahaza, szóval még annyi se kell egy tanári oklevélhez.
Régen persze minden jobb volt (irónia), mert mindenki az apja szakmáját folytatta. Úgyhogy voltak tehetséges cipészek meg gázszerelők, meg rosszak is. Ma meg aki már írni-olvasni tud az diplomát szerez és magas hozzáadott értékű (már megint irónia) állásokban dolgozik, az analfabéták meg a gázszerelők és asztalosok lesznek, de kb egy sem jó a szakmájában. Nekem is fejjel lefelé sikerült összerakatni a szekrényemet a „mester úrral”. Azelőtt ilyet csak a Benny Hillnél láttam.
@vgab: A KöMaL-t nem Lannert Judit fogja beszántani, hanem az AI.
@excombo: Hát igen. De azért talán nem teljesen reménytelen: már most is nagyon jó helyezést lehetne elérni előfizetés nélküli AI-jal is, de nem látni, hogy használnák (van élversenyző a családban, szóval képben vagyok).
@hakohen:
Az érvek nagymestere 😀
.
@Virág et.:
.
Hijjjába! Olvasni (kommenteket) tudni kell!
.
@hakohen:
https://media0.giphy.com/media/v1.Y2lkPTc5MGI3NjExMGx6dzlqc2pwbXpoeTI5OTMwMnRxbWZwZjFnNm1sdWFwcmc5ZDZ0eiZlcD12MV9pbnRlcm5hbF9naWZfYnlfaWQmY3Q9Zw/10PcMWwtZSYk2k/giphy.gif
@savaz2:: Lehet, kantononként más és más a szabályozás. Közvetlen tapasztalat, hogy Zürich kantonban a hatosztályos elemi utolsó évében igen alapos, családot, iskolapszichológust és a két osztályfőnököt, igény esetén a készségtárgyakat tanítókat is bevonva, megbeszélik egyénileg, mindegyik gyerekre külön-külön, több körben, hogy mit javasoljanak a gyereknek: Langgymnasium-ot (6 évfolyamos klasszikus gimi, erős felvételivel, és többek között latinnal, mint kötelező tárggyal) vagy Secondschule-t (3 éves, némileg hasonlít a magyar felsőtagozathoz). A Secondschule második és harmadik évében lehet felvételizni a Kurzgymnasium-ba (kb. a mi négy évfolyamos gimink), valamint a Berufsmaturitätsschule-ba (manapság itthon szakgimnáziumnak nevezik), a Handelsmittelschule-ba vagy a Fachmittelschule-ba (ezek kb. a szakiskoláknak felelnek meg). Valamennyibe kantoni szintű központi felvételi vizsgával lehet bejutni.
Pl. innen lehet megtudni további részleteket: https://www.gymivorbereitung-fokus.ch/gymipruefung?gad_source=1&gad_campaignid=18717785923&gbraid=0AAAAApBdrte-nRf83ZUs77iuS2_8dWg4E&gclid=CjwKCAjw0dPRBhAPEiwAE5vTTmzKRlZKK2XUEbnEMXDiuUapIe48eFaDWLdZ39ZOTgIzxUEeCX42cRoCqcUQAvD_BwE
Hozzáteszem, hogy az osztálylétszám nemigen éri el a 15 főt sem, és elemiben félévente kap a szülő egy 8-10 oldalas beszámolót a gyereke fejlődéséről, mindenféle készségek és képességek alakulásáról, továbbá tanévente 4 alkalommal van Elterngespräch – kissé hasonlít a magyarországi fogadóórához, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy egy délután egy gyerek szüleivel beszélget minden olyan iskolai alkalmazott, aki az illető gyerekkel foglalkozik. Mindezt sima állami (kantoni) iskolában, egy Zürich közeli kisvárosban.
@jotunder:](#comment-354972) Részben munkavégzésből adódóan, részben családilag beleláttam-látok 6 ország 10-12 oktatási intézményének mindennapjaiba, valamint az intézményrendszereik működésébe; a tapasztaltak alapján ki merem jelenteni, hogy az „early tracking” magyar változata inkább „very few people tracking”, közelebb van a sakkozó Polgár-lányok iskolamentes neveléséhez, mint a tehetségkutatáshoz és -gondozáshoz. Kitartok azon véleményem mellett, hogy ha a jelenlegi oktatásirányítás mérsékli az alapfokú oktatásban tapasztalható különbségeket – még véletlenül sem lefelé nivellálva! -, már sokat nyer az ország. Függetlenül Lannert személyétől.
@anna007dor:: „ha a jelenlegi oktatásirányítás mérsékli az alapfokú oktatásban tapasztalható különbségeket – még véletlenül sem lefelé nivellálva! -, már sokat nyer az ország.” Ez elvi szinten nyilván így van, de az elmúlt harmincöt év (!) ezzel ellentétes oktatáspolitikái többnyire nem önmaguktól lettek társadalmi különbségeket mélyítők, hanem kiszolgálták a magyar középosztály végtelenül indivindualista (önző) jelentős részének játszottak, az ők elvárásaikat teljesítették. Magyarán, egy ilyen oktatás (inkább: társadalom-) politikához igen nagy bátorság és erő, leginkább pedig kreatív célmeghatározás kell (Klebersbergnél a nemzeti szupremáció ideológiája, a reálszoc még baloldali idején a társadalmi emancipatorikus lendület volt ez.)
@fortin2: a poszt erről szól. nem csapott össze itt semmi. április 12 csapott oda.
@fortin2:](#comment-355000) Igen, ez így van, de:
1) a végtelenül individualista középosztály már jajong, hogy nem talál egy használható iparosembert / nem engedheti el még a tizenéves gyerekét sem egyedül a suliba stb. Csinos párhuzamos társadalmak alakulnak ki, egy létszámában gyorsan fogyó jobbmódú réteg egyre szűkebb helyekre húzódik, az utcát pedig átveszi a létszámában növekvő, végletesen leszakadt emberek tömege. Banánköztársaság, addigra valószínűleg kialakul az alföldi banántermesztés is :S
avagy:
2) a végtelenül individualista középosztály (a német-svájcinál merevebb és individualistább népséget én még nem láttam, náluk működni látszik, amit leírandó vagyok) hosszú távon gondolkodik, és azért öl rengeteg időt és pénzt a közoktatásba, esélyek kiegyenlítésébe, tehetségek támogatásába, mindenféle hátránnyal küszködők lehető legnagyobb mértékű felzárkóztatásába, mert hosszú távon sokkal-sokkal nagyobb lesz a haszon, mint amennyit a gyerekekre (szükség esetén a családjaikra is) el kell költeni.
Közhely, de attól még érvényes: ha 30-50 év múlva is a világ fejlettebb országai közé akar tartozni Magyarország, akkor most kell rengeteg munkát és pénzt ölni az oktatásba (+az egészségügybe, szociális ellátásba).
Jó, de a detracking abszolút mainstream irányzat az oktatástudományban, az USA-ban sorra vezetik be az oktatási intézmények (aztán kiderül, hogy az elsőéves STEM egyetemisták fele nem tud kétjegyű számokkal megbízhatóan számolni, de ilyen apróbb áldozatokat muszáj néha hozni a rasszizmus és intolerancia elleni harc oltárán), szóval a ki a kókler kérdését nem lehet annyival eldönteni, hogy kit hányan idéznek, mert ha az egész tudományterület egy kóklerség (mint ahogy azt pl. a Vanderbilt egyetem minap kijött állapotfelmérése számos szakmánál feszegeti), akkor mitől lesz megbízhatóbb az, aki több időt feccölt bele abba, hogy a többi kókler hivatkozzon rá?
@tgr: A State of Scholarship Report lényegében ugyanazokat a problémákat tárgyalta, amiket Paul Boghossian és a többiek évek óta mondogatnak (és Sokal jó érg megírt, csak az ő idejében még a politikai rész nem volt enyire szembeszökő). Ettől nem érvényes kevésbé, csak éppen az átütő ereje maradt mérsékelt. De az igaz (és persze azért ez nem csupán a humántudományokban van így), hogy a szakmai szubkultárák tagjainak egymáshivatkozásai nem oldják meg az értékmérés alapvető gondját.
https://www.vanderbilt.edu/principles/state-of-scholarship-report/introduction/
@fortin2: lábjegyzetként okvetlenül meg kell jegyezni, hogy az említett nagyon sikeres(nek tűnő) „meritokratikus ázsiai” oktatáspolitikának iszonyú, iszonyú ára van. A (már ahol) gyerekközpontú nyugati államok és társadalmak hírből sem ismerik azokat a diák-öngyilkossági arányokat, azokat a tömeges életút-megroppanásokat, amelyek például a dél-koreai, japán, szingapúri etc. oktatási rendszerek társadalmi hatásait jellemzik.
(Történelmi analógia és előkép: a császárkori Kína hivatalnoki vizsgarendszere, és annak társadalmi hatásai.)
A poszthoz: közhely, hogy a többek által itt is említett társadalmi mobilitás alapvető fontosságú egy ország sikeressége és jövőállósága szempontjából. És – ahogy azt szintén többek is jelezték – a magyarországi társadalmi mobilitás kb. a hetvenes évek óta csökken, az Orbán-uralom tizensok évében pedig kifejezetten meredeken zuhant. Tehát bármilyen oktatáspolitika mellett is dönt a jelenlegi (illetve bármelyik) hazai rezsim, az első és legfontosabb feladata a tömegoktatás (és -nevelés) normalizálása & rendbetétele.
–
Egészen friss:
.
https://telex.hu/belfold/2026/06/19/lannert-judit-eselyegyenloseg-szegregacio-oktatas-egyhazi-iskolak-hatosztalyos-nyolcosztalyok-sulik
.
Lehet sok mindent beszélni erről vagy arról. A lényeg az, amit a szociológia már csaknem egy évszázada feltárt: a társadalmi mobilitás problémája. És ez persze nem magyar sajátosság, hanem világprobléma – legalábbis a fejlett országok égető témája.
.
És úgy látszik, hogy az új oktatási miniszter korábbi tapasztalataira, kutatásaira és nemzetközi szakmai kapcsolataira építve belevágott a megoldás elindításába. Ami át fog ívelni parlamenti ciklusokon. (Ha csak útközben el nem gáncsolják.) Az pedig teljesen érdektelen, hogy kinek milyen az idézettségi indexe, és hogy ki a riválisa.
.
Nekem erről a témáról (pincérként) most a költő ezen szövege jutott az eszembe: „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”.
És ténlyleg: most akkor mi a fontosabb: a szegregáció megszüntetése, vagy az elitképzés/a tehetségek megtalálása, és kibontakoztatása? Vagy ez a kettő megy egyszerre? Én azt hiszen, hogy bármelyik is csak nagyon mérsékelten fog menni. De persze neki kell futni. Nyilván mind a kettő fontos lenne, nem csak a társadalmi igazságosság miatt (a zembereknek biztosítani kell a zemberhez méltó életet – ennek az egyik legfontosabb alapvetésnek kelle lennie, úgy etikailag, mint morálisan, és ehhez képest igen keveset hallom hangoztatni), hanem a civilizáció felemelése (nagy szavak, de…) miatt is. Ha a lakosság fele zombi- és gomba-szinten vegetál, az senkinek nem jó az országban. És ha az oktatási rendszer elnyomja a jövő Neumann Jánosait, hát akkor meg egy kicsit később tudunk majd átlépni az atom- vagy milyen korszak is van most? korszakból a következőbe, ami várhatóan az egész emberiségnek jobb lesz. Mert ehhez meg Neumann Jánosok is kellenek. Mondom: „is”.
És hát persze, a harmadik, említett probléma: hülyeségekre, és rosszul (poroszosan) tanítják a nebulókat, vagy értelmes, használható dolgokra? A „használható” nem csak kézzel fogható, gyakorlatias dolgot jelent. (Gyanítom, Mogyoróországon még a gyakorlatiast sem tanítják jól.) Hanem elméletet is jelent. Ha a jómunkásemberek fejében nincs elméleti alap, egy viszonylag átfogó koherens, és helyes világkép, akkor úgy fog valamit csinálni, hogy azt sem tudja, mit csinál. És persze ez nem annyira a legkevésbé kvalifikált munkáknál számítana, de minél feljebb, annál inkább. Basszus, pl. a képviselők, és a kormány tagjai (a mindenkori) ugye egy egész ország, és nép jólétéről, jelenéről, és jövőjéről döntenek, úgy, hogy erről a szakmáról annyit sem tanulnak előtte, mint egy gázszerelő az övéről. Holott… Egy képviselő pl. nem tanul filozófiai etikát, és emiatt nem tudja (mert saját kútfőböl nem tudja), hogy a 10 milliárdos korrupciója nem jó, helytelen, erkölcsileg (is) elítélendő. Igen, persze eme megrögzött elképzelésem mögött az van, hogy az ide vonatkozó tudás, és a morál között van némi ok-okotati összefüggés. De lehet, hogy ez csak magasabb elméleti szinteken áll fenn (sok etika tanulás után).
Na mindegy, csak morfondíroztam egy kicsit. Az biztos, hogy az üdvözlendő, ha egy miniszternek legalább vannak valami elképzelései, és azokat megpróbálja megcsinálni. Én sok jót nem várok (mert mindent vissza fog itt húzni a „turáni átok”), de lássuk a medvét.
Olyan gimnáziumba jártam a nyolcvanas évek elején, ahol a C osztályban matematikai (szinte csak fiúk), a D-ben (szinte csak lányok) pedig nyelvi tehetséggondozás folyt. Mi a B-ben leginkább humán illetve semmilyen érdeklődésűek voltunk. Ám ugyanazok a tanarak érkeztek hozzánk is, akik az Oktv-re meg olimpiára meg ki tudja mire tréningezték a tehetségeket ( bizony bizony, a matematikai, zenei, nyelvi tehetség korai megjelenésű, ellentétben más jellegűekkel). Tehát ugyanaz a hév hajtotta az élemedett korú szigorú tanárembert, amikor minket korrepetált a kettesért, mint mikor az évszázados sejtést osztotta meg a versenyistállóval, hátha tudnak mit kezdeni vele. Így aztán nekem is olyan dolgokról lett némi fogalmam, amit itt, Spanyolországban most csak egyetemen kezdenek el. Az angol tanárnő úgy jött be az első órára, hogy nem szólalt meg magyarul – pedig a többség addig csak oroszul tanult, de hát így jártunk :-).
Mit is akarok mondani…
Nem tudom, lehet-e ott tenni valamit az oktatásban, de nagyon kéne. Drámapedagógusként a sokkal sokkal szabadabb kilencvenes években azt tapasztaltam, ha nem színházasdit akarsz játszani szakkörön, hanem tantárgypedagógiaként használnád a módszert, nincs lehetőséged. Azóta meg, hát gondolhatja mindenki. Pedig minden gyerek megérdemelné a saját megtapasztalásokat, a játékot, a kíváncsiság felkeltését, az érdekes feladatokat, nemcsak a matematikai tehetségek. Én innen a partvonalról hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az általános magasabb színvonalú elérés nem hozza magával a kiemelkedőek lehetőségeinek csökkenését. Az oktatás fejlődése a tanárképzés fejlesztésén alapul, és a jó tanár, aki tudja mit csinál, és jól csinálja, mert megteheti, az gondoz vagy gondoztat tehetséget és lehetőséget lát a többiekben is.
A norvégok a Lannert iskolába jártak. https://telex.hu/sport/2026/07/11/norveg-sport-titok-mas-szemlelet-eredmenykenyszer-nelkul