Ma nem jutott eszembe semmi érdekes
Eredeti szerző: maroz
Úgy jártam, hogy nincs mondanivalóm. Illetve nagyon sok van, de azok artikulálására lassan már semmi kedvet nem érzek (tavaszi fáradtság, éppen ideje volt), így kezdetnek kifejezésre juttatom a mondanivalómat, artikulálatlanul:
Ááááááááááááááá!!!!
Tessék beleérteni bármit, kitalicskázott 2,3 milliárdot, Némethnét, a méltán híres magyar családtudományt, Márfi veszprémi főpispeket, ez már lassan olyan lesz, mint ahogyan a bolondok mesélik a vicceket a diliházban: 18! Háháhá!
Semmi olyasmi nem jutott az eszembe, amiről érdemes lenne írni. No, de hát akkor erről kell írni, arról, hogy nem tudok miről írni!
De miért is kéne erről írni? Miért nem elég az, ha az ember csak egészen egyszerűen nem ír? Nem tudom. Valamiért úgy tűnik, hogy amióta lett felület a rögzíthető gondolatok számára azóta lett egy olyan elgondolás is, hogy márpedig felület nem maradhat fehéren. Látott-e már a kedves olvasó úgy napi-, heti-, vagy akármilyen lapot megjelenni, hogy a 32 oldalas periodika úgy a 17. oldaltól fehéren maradt, a tetején egy figyelmeztetéssel: „Ide már nem tudtunk semmi érdekeset írni!”? Ugye, hogy nem! Így mit csinálnak a lapok? Megtöltik teljesen érdektelen dolgokkal. Neten ez még szigorúbb, mert itt már szinte percenként kéne valami új tartalom, felgyorsultunk, remeg a kezünk és egyéb elvonási tüneteink is jelentkeznek, ha már rettenethosszú öt perce nem frissült semmi, nem hozott semmi újat az rss, de még egy „hűvazze, ezt olvasd!”-mélt se kaptunk szándékukat illetően jóakaróinktól.
Szóval ma nem jutott eszembe semmi érdekes, és ezt fogom megírni.
Van az a fél másodperc, amíg az egyre likacsosabb emlékezettel megáldott/megvert (ez tényleg nem egyértelmű manapság) emberke úgy hiszi, hogy no, most aztán tényleg valami újszerűt, valami egyedit talált ki. Hát, így jártam én is, de szerencsére beugrott, hogy kitől is olvastam már én valami nagyon hasonlót. Újraolvastam gyorsan, és megörültem. Jó is, meg rossz is, hogy nincs szabad kottafej, rossz, mert így most nem én fogom feltalálni a spanyolviaszt, jó, mert legalább nem kell írni, elég csak bemásolni a szóban forgó írásból pár gondolatot. Persze én ezt is túlspiláztam egy kicsit, gondoltam fényképezek mellé a kertünkből egy hunyort, milyen jó is az, nincs mondanivaló, beteszünk egy fényképet, de ráfaragtam. Amikor ugyanis melléhasaltam a gaznak, fotózásból kifolyólag, szomorúan konstatálnom kellett, hogy télen felfagyott a teraszon a járólap. Ezt csak azért írtam meg, hogy mégiscsak legyen a posztban valami súlyos, országos hír.
Umberto Eco a szerző, az újság pedig a L’espresso, idő: 1994. Magyarul megjelent in: Gyufalevelek.
Lehet mondani bármit, az olvasók úgyis elfelejtik; a felejtéshez pedig épp azért szoktak, mert túl sok jelentéktelen hírt olvasnak. Azt viszont ők sem tűrnék, ha az újságlap üresen maradna. Nekik a szájukba kell rágni, hogy nincs semmi tudni- és olvasnivaló. […]
Csak hát mitévők legyünk? Az újságírás csatornáját működtetni kell. Ahogy a világítótornyokat. Előbb-utóbb szükség lesz rá valaminek a közléséhez, amit elhallgatni gazemberség lenne. […]
Egy időben (olvasóim emlékezhetnek rá) játékos szösszeneteket írtam, halandzsáztam, alliteráltam, ha éppen nem volt érdemleges mondandóm. De ma nem olyan játékos időket élünk. Túl sokan játszanak és nem is akármit: orosz rulettet.
Most pedig egyszerűen nem tudok mit mondani. Nincs új mondanivalóm, mindent elmondtak már. Ez a mai hír, ezt kell közölnöm önökkel. Vagy úgy, hogy a puszta hallgatás a hír. Ha viszont hallgatsz, azt hiszik, titkolsz valamit. Márpedig énnekem titkom sincs: ez ám a szenzáció! Talán önöknek van. Próbálják meg, írjanak valami fontosat önök. Tessék, itt egy bekezdés. Helyettesítsék be az X-eket az ábécé egy-egy tetszőleges betűjével, és az üres helyeket, a szóközöket is önök határozzák meg.
Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx.
@Táncoló Bóbita: ez szép
RepZong MDXXVI.
Most hiányzik igazán Trebitsch. Innen is.
@George Sand: lám… reggel óta azon gondolkodom, hogy a _barátság_ mint kulcsszó kapcsán leírjam-e puskának válaszul, hogy a régiek közül a két Gábort ismertem meg először személyesen, és hogy ez milyen mély kötődést jelent, bármi is történt azóta és közben.. de nem volt erőm e helyre s ilyen kontextusba citálni..
Isten éltessen jotunder
Gala
@van-e szándék: vajh az a lambéria, az megvan-e még valahol?
@Khes: Ja, a körmöm alatt 🙂
@Khes: koszonom :)))
@zsazsu4: Az már lassan műemlék lesz hallod 🙂
Mellesleg az a topik megvan még bár iszonyat hiányos, de az emlékezet kipótolja.
@van-e szándék: szia, elárulod a régi neved első és utolsó betűjét?
Mindig csodáltam azt a damaszkuszi pengéjüket, amivel hasogatták a szőrt. Nekem Trebi így maradt meg, mint aki nagyszerűen riposztozik, elhajol, és oldalakon keresztül csak a szavak forgatásáért, élvezetből írogat. Pont ilyen rendkívül fontos dolgokon tudtak vitázni, hogy ma éppen hány fokos szögben kelt fel a nap, mint amilyen mélyenszántó a poszt kiindulási gondolata.
Nem értek egyet Lólábfival, mert szerintem maroz jól ír, illetve nekem tetszik. Néha jó hosszan, de mindig érzékletesen. Valóban nem mai újságcikkre hasonlítóan, de ha a múlt század eleji cikkeket megnézzük, akkor hasonlít azokra. Alapos hátteret kanyarít minden mondandójához, több oldalról megközelítve. Kicsit irigylem is, mert jobb tolla van, mint nekem. Viszont nekem szebb a hajam.
Ja, és Isten éltessen, Jótündér.
Mekkora apróságok!
Újra lehet olvas. Érdemes.
maroz: Picsogás, kettő ( 2011. július 25.)
Bocsánat: olvasni
@George Sand: Nem tudom válaszol-e, de a “kalauzhal” az vki más :-)))
@szempontpuska: Jó ez a találgatósdi. Ha lenne kanalam keresgélni, asszem találnék olyan zongorahajingálós listát, ahol az itt szócséplők majd teljes létszámban megjelentek. De momentán csak késem van.
ma nem jutott eszembe semmi érdekes..
csak ez..
http://www.youtube.com/watch?v=-33gykQRks4
😉
@van-e szándék: Szándékom lenne kiszedni a füledből a férgeket, van- szándék. Tudom, hogy ez nem olyan undorító, mint a kalauzhal, de megengeded mégis?
a kalauzhalnál undorítóbb nemigen létezik :)))
@van-e szándék: Ez annyira jólesett, hogy az orrod is sorra fog kerülni. Teljes féregtelenítést is vállalok. És hogy ne hiányozzon neked a kalauzhalad, utána elnavigállak, ahová csak akarod.
@van-e szándék: de. oxyuris vermicularis.
@tyto: más néven végbélgiliszta
@tyto: értettem ám..
@tyto: Jaj, hát miért nem szólsz, hogy végbélgiliszta kínoz? Ezért vagyok, megoldjuk, ne félj. Kissé hosszadalmas, de garanciával dolgozunk. Ascaris Lumbricoides? Cérnagiliszta? Rendelésre jövünk csapattal!
@Nyűvágó seregély: tyto az egy bagoly. nincs emberi végbélgilisztája. keress más főnököt.
@tyto: Te becsapsz, ezt bizonyítani tudom. Nagyon is ember vagy a profilképeden és nagyon is emberi gondolkodás az, hogy keressek másik főnököt… Főnök, édes Istenem, mi afféle szimbiózist ajánlunk ügyfeleinknek. Eltávolítjuk az élősködőket (például, amitől te szenvedsz) és cserébe békén hagynak érte. Főnökre nincs szükségünk és ha valaki a fenekét tartja, aztán utasításokat osztogat, hamar magára hagyjuk. Szóval ne szégyelld, ha baj van, de ne is próbálkozz, ha madárnak adod ki magad. 🙂
@Nyűvágó seregély: a nyűvágó seregély, azaz mivel ilyen nevű nincs, nevezzük vöröscsőrű nyűvágónak (Buphagus erythrorhynchus) nagyobb emlősökhöz társul, kivéve az embert. tehát madarakat és embereket nem tisztogat. úgyhogy akár ember vagyok, akár bagoly, hagyjál békén. és a legközelebbi nickednél legalább nézz utána.
@tyto: Beszóltál megint, de nem baj, szeretem. 🙂
Kérlek szépen, tyto, ez egy tanulmány, a 88. oldalon még fotón is láthatsz – bizony, bizony – egy nyűvágó seregélyt. http://www.mvk.tsf.hu/oktatas/jakab/oko1.pdf
De annyira jó, hogy mondod: sosem gondoltam magamtól, hogy a mezőn legelésző emberek fején ácsorgó nyűvágó seregély nem tisztogatja őket. Én egy unikum vagyok. 🙂
@Nyűvágó seregély: a tanulmány amit mellékeltél ökológiai. nem biológus, és nem rendszertanász írta. a vöröscsőrű nyűvágó (Buphagus erythrorhynchus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. ezért nevezik nyűvágó seregélynek, akik nem precízek. ez a madár kerüli az embert, de kivételek lehetnek. linkelj egy fotót ahol emberrel van. kíváncsi vagyok rá.
beszóltam volna? definiálnád a beszólást? ha nem bólogatok és tapsikolok, az már az?
@van-e szándék: dr – télleg vicces lett volna, ez lett manapság a kisujj felmutatása helyett.
@tyto: Milyen kedves vagy. 🙂
Kedves tyto, nem érdemes ezt nagyon ragozni, abszolút helyes a magyar nevem. Tudom, hogy te tudományos körökben szoktál madarakkal foglalkozni, de ez most itt nem az és ahogy az ökológiai tanulmány nagyon helyesen beszél nyűvágó seregélyről, e helyt is így kell használni. A latin nevek e szempontból nem jöhetnek szóba, a köznyelvben nem is használjuk, de ha pontos azonosításra van szükség, zárójelben szoktuk odaírni. (Persze, ha valaki tudálékoskodni akar, bezsélhet latinul.)
Elmondom neked, hogyan szokás a madarakat magyarul nevezni – ha nem használjuk a tudományos nevüket. Ez általános szabály. A mi esetünkben a seregélyek családjáról van szó, aminek meglehetősen sok tagja van, ezért ha több különféle seregélyről beszélünk, nem tesszük hozzá a “seregély” kifejezést. Ilyenkor helyes a vesetünkben a vöröscsőrű nyűvágó használata. Ha azonban egy bizonyos fajtáról esik szó, megemlítjük a névben a seregély szót ez segít pontosÍtani. Ilyenkor helyes a Nyűvágó seregély elnevezés. Mint esetünkben például. Örülök, hogy segíthettem, régebbi tanulmányaim során szedtem föl ezt a tudást, szívesen adom át.
És általában mindent, ami az orral kapcsolatos probléma, nyugodtan bízd rám, azért vagyok ornitológus, nem csak cihijáter. Azt is személyes kutatásaim támasztják alá, hogy mezőn legelésző embercsoportokat szívesen választanak társnak ezek a kedves – kissé csúnya – madarak, hogy amíg azok legelésznek, a férgektől megtisztíthassák. Most nincsenek nálam fényképek, de egyszer szívesen hozok a gyűjteményemből. Ha gondolod, különböző cihijátriai esetek fotóit is megmutatot, azok is érdekesek.
A nyelvhez azonban nem értek – sajnos – úgyhogy szavak (beszólás) fogalmi tisztázásához kénytelen leszel igénybe venni egy szótárat. Vagy elolvasod ezt a remek tanulmányt, engem lenyűgözött, bár csak belepillantottam. http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1314/131405.pdf
Sajnos nem értem, de ahogy elnézem a madarászati fogékonyságodat, neked menni fog. 🙂
@fglaszlo: @Nyűvágó seregély:
Nocsak, legkedvesebb énem, még mindig nem tagolod a szövegeidet?
Stilisztika, tudod, ahogy mestered, Alpári elvtárs tanitotta anno a pártszemináriumon.
Pá!
@Lajos bacsi: upsz.. egy fetisiszta, a régi időkből.. ajvé, ahogy nagyapám mondta volt.. 🙂
@van-e szándék: Azok voltak a szép idők, nagyapa ifjabb kora, amikor még Walter Ulbricht elvtárs is csak illegális kommunista lehetett és az elnökök helyett tudtak helyesen írni.
@Nyűvágó seregély: összegzem. nem helyes a nyűvágó seregély. vadászok, meg pongyola ismeretterjesztők használják így. én kijavítottam volna az ökotanulmányban is. viszont névnek lehet választani nemhelyes dolgot is.
és nem csúnya madár. nagyonis helyes
hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Red_billed_oxpecker_close.jpg&filetimestamp=20070901165845
a beszólásos dok.-ot átfutottam. és hát……megint nem kaptál jó jegyet. 🙂
.idézek: “…..A beszólás mint beszédaktus egyértelműen a beszélő partnerére irányuló agresszív szándékának megnyilvánulása……”
valamint
“…..A beszólás a beszédpartnerre vonatkoztatott negatívan értékelő elemet tartalmazó aktus…….”
ez két alapvető kritérium. azaz….tévedtél. merthogy nincs agresszív szándékom. mondhatnám hogy papírom van róla, hogy agresszióra képtelen vagyok. és a beszélgető partnerre nézve semmi negatív értékelésem nincs. hisz nem ismerem. vagy inkább mondjuk úgy hogy annyira nem ismerem 🙂 minden kritikai jellegű észrevételem a szövegre vonatkozott.
van még valami, vagy válthatunk témát?