Mi történt? A kolontári baleset földtani-talajtani következményei
Eredeti szerző: Pásztörperc
(Használati útmutató: aki a táblázatokat nagyobb méretben is szeretné megnézni, kattintson rájuk bátran. A visszatéréshez használja a böngésző “Vissza” gombját. Igen, mi lusták voltunk rátenni a képekre egy “vissza” gombot, szégyelljük is miatta magunkat egy kicsit.)
A földekre kiömlött és ott visszamaradt vörösiszap a timföldgyártás mellékterméke. A timföld gyakorlatilag alumínium-hidroxid: Al(OH)3. A Bayer-féle timföldgyártás lényege az a felismerés, hogy tömény nátrium-hidroxiddal az alumínium nátrium-aluminátként oldatba vihető, részben elkülönítve a bauxitban vele együtt előforduló, hozzá kémiailag hasonló elemektől (szilícium, vas). Az oldhatatlan, szilárd maradék a vörösiszap. A vörösiszap ásványtani összetételének (1. táblázat) két alapvető jellegzetessége, hogy egyáltalán nincs benne montmorillonit, és a bauxitban szokásosnál kevesebb a kaolinit, mivel ezeket az erős lúg elbontja. Ennek eredményeként a 10–150 nm-es szemcsék csak legfeljebb 100 µm-es aggregátumokká állnak össze. Ezek az aggregált szemcsék nem tapadnak egymáshoz, ezért az iszap a tározó fenekén is laza marad, megőrzi vízvezető képességét. Ez a tulajdonsága tette lehetővé, hogy a vállalat a résfal megépíttetéséig úgy szabaduljon meg a nátronlúg fölöslegétől, hogy azt a tározó béleletlen fenekén át elfolyatta a talajvízbe.
1.táblázat Vörösiszap-minták ásványos összetétele (Rtg-elemzés: MÁFI Laboratórium)
1.1. A talajjal kevert vörösiszap toxikus fémtartalma
Mivel a két anyag (a vörösiszap és a nátronlúg) együtt jutott ki a környezetbe, a vörösiszap környezeti hatását értékelő korai publikációk a nátronlúgot a vörösiszap összetevőjének tekintették, és a vörösiszapot — hangsúlyozottan annak nagy nátrium-tartalma miatt — a környezetre káros anyagként írták le. Ez a felfogás helytelen: a kétféle anyag a talajjal érintkezve rendkívül eltérően viselkedik. Magában a vörösiszapban a különféle fémek ásványos fázisokhoz, kiemelten a hematithoz kötődnek, és oxidatív viszonyok között csak lassan, évtizedek alatt szabadulnak fel. A nátrium-hidroxid viszont földtani értelemben rendkívül gyorsan (órák, illetve napok alatt) reakcióba lép a talaj szervesanyag-tartalmával, illetve a levegő széndioxidjával, és ennek eredményeként nátrium-karbonát (szóda, sziksó), valamint víz keletkezik. A növények fejlődésének a nem túl sok vörösiszap nehézfém-tartalma kimondottan használ, a nátriumfölösleg viszont igen kedvezőtlenül hat rá. Mivel azonban ez a nátrium a rendszerben vízoldható sóként van jelen, zöme gyorsan (hetek, illetve hónapok alatt) kimosódik a talajból, és csak a vörösiszap marad vissza. Az Akadémia kutatócsoportja a vörösiszap-borítás még nem káros vastagságát 3 cm-nek adta meg.
A tározótól távolodva a vörösiszap fokozatosan talajjal, illetve hordalékkal keveredett; „felhígult”. Ez jól követhető a minták ásványos összetételének és nehézfém-tartalmának (2. táblázat) változásán.
2. táblázat Nehézfémek és arzén a vörösiszapban (ICP-OES elemzés: MÁFI Laboratórium)
(szv — mezőgazdaságilag hasznosítani kívánt szennyvíziszapokban megengedett érték)
(szv — mezőgazdaságilag hasznosítani kívánt szennyvíziszapokban megengedett érték)
1.2. A talaj toxikus fémtartalma
Arról a közegről, amibe, amire a vörösiszap kikerül, ugyancsak vannak földtani információink (3. táblázat)
3. táblázat. Nehézfémek és arzén (mg/kg) a tározó környékének talajaiban
(ICP-OES elemzés: MÁFI Laboratórium)
„B” — a talajok szennyezettségi határértéke
Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a környék talajainak jelentős része réz-, cink-, illetve molibdénhiányos (Cu < 8 mg/kg, Zn < 40 mg/kg, Mo < 1 mg/kg); arzéntartalmuk azonban a határértékhez közeli.
1.3. A vörösiszap beszántásának hatása
Megengedhető környezeti terhelésnek a természetes változékonyságot figyelembe véve előzetesen a szennyezettségi határérték kétharmadát fogadtuk el. Az Akadémia megállapításaival összhangban a talajok átlagos arzéntartalma akkor marad a határérték kétharmada alatt (4. táblázat), ha a bekevert vörösiszap mennyisége nem lépi túl a 6%-ot (ehhez éppen 3 cm vastag vörösiszap-réteget szánthatunk be a fölső fél méterbe).
4. táblázat Talajok fém- és arzéntartalma 3 cm-nyi vörösiszap beszántása előtt és után
(Már szerkesztődik az okokat körbejáró poszt is, kis szerencsével estére élesül.)
Ó, affranc… a 2. tábl. alsó sora egy tévedés: este rendberakom.
Bocs:
P/c
mi az, hogy B ??? a masodik tablazatban . kozvetlenul a tarozo mellett ??
@jotunder: Gatyáztam rajta, hogy a szennyvíziszapok határértékeit tegyem be (de a vörösiszap nem szennyvíziszap) vagy a talajokét (de a vörösiszap nem talaj). Ez az undorító hibrid lett belőle.
A talajok szennyezettségi határértékei:
http://www.geo-log.hu/uploads/docs/6_2009_kvvm.pdf
ott vannak a 3. tábl. alján. A teljes számsor:
Cr 75
Co 30
Ni 40
Cu 75
Zn 200
As 15
Se 1
Mo 7
Cd 1
Sn 30
Ba 250
Hg 0,5
Pb 100
Ag 2 g/t (= mg/kg)
@jotunder: Ezzel hibrid:
5. számú melléklet
az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelethez
Szennyvíziszapban megengedett mérgező elemek és károsanyagok határértékei mezőgazdasági felhasználás esetén
Paraméter Határérték
mg/kg sza.
As 75
Cd 10
Co 50
összes Cr 1000
Cu 1000
Hg 10
Mo 20
Ni 200
Pb 750
Se 100
Zn 2500
Továbbra se tudom, melyik illik alá. De most már itt van mind a kettő, oszt tessék…
@Pásztörperc: Lehet, hülye a kérdésem: várható-e akár közvetett hatás a Balaton, Kis-Balaton élővilágára nézve?
@Pelso..: Nem.
Mondhatunk mi bármit. A hivatalból okosak lesöprik,leszékelik székükből. Felelősségre vonásra meg csak a kisember számíthat. A barázda esztergályos származású kohász az alamimíumhoz is értett! Ennyire!
Jééé, nézzétek már, mit találtam: még 2010(!)-ből:
greenr.blog.hu/2010/10/19/vorosiszap_egy_meg_nem_hallgatott_feltalalo_aki_hasznalhatova_tette_az_ipari_mellektermeket
Olvassátok!