Mi oroszok
Eredeti szerző: jotunder
Két perc volt hátra a kezdésig. Általában tudom, hogy mit nézek meg, de a Fényevők című darabról még sohasem hallottam. M. megnézte a telefonján (félelmetes dolog, hogy az ember a telefonjából tud meg mindent, így persze telefonméretűvé válik a tudásunk is, de mit lehet tenni), és kiderült, hogy ezt a színdarabot Maxim Gorkij írta 1905-ben. Ugyan mint mondhat nekem Gorkij – kérdeztem magamtól. Mindent – válaszolta Gorkij.
Fényevők azaz a Gyetyi szolnca, a Nap gyermekei, mint minden rendes színdarab, amit az elmúlt pár ezer évben írtak, rólunk szól. Rólunk nagyszerű értelmiségiekről, akik a saját életünkön kívül mindent tökéletesen átlátunk, akik a saját szakmánkon kívül mindenhez értünk, akik ülünk a monitor előtt és elmondjuk a világnak, hogy mihez tartsa magát. És nincs is más választásunk, mert a valóság elviselhetetlenül hétköznapi. A holnapi cselekedeteink szükségszerűen kicsik és földhöz ragadtak a távolabbi jövő nagyszerű tetteihez képest, az utcákon sétáló lények pedig kínosan emberszagúak, emberi léptékűek és emberi célúak a megváltáshoz. Az absztrakt embert kell megváltanunk tehát, nem Jegort a részeges lakatost. A Nap gyermekei vagyunk, és a Nap gyermekei nem foglalkozhatnak mindenféle koszos és hideg bolygók szomorú és kisszerű lakóinak problémáival.
Mi oroszok ( mert a megnemértettségünk, a nagy és rendkívül fontos lelkünk, a nagytatától örökölt, felújításra érett, polgárinak is nevezhető lakásunkban lefolytatott,az élet nagy kérdéseit érintő beszélgetéseink és elvágyódásunk a minket lenézésre sem méltató Nyugat irányába mindannyiunkat orosszá tesznek) képtelenek vagyunk a gyakorlatiasságra, a kicsiny lépésekre, a belátható tervekre, és mindig meglepődünk, amikor az állatorvos felakasztja magát, amikor a világ ránk töri az ajtót, amikor minden kifordul magából, ahelyett, hogy úgy működne, ahogy megálmodtuk a tea mellett.
Úgy alakult, hogy egy orosz tinédzser, bizonyos Anton Pavlovics Csehov színdarabját is megnéztük. Alig tizennyolc éves volt, amikor a Platonovot írta (bátyja szerint a darab megbocsáthatatlanul gyenge de ártalmatlan tákolmány) és csak jóval a halála után mutatták be. Mint minden rendes Csehov-darab a Platonov is valamely távoli kormányzóságban játszódik, ahol a végtelenségig eladósodott tábornoknék körül összegyűlnek a tanítók, a nyugalmazott ezredesek, az orvosok és arról álmodnak, hogy egyszer elmennek Moszkvába. És ahogy a végén mindig a németek nyernek a futballban, itt is meghal valaki, szükségszerűen de mégis értelmetlenül. A mi tábornoknéink körül a Facebookon gyűlnek össze a tanítók, a nyugalmazott ezredesek és az orvosok, és mind el akarnak menni valahová, ahol értékelni tudják azt. hogy még a vodkát is a lelkükkel isszák, és ha meg nem is hal senki, de kimondatik, hogy ki a cár szolgája azért, mert a mensevikek zászlaját viszi a narodnyikok tüntetésére a Bolsoj elé, miközben Raszputyin az Ermenszkij Gildovics Zennya házikabátkájában rugdossa az öreg muzsikokat. Álmodozunk egy kicsit arról, hogy az Esztergom-Csepel menetrendszerű kishajójárat a Parlament felé fordítja lövegtornyát, de aztán jön egy új hír, egy új lehetőség arra, hogy kiragyogjunk a karból, mert mi oroszok mindig ki akarunk ragyogni a karból, és várjuk, hogy elkergessék a cárt, hogy jöhessen végre egy édes pofa, aki villamosítja az egész országot.
És ez így van jól. Mert nem tud máshogy lenni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519222-69e362192b6af' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519222&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519222-69e362192b6af&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519222-69e362192b6af' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Az utolsó mondat 10/10.
Csak emlékeztetni szeretném azokat, akik esetleg elfelejtették: hazánkban a II. Orbán-rezsim (az MTA szégyenletes, szolgai asszisztálása mellett) megtiltotta azt, hogy közterület (például) Gorkij nevét viselhesse.
Ennyit a magyarokról /áthúzva/ oroszokról.
@labrys:
Gorkij
„Világirodalmi jelentőségű orosz-szovjet író, irodalomkritikus, publicista (1868–1936). Már neves íróként lesz az 1900-as évek elején az Oroszországi Szociáldemokrata Párt tagja, a bolsevik csoporthoz csatlakozik. Leninnel szemben korainak tartja a forradalmat.” „Politikai konfliktusok miatt 1921-től 1931-ig külföldön él, 1931-ben hazatér, a Szovjet Írószövetség első elnöke lesz, így részt vesz a szovjet önkényuralmi rendszer fenntartásában, ha annak egyes jelenségeit nemegyszer éles konfliktusokat vállalva bírálja.” (MTA nemjavaslás)
I love this country, the most wonderful seggszáj of the world.
@jotunder: Mit lehet erre mondani?
MTA
„A Magyar Tudományos Akadémia magyarországi tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudomány eredményeinek terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete.” (Wikipédia)
„…így részt vesz az Orbán-rezsim fenntartásában, ha annak egyes jelenségeit igen óvatosan és konfliktus-kerülően néhanapján bírál(gat)ja.” (acs63 nemjavaslás)
@jotunder: „így részt vesz a szovjet önkényuralmi rendszer fenntartásában, ha annak egyes jelenségeit nemegyszer éles konfliktusokat vállalva bírálja”
ennek semmi értelme
milyen jó, hogy nem írtam bele a posztba, hogy a bajnai gordon is ott volt a színházban, akkor arról lenne szó.
az elmúlt bő két hétben hétszer voltam színházban, háromszor moziban és csak egyetlen egyszer tüntetésen.
@jotunder: Inkább nyilasokról meg szimpatizánsairól nevezünk most el dolgokat. Most olyan kurzus van és most olyan MTA-nak kell lenni.
Baráti beszélgetéseken, valós vagy virtuális közösségekben mindig politizálgatunk. Mi értelmiségiek mindig tudjuk miért csinálta ezt meg azt a kormánypárti meg az ellenzéki. Mi mindig tudjuk.
Ilyen közösségekben vannak forradalmárok akik kimennek a tüntetésekre. Valójában a társaság minden tagja ki akar és ki fog menni a tüntetésekre. De persze már akkor tudjuk, hogy nem fog. Mert a kényelem és félelem még nagyobb. Kis emberek kis hazugságai, hogy egy pillanatra fontosnak látszanak.
Köszönöm az írást 🙂
@Peter Fender: Ez a poszt nem az MTA bizottságáról akart szólni, hanem arról, hogy mit mondhat nekünk Gorkij és Csehov, ami persze nyilván kurvára nem érdekel senkit. Radnai Annamária dolgozta át a Nap gyermekeit Fényevőkké (ragyogóan) és Ascher Tamás rendezte a darabot. Ez nincs benne a posztban. László Zsolt volt Platonov, Kovács Adél a tábornokné és Jordán Tamás a nyugalmazott ezredes. Alföldi rendezte a darabot.
@jotunder: Bocs, hogy beletrollkodtam aktuálpolitikával. Reál értelmisegként nem éreztem át. Sajnos csapnivaló magyartanárunk volt a gimnáziumban, akinek sikerült hosszú távra megutáltatnia az irodalmat. Mostanában kezdek regenerálódni.
Amit eddig Alföldi rendezésében láttam, az mind tetszett, igaz nem vagyok heti szinházba járó, így nem láttam minden rendezését.
És az írás még így is jó.
Ha már a magyarországi szinházakról van szó:
m.hir24.hu/hirek/bulvar/Eszenyi-Eniko-surgos-segitseget-ker
Talán tényleg véletlenül alakult így.
@jotunder: az egyik legjobb Alföldi rendezés az utóbbi években.
(én egy idő óta nem igazán komálom ezt az ellenzéki sztárrendezővé vált kormánykritikusprodukciócsinálói szerepet, amit kapott a Vígben (bár megnézem az előadásait): uncsi.)
Amúgy az utóbbi évek egyik legjobb színházi fejleménye sztem, hogy mennyire feljött a Radnóti. Aszittem olyanok lesznek, mint egy kicsit viseltes polgári zakó mellénnyel, de tök jó irányba mennek, van intellektuális töltetbeáramlás.
A diktatúrák nagy előnye, hogy felpezsdítik a szellemi életet a rajtuk való gúnyolódás és ellenállás mentén. És jól is van ez így, a dolgok a helyükre kerülnek.
Őrült nők ketrece, Julius Ceasar, Platonov nem aktualpolitizál. Áthallásos. Maximum. Minden helyzet létezett már. Diktatúrák voltak, tyrannosok szintén, a talpnyalás meg a korrupcio sem ismeretlen jelenség. És rengetegszer meg is írták. A legérdekesebb, hogy az uralkodók környezetében élők viselkedése is évszázadok óta ismert, és nem változik. Ezért némiképp nevezhető terápiásnak a színházbajárás, meg az olvasás. Mert ott a folytatás is le van írva. Úgyhogy lehet bizakodni…….(innen spoiler) …..a diktátorok, az alkalmatlanok uralma egy műben sem tart örökké. Mindig jönnek az új undokak.
Boldoj Újévet !
@acs63: Kaptak érte cserébe egy csilliárdot.A tudomány nevében beáldoztak pár utca nevet, hát istenem.A tudomány fontosabb és ha ez kell Viktornak hogy dellát adjon, hát megkapta!
@Kulics: Jobb lenne a magasan művel elit ,inkább más dolgokon szellemeskedne és nem a gonosz kis törpén!
Volnának fontosabb dolgok is,mint a diktatúrák kérdése.
@JT,
ez egy baromi jó gondolat.
foglalkoznod kéne szociológiával.
@tyto: akarom mondani…BoldoG Újévet 🙂
@ingyenebed: Nem azt csinálja?:-))
@Diorella Queen: fontosabb kérdések ? Boldogabb országokban tényleg vannak. De nálunk mindent áthat, mindenbe beleszól és mindent ellop. JA és cinikusan hazudik. Ezért irritáló szerfelett.
Fényevők:
7ora7.hu/hirek/ilyen-volt-a-magyar-szinhaz-2014-a-40-legfontosabb-eloadas-1
Platonov:
7ora7.hu/hirek/2014-legfontosabb-40-eloadasa-4-3
@OoOoOo: összesen kilenc darabot néztünk meg. az utolsó a Pintér Béla Titkaink volt. az egyik legfélelmetesebb előadás, amit én valaha láttam.
@jotunder: rajtam nem ütött ekkorát, illetve hát a mindennapokban annyira benne van(nak) ez(ek) a sztori(k), hogy szinte teljesen Magyarországhoz tartozónak érzem őket.
Nyilván lehetne jobb, meg más, de szerintem sincs rossz állapotban a színházi élet. Van 39 (a linkelt cikksorozatban épp 40-et mutatnak) nézhető előadás is (a Nemzetiben is vannak).
@OoOoOo: Míg néztem, sokáig én is úgy voltam vele, hogy kurvajó, kurvajó, meg üt, de azért csak az átlagos Pintér-színvonal… aztán a végén a díjkiosztó jelenet… _az_ nagy gyomros volt. Itt minden valószínűség szerint száz év múlva is ilyenek lesznek a díjkiosztók.