Lájkoljuk a lájkolást?
Eredeti szerző: maroz
Miért ne? Eleinte kicsit idegenkedtem tőle, de egyre inkább az a gyanúm, hogy ez egy olyasvalaminek a zigóta-állapota, amiből még akár valami funkcionális is felcseperedhet. Persze a kezdet itt is nehéz, időnként kaotikusnak tetsző, a fiam nagy röhögve összerakta nekem az alábbi, viccesnek szánt képet és én a nemkamu gombok többségéről sem tudtam, hogy mi a mondanivalója.
Nyár van, ráérünk, ráadásul úgy alakul ez a nyár, hogy strandra nem annyira kell menni, de még éppen havat sem kell lapátolni, reszelgessük egy kicsit a körmeinket és beszélgessünk a lájkolásról.
Ez a közösségi hálószövögetés engem nem fogott meg annyira, és ennél többet nem is mondanék róla, mert ez az, amibe még nem lehet hatásosan belekötni, nekem nem különösebben szívügyem, de nem mondom, hogy rossz, valamint azt se, hogy jó, van, létezik, számolni kell vele, ennyi. Kumin kolléga (félreértések elkerülése végett: blogírásban kolléga, nem abban) jeremiádáját olvasva döbbentem rá, hogy mennyire erősen be tudott vackolódni ez a facebook lájk a mindennapjainkba, a kolléga (ceterum-pampam: nem abban) siratja a valószínűleg technikai málőr miatt elkallódott lájkjait. Egyenesen Zuckerbergtől kér igazolást arról, hogy neki 512 lájk volt – én speciel mindig gyanút fogok, ha valaki egy ennyire kerek számot mond, de legyünk jóindulatúak – a rekordja, csak felfalta a Nagy Lájkzabáló.
Egy hülye viccnek pedig 72 ezer.
Persze nincs ezzel semmi baj, mert lássuk be, jól van az a világ összemadzagolva, ahol nagyságrendekkel több embert érdekel egy hülye vicc, mint Kumin kolléga (tudják, nem abban) megmondása. Vagy az enyém. Az egész ott kezd valamelyest érdekes lenni, ahol a dolog a várható kanyart beveszi, azaz amikor közvetlenül is megjelenik a képletben a legfontosabb értékmérőnk, a pénz. Svédek, talán a protestáns etika túladagolásának a mellékhatásaként kitalálták, hogy ez a lájkolás legyen egyúttal egy virtuális kalapozás is, amelynek során az adakozóbb kedvű netpolgártársaink a virtualizált koldulás során valódi bélásokat dobnak abba a bizonyos kalapba. Flattr, ez a játék neve, a viszonylag egyszerű szabályokat egy kisvideóban magyarázzák el, tessék megnézni, tényleg nem bonyolult. Bár elsőre nehéz elhinni, de állítólag sokan vannak olyanok, akik szívesen szétszórnának havonta egy szimbolikusnál azért nagyobb összeget a sok tartalomfarigcsáló lúzer között, akiknek az alkotóvágyát nem megkötött megbízási szerződés, nem munkaviszony támasztja fel, hanem csak úgy, bele a világba alkotnak. Valószínűleg minden odavetett fillér nélkül is alkotnának, mert nagy kényszer az, de ha már úgyis elcsesznek egy csomó időt a reszelgetéssel, akkor legalább legyen valami, amivel a család szeme kiszúrható: munka ez, gyermek, mert pénzt fog hozni! Vagy nem, de a hit, testvéreim, a hit!!!
Na, ezt próbáltam én meg továbbgondolni, de nem Magyarországon, mert Magyarország most hülyeország, ami in concreto abban manifesztálódik, hogy ha ezt a flattr nevű, esetlegesen pénzt hozó varázslatot igénybe venném, akkor jó eséllyel találná ki egy ügyeletes hülye, hogy én a kisded szövegeimet, képeimet, zenémet, vicces rajzaimat, receptjeimet, bármit gazdasági szolgáltatásként nyújtom (így írta alá a magyar nyelv bajnoka, tessenek megnézni a Hivatalos Közlönyben), és emiatt nekem ugyanúgy regisztrálnom kell a cenzorhivatalnál, mint a tévékettőnek. Mellékszál, de ha tényleg bejönne némi mellékes, akkor az felvetné a söralátéttel való bajlódás problémáját, szóval feltételezzünk inkább egy kevésbé hülye országot, egy fiktív Magyarországot, ahol van helye valamiféle együttgondolkodásnak, bármiről.
Tehát a lényeg: napjainkban is, minden évben szétosztódik államilag egy igen jelentős összeg ilyen mindenféle tartalomelőállításra, mely tartalmakra vagy mutatkozik tömegigény, vagy nem, ez utólag nem mindig ítélhető meg egyértelműen. Az elosztás módja állandó viták forrása, miért úgy döntött az a pár kiválasztott döntnök és miért nem amúgy, na, ezt lehetne demokratikusabbá tenni ezzel a flattr-szerű szisztémával. A dolog roppant egyszerű elvekre épülne: eldöntjük, hogy a költségvetés mekkora hányadát szánjuk ilyesmire, a tényleges értéket elosztjuk a lakosaink számával és a kapott végeredmény lenne az az összeg, amelyet minden egyes polgár az adott évben szétosztogathat. Január elsején feltöltik a flattr-egyenlegét (de tőlem hívhatjuk másként is, mondjuk civilbukszának), és már el is kezdheti a polgár a pénzszóró lájkolást. Ha valamilyen farigcsált tartalom tetszik meg neki, oda nyom egy lájkot. Ha úgy érzi, hogy a településén nyomuló városszépítő egyesületnek lenne érdemes valamilyen akciójára allokálni valamennyit, akkor oda kattint. Ha valami hihetetlenül bejött neki a tiszteletes vasárnapi prédikációja, akkor az adott hitközség oldalán kattintja meg a heti szentbeszéd alatti lájk-gombot, és akkor a hitélet finanszírozásának kényes kérdése is demokratikusabb alapokra helyződne. Tán még a pártfinanszírozás is demokratikusabbá lenne tehető ezzel, hiszen ha az erre szánt összeg egy hányadáról közvetlenül dönthetne a polgár, akkor az ugyan nem biztos, hogy bölcsebben lenne elosztva, de hogy demokratikusabban, az valószínű. Hány lájkot kapna vajon a Fidesz hétvégi kongresszusa? És a szocik pártszavazása?
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Nos, ez jutott hirtelen eszembe, de ismétlem, nyár van, reszelgetjük a körmeinket és ehhez a hülyeségbeszélés szinte kötelezően hozzátartozik. De tényleg akkora hülyeség lenne egy ilyen rendszer?
Szerintem jó ötlet.
Elvileg az államnak lehetnek olyan szempontjai, hogy olyan tartalmakat is támogat amik “piaci’ alapon kevesebb figyelmet kapnának (pl kisebbségi nyelven készül, stb). Ezekre be lehetne építeni egy szorzót: azaz preferáljuk, de ha 0 látogatója van akkor nincs támogatás. Ahogy továbbgondolom, egyre jobban tetszik az ötleted 🙂
Én használom a flattr-t, de nem jutott eszembe hogy az idióta magyar szabályozás miatt ha valaki kap két eurócentet az már a médiatv hatálya alá esik. Innen látszik hogy az egész tv WTF kategória.
Az ötlet tökéletes. Olcsóbb is lenne megvalósítani, mint a hatalmas szavazásokat, nincs papír, időpont, gyűlés stb. Nem kéne fizetni a rengeteg közvéleménykutatót, adatgyűjtőt, 1%os óriásplakátokat, rengeteg politikus mehetne megérdemelt helyére, a levesbe (emiatt az ország 1/4-e napokon belül éhenhalna és a tényleges dolgozó emberek végre kimutatható mennyiségben lennének jelen)
DE!
Beleszámoltad a nagy tömegben mozgósított és szállított fizetett nézőket, bocsánat, lájkolókat?
Illetve a lájkolás is névhez köthető, így sajnos ebben az országban súlyos hátrányok érnének nem megfelelő lájkolás miatt.
Bevezetnék a lájk-adót.
“Dobj egy lájkot!”- óriásplakátok, szórólapok.
A lájk nemsokára fizetőeszközzé avanzsálna, úgy mint régebben a közösségi és/vagy torrent oldalak meghívói.
Semmi nem változna, sőt…
Kell ez nekünk?
Fizetetlen cinikus kommentemet olvashatták.
@posz: Támogatom/támogatnám
@josip: “rengeteg politikus mehetne megérdemelt helyére, a levesbe (emiatt az ország 1/4-e napokon belül éhenhalna és a tényleges dolgozó emberek végre kimutatható mennyiségben lennének jelen)”
Na, bumm! Úgyis kellenek a közmunkások. 🙂
“Beleszámoltad a nagy tömegben mozgósított és szállított fizetett nézőket, bocsánat, lájkolókat?”
Ha a saját kvótájuk csökkenne ezzel, szerintem meggondolnák! (Jelenleg a “közösből” gazdálkodnak/garázdálkodnak.)
“Illetve a lájkolás is névhez köthető, így sajnos ebben az országban súlyos hátrányok érnének nem megfelelő lájkolás miatt.
Bevezetnék a lájk-adót.”
Ne adj ötleteket! 😛 (Vagy legalább védesd le!)
Az ezzel a probléma, hogy sokan gondolják, hogy akik többet tesznek bele a közösbe (gazdagok vagy munkáltatók, vagy gazdag munkáltatók), azoknak több joguk van pofázni. Ez persze cenzus a javából, de erre szavazva szokott lenni időnként. Azok meg nem értenék meg, hogy ez nekik nem rossz: mivel nem is jó, tiltani kell. Jelenleg egyébként ők vannak hatalmon.
@Humperdickk: Ne csúsztass! 🙂
A posztban nem erről van szó. Nincs cenzus.
“dolog roppant egyszerű elvekre épülne: eldöntjük, hogy a költségvetés mekkora hányadát szánjuk ilyesmire, a tényleges értéket elosztjuk a lakosaink számával és a kapott végeredmény lenne az az összeg, amelyet minden egyes polgár az adott évben szétosztogathat. Január elsején feltöltik a flattr-egyenlegét (de tőlem hívhatjuk másként is, mondjuk civilbukszának), és már el is kezdheti a polgár a pénzszóró lájkolást.”
Amiről Te beszélsz, az az 1-1% lehetősége. Ez inkább a fontossági kérdésekre lenne felmérés. Micsoda statisztikai kimutatásokra lenne lehetőség!
“Statisztikusok Kánaánja”. 🙂
@maroz: A lájkolás mellett be lehetne vezetni a diszlájk szavazást is.
http://www.youtube.com/watch?v=wpCzA3sheVA&feature=fvst
@acs63: nana, félreértettél. Én azt mondom, hogy vannak emberek, akik szerint a poszt által javasolt dolog szar, mert ők többet adóznak, tehát nekik több joguk vana belepofázni. Na, és ezek fúrnák meg a poszt egyébként jó elképzelését! 🙂
@Humperdickk: Majd akkor mondjanak ilyen marhaságokat (vagy még akkor sem!), ha nem egységesen 16% a(z) szja-t és nem azonos ÁFA-t fizet mindenki! 🙂
Amúgy meg nem látom igazán a jövedelem és szellemi teljesítés közötti szoros összefüggést (sem). 😛
(Pl. egy lottónyeremény által befizetett adó – mert az is adózott! – sem emeli a nyertes IQ-ját.)
A szlovák pénzügyminiszter ötlete volt, hogy minden választó kapjon egy csekket valamennyi euróról. (Valamennyi = elosztva a parlamenti választásokra költendő összeget a választópolgárok számával).
Ezt a csekket kétféle módon használhatja fel: beváltja a csekket és elkölti a pénzt vagy szavazócédulaként hasznosítja: ráírja a szíve voksa szerinti párt nevét és bedobja a szavazóurnába. A csekk ettől kezdve ér egy szavazatot a pártnak és ahány szavazat összejött, annyiszor valamennyi összeg az adott párt állami támogatása.
@kiskii: Nekem tetszik. Áttekinthető pártfinanszírozás. 🙂
Az én ötletem az volt, hogy a 400 fős parlamentnek csak annyi helyére választanak képviselőt, amennyi százalékot kap a párt. Ha a kettőt kombinálnánk, akkor a Parlament helyett elég lenne egy klubhelyiség az összes honatyának/honanyának.
@josip: Ne érts félre, én nem a pártfinanszírozás, választás, satöbbi _helyett_ gondolnám, hanem mellett. Mondjuk van egy normatív összeg, ennyi jár egy pártnak évente, és ez az “ennyi” egészítődne ki azzal, amit a polgárok odalájkolnak, a saját keretükből. Az meg, hogy ezzel _is_ vissza lehetne élni min változtatna? Mivel nem lehet visszaélni? 🙂
@kiskii: n em lehetne ugyanezt az egyházakkal is? 🙂
Volt egy hasonló ötlet egyébként, hogy a nekik felajánlott 1%-ok arányában kapnák az állami támogatást. Természetesen elhalt, csírájában.
@acs63: az a lényeg, hogy aki 500 ezret keres, az 80 ezret adózik, aki meg 50 ezret, csak 8-at. (Egyszerűsített személyi adó, lekopirájtoztam, nem ér ellopni!) Na, és aki tízszer annyit adózik, annak tízszer akkora is lehet a pofája szerintük. Ez persze hülyeség, de jelenleg olyan pártalakulat van hatalmon, aki szerint meg nem. Tehát maroz kolléga (a blogírásban, persze) ötlete úgy halna el, mint bánatos lepkefing a hirosimai atomtámadás után egy másodperccel. Sajnos.
Besza-behu! A köztévé egy kőkemény aczéli termelési riportot rakott össze a Volt fesztiválról, amiben Orbán Ráhel és Szájer Fanni szervező pajtások is elmondták, hogy EU-elnökség voltunk, de jó most magyarnak lenni, az úristenit, mint mindig.
comment.blog.hu/2011/07/04/az_mtv
A c:c posztja természetesen nem kommentelhető, mert a szabadságnak igen, de a szabadosságnak nem vagyunk hívei. 🙂
@maroz: Nem értelek félre (azt hiszem), csak vázoltam egy kevésbé utópisztikus, ám annál valószínűbb jövőképet a Te ötleted továbbgondolásaként.
Minden, a valósággal és közeli jövővel történő bármilyen egyezés vagy hasonlóság kizárólag a véletlen műve.
Jjja, és nem illik átlinkelni, de:
kormanykronika.blog.hu/2011/07/03/meggyoztuk_az_embereket_hogy_mondjanak_le_evente_egyhavi_fizetesukrol
???
@josip: A következő az lesz, hogy mindenki, aki nem Pártunkra és Kormányunkra szavazott, önként lemond minden ingó és ingatlan vagyonáról, családja illetve a saját életéről.
Ha ezt nem teszi, akkor úgyis elkobozzuk…
Megint elhamarkodtam a kommentelést, azaz elkéstem pár hetet.
Nekem új volt a hír, felhúztam magam, bocsi.
Lehet törölni… :$
@Humperdickk: Egyről beszélünk.
Tőlem lehet tízszer akkora a szája, de mi a garancia, hogy tízszer okosabb? 🙂
(Én sem remélem a megvalósulását, de idéznék egy klasszikust: “Merjünk nagyot álmodni!”)
@Kettes: Kazahsztannak legalabb erdekes a konyhaja.
@jotunder: Lévai Anikónak is. 🙂
@Kettes: Most jön a “lábasjószág” – ha jól sejtem… 🙂
Téves kiindulásból rossz következtetések. Én még nem fedeztem fel közvetlen összefüggést a lájkolók száma és a színvonal között. Tehát, amit sokan lájkolnak, az nem biztos, hogy jó, hasznos, színvonalas. Sokan lájkolják azt, ami közvetlenül az ösztönökre hat. És sokan lájkolják azt is, amit sokan lájkolnak.
@naugye!: Ellentmondás: ha az a valami számukra nem jó, hasznos, színvonalas, stb., akkor miért lájkolják? 🙂
Mert műveletlen, primitív ösztönlények. Nem látnak tovább az orruknál. Egyetlen örömük, ha más szív. A valóságban elszenvedett kudarcaikaért a virtuális térben vesznek elégétételt. Nem szoktál kommenteket olvasni pld. a Mandineren?
@naugye!: Értem. Tehát ami nem egyezik a te ízléseddel, világlátásoddal, az nem jó, nem hasznos, nem színvonalas. Hát, tudod, ezért érdemeljük mi meg azt, amit kapunk, ezért a mentalitásért. Te sem szabad akarsz lenni, hanem hajcsár: majd megmondod te, hogy mi a jó, mi a hasznos, mi a színvonalas, és ami azon kívül esik, azt már nem is ember követte el, hanem primitív ösztönlények, és ugye egy primitív ösztönlény már hogyan is lehetne neked, az übermenschnek partnere a demokratikus társasjátékban?
@maroz: Hm. Be kell ismernem, hogy igazad van. Követve a világháló alapvető tendenciáit, elbarangoltam kedvelt szájtjaimtól, hátha én voltam eddig tévedésben. S tényleg, a fétisek, az orális és análszex, az ezotéria, a celebek világában megtaláltam azt a többséget, ahová nekem is tartozni illik ebben a nagy demokratikus társasjátékban. Öszintén szólva néha még idegenkedek kissé, mert egyelőre túlteng bennem az übermensch, de bizonyára meg fogom szokni. Barátsággal naugye!
@naugye!: Erről szól ma a fidesz: egy igaz érték van, amit ők tekintenek annak, tessen mindenki aszerint élni. Neked ez a mentalitás ezek szerint bejön, nekem kevésbé, lépjünk tovább, ez van.
@maroz: Nem tartom kizártnak, hogy -remélhetőleg átmeneti időszakra-, eljussunk (a társadalom döntő hányada), olyan fázisba, amikor a legcsekélyebb mértékben sem toleráljuk a jelenlegi hatalom egyetlen intézkedését , legyen az akár kivételesen elfogadható, akkor sem, pont annak elképesztő arroganciája és képmutatása miatt. Vagyis, lesz időszak, (reméljem v. sem?), amikor át fogunk menni primitív ösztönlénybe, hajcsárba, mikor is mindenre dafke nem, szem előtt tartva, hogy őket aztán soha. Nyilván, a társadalmi fejlődés szempontjából ez kifejezetten káros tendencia, arról nem is beszélve, lesz-e valaha valamelyest szavahihető politikusi generáció nálunk.
@Pelso..: Itt az alternatíva:
lehetmas.hu/sajtokozlemenyek/26601/lmp-s-siker-az-offshore-lovagok-ellen/
Szóljon, aki ennek a sajtóközleménynek az alapján meg tudná őket különböztetni Szíjjártóéktól. Belenőttünk a kiscsoportba?
Olvasom Esterházyt az ÉS-ben:
“Az értelem álma szörnyeket szül. Elalszik az értelem, előjönnek a szörnyek.”