Mi közöm nekem ehhez avagy a milyen kultúra napja? (szomorúposzt)
Magyarország ugyanúgy küldene minket a halálba, mint 1944-ben. Ugyanúgy rabolnák ki a házainkat. Aztán büszkék lennének a Nobel-díjainkra. Csermanek nagypapi előtt vonulnának május elsején, tapsolnának a legújabb nemzetvezetőnek, aki megmenti őket a kevertfajúságtól. Ja, hogy a kedves Olvasó az pont nem. Hát kevesen tetszenek lenni a kedves Olvasók, nagyon kevesen.
A milyen kultúra napja? Demeter Szilárdnak, L.Simon Lászlónak, Hoppál Péternek, Megadjabékésszilvaynak mije van? Orbán Viktor családját Rákosiék mosták ki a fekáliából, és most egy idős ember holttestének megtekintése után elfogyaszt egy homárt, aztán repül vissza, nehogy lekésse a Felcsút-Kisvárdát, ez a hivatalos magyar kultúra. Lánczi a nemzet filozófusa, Schmidt Mária a nemzet történésze és Philip a nemzet filmese. Ezt ünneplik ma, nem azt, hogy Kölcsey Ferenc belezúgott a Szemere Pálba, ami legalább érdekessé tenné kicsit a reformkort.
Mi a fasz közöm van nekem ehhez, bazmeg? Az én kicsi magyar hazámat nem lehet látni a Holdról. Konkrétan az Astoriától lehetne látni, ha nem lenne takarásban. És pont azt a kicsi magyar hazát akarják ledózerolni Orbánék.
Mit mondhatnék ma egy tehetséges magyar fiatalnak? Mi mást, hogy húzzon el innen, mielőtt elrabolják az életét? És lehet, hogy nem is mondanék neki semmit, mert távol kerültem tőle, ha meghalok egy öreg zsidót fognak eltemetni, már csak mások emlékeihez van közöm, a gázhoz, a megadjaferencek géppisztolyához, a mínusz húsz fokban elkövetett “férfias szivatásokhoz”. Én nem vagyok Gerő András, hogy Molnár Attila Károllyal parolázzak, nem vagyok Slómókám, a szolga, akit néha meghívnak Takaró Mihály és Bayer Zsolt mellé egzotikumnak. Mi közöm nekem ehhez az egészhez?
.
A homárról jut eszembe: hová lett Tékozló Homár? Balmoral is átlényegült.
.
Azután néhány névról jut eszembe, hogy ki emléxik még Tölgyre vagy gabrilora?
.
Jótündérről meg az jut eszembe, hogy egyik virtuális ősének lányával, Marina von Neumann Whitmannal hallottam tegnap egy érdekes interjút a Klubrádióban. Mindannyian elporladunk és elszállunk az emberek emlékéből, de az ő apjára azért még néhányan akkor is emlékezni fognak.
.
A percemberkékre már senki…
.
@jotunder Ha nem lenne közöd, nem írtad volna meg ezt a szomorúposztot.
Fúj, azt írta, hogy fasz, meg bazmeg. Pont a Magyar Kultúra Napján. Az ilyenek miatt sorvad Hazánk gerince. Na meg az állandó nemzeti faszverés miatt.
@poszt: “egy öreg zsidót fognak eltemetni” Te JT, ha ezt így folytatod, egyszer azon kaplak, hogy “alijáztál” egyet ;-).
’90-es évekbeli kedves ügyfelemről (nagyon messzi földrészen látta meg a napvilágot, mert a család jó érzékkel húzott el dolfiék elől; aztán leginkább Európában élt) sose gondoltam volna (szerintem ő se magáról), aztán egyszer csak (faterja halála után) a Szentföldről emilezett.
Sajnos ezt a fajta elidegenedést akkor is érzi az ember, ha itthon él. Legalábbis én érzem. Azt hiszem, ezért vagyok a legdühösebb Orbánékra, hogy a legeslegrosszabbat hozták ki a honfitársaimból.
Hátööö… két dolog van itt:
1. Minden népet, kivétel nélkül mindegyiket, megvezethetik a gonoszok. Ha a német “kultúrnépet” megvezették a nácik, akkor ugye miről beszélünk. A mogyorók sem különbek, és ezt példákkal is bizonyították, és ebben a percben is bizonyítják. A népek már csak illenek: nem túl okosak, átverhetőek.
2. Azért harc nélkül nem kell feladni. Nem feltétlenül lövöldözni kell rájuk, (bár szerintem most már lövöldözni kellene rájuk), de a politikában a szó és az írás is fegyver, sőt ott voltaképpen azok az egyedüli fegyverek. Azért harc nélkül átadni nekik az országot, az méltatlan, és gyávaság.
Hiv.: @ipartelep:
Ezt hagyjuk. Ha az ország elégedetten kérődzik, akkor a szó inkább csak szórakozás, mint fegyver. Egy kis borzongás, mint a moziban.
Vagy egy kis kuncogás. Diákcsíny.
Harc akkor lenne, ha mint egyes pedagógusok, elbukott mártírokat bosszulnánk meg.
Az harc lenne. De beszélni, az nem harc, csak gyerekszáj.
Dömdödöm…
Talán a tegnapi Gryllus Dániellel készített riportban olvasottak csalták elő ma belőlem a kezdő szót (a mesélő Mikó István).
Tegnap a “milyen kultúra” napján először azt a riportot olvastam, amelyben Cseh Tamás fia beszél az apjáról. Cseh Tamás születésnapja január 22. A fia említi is, hogy az apja születésnapja véletlenül egybeesik a Himnusz születésnapjával.
https://index.hu/kultur/2023/01/22/cseh-tamas-cseh-andras-beremenyi-geza-koncertek–erdely-indian-interju-a-magyar-kultura-napja/
…
https://index.hu/kultur/2023/01/21/gryllus-daniel-kalaka-uj-album-interju/
…
A “kevesen tetszenek lenni … Olvasók” egyikeként aztán végképp tudatosult bennem, hogy “milyen kultura” napja is van ma. A “csakazértis” és a “csakazértse” indulata rögtön írásra ingerelt, de ebből inkább csak egy máig tartó belsőbeszéd lett.
…
Csatlakozom @hakohen és @ipartelep hozzászólásának utolsó mondataihoz.
…
74-ben hallottam először a szatmárcsekei csónak alakú fejfákról.
(A barátom mesélt róluk, amikor egy hétig azon a tájon volt – résztvett a Csete György vezette jurta és kemenceépítő táborban (félreértés ne essék: ugyanez a barátom idén január elején elküldte nekem a “Felhőkarcoló, mint diadalív” c. ÉS cikket).
Később olvastam is a fejfák eredetéről.
2004-ben találkoztam velük először személyesen, egy nyárvégi napon, miután egy szál magam idáig (illetve Túristvándiig) bicikliztem Fótról.
Előtte még a faluban körülvettek a cigányok. Megpakolt biciklimet látván kérdezték
-Honnan jött?
-Pest mellől, Fótról. – feleltem.
Ettől fellelkesülve – és némiképp hitetlenkedve is – azt mesélték, hogy ők még a tizenöt kilométerre lévő Fehérgyarmatra sem mennének el biciklivel, pedig a busz ritkán jár, és pénzbe kerül.
Az elfeketedett hajó-fejfák napárnyékos erdejében jutottam Kölcsey márvány síremlékéhez. A márványoszlopok – lábuknál a nemzetiszínű szalagokkal átkötött koszorúk sokaságával – magányosan ragyogtak a kis tisztást bevilágító napfényben.
Kölcsey talán még idegenebbül érezné magát ettől a mondattól, mint ott a fehér márvány:
“Ezt ünneplik ma, nem azt, hogy Kölcsey Ferenc belezúgott a Szemere Pálba, ami legalább érdekessé tenné kicsit a reformkort.”
Értem én mit akar jelenteni, mit akar jellemezni ez a mondat, de a kimondott és leírt
szó sokszor a közlő szándékával ellentétes hatású (is) lehet.
Szatmárcsekéből visszafelé Túristvándiba, vagy onnan idefelé betértem Kölcsén a templomba, hiszen én ezekért a kicsi, kazettás festett fa mennyezetű református templomokért tettem meg a “nagy utat”, amelyek hangulatukban Erdélyt idézik
a “miországunkban”.
…
A Tisza Szamos karéjozta síkság, szinte mélyföld a “siető” “kis Túr”-ral.
A XVI. század első harmadától a XVIII. század elejéig vagy még azon túl is
a bécsi udvar szemében kutya rebellis vidék.
…
“Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,” [Ady]
…
(Öcsödön a nagyszüleim emlékére tartott istentisztelet alatt a zsoltárok közben odasúgom a mellettem ülő sógórnőmnek:
“Tudod, hogy Ady borgőzös éjszakáin nem magyar nótákra, hanem zsoltárokra mulatott?”
Mire a sógornőm: “Ady szabadkőműves volt.” az ilyen váratlanul arcodba vágó – a szétszakadt magyari világlátást tükröző – közlésektől bucskázik majdnem át a fején az ember).
…
A kötcsei templom. Ja, lehet, hogy a köpcös pont onnan prédikált a “milyen kultúra” napján? Ugrik be a tegnap látott kép. De maradjunk @hakohen megjegyzésénél. a percemberkék nyomtalanul oszlanak szét majd az időben.
…
Aztán tegnap még Takáts Sándor Bajvívó magyarok c. könyvéből (ez kamaszkorom egyik kedves, mindennapi olvasmánya volt) a Zrínyi Miklósról és Zrínyi Ádámról szóló fejezeteket. Takáts azon szomorkodik, hogy az utókor mennyire “elfeledé” Zrínyit, aki édes hazájáért karddal és “pennával” annyit hadakozott és mégis mennyi bántás érte az övéi (a magyarok) részéről, hiába prófétált, pusztába kiáltott szó maradt minden szava.
(Igen a Zrínyiek, Frangepánok, Jurisich : édes hazáról írnak, pedig horvátnak születtek.
Triesztben az olasz nyelvtanfolyamon Gabriellel a horvát sráccal békésen beszélgettünk róluk: mindent tudott ami a két nép történelmében közös volt).
Takáts egy helyen azt írja, hogy valaki eljuttatta Kazinczy-hoz Zrínyi Miklós egyik ismeretlen kéziratát. Kazinczy válaszlevelében megköszönte valahogy így: ‘Soha olyan gyönyörűségben nem volt részem, mint amikor a küldött írást olvastam’.
Kazinczytól csak egy karnyújtás Kölcsey. Igaz barátok voltak.
Tehát nyolcvan évvel ezelőtt inkább volt oka a magyar kultúrához és közösséghez tartozás megélésére és legszebb vallomására annak a bizonyos zsidó fiatalembernek, akit sárgacsillaggal/szalaggal megjelölve próbált kivetni magyarságából a hivatalosság; aki éveken át nyomorult kényszermunkát kellett végezzen és nem ostoba interjúkban olvasott férfias szívatásokról, hanem az Albrecht laktanyában ugráltatták; akit egyebek közt olyan fajvédők/konzervatívok mentettek ki időlegesen a munkaszolgálatból, mint Bajcsy-Zsilinszky, Szekfű, Bethlen Margit; aki egy hitlerista háborúban konkrét szövetségesként százeres emberáldozatot veszítő politikai rendszerben élt, ahol a sajtószabadságot törvénnyel szűkítették egészen minimálisra és ahol rögvest parlamenti párt lettek a nyilasok, amint kicsit is tágult a választójog és akit kevéssel utána konkrétan halálra vertek/éheztettek/gyötörek– mint ma, amikor egy max. viszolyogtató rezsim percemberei emberkednek egy szabadon kikapcsolható/kinemnyitandó kommunikációs térben, miközben a közelébe sem juthatnak annak, hogy birtokba vegyék a magyar kultúra valódi tereit, azaz az értő és érző olvasók/zenehallgatók/színházbajárók/tudománytművelők választásait, amikor valójában nincs hatalmuk felettünk, miközben a színházakban és a valódi egyetemi előadótermekben szfe ide, kuratóriumok oda, szabadon elérhető az igazi kultúra és tudomány.
Hát, nem tudhatom….
@fortin2: tizennyolcszor voltunk színházban, amikor pesten voltunk. csak tudod az mint az astoria körüli ötszáz méter sugarú kör, ahol az ún. életem játszódott.
ami azon kívül van.. én a “vidéki zsidó” nevű majdnem teljesen kipusztult etnikumhoz tartozom, miközben húsz éve nem voltam “vidéken”. én azt írom le, amit gondolok, és azt nem tudom, hogy miért gondolom, nem tudom megfejteni. van egy kultúra, amit magaménak érzem, dehogy az nem az, amit ezek “magyar kultúrának” neveznek az zicher. jurányi, vilmányi benettel, az milyen kultúra? mert az az enyém, meg a katona, ahová elmentem a világbajnoki döntő századik percében, amit nehezen tudnék megmagyarázni annak a tízéves nagyon szemüveges kisfiúnak, aki tomanek nándor bácsi tévéjén nézte meg a győr-csepelt. ezek rohadtul bonyolult dolgok.
@fortin2:
pont azért mert az ki lett próbálva
megvallod, megölnek, semmi másból nem értenek, csak ha levered őket. a magyar kultúra ma ezzel együtt érvényes, amiből ezt kihagyod, amilyen közeget csinálsz, amiben ezek a tanulságok nincsenek benne, ahhoz nincs közünk
“Magyarország ugyanúgy küldene minket a halálba, mint 1944-ben.”
Mondjuk, hogy lenne olyan konstelláció, amikor ez megtörténne. De 1948 óta nem Magyarországban bízunk, még csak nem is az európai vagy az amerikai fellépésben, hanem saját magunkban. Mindegy, hogy mit szeretne a magyarok egy csoportja, vagy akár a fél világ, mert nincs rá módjuk.
Említed Köves Slomót: az ő haszna és értelme pont az lett volna, hogy mozduljunk ki az áldozati identitásból, legyen élő kapcsolatunk a hagyománnyal, a héber nyelvvel, a judaizmussal, Izraellel, beleértve az önvédelmet. Ne csak attól legyünk zsidók, hogy minket üldöznek és elgázosítanak, mert ez egy nagyon fájdalmas és indokolatlanul leszűkített identitás, sokkal több szinten is lehetne kapcsolódni egymáshoz és a múltunkhoz. Slomó nemcsak visszataszító figura lett, de külön bosszantó, hogy összeslomózta ezt a fontos kezdeményezést.
(Az áldozatszerepnek egyébként van valami perverz öröme, abba se jó beleragadni.)
Én ilyesmit látok a magyar identitásnál is, azaz hogy van egy sokrétű kapcsolódási lehetőség a régmúlttól Vilmányi Benettig, semmi nem indokolja, hogy kitüntetett szerepet adjunk a megadjáknak meg a bayerzsoltoknak, vagy akár a sok tízezer hívüknek. Igen, vannak, mindig is voltak, de kell, hogy legyen (hülye szóval) egy “belső Izraelünk”, ami nem hagyja, hogy áldozatokká váljunk.
Hiv.: @Késes Szent Alia:
Nem akarok senkit kiakasztani, de azért én látok egy polgári konzervatív ortodox zsidóságon kívüli utat is a magyar történelemben. Elég sokan adták életüket a szabad, antifasiszta magyarságért a munkásmozgalmi, forradalmi, internacionalista baloldalon. Az csak egy fasiszta mítosz, hogy ők mind tömeggyilkosok lettek volna. Inkább csak nagyon előreszaladtak az időben, és egy demokratikus, elfogadó, európai Magyarországért harcoltak.
De hogyha mondjuk a magyar kultúra a tét, és épp Petőfi éve van, akkor mintha ma írta volna, és minden sora időszerű …
..
Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN
Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.
S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere…
S e kéznek nincsen semmi érdeme?
S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?…
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?
Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!
Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz… ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!
Pest, 1847. március
Mondjuk Petőfitől az Anyám tyúkja az egyetlen vers, amit mindenki ismer.
Ez is olyan jellemző a parasztbaszorult kultúránkra.
@jotunder: Abban az ötszáz méter sugarú körben (kb.) van az a pár egyetemi épület, ahol az elmúlt tizenhárom évben összesen legalább négyezer hallgatónak tartottam előadást, szemináriumot, akik olvastak a vizsgákra Poppert, Sokalt, Thomas Mannt, Tamás Gáspár Miklóst, Nyirit, Koestlert, Allan Bloomot, készítettek kiselőadást a szegénységről, az abortuszról, a PCről, az álalti jogokról, hallottak Shkespearről, Lincolnról, Habermasról, Carls Schmidtről, Buharinról, Barabásiról, kérdeztek és vitatkoztak, ám soha, de soha fel nem merült köztük azoknak a neve vagy hatása, akik rémképként itt szerepelni szoktak. És soha fel nem jelentettek, pedig egyszer, egyetlen egyszer még reagáltam is egy napi politikai publicisztikára (amikor nekiment egy bértollnok a pszichológusképzésnek). Akadt köztük keresztény, zsidó, sváb, tót, okos és egyszerűcske, a legtöbbje persze olyan semmiylen és sokféle. És a legtöbben idegesítő zenéket hallgattak, nem tudnak latinul és állandóan a nyomi okostelefonjaikkal vannak elfoglalva, brrr, mai fiatalok. No, ők legalább, sőt, inkábba a magyar kultúra közege, mint a szatmárcsekei mai templomgyalázó öblösgetők.
És most még csak arról az ötszázas sugarú Astoria-körről írtam. Kicsit tágabbra véve a scopot, egészen a kisvárdai zsidó temetőig, aminek közelről láthattam áldott emlékú Mose Moskovics általi kutatását, a magyar kultúra valósága messze felülírja az új és mégújabb undokok környezetszennyezését. legalábbis, amíg vannak, vagyunk, akik nem adjuk oda nekik. Mert a miénk.
@fortin2: általános iskolába, gimnáziumba, majd egyetemre is oda jártam, aztán ott a rényi, és hát azért ott van a katona és az örkény. de ahhoz, amit ma a hatalom magyar kultúrának nevez, ahhoz nekem a világon semmi közöm. és ezt naponta tudatják velem.
Hiv.: @fortin2:
Nem sok szó esik róla itthon, de néhány külhoni magyar közíró már pedzegeti a témát, hogy mekkora népvándorlás történt az elmúlt 30 évben, és ebben 12 dicsőséges orbáni évben befele a végekről.
Hogy veszített magyar népességet Erdély, Újvidék, Felvidék és Kárpátalja, hogy pótolja a magyarországi népszaporulatot és nyugatra kivándorlókat.
Egyik érdekesebb, mint a másik.
Magyarországon nem tartják ugyan nyilván a születési országa szerint a magyar állampolgárokat. Legalábbis nem úgy , ahogy a születési neme szerint. De arra akarok kilyukadni, hogy egy talpraesett, önálló, nyelveket tanuló, vagy kétnyelvű családokból jövő tömeg hagyta el az országot, és helyébe érkezett egy nem felmért magyar népesség más országokból, aminek lehet némi ráhatása a hazai népesség kultúrális összetételére.
Nem tippelném meg, hogy milyen irányban, de talán jelentősen is elmozdítva a hazai társadalomfejlődést.
Alanyi költők, írók, filozófusok, színészek, rendezők, influenszerek, politikusok, intézményvezetők, tanárok, orvosok mutatkoznak meg a közéletben, és bűnözők a bűnügyi rovatokban, de a többszázezres népvándorlás hatásait a magyar kultúrára, társadalomra,
az elmozdulás irányát tabudöntés lenne megvizsgálni.
Én azt állítom, hogy van egy elmozdulási iránya ennek a népmozgalmi folyamatnak.
És ez az irány és tömeg hat akkora erővel, hogy bűn lenne ezredszer is a
” kádári kisemberre”, fogva lesöpörni az asztalról.
Bár csak egy lehetőség, de nem ártana utánajárni.
A belvároshibáztatásban és a végek dícséretében talán nem is a belső folyamatok adnak lovat a fasizálódás alá. Talán. Esetleg.
@annokkk: sunyi uszítás, amit produkálsz . tudod, hogy hol született tgm?
Hogy a körúton belüli zsidóság vidéki gyökereiről is szóljak pár szót, hadd emlékezzünk egy szintén nemrég elhunyt, szintén szdsz alapító nagyságunkra.
” Szüleit az ország német megszállása után a Gestapo és a csendőrség letartóztatta, majd Ausztriába deportálta. A két testvér és még két unokafivér, Zádor István és Pál 1944. június 5-én budapesti rokonokhoz utazott nehezen megszerzett utazási engedéllyel. A rákövetkező napon Berettyóújfalu minden zsidó lakosát a nagyváradi gettóba, onnan pedig Auschwitzba deportálták. Konrád osztálytársait Birkenauban szinte kivétel nélkül megölték. A két testvér és az unokafivérek túlélték a vészkorszakot, nagynénjük, Vágó Zsófia jóvoltából, egy svájci védett házban.
” 1945. február végén Éva és György hazautaztak Berettyóújfaluba. A házukat üresen találták. 1945 júniusában a deportált szülők hazajöttek, és Berettyóújfalu mintegy ezerfős zsidó lakosságából a Konrád család egyetlen kivételként együttesen életben maradt. 1950-ben apja üzletét és a család lakóházát államosították, a szülők pedig Budapesten tanuló gyermekeikhez költöztek. Az életben maradás gyermekkori kalandjáról szól Konrád György Elutazás és hazatérés (2001) című önéletrajzi regénye. “
Hiv.: @jotunder:
Tudom. És te tudod, hogy azt a szédületes műveltséget a kommunista, ateista aktivista (mozgalmár) szüleitől kapta örökül, és nem valami jobbkonzervatív alapozásból ?
@jotunder:: Ottlik írta meg a másik, a szellemi Magyarország 1945-ös összezárkóztatási kísérletének (naív) történetét:
„Végül is hol van ez a másik, ez a ti szellemi Magyarországotok?” – kérdezhette magában.
„Kogutowicz térképén nincs rajta, se a politikai térképen, se a hegy- és vízrajzin” – felelhettük volna.
Ez a kétféle „Kogutowicz” lógott a tantermeink falán, az egyik tarkán, a más-más színű 63 vármegyével, a másik szép zöld és barna árnyalatokkal. Az iskolai atlaszfüzetben volt még egy néprajzi és egy mezőgazdasági térképe is az országnak. De egyiken sem volt rajta Balassi Bálint, Zrínyi, Rákóczi, Bolyai János, Vörösmarty, Arany, Petőfi, se Ady, Bartók, Babits – csak a miénken. S már tudtuk, hogy éppen ez a térkép, a másik Magyarországé, az egyetlen, amelyik sérthetetlen és ép maradt mindmáig.
„Tyűha, kevés munkatársatok lesz, ha csak a lángelmék elég jók nektek…”
„Széchenyi jól jött nekünk a minap!”
Ott, a fizikai romok alatt is megvolt ennek nem a reménye, hanem a valósága. És Ady világisan megfogalmazta:
“Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)”
(szegény svábok…)
Úgyhogy eléggé tökmindegy, ezek mit tartanak magyar kultúrának. Az máshol van, és van.
Hiv.: @jotunder:
Nem uszítok különben. Ha te nem is olvastad, én olvastam néhány manapság megjelent határontúli közírót arról, ahogy elvesztették a helyi értelmiséget, és magyar fiatalságot, és ennek a helyi társadalomra kiható következményeiről.
Ahogy náluk, úgy nálunk is jelentősége van ennek a tömegnek. És hogy a határon túlról manapság nem várható a baloldal tömeges megerősítése, azt sem én mondom, hanem elfogadott nézet Magyarországon. Sajnálom, hogy fáj.
Baloldal alatt értsünk most européer, jogállami, demokratikus, vagy liberális oldalt inkább, mint munkásmozgalmit.. manapság.
Hiv.: @annokkk:
Talán éppen ezekre is gondolsz?
https://transtelex.ro/kozelet/2023/01/14/salat-levente-politologus-eletut-kisebbsegpolitika-nagyinterju-elso-resz
https://transtelex.ro/kozelet/2023/01/21/salat-levente-interju-masodik-resz
A “vitához” meg annyit, hogy talán nem baj, ha ebben a témában nem vitatkozunk, hanem csak elbeszélünk egymás mellett. Mindenki a szíve szerint. Merthogy már JT szerint is ez egy nagyon “szomorúposzt”, amint arra Hiv.: @Unseen Academical: utalt is.
Kicsit később. Most olvasni nincs érkezésem. Ezt pont nem olvastam még, hanem az erdélyi népszámlálásról, a népszámlálásokról, és felvidéki folyamatokról. Mivel nem ismertek nekem a nevek, eltartana, amíg rákeresnék ismét. De ha van rá igény, akkor összeszedem.
Éppen ahhoz van közöd, amihez azoknak nincs. Ez így van rendjén.
https://index.hu/kulfold/2023/01/02/erdelyi-magyar-szovetseg-magyarsag-erdely-romania-nepszamlalas/
https://nepszava.hu/3182478_hataron-tuli-magyarok-befogadas-identitas-lazar-janos-konrad-gyorgy
https://magyarnarancs.hu/belpol/marko-bela-a-kettos-allampolgarsag-intezmenyenek-is-koszonheto-a-romaniai-magyarsag-aranyanak-csokkenese-255211
https://hvg.hu/360/20230103_Szeretettel_a_Vajdasagbol_magyarsag_nepessegfogyas_Szerbia_nepszamlalas
Hiv.: @Vidor Ferike:
Félek, nem tudok olyan tempóban neveket megjegyezni, ahogy olvasok.
Nem igazán találom föl azokat az írásokat, de tényleg nagyon érdekes ez is, amit belinkeltél Salat Leventétől.
” Valamikor 2004-2005 táján lett nyilvánvaló az RMDSZ számára, hogy a kisebbségi társadalom működtetése e szerint a modell szerint illúzió, és ahhoz, hogy a szervezet megfelelő mértékben legyen eredményes, föl kell számolni a független gondolkodásnak a fórumait, a szervezet által nem kontrollált nyilvánosságot.”
https://qubit.hu/2023/01/24/az-elit-mindig-meg-fogja-szervezni-a-szinvonalas-oktatast-a-gyerekeinek-a-kormany-pedig-csak-a-sajat-ertelmisegi-retegenek-kineveleseben-erdekelt
Túl ezen a címen, amivel nem értek egyet, a megszólalók alapállása mind érdekes.
Személyesen az Orbán rezsim előtti közoktatásról vannak tapasztalataim, de már akkor is vidékről az agglomerációba költözött tanárokkal és osztályfőnökkel töltötték fel a mind gyakrabban megüresedett helyeket.
Erre a gondra várták megváltásul az Orbán Viktort és a fidesz reformjait.