Miért nem jó…
Eredeti szerző: Pásztörperc
Igazából nem is lehet, mert nincs már FIDESZ (FIatal DEmokraták SZövetsége). Ez a nagy betűkkel írt FIDESZ — amint ezt neve szépen kifejezte — önálló politikai aktorok szövetsége volt, azaz párt. Ettől a mostani Fidesztől — amint ezt a latin szóból eredeztetett, kisbetűs írásmód ugyancsak hűen jelzi — mi sem áll távolabb, mint a tagok önállósága. Ez a ‘fides’, azaz hűség szövetsége: az lehet tag, aki hű Orbán Viktorhoz. Ez nem párt (olyannyira, hogy ez most nem is szerepel a név konjunktúra szerint változó csatolmányában), hanem Orbán Viktor rajongóinak klubja (társasága, nem, givánndd! dörllentő).
A legutóbbi választás előtt nevezett 0. Viktor nyersen visszautasította a Fidesz programját firtató újságírókat. Közölte, hogy a Fidesznek kész programja van az ország előtt álló problémák megoldására, de eszük ágában sincs ezt a kampányban lejáratni (értsd: bárkivel megvitatni). A választás után aztán bejelentette, hogy ő mint miniszterelnök eme nagyszerű program megvalósítására kapott 2/3-os felhatalmazást. Program pedig nem volt, tehát lázas ötletelés kezdődött, szakasztott akár az előző két ciklusban. Annyi különbséggel, hogy Orbánék az ötleteiket meg is valósították. Az, hogy ezt jobbnak vagy rosszabbnak tartjuk-e Gyurcsányék ötleteinél, amikből legalább nem lett semmi, gusztus dolga. Hogy miért, azt majd a végén.
A legfontosabbnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (ner) bevezetését tartották. Nem véletlen, hogy ezzel kezdték kormányzásukat, és ez azóta is vörös fonalként húzódik végig intézkedéseik láncán. Hajlamos vagyok elhinni, hogy erre tényleg készültek, sőt, akár azt is, hogy ezt bátorkodtak „programnak” aposztrofálni. A ner lényege nem az, hogy a nemzet tagjainak segíteniük kell egymást a közös célok elérése érdekében, hanem az, hogy mindenkinek együtt kell működnie Orbán Viktorral. Aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére.
Egy kedves barátom a kormányváltás idején egy teljesen politikasemleges közintézmény igazgatója volt. Amikor úgy június tájékán feléjük jártam, szomorúan mesélte, hogy a kormány megalakulása óta csak kétszer sikerült kapcsolatba kerülnie a minisztériummal: először, amikor megkapta a nenyi méltó kifüggesztését elrendelő körlevelet és másodszor másnap, amikor rátelefonáltak, hogy kifüggesztette-e már (méltó helyen)?
— Te — értetlenkedett. — Én elolvastam ezt a nenyit háromszor, de még mindig nem tudom, mi van benne. Össze tudnád foglalni a lényegét?
— A lehető legjobb emberhez fordultál. Évekig éltem abból, hogy politikusokat fordítottam magyarra. Bármikor összefoglalom neked két mondatban.
— Halljuk!
— Egy: Nekünk kétharmadunk van. Kettő: Nektek lófasz a seggetekbe.
Elgondolkodott. — Igazad lehet… — Amikor két hét múlva újra találkoztunk, boldogan mesélte: végre érti, mi van a nenyiben, és terjeszti is ezt az igazságot. Legközelebb újabb két hét múlva láttuk egymást — addigra kirúgták.
Ezt a blogot főleg értelmiségiek olvassák, és az értelmiségiektől nem idegen némi elitizmus. A vincentek közül is többen gondolják úgy, hogy a kevés okos ember jobban dönt, mint a sok buta. Szóval, valószínűleg sokan nem értenek velem egyet, amikor azt mondom, hogy az Orbán-rendszer legfőbb kártétele a ner. Pedig ez az, amitől egyébként értelmes emberek önként mondanak le szuverenitásukról, és állnak be a sorba. Az „okos embernek” tekintett 0. Viktornak megdöbbentően sok értelmiségi híve van — és ők a véleményvezérek.
Miután valaki lemondott a szuverenitásáról, bármit be lehet adni neki. Be lehet adni hatalmas plakátokon, hogy Magyarország jobban teljesít — pedig nem. Be lehet adni, hogy legitim és fair a választási rendszer — pedig nem. Be lehet adni, hogy negyedmillió munkahely az egymillió, és be lehet adni, hogy hogy a közhasznú foglalkoztatás az munkahely — pedig nem. Mindent be lehet adni, legkiváltképp azt, hogy a rezsicsökkentés (amivel a fogyasztást támogatjuk a fogyasztók helyett), jó dolog azoknak, akik keveset fogyasztanak, az egykulcsos szja jó dolog azoknak, akik kevés jövedelem után adóznak és hogy ebben a négy évben egy csodálatos, soh’sem látott föllendülés alapjait raktuk le — pedig nem. Ja, és be lehet adni, hogy szabadságharcunkat vívjuk a minket gyarmatosítani akaró EU, Valutaalap stb. ellen — és győzünk, csak győzünk, pedig a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.
Szóval, ezek a dolgok annyira durvák, hogy meg kell kérdezzük: miért? Miért ez e rengeteg álság és az azt munkának láttató igyekezet? Nem lenne egyszerűbb (és hatékonyabb) dolgozni? Egyszerűen, Viktorunk tehetségéhez mérten jól csinálni a dolgokat? Matolcsy-Illés-Lázár-Széles-féle idióták helyett szorgos napszámosokra bízni az aprómunkát? Meg kell értenünk, miért van az, hogy Orbán nem így látja, és nem tudok más választ, mint hogy azért, mert az aprómunka csak apró sikert hoz. Orbánt pedig hatalmas ambíció mozgatja ifjú korától: be akar kerülni a történelemkönyvekbe. Nem mint egy a tucatból, hanem mint az, aki kirángatta Magyarországot a latrinából és acsarkodó elleneink gyűrűjéből. Ehhez két dologra van szükség. Egyrészt az előző állapotokat latrinának kell láttatni, partnereinket pedig acsarkodó ellenségeknek: ez neki jól megy. A másik a minket kiemelő csoda, amire neki magának nem jut eszébe semmi használható. Ezért aztán hajlandó hinni bárkinek, aki a csodafegyvert ígéri szabadságharcához — legyen az az egykulcsos adó vagy az energiacella. Soha — ismétlem: soha! — ne szavazzatok olyan emberre, akinek küldetéstudata van! Egyetlen esélyünk, hogy ez a küldetéstudat kopni látszik: ahogy a csoda nem jön, a hatalom eszközből mintha egyre inkább öncéllá válna…
Négy éve azt hittem, Orbán a 2/3 birtokában a Kádár-rendszert másolja le — horthysta külsőségekkel. Nos, ez az egész sokkal inkább Rákosira hajaz. Már szaporodtak a termelési sikerekről tudósító beszámolók a sajtóban és a tömegrendezvényeken, amikor derék barátaim a Galyaságban megkértek: ugyan, hasonlítsam össze ezt a kormányt az előzővel, mert ők voltaképpen nem ilyen lovat akartak.
— Ezek a gyerekek undorítóak — vágtam a közepébe. — De az előzőek meg kártékonyak voltak.
Mesmeg kolosszálisat tévedtem: ezek a gyerekek nemcsak undorítóak, de kártékonyak is. Nagyon kártékonyak.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519671-69ff33e50b3c8' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519671&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519671-69ff33e50b3c8&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519671-69ff33e50b3c8' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Mi történt az ikszekkel??
@Késes Szent Alia: Nem adódott rá hely… az eredeti szövegben lett volna, csak aztán vérző szívvel kihúztam, mert így is baromi hosszú.
@Pásztörperc: Ó… De várj, azért így is van:
Find: k sz
Replace: x
->
Fiatal Demokratáxövetsége (csak akkor a kiemelés elvész)
politikai aktoroxövetsége
@Késes Szent Alia: ixelni majd hatodikán..
a többi pártnál még csak- csak megértem, hogy indokolni kell a miért nem- et, de a fidesznél..?
@Késes Szent Alia: hűséxövetsége
@Késes Szent Alia:
@Érvsebész:
Hú, azannya! Kösz, mindjárt javítok.
@Pásztörperc: Ehh, most már hadd maradjon… legközelebb jobban figyelek.
@Pásztörperc:
1. Te honnan tudod, hogy az „értelmiségi tömegek” Orbán főségének nyilvános elfogadásán túl mi mindent vesznek be az általad is szemelvényezett maszlagcsokorból? Már úgy otthoni, „négy fal közti” használatra?
2. Elég érettnek tűnsz ahhoz, hogy felidézd, hogy hogyan ment mindez a Kádár-korban? Mi motiválta pl. a pártba belépést? A „meggyőződés” – vagy a simább karrier?
@panelburzsuj: Kizártnak tartom, hogy Barcza, Járai, Lánczi vagy akár egy Borókai elhinné azt a sok szarságot, amikkel a rezsim dülöngélő pilléreit igyekeznek nap mint nap megtámasztani. Nincs egyszerűbb magyarázat, mint a pénz. És ebben a ciklusban minimum egy nagyságrenddel több (igen, sárospataki lányok, ez alatt tízszeres szorzót értek) pénzt loptak el, mint a mondabeli eemútnyócévben.
f i de sz : fasiszta idióták destruktív szarkupaca
@panelburzsuj:
1. Szombaton klubba mentem a 74-es trolival. Fölszállt rá egy csapat éppen oszladozó békemenő. Lelkesnek, meggyőződésesnek és értelmiséginek tűntek. Eltöltötte őket az a jóleső érzés, hogy győztes csapatban fociznak.
2. Volt ilyen is, olyan is. Utólag persze minden máshogy van, amolyan sajátosan magyarosan. Azt mondja erről Popper Péter:
>>Ha megkérdezik tőlem: „Maga tagja volt-e a kommunista pártnak?”, és én azt válaszolom: „Igen”, majd rákérdeznek, hogy miért, és azt mondom, meggyőződésből, akkor szerintük én egy fafejű, homokfejű, tökkelütött barom vagyok. Ha megkérdezik: „Tagja volt?” ” Igen.” Miért?” „Lássák be, nem lehettem másként egyetemi tanár, csak ha beléptem a pártba. A karrierem miatt, érdekből.” Ekkor engem derék, okos embernek tartanak, aki kihasználta a kommunisták hülyeségét. Vagyis az erkölcsi ítélkezés teljesen megfordult. A gerincességet baromságnak, butaságnak értékelik, nyilván azért, mert kevés volt belőle. Aki meg fennen veri a mellét, hogy ő csak érdekből cselekedett, az a derék ember.
@Kettes:
A kérdés éle nem az agitprop-osztályra irányult, hanem a „társutasságra”. Hogy az nyilvánosan „mit vesz be” előbbiek írói munkásságából – hogy aztán otthon kiköpje.
Tippem továbbra is: „Ez eszme nálunk: a megélhetés.”
Nem a dúskálás – az párezrek kiváltsága.
Hanem a „marginalizálódás” és „fősodorban maradás” életkeresetben kifejezve mondjuk kétszeres különbsége.
P/C,
rossz az irány.
minden nagy hatású, történelemformáló embernek küldetéstudata van. attól lesz az, ami.
nem ez a probléma. az a kérdés, miben fejeződik ki a küldetéstudat. a politika csapatjáték. mint a foci. egy világbajnok csapatban világbajnok csatár, világbajnok kapus, világbajnok hátvéd van. attól győz a csapat, hogy mindegyikük tudja, ő a SAJÁT POSZTJÁN világbajnok. mindegyiknek lehet küldetéstudata. sőt, az edzőnek, a gyúrónak és a szövetségi kapitánynak is. az a küldetése, hogy összehozza a vilábajnok csapatot.
orbánnak betegsége nem a küldetés- hanem az ÖNtudata.
ha én miniszterelnök lennék, teljesen máshogy oldanám meg ezt az egészet. nem egyszemélyi vezetőként sztároltatnám magam, hanem csapatkapitányként. és ahogy a fociban van sztárcsatár, sztárkapus meg sztárvédő, az én kormányomban is lennének sztár miniszterek. a saját szakmályukban sztárok, és emberileg is azok. ugyanúgy fel lenne építve a miniszterek személyisége, ahogy a kormányfőé. sőt, nem csak a minisztereké, hanem egyes kormánymegbízottaké, polgármestereké, stb is. egy jó kormányban a miniszterek kíváló, komoly szakmai teljesítménnel rendelkező emberek, akik nem szolgálják a miniszterelnököt, hanem megtisztelik azzal, hogy belépnek a kormányába. és ezt így is kell eladni az embereknek.
attól még lehetne küldetéstudatom. az a küldetésem, hogy összeszedjem ezeket az embereket és úgy poltizáljak, hogy hajlandóak legyenek, akarjanak vele dolgozni. mert külön-külön ők nem vállalnák a vezetést, mert nem tetszik nekik az a feladat. ennyi. nem kell ezt túlspilázni.
a másik meg az, hogy maga a politikai döntéshozatal társadalmi mechanizmusa is lehet alapvetően elhibázott. decentralizáció, szubszidiaritás – ezek csökkentik az igényt az egyszemélyi/központi döntéshozatal iránt.
aztán az emberek fejéből is ki kell verni acsodavárást, meg az államban való hitet. meg kell, hogy értsék, hogy az életük rajtuk múlik, nem a kormányon. akkor majd nem keresik az élő istent.
visszatérve orbánra: ő egy alapvetően buta gazember, és ennyi. csinálhatsz te belőle tudományos értekezést, de attól még az marad. jól megtanulta hogyan kell az embereket átverni, manipulálni, a lelküket bilincsbe verni.
egy faluszéli parasztgyerek, aki egész életében harcolt a feljutásért, és mire felért, elfelejtette miért akart fent lenni. a történelemből meg nem a jót tanulta meg, hanem hogy hogyan kell ügyesen gazembernek lenni. és közben még jól át is mosták az agyát a selejtes keresztények, az még tett rá egy lapáttal.
de ha van kedved tőlem elemezheted amennyit akarod. viszont én inkább valami hasznosabbal töltöm az időmet.
@Pásztörperc:
1. Utcán, csapatban: nyilvánosság. Éppen magamutogatni mentek oda, nem? (És ha Velez et. olyan szépen megfogalmazta a pártélet ars poeticáját, akkor miért ne lehetne őszinte az ellenlábasok öröme afelett, hogy Velezt saját pályáján meg tudják verni? …)
2. Arányokat, plíz. Időben hogyan alakultak ezek a motivációk? Popper bácsi véletlen minta?
@panelburzsuj:
1. Igen, magamutogatni. Önként és dalolva, sőt, büszkén. Nem hogy szégyellenék, de boldogítja őket.
2. Szerintem nem véletlen, hanem jellemző, de persze tévedhetek.
@Kettes:
(Egyébként meg így magunk között: egy szakmájára és civil reputációjára kényes mondjuk építész gerincességét garantáltan jobban premizálják az „amazok”, mint az „emezek”? Vagy az efféle hülyegyerek-hübrisz minden látható méretű magyar politikai garnitúra számára egyformán értelmezhetetlen és hasznavehetetlen? És akkor innentől hogyan tovább, magyarok? … )
@ingyenebed:
Na de egy rakás okos&ügyes fickó miért fogadna pont egy buta gazembert főnükül?
@panelburzsuj:
A 2.-hoz: én a Kádár-korszakban nőttem fel, és negyedik gimnazista voltam, mikor először találkoztam olyan emberrel, aki bevette a maszlagot.
És akkor azt hittem, hogy hülyéskedik.
Szerencsére nem lett belőle kínos helyzet, mert vettem a lapot — gondoltam én —, és visszahülyéskedtem a vicces bácsinak (egy osztálytársam apukája volt).
Később kiderült, mennyire örült, hogy ilyen rendes, rendszerhű fiatallal találkozott.
Életem nagy megdöbbenései közt van az eset.
@Pásztörperc:
Szerintem két külön dologról van itten szó; aki azért volt tag, mert hitt benne, azon megütköznek, mert nagyon kevés ilyen akadt (szerintem; ld. a fentieket).
Mármint a Kádár-korszakban, pláne a közepétől.
És hát lehet, hogy kicsit tökkelütöttnek is tartják az ilyet, avagy ufónak — mert hát nem véletlen, hogy ritka volt az igazhitű; nagyon átlátszott az a szita.
Viszont azt, aki érdekből volt párttag, azt nem emiatt tartják derék embernek, hanem ennek ellenére, avagy esetleg ettől függetlenül.
Nem a gerincességet ítélik butaságnak, és nem a gerinctelenséget derékemberségnek.
(Ez persze Poppernak szólna inkább…)
@Késes Szent Alia: óbazmeg, muszáj volt szólni neki? Már majdnem elfelejtette…
Kedves Kommentelők, és Pásztörperc barátom!
Én voltam az, akit a NER lényegéről meg kellett világosítani, és a dolog valóban így történt. Akkoriban nemzeti park igazgató voltam, de ez hamar elmúlt. Jelenleg egy német gyárban végzek segédmunkát, és ehhez is kell némi sütnivaló, (=intelligencia), Illétlen Zoltán például öt percig se bírná. Meg őt sem. Én a fidess és 0. (azaz Nulladik) Viktor kódolt sikertelenségét (nem bukását, az egy teljesen más dolog és még bőven odébb van, lásd Észak-Korea) egy V.I. (azaz Hatodik) Lenin idézettel szoktam alátámasztani: „Elvtársak, a hülyeség nem termelőerő!”
Eljátszottam a gondolattal, hogy ezt az írást a mandin olvastam, ahol legalább annyi lájkot kapott, mint az orosz hitel felvétele. Válaszul a vincenten Kettes védelmébe veszi Orbánt, próbálja vígasztalni az elkeseredett mandisokat… szép új világ
Orbánnak nincs küldetéstudata. Ö csak az szeretne lenni, akinek a nénikék kezetscókolnak a naggyülésen, a szeretett atyuska, aki buksikat simogat, a patriárka.
Mindezt csak hiúságból, önmagáért, most. nem az érdekli, hogy 25 vagy 50 év múlva mit fognak róla gondolni. Ahhoz létre is kéne hozni valamit, ami még 25 év múlva is létezik.
@spinat: Lófaszt szereti. Csak most, a kampányban csinál ilyet.
Négy éve a képét nem tolta emberek közé. Még a parlamentben is csak ritka vendég volt.
@balmoral: Szia!!!!
@én már a fény gyermeke vagyok: lehet, hogy azt is szereti. A perverzióiról nincsenek információim.
@poszt: Érdekes.
Jól értem, hogy az egész poszt a Fidesz szemére mindössze azt veti, hogy képes elhitetni nagy tömegekkel valamit, amit a posztíró (meg pölö szerintem sem) így van?
De hát, az nem úgy van, hogy a politika kérdéseiben nem Igazság van, hanem csak vélemények? (Hiszen az Igazságot nem a többség vélelme határozza meg, pölö Galileinek is igaza volt, az egész anyaszentegyházzal szemben.)
Másrészt, az is érdekes, hogy P/c ismételten a demokrácia alapjának tekinti (annak PR fogását) miszerint sok buta ember jobban dönt, mint kevés okos, miközben pontosan a szemünk előtt zajlik (és a poszt is pont erről szól), hogy hogyan képes kevés okos ember elhitetni tömegekkel, hogy az jó, ami nekik személy szerint és összességében és hosszú távon nem.
Remélem, olyan poszt is lesz a sorozatban, hogy miért nem jó senkire sem szavazni…
@Pásztörperc: ne figyelj. Bozaxtóan megakaxt az olvasáxban ha nem a mexelelő betű van egy szóban.
@teevee: Rosszul érted. Mazsolázok egy párat a tömérdek kártékonykodásból, de ez itt csak illusztráció. Egyrészt még felsorolni is túl hosszú lenne, másrészt meg azokat olvashatod épp elég egyéb helyen is. Próbálok olyasmit írni, amit egyéb helyeken nem olvashatsz. Messze nem mindig sikerül, de próbálgatom.
@Unortodox Mekkmester: Nem, nem lesz több rész. Én egyébként piszkos mázlista vagyok, mert van nálunk olyan egyéni jelölt, akire érdemes szavazni: az a Horváth András, aki a NAV-botrányt kirobbantotta:
444.hu/2014/03/27/o/