Magyar egókról
Eredeti szerző: babarczyeszter
Hont András legújabb publicisztikájában ismét tűz alá vett, a nagy magyar egók népesítette kis országra oly jellemző módon, hogy a tanulságok a tágabb közönségre tartoznak.
Nem mindig kristálytiszta, mit akar Hont állítani, de igyekszem becsülettel rekonstruálni, már csak azért is, mert úgy tűnik, abban a betegségben szenved, amiben annyian a magyar politika kommentátorai és szereplői közül: nem látja az egójától a valóságot. Nyilván irritáló lenne belátnia, hogy több dologban értünk egyet, mint amennyiben eltér a véleményünk. Próbálok nem ebbe a hibába esni.
Hont szerint:
- A jobboldal, a Békemenet is a magyar demokrácia része, a „Nemzeti Együttműködés Rendszerének törzsgárdáját nem legyűrni kell, hanem alkuba kényszeríteni, ez nem politikai program, nem irreális vágyálom – még ha az is, akkor sem az – hanem minimumfeltétel.” Nagyszerű. Ezért fogalmazott a Milla úgy, hogy demokratikus minimum kell, amelyben Fidesz szavazók és nem Fidesz-szavazók meg tudnak egyezni.
- Az Együtt 2014 másfél éven át politikai hisztériában fogják tartani a közvéleményt a választásokkal, holott hol van az még. Ez melodrámának megteszi, de nyilván Hont se gondolja komolyan: akár van választási összefogás, akár nincs, másfél év elég szűk alapvető kérdések megtárgyalására és egy alapvető konszenzus kialakítására.
- Az összefogás támogatása „perverz” és „üres”, hol van ugyanis a közös program? Meglepő kérdés: ha a pártok nem keresik a kapcsolatot egymással, hogyan alakulnának ki konszenzuális pontok?
- „..Az ellenzék baloldali bázison való újjászervezése, és főleg az, hogy most Bajnai mögé fölsorakozók közül nem kevesen azzal a motivációval érkeznek, hogy visszamenőleges szolgáltassanak számukra igazságot, megmerevíti a lehetetlen fölállást, és ismételten megakadályozza, hogy a közélet a valódi problémákról szóljon, így elveszi az értelmes választás lehetőségét is.” Az „ők, akik mögötte állnak” kitétel jól cseng, ismerős a jobboldali retorikából, de miért nem mondja meg Hont, mire (kire) gondol? Az SZDSZ-re? Bajnai visszatérése a politikába – akinek kormányfői munkásságát még a legtöbbre értékeli – Hont választási lehetőségeit csorbítja? Mik a valódi problémák, amelyekről nem szól(unk)?
Ezek után előveszi a végsőnek szánt fegyvert: „Babarczy – aki akkor úgy vélte, hogy „kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem”, és most az ő nevével kezdődik a Bajnai mögötti összefogást sürgetők listája, szmájli”.
Hogy Honttól idézzek: Szmájli.
Bármilyen meglepő is, a nyilatkozatot a Milla aktivistájaként és egyik alapítójaként írtam alá: teljesen logikus következő lépés. Ha nem írom alá, az lesz feltűnő. Nekem sem tetszik igazán egyébként, hogy kiemelt aláíró vagyok, erről nem is tudtam előre, szerintem minden támogató egyformán fontos, minden aktivista egyformán értékes. A B betű helyével kapcsolatban pedig Hont konzultáljon egy klasszika-filológussal. Nekem is szívás volt egész életemben, elhiheti.
Félretéve a viccet. A civil akciók, a Milla, és a politikai összefogás támogatása logikusan következik a 2010-es álláspontomból. Éppen az történik, amit kívánatosnak tartottam (és magam is igyekeztem tevőlegesen és minden egyéb rendelkezésemre álló eszközzel előmozdítani). Éppen most épül fel civil alapon egy új politikai kultúra, amely meghaladja a fasisztázást-komcsizást. Éppen most épülhet — talán – ki egy keretrendszer a minimális konszenzus létrehozására. Éppen most kényszeríti ki az elárvult szavazók igénye, hogy új politikai centrumpártot próbáljon alakítani Bajnai (hogy sikerrel-e, meglátjuk).
Az olvasól jogosan kérdezik, gondolom-e, hogy tévedtem. Igen. Tévedtem. Tévedtem abban – és ez menthetetlen – hogy a Fidesz nem tud majd alkotmányt módosítani, de erre még a vita közben rávilágítottak a kritikusaim (szerencsére). Tévedtem továbbá, nem láttam, hogy ennyire „bénák” lesznek. Azt nem tudom, látta-e bárki előre, hogy ennyire bénák lesznek. Hogy elszámoltatási nyócévezés és istenkirály-retorika lesz, azt én magam is valószínűnek tartottam, de a hatékony kormányzás áraként elviselhetőnek – főként, ha aztán Orbán, és vele az istenkirályság eszménye 2014-ben bukik.
A kétharmados törvényeknél fontosabbnak tartom a politikai kultúra átalakulását (ezért nem támogatnám, hogy a baloldal kétharmadot szerezve azzal töltse idejét, hogy mindent visszacsináljon — persze jó lenne kihúzni az alkotmányból néhány vérlázító kitételt, de anélkül is lehet kormányozni). Ha egyébként a Fidesznek sikerül valamelyest racionalizálnia például az önkormányzatok területén vagy az egészségügyben, azzal mindenki nyer, mert az ideológiai maszlagot elég hamar el lehet takarítani, és maradnak a takarékosabb intézmények. Ha nem sikerül racionalizálnia, az baj, de csak ugyanaz a szar folyik tovább, mint az előző tizenöt évben. Az „ugyanaz a szar” (a választók mintegy kétharmadának jelenlegi álláspontja) viszont kikényszeríti a politikai tér átrendeződését. És ez a lényeg.
Hont büszke rá, hogy megmondta előre, a Fidesznek „ahhoz, hogy hihetetlenül heterogén szavazótáborát egyben tudja tartani, és meg tudjon felelni a Jobbik jelentette kihívásnak, továbbra is erőt kell mutatnia. Használnia kell minden eszközt, amelyet a sors és a választók a kezébe adtak. Napirenden kell tartania elszámoltatás ügyét, és nemigen riadhat vissza a jogállamiságot súroló módszerek alkalmazásától.” Ezzel ugyan ki vitatkozott?
Elfelejti viszont, hogy miben tévedett velem szemben.
Nevetségesnek nevezte azon előrejelzéseimet, hogy erős civil mozgalom alakulhat ki a kétharmad és az elolvadt baloldal közti űrben — hogy a jövendő Alkotmánybíróság ellenállást fog kifejteni, méghozzá a létező alkotmányos hagyomány alapján — hogy az Európai Unió megszólal alapvető jogsértések esetén — hogy a sajtónak komoly biztosító szerepe van a demokráciában. Ez különösen vicces, mert nem az elmúlt két év legjelentősebb politikai eseménye ugyan, de mégiscsak a publijának helyt adó (de a válaszomat közölni nem kívánó) hvg.hu kényszerítette ki Schmitt lemondását.
*
„Most szeretném fölfrissíteni mindazok memóriáját, akik egyetértenek Babarczy Eszterrel. Nem elég csupán arra emlékezni, hogy húsz év alatt pártjaink képtelenek voltak alapvető dolgokban megegyezni, hanem azt is föl kell idézni, miért nem tudtak, illetve hogy ha mégis megállapodtak – mert erre is van példa nem egy -, annak mi volt az oka. Nos, a kompromisszumképtelenség nem föloldhatatlan elvi ellentétek eredménye, nem is abból fakad, hogy a pártok kibékíthetetlen társadalmi szembenállások megjelenítői, hanem szimplán kicsinyességből, szűklátókörűségből, a távlati gondolkodás teljes hiányából” – írta Hont 2010-ben.
Bingo.
Erre jó az Együtt, a maga naivitásával és amatőrizmusával együtt. Ellentétben ugyanis az LMP-vel, amely Schiffer egója következtében képtelen lett a konszenzuskeresés középpontjává válni, és a DK-val, amelyet Gyurcsány egójának átka ver, a Milla és a Szolidaritás a nem-profik elitellenes gyanakvását is képviselik, míg Bajnai kifejezetten alázatos politikus. Megjegyzem, hogy a Gyurcsány-egó expanziója már az Együtt 2014-et is fenyegeti. Hont azt kérdi, miért nem voltak DK-nevek a listán. Fogalmam sincs. Nekem nem mindenben tetszik a lista, de remélem, hogy Gyurcsány sose lesz rajta, ha már lista van. Egy gyurcsányi egó bármit letarol.
„Az nem volt törvényszerű – írja Hont a Fideszről– , hogy ennyire bénák lesznek, ez viszont – ha van hozzá türelem és empátia – egy lassú átrendeződést is megindíthatna”. Örömmel hallom, hogy Hont értékeli a türelmet és az empátiát, de az Együtt esetében nem értem, ki volt türelmetlen. Bajnai? A Milla? A Szolidaritás? És miben nyilvánul meg az empátia hiánya (azon túl, hogy én is aláírtam a nyilatkozatot, ami Hont Babarczy-fóbiájának brutális figyelmen kívül hagyása)? Ezek a szereplők sokkal-sokkal óvatosabban lépkednek, mint ahogy a saját híveik szeretnék (és ez jól is van így), még akkor is, ha időnként empatikusan együttrezonálnak egy-két mondat erejéig a dühödtebb hívekkel.
Szerintem az Együtt maga „a lassú átrendeződés”, egy folyamat része, amely a következő másfél évben átrajzolja a baloldalt és a centrumot. A jobboldalon a „lassú átrendeződés” valószínűleg csak Orbán bukása után indulhat meg. Ehhez persze előbb meg kell buknia. Egy Orbán-szintű politikai vezető bukásához viszont nem árt, ha kétharmaddal együtt bukik, és szétrobban körülötte a párt. Hogy a Fidesz felbomlására mennyi az esély, azt nem tudom. Legalább annyian reménykednek benne, amennyien Bajnai visszatértére vártak.
*
Végül, Hont szerint vannak sokkal sürgetőbb feladatok, amelyeknek az „értelmiségnek” szentelnie kéne magát. Például „gyermekeink”.
„Vészesen közeleg az az idő is, amikor felelős szülő jó szívvel nem tudja gyermekét elküldeni az iskolába, az állam számára nem szolgáltatást nyújt, hanem átnevelő tábort. Erre miféle megoldást jelent, hogy egyszer majd választások lesznek, meg hogy a Fideszt igenis a saját pályáján kell legyőzni, és ha nem megy, akkor majd legközelebb? Gyerekeinknek a most következő években kell megszerezniük azt a tudást, műveltséget, képességeket, amelyekkel boldogulhatnak az életben. Csak a szervezett polgári engedetlenség segít. Ugyan mit tudnak kezdeni több ezer szülővel, aki egyszerre veszi ki a gyerekét a szovjet pedagógiát az álszent prüdériával ötvöző hölgy kísérleti terepéről, és elkezdi maga megszervezni államtól független oktatásukat.”
Nem akarom vitatni, hogy kellemetlen, ha ideológiai maszlagot öntenek a gyerekek fejére, bár erősen kétlem, hogy ez a közoktatás legnagyobb problémája, sőt, hogy bármilyen hatása van a gyerekekre (a tanárok életét már megkeserítheti). De ha Hontot ez zavarja: 2010 óta jó néhány többé és kevésbé sikeres civil megmozdulás volt, az oktatás területén is. A legragyogóbb példa a sikeres civil cselekvésre talán a családon belüli erőszak tényállásának megőrzéséért indított médiakampány. E megmozdulások tapasztalatai segítségére lennének, amikor megszervezi a gyermekét fenyegető maszlag ellenében a polgári ellenállást. Mert dumálni könnyű. Szervezni nehezebb.
Hont Andrásnak egyetlen gondolata van arra vonatkozóan, hogyan lehet a magyar politikai kultúra átalakítását kikényszeríteni: az abszolút bojkott. Nem hiszek abban, hogy lehetséges bojkottálni minden állami szolgáltatást, jelenleg nincs olyan erős szervezet, amely képes volna ennek a praktikus részét lebonyolítani, és nem hiszem, hogy volt már a világon ilyenre példa. Azt, hogy a választásokat érdemes-e bojkottálnia, szerintem nem kell még jelenleg eldöntenie senkinek, de egy bojkottnak csak akkor van értelme, ha egy sikeres bojkott utánra is vannak terveink. Egyébként pedig hajrá – szervezze meg.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520596-67b39c9007224' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520596&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520596-67b39c9007224&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520596-67b39c9007224' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@babarczyeszter:
Kedves Eszter!
Én szerintem Gyurcsány egy nemtudjukmilyen céllal összehívott Rozmaring vendéglőbeli ebédje/vacsorája példaértékű.
Az, hogy Eszter felszólította a lemondásra az is példaértékű, bár aszt hiszem, nem áll távol magától az ilyetén dolog. És ha jól tudom, követték is Esztert ebben a cselekedetében bőven.
Le is mondott Gyurcsány, nem? – ebben a tekintetben maga téved, Eszter, mert mintha elég tisztességes módon vállalta volna a volt kormányfő a felelősséget.
Azt hiszem, maga mégiscsak elfogult Gyurcsánnyal kapcsolatban – hiszen mindenki az vele kapcsolatban.
Hol így, hol úgy.
Egyre több dologban téved Eszter, és ez nem tesz jót senkinek.
Barátsággal:
-wilson
@wilson77: Nem, Gyurcsánynak esze ágában sem volt lemondania 2008 nyarán. Akkor mondott le csak, amikor az EU-ban lényegében kiközösítették, 2009 elején. Túlságosan, messze túlságosan későn. Annak idején 2006-ban nem gondoltam, hogy le kéne mondania, de a népszavazásra és a koalíciós partner kilépésére ez volt az egyetlen lehetséges és racionális válasz egy felelős kormányfő részéről. De Gyurcsány rég nem volt már racionális. És most sem az. Egy irracionális politikai vezető pedig még a gonosznál is rosszabb.
@babarczyeszter:
Kedves Eszter!
Valóban 2009-ben mondott le Gyurcsány, nem is állítottam mást, és Eszter sem állította, hogy ezt állítottam volna. 🙂
Nézze, én egészen 2008-ig azt gondoltam, hogy 2006-ban Gyurcsánynak nem kell lemondania. (Több barátommal vitában voltam ezzel kapcsolatban. Aztán ez megváltozott, és egy sörözés alkalmával a teátrális módon szót kértem, és legalább 10 percig beszéltem arról, hogy tévedtem, elnézést, roszzul mértem fel a helyzetet, és lehet, mégiscsak le kellett volna mondania.)
Így igaza van: túl későn mondsott le a miniszterelnök.
A népszavazás után is érdemes lett volna lemondania Gyurcsány Ferencnek, a koalíciós partner kilépése után – csak emiatt – viszont nem gondolom: igen terhes időszak volt az az SZDSZ számára, őrlődésekkel, belső vitákkal, harcokkal, (off: az LMP mai produkciója kismiska az SZDSZ belharcához képest).
A racionalitásáról lehet vitatkozni, talán kell is. Azt hiszem igaza van abban, hogy a volt miniszterelnök nem mérte mindig fel a helyzetet pontosan.
De az, hogy „egy irracionális politikai vezető pedig még a gonosznál is rosszabb”, nos ilyen súlyú mondatot régen hallottam magától, és ilyen pocsékat is, ne haragudjon.
Ez egy szörnyűséges, rettentő mondat, ami végeredményben felmenti a racionális ámde „csak” gonosz vezetőket, és megértéssel fordul hozzájuk.
(Kérdés az, hogy mi, ki a gonosz, jó lenne egy hevenyészett definíció).
Üdv:
-wilson
@wilson77: kedves wilson77 — egy irracionális ember kiszámíthatatlan. Azért rosszabb, mint egy gonosz, mert önnel például elhiteti, hogy nem gonosz, és ugyan miért ne ölelné keblére az E14, miközben akik ismerjük, tudjuk, hogy bármikor katasztrófát okozhat. Ha valaki szimplán gonosz, arról Ön is látja, hogy szimplán gonosz, ergó nincs ez az egész számonkérősdi.
Ha Gyurcsánynak fontos az együttműködés — és nem a saját személye fontos — engede tárgyalni Debrecenit és Kerék-Bárczy-t. De neki a saját személye fontos, nem a DK értékei. Ez ilyen egyszerű, na. Sajnálom, hogy ilyen kevesen értik.
@european commonwealth:
Ja — pont most beszél erről Robert Menasse. Iktassuk ki a nemzetállamokat, maradjanak régiók és EU szervek.
Más szerint pedig az EU nem legitim.
Személy szerint örülnék, ha napról napra közelebb kerülnénk egy teljes EU integrációhoz (politikai integrációhoz). Erről viszont a francia, a német és az angol stb választó fog dönteni. — akik pillanatnyilag nacionalistábbak, mint tíz évvel ezelőtt. Nekünk ebben a meccsben nem sok lapot osztottak. Még a regionális terepen sincs tárgyalóképes pozíciónk.
@wilson77: „Én szerintem Gyurcsány egy nemtudjukmilyen céllal összehívott Rozmaring vendéglőbeli ebédje/vacsorája példaértékű.”
Minap hivatalos voltam a főrabbi úrhoz, bizonyos kommunikációs kérdésekben volt talán kíváncsi egy kicsit a véleményemre, de amikor az alkalmat kihasználva határozottan felszólítottam őt arra, hogy vonja vissza a Tanach sugalmazott voltára vonatkozó képtelen téziseket, kis félmosollyal csak annyit válaszolt, hogy ez hitünk fundamentuma és nem tud semmit tenni ez ügyben.
Nem is tudom, azóta haragszom rá, nem igazán konstruktív ember. Egója van, vagy mi.
@babarczyeszter: Eszter, nem akartalak csőbe húzni – de a kérdésemben az volt tán a lényeg, hogy Orbánnal egyáltalán lehet-e találkozni, kíváncsi-e valaki véleményére. Nos, ez elég nagy különbség kettejük között.
Nos, irodalmian írta le azt, aminek a lényegében még egyet is érthetünk – kompetenciái alapján Gyurcsány valóban nem alkalmas miniszterelnöknek – abban az értelemben biztos nem, hogy ő úgy tekint a politikára, mint egy president vagy tulajdonos – aki meghozza a döntéseket, de azután már nem törődik a részletekkel, a végrehajtással – s környezetéhez képest több lépéssel előre látja, hogy miket kell lépni. Ebben tipikus magyar értelmiségi – ha körülnézel, szerintem azt látod, hogy pl. tőled eltérően nagyon kevesen vannak, akik a gyakorlatban is tesznek valamit, letudják a dolgot azzal, hogy írnak fene jó cikkeket. (Ráadásul ez még az un. iskolákra és intézményekre is igaz – magukon kívül nem nagyon állnak szóba mással. Pedig tele kellene, hogy legyen a társadalom olyan intézményekkel, mint a „mitigérnak” – vagy épp a Magyar Polip).
2008-ban Gyurcsány felajánlotta a lemondását – de az elnökség nem engedte.
Emlékszem Lengyel 2006 végi cikkére – a lényege az volt, hogy 2007-re kell visszaszereznie a bizalmat, vagy le kell mondania. Jómagam azért nem voltam a lemondása mellett, mert az MSZP-n belül csak egy Gyurcsány – „antineoliberális” alternatíva látszott – utólag persze könnyű ítéletet mondani, hogy így igy 2/3-ad lett a dologból.
De hogy miért lett 2/3-ad, azt nehéz reálisan megállapítani, ahogy azt is, hogy miért csordul ki egy pohárból a víz. Azért, mert valaki sokat töltött bele, vagy mert volt egy utolsó csepp.
Gyurcsány ma egy kis párt elnöke – az kérdéses, hogy a DK ki tud-e a törni a jelentéktelenségi határból, úgyhogy nagyon nem kell aggódni amiatt, hogy az egójával kárára lehetne egy összefogásnak.
Talán hasznosabb lenne az a megközelítés, hogy egyáltalán ki lehet potenciális partner az együttműködésben – de mintha olyan LMP-s módon mindenki azt nézné, hogy „kivel nem”.
@babarczyeszter: Jacques Attali: Ki kormányozza holnap a világot? Európa kiadó, 2012.
@babarczyeszter:
Kedves Eszter!
Szörnyű ez.
Amit Eszter mond az azt feltételezi, hogy a volt miniszterelnököt nemcsak irracionális, hanem gonosz embernek is gondolja.
Mindenesetre nem szeretnék a magával komoly nézeteltérést, mert nem szeretnék sem irracionálisnak (holott olykor az vagyok), sem pedig gonosznak (igyekszem nem az lenni) kikiáltatni.
Ugyanakkor érdemes kimondani:
1. Én kedvelem a volt miniszterelnököt, de olykor haragszom is rá.
– nem gondolnám, hogy GyF attól, hogy nem mondott le időben (melyik „időben”?), és túlmozgásos, gonosz lenne.
2. Eszter a Milla aktivistájaként (is) éli meg ezeket a történéseket, s mint ilyen, természetes ellenfele GyF, mert az egész Milla, úgy ahogy van, nem állhatja.
De én megértem ezt a hozzáállást, szó se róla, csak nem értek vele egyet.
Mondja Eszter, a Milla – nem vitatom – a jót akaró, ámde agresszív baromnak mutatkozó Juhász Péteren, a borzasztó Para-Kovács Imrén az 50 többnyire helyes aktivistán, a márc. 15-én és az okt. 23-án, illetve az iszonyú lebegtető beszédmódon kívül mi vagy ki?
Ugyanez a kérdés a Szolidaritás tekintetében is, bár ott azért vannak vidéken tagok, vezetők, szakszervezetis arcok.
Honnan gondolja, hogy az exminiszterelnök akar tárgyalni, s nem hagyja kibontakozni Debreczenit (sic!), vagy az egyébként szimpatikus Kerék-Bárczyt? – tényleg kérdezem, honnan gondolja.
s miből hiszi azt, ha lenyesi Gyurcsányt a Dk éléről, akkor a többiek, akár a fentiek, nem ugyanazt képviselnék, mint Ferenc?
üdv:
-wilson
Ps. 1. Jaj, hagyjuk már ezt az E14-et, olyan, mint egy élelmiszeradalék-anyag vagy a minyon izzónak a foglalata. :))
Ps. 2. Személy szerint én támogatnám a teljes integrációt, a menasse-i gondolatot. Örülnék neki.
@babarczyeszter: Túl az igen szubjektív megközelítésén, ezt az EU-s kiközösítést, meg azt, hogy ezért mondott volna le, jó lenne valamivel alátámasztani. Hátha én emlékszem rosszul.
@aronsatie: az EU-ban javasolt egy közös krízisenyhítő programot a Visegrádi országoknak. Maguk a visegrádiak is elhatárolódtak tőle, a program terítékre se került.
@Geo – Gyurcsány se azért hívott, mert a véleményemre volt kíváncsi. Azért hívott, hogy az SZDSZ-t a liberális értelmiség (ún.) kényszerítse vissza a koalícióba. Egyrészt ugye én sose voltam SZDSZ, tehát már itt látszik a valósággal kapcsolatos zavara, másrészt az is teljesen abszurd, hogy miután Horváth Ágnest egyoldalúan kirúgta (aki persze tényleg megbukott, de még csak fel se hívta Magyar Bálintot, aki emiatt őrjöngött, mert ő is a világ közepének képzeli magát, oszt vége volt a boldog együtt kormányzásnak), azt gondolja, hogy majd húsz értelmiségi nyomást gyakorol… Ez az aláírósdi logikája (amit én mindig utáltam egyébként).
Orbán nem vesztegeti az időt ilyesmire. Arra sem, hogy bizonytalan alapon álló szövetségeket kössön, azokat felrúgja egy hirtelen pánikban, aztán értelmiségiekkel foldozgassa, amit tönkrevágott. Sokkal profibb ennél.
Na jó, jó, de a volt miniszterelnök felvetette az eu-s bankunió ötletét, amiért egyrészt megsértődtek rá, másrészt kiröhögték.
Azt most meg mit hallok úgy jó fél éve? Hogy be kék’ vezetni.
-wilson
Az ugye nem baj, Eszter, hogy meghívta magát és még 20 értelmiségit akkor, hogy kikérje többekkel a véleményét? – Merthogy ezt veszem ki a szavaiból.
Jaj. Ezt azért nem venném zokon, nem illetném jócskán pejoratív jelzőkkel, hogy itt is látszik „a valósággal kapcsolatos zavara” Gyurcsánynak, hanem örülnék neki, hogy belemondhatom a pofázmányába: „Feri, mondjál le!”
Szerintem nem Gyurcsány a fő ellen’.
De az LMP egyes képviselőinek, a Millának és olykor Eszternek ez tűnik.
Ps. Horváth Ágnesnek le kellett volna mondania az ezerszer és ezerszer átkozott népszavazás után, meg Gyurcsánynak is.
Szerintem.
És nem kellett volna a bársonyos reformfassssággal jönni.
-wilson
@babarczyeszter: Ez nem kiközösítés, legfeljebb hiba. Bár az utóbbi is erősen kérdéses, az azóta történtek fényében. Ez minden?
@babarczyeszter: Profibb, ja. Ezért tart meg egy pöttyösseggű elmebeteget gazdasági csúcsminiszternek. Még jó, hogy ő nincs kiközösítve az EU-ban, csak a Gyurcsány. Bár rémlik, mintha maga Schöpflin György fájlalta volna, hogy rosszabb Orbán megítélése Európában, mint Gyurcsányé volt. Rosszul látta volna?
A kérdés az volt, miért mondott le Gyurcsány. Hát ezrt, nem azért, mert én felszólítottam erre — mert megbukott, azért mondott le, csak kicsit soká húzta.
Ne járjuk már itt a ballib kesergőt. Orbánt nem érdekli az EU, nem is akarja, hogy ne közösítsék ki. Az ő imázsa a szabadságharcos.
És van mögötte rengeteg pénz, ál-civilszervezet, meg ami szem-szájnak ingere (nekem meg hányingerem).
Ha Gyurcsányt több ember utasítja el középtájt és a kiábrándultak között, mint ahányat vonz (jelenleg ez a helyzet), akkor választásmatematikailag kussolnia kell. Ha erre nem hajlandó, az arra bizonyíték, hogy önmagát többre tartja bárminél.
@babarczyeszter:
kedves Eszter!
Én ezzel maradéktalanul egyetértek, hogy Gyurcsány azért mondott le, mert megbukott.
Viszont szerintem nem reális gondolat, hogy az Együtt 2014 be fog vonzani jelentős százezreket, netán milliókat: a pártválasztók közül Bajnait leginkább az MSZP-sek, a DK-sok támogatják.
Jobbosok nem fogják Bajnait támogatni, ez önáltatás és hiú ábránd, s nagyon szeretném, ha nem lenne igazam.
Protest szavazatok és szavazók lesznek tömegével már megint. Kár érte.
üdv:
-wilson
@wilson77: Nyilván. Az LMP is protest szavazókkal jutott be. A 2014 is protest szavazókat vonz. De az utóbbi mérések szerint egészen sokat. Mindenesetre ezen most felesleges spekulálni, mivel nincs kire protest-szavazatot leadni a Jobbikon kívül, annak viszont már megvan a tábora.
@babarczyeszter:
Az van, kedves Eszter, hogy akkora a káosz a választói fejekben az Együttel kapcsolatban, hogy én azért nagyon nem vennék mérget arra a 14 (?) %-ra.
Igen, a Jobbik stabilnak mutatkozik. A kérdés, hogy mi lesz azzal a pármillió emberrel, akinek nincs pártja, visszamegy-e a Fideszhez (egy részük tutkó) vagy hova vándorol?
Sztem a Jobbiknak van még egy pár százalékos tartaléka, de igazándiból nem szeretnék velük – talán Eszter számára is érthető okokból – sokat foglalkozni. Csak max. rögzítem a tényeket.
üdv:
-wilson
@babarczyeszter:
nem kell kiiktatni a nemzetállamokat. hatalommegosztásra van szükség. az uniót védelmi céllal kellene létrehozni. abban a _county_ és a _country_ szerepe lehet erős. megyegyűlés, és az azt kontrolláló országgyűlések. valamint az európai parlament és az európai kormány (a szenátus vagy tanács, és a bizottság). ez egy összeurópai törvényhozás. az unió alkotja a főszabályt, amitől kivételes eljárásban azért el lehet térni. van egy európai közjogi kódex. de tele van lábjegyzettel. amit az országok és a megyék fogadnak el a maguk jogalkotási folyamataikban.
a régió és a makrorégió (föderáció) a városokkal konkrét gazdasági és kulturális projekteket szervezhet. az állam (az état) pedig a társadalmi problémákkal foglalkozhat. a szociális ügyekre szakosodott államtanács, vagy tanácsállam akár el is különülhet az nemzetgyűlésektől.
van nemzeti érdekképviselet az országgyűlésben, van európai jogegységi törekvés. a kulturális, és gazdasági projektek gazdái az önkormányzatok. van aki foglalkozik szociális ügyekkel. mindezt nemzetközösségi keretek között tesszük. módot adva a civil kezdeményezésekre, és a népszavazásokra. így mindenki örülhet. szerintem valami ilyesmi az elvi megoldás. ami egyáltalán nem független európa latinkeresztény múltjától, és egyáltalán nem mond ellent a felvilágosodás eszméinek sem. az sem igaz, hogy a közjogi berendezkedés ettől végtelen távol áll. valamitől mégsem működik ez a dolog.
Főként K- és D-Európa miatt – még – lehetetlen létrehozni az Európai Egyesült Államokat, vagy tökmindegy hogy hívják.
Vagy csak nélkülük.
@Montefiore:
Köszönöm reagálásodat. Amivel semmi vitám, csak egy off megjegyzés: amikor a mindenható egyetértésére utaltam, akkor csak utóbbi héber neve (shadai) lebegett előttem minden egyéb nélkül. On: olvasván e hozzámszólásodat, a továbbiakat is végigolvastam, és itt búcsúztam el e poszttól végleg. Sorry.
@wilson77: @babarczyeszter: Már megbocsássatok, de miért beszéltek hülyeségeket? (Nem sértésnek szánom, de így egyszerűbb.)
Kétfajta_nem_protest-szavazó létezik a párttagokon kívül:
a) a hívő, naiv, megvezethető
b) aki saját magára szavaz
A párttagok létszámáról írt Pc, azzal a mennyiséggel nem jutna hatalomhoz senki jelenleg. Akik értékelik a választási ígéreteket/pártokat/jelölteket, azok a legkevésbé rosszat választják, vagy el sem mennek szavazni. Kompromisszum ez egyéni szinten, ahogy’ a koalíció/együttműködés az csoportszinten. (Már egy párt is csak a_hasonlóan_gondolkodók csoportja. Azokat nevezem „hívőknek”, akik saját vélemény nélkül fogadják el mások elveit.)
Aki nem fogadja el egy párton belüli kompromisszum eredményét, az – jó esetben – kilép belőle és protest-szavazóvá válik. (Akár még az adott pártra is szavazhat, ha azt tartja kevésbé rossznak.)
A „nemszavazók” nagy mennyiségét nálunk a politikusok csapnivaló teljesítménye generálja. Értük meg kell(ene) dolgozni, értékelhetőt letenni az asztalra nem csak siránkozni!
@HaKohen:
OFF
Értettem a S-ddaira vonatkozó utalást, de nem jutott eszembe semmi átütő róla, és azért, akárhogy is nézzük, a névválasztása blaszfém seggfejség volt, különösen az egykori Judapest kulturális kontextusában, úgyhogy inkább nem is akartam nagyon foglalkozni vele.
Sajnálom, ha úgy érzed, hogy a hozzászólások java részének színvonala miatt búcsúznod kell, bár nyilván jobb olvasmányok is vannak… a magam részértől egy kéretlen tanács: tekintsd a hozzászólásokat adatközlői szövegeknek,ne pedig „véleményeknek”, és akkor nem fogod magadat felhúzni rajtuk, hanem többé-kevésbé szenvtelen elemzéseket végezhetsz a jellemző hibatípusokról, és hasznos argumentációs-logikai és – ha van ilyen érdeklődésed – társadalmi kommunikációs tárgyú következtetéseket vonhatsz le belőlük.
ON
@babarczyeszter: értem én, de akkor eljutunk oda, ameddig Baja Feri jutott el a helyzetértékelésben – a népszerűségvesztés oka az, hogy lecsökkent a népszarűség :-))
„A politikában is igaz: nem azt nézem, hogy mit, hanem azt, hogy ki mondta.”
Komolyan: reális érv, hogy ha valakinek nagy az elutasítottsága, akkor vele nem lehet sikerre jutni – de ettől még nem lesz tiszta maga a folyamat, hogy mi miért is alakult úgy, ahogy.
Ismétlem: Gyurcsány egy kicsi, de a mai helyzetben mégis komoly 5 ezres létszámú párt elnöke – s ez a kicsit öregcse tagság aktív és mobilizálható.