Kutatás, fejvesztés

Eredeti szerző: Pásztörperc

Magyarország legelső kutatóintézete a Magyar Királyi Földtani Intézet volt. Ferenc József császár és király alapította 1869-ben, a mezőgazdasági miniszter felterjesztésére — akkor, amikor hazánk határa még a Kárpátok gerincein húzódott, valahogy mindenki egészen pontosan tudta, hogy a geológia feladata nem az ércek felkutatása.

A Stefánia út 14-ben álló székháza Lechner Ödön egyik legnagyobb és leghíresebb munkája. Az épület felépítéséhez és benne az Országos Földtani Múzeum megalapításához a pénz java részét Semsey Andor nagybirtokos, a magyar tudomány egyik legjelentősebb mecánása adta. A sajátjából.

Most éppen nem tudjuk, hogy kapunk-e fizetést októberben.

A 2. világháború utáni átszervezésekkel a természettudományok közül messze a földtan járt a legrosszabbul. Apránként szinte minden kutató intézmény vagy a kiváló érdekérvényesítő képességű akadémiához került, vagy az összefogva ugyancsak jól lobbizó egyetemek valamelyikéhez. A földtanról azonban a tudományos és műszaki ügyekhez meglehetősen kevéssé értő új káderek úgy gondolták, hogy az nem más, mint a bányászat előkészítése. Ezért megszervezték az államigazgatás egyéb részeihez nem illeszkedő Központi Földtani Hivatalt, hogy nyilvántartsa az ország nyersanyagkészleteit és koordinálja a két, földtani kutatással foglalkozó intézet (a földtani és a geofizikai) munkáját. A hivatal egy minisztérium alá sem tartozott, de tevékenységét az ipari miniszter felügyelte.

A bányászok pedig utálták a geológusokat, amiért azok nem csak a bányászat, mi több: a bányászat napi érdekeiért akartak kutatni. Egy csomó egyéb dolog is érdekelte őket, nem csak a készletek “lerablása” (a legjobb részek letermelése, majd az üzem bezárása). Persze a geológusok is megutálták a bányászokat, de ez nem jelentett semmit, mert a minisztériumban a bányászok ültek; ők voltak a kor hivatalos hősei. Ez volt a magyar földtan aranykora: a Magyar Állami Földtani Intézetben úgy 650 ember dolgozott, évente több kilométer kutató mélyfúrást mélyítettek “tisztán” a földtani kutatás szolgálatában.

A rendszerváltás után ez az egész összeomlott. Különösen kártékony kísérőjelenségeként reimportáltunk egy csomó grófot — egyebek között az USA Földtani Szolgálatának nemzetközi osztályától gróf Telekit. Ő Szabó Iván (ipari-, majd pénzügyminiszter) kedvenceként fő céljának a magyar földtan szétverését tekintette. Így aztán amikor a nem éppen távlatos koncepcióiról elhíresült Szabó Iván előterjesztette hárompontos programját a költségvetési hiány csökkentésére, a háromból az egyik pont a földtani kutatás felszámolása volt.

Ezután már csak a szoci kormányok kellettek a maguk fülnyíró elveivel. Nem, nem fűnyíró: a fűnyíró egyforma hosszúra vágja a szálakat. A szocdi kormányok pedig attól ugyanannyi (tíz, húsz, ötven, tök mindegy) százalékot vonnak el, akit az előző kormány körbepuszilgatott és feltőkésített meg attól is, akiről még a nadrágot is lerángatta, és nem maradt tartalékja. Semmi. Közben volt fölötte Magyar Geológiai Szolgálat (amely a “fülnyíró” mexorításokra úgy reagált, hogy saját apparátusát érintetlenül hagyta, és ennek megfelelően többet vont el az alá rendelt intézményektől), aztán ezt beolvasztották — na, hova? hát a Magyar Bányászati Hivatalba. A hivatal egész egyszerűen lenyúlta az Országos Földtani Adattárat: átköltöztette magához, és időnként, amikor éppen átszervezik (ami minden hivatal fő tevékenysége), hónapokig be se léphetünk oda.

Januárban végre logikus helyre kerültünk: a természeti erőforrásokat kezelő Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz. Ezt az új kormány mexüntette, és az Intézetet (némi hercehurca után) nem ennek utódjához sorolta, hanem a már említett Bányászati Hivatal alá rendelte.

Amint már említettem, az októberi fizetésre már nincs pénz. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nem hivatalos álláspontja szerint el kell adni a székházat, és az érte kapható pénzből az intézet 2-3 évig még elvegetálhat. Kész, passz: az igazgató lemondott, kiút nem látszik.

• az ország területének geológiai feltérképezése,
  
• alapadatok szolgáltatása a gyakorlati célú kutatás, a tervezés és a döntéselőkészítés számára;
  
• vízföldtani, környezetföldtani, agrogeológiai, geokémiai, vízkémiai, mérnökgeológiai és egyéb gyakorlati célú kutatások, fejlesztések végzése, céltérképek, földtani modellek készítése;
  
• ásványi nyersanyagkészletek kiértékelése, új nyersanyagkutatási lehetőségek feltárása,
  
• hatástanulmányok készítése,
  
• földtani adatbázis fenntartása és fejlesztése,
  
• a nemzetgazdaság és az állampolgárok informálása.

<

p style=”text-align: justify”>P.s.: Lisszabonban elfogadtuk, hogy a kutatás + fejlesztés arányát a GDP 3%-ára növeljük. Ha jól tudom, ez az arány most 0,8%. Mit fogunk kutatásnak elkönyvelni, ha éppen tönkretesszük az erre alkalmas intézményeinket?