Mondatok 1956-ból
Eredeti szerző: jotunder
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519298-6750eea4dbc88' data-src='https://widgets.wp.com/likes/#blog_id=192691293&post_id=16519298&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519298-6750eea4dbc88' data-name='like-post-frame-192691293-16519298-6750eea4dbc88'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>„A békésen tüntető magyar ifjúsághoz csatlakozva ellenséges elemek félrevezettek sok jóhiszemű dolgozót, a népi demokrácia, a néphatalom ellen fordultak. „(Nagy Imre, október 24.)
” Mint a Minisztertanács elnöke bejelentem, hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Köztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomásozó szovjet haderők visszavonásáról, a magyar-szovjet barátság, a proletár internacionalizmus, valamint a kommunista pártok és a szocialista országok közötti egyenjogúság és a nemzeti függetlenség alapján. Meggyőződésem, hogy az ezen az alapon felépülő magyar-szovjet viszony szilárd alapja lesz népeink őszinte, igaz barátságának, nemzeti fejlődésünknek és szocialista jövőnknek. Azoknak a szovjet csapatoknak a visszarendelése, amelyeknek a harcokba való beavatkozását szocialista rendünk létérdeke tette szükségessé, a béke és a rend helyreállításával haladéktalanul meg fog történni. ” (Nagy Imre, október 25.)
„Kétségtelen, hogy úgy, ahogy minden nagy népmegmozduláskor történni szokott, az elmúlt napokat is felhasználták kártékony elemek közönséges bűncselekmények elkövetésére. Tény az is, hogy reakciós, ellenforradalmi elemek is bekapcsolódtak, és igyekeztek az eseményeket felhasználni a népi demokratikus rendszer megdöntésére. De az is vitathatatlan, hogy ezekben a megmozdulásokban elemi erővel bontakozott ki egy nagy, egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom.” (Nagy Imre, október 28.)
” On the request of the Hungarian People’s Government the Soviet Government consented to the entry into Budapest of the Soviet Army units to assist the Hungarian People’s Army and the Hungarian authorities to establish order in the town. Believing that the further presence of Soviet Army units in Hungary can serve as a cause for even greater deterioration of the situation, the Soviet Government has given instructions to its military command to withdraw the Soviet Army units from Budapest as soon as this is recognized as necessary by the Hungarian Government. At the same time, the Soviet Government is ready to enter into relevant negotiations with the Government of the Hungarian People’s Republic and other participants of the Warsaw Treaty on the question of the presence of Soviet troops on the territory of Hungary. ” (a szovjet kormány, október 30.)
” The United States has made clear its readiness to assist economically the new and independent governments of these countries. We have already–some days since–been in contact with the new Government of Poland on this matter. We have also publicly declared that we do not demand of these governments their adoption of any particular form of society as a condition upon our economic assistance. Our one concern is that they be free–for their sake, and for freedom’s sake. We have also–with respect to the Soviet Union–sought clearly to remove any false fears that we would look upon new governments in these Eastern European countries as potential military allies. We have no such ulterior purpose. We see these peoples as friends, and we wish simply that they be friends who are free.” (Dwight Eisenhower, október 31.)
” Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét.” (Kádár János, november 1.)
„Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. ” (Nagy Imre, november 4.)
http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/historia/03-056/ch01.html
„A magyar forradalom kitörésének másnapján megtartott NATO tanácsi ülésről készített jegyzőkönyv szerint Sir Christopher Steel brit nagykövet nem tartotta valószínűnek, hogy az esetleges felkelések leverésére a Szovjetunió közvetlenül beavatkozzon, hacsak nem kap felkérést az adott szatellitállam valamelyik politikai csoportjától. (Ma már tudjuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártját akkor vezető Gerő Ernő október 23-án este a szovjet haderő bevetését kérte telefonon Hruscsovtól, aki először vonakodott, majd a katonai hírszerzés információit hallva mégis kötélnek állt.) Megalapozottabbnak bizonyult a nyugatnémet képviselő, H. Blankenhorn figyelmeztetése, aki valószínűleg a néhány nappal korábban hatalomra került Włdysłsaw Gomulka-féle új lengyel pártvezetésre gondolt, amikor leszögezte: a nyugati kormányoknak rendkívüli óvatossággal kell cselekedniük, mivel minden meggondolatlan lépés gyengítheti az alakulófélben lévő, a korábbinál ugyan nagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező, de továbbra is kommunista beállítottságú új kelet-európai kormányok pozícióit. Ettől kezdve a Nyugat számára előírt óvatosság a kelet-európai válságról folytatott viták egyik kulcskifejezése lett a NATO Tanácsában.”
„1956. október 27-én az Észak-atlanti Tanács zártkörű megbeszélést tartott a magyarországi eseményekről, amelyről nem is készült hivatalos NATO-jegyzőkönyv. A francia képviselő, Alexandre Parodi külügyminisztériumához küldött táviratából azonban értesülhetünk a történtekről. Miután a brit képviselő megerősítette, hogy kormányának, valamint az amerikai és a francia kormánynak szándékában áll az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívása Magyarország ügyében, a többi állam is támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Az olasz és a német nagykövet a nyugati érdekegyeztetés egy újabb fórumának, a Nyugat-Európai Unió Tanácsának a bekapcsolását javasolta a döntéshozatali folyamatba. (Az amerikai Perkins azonban rögtön fenntartásait hangoztatta, mondván: helytelen lenne szűk, regionális alapon vizsgálni egy olyan kérdést, amely a kelet–nyugati kapcsolatok egészét érinti.) A görög és az olasz delegátus ugyanakkor kommüniké kiadását tartotta kívánatosnak, amely tudatta volna a világgal, hogy a NATO foglalkozik a magyar üggyel. A francia, a brit és az amerikai nagykövet azonban rögtön fellépett a javaslat ellen, mivel attól tartottak, hogy egy ilyen nyilatkozatot a szovjetek nyomban arra használnának fel, hogy magyarországi beavatkozásukat igazolják vele. Az egybegyűltek végül elfogadták ezt az érvelést.
Ennek az elvi állásfoglalásnak köszönhetően a NATO Tanács következő miniszteri szintű üléséig, azaz 1956. december közepéig semmilyen hivatalos nyilatkozatot nem adtak kiaz Észak-atlanti Szerződés nevében a magyarországi forradalmi eseményekről.”
„1956. november 2-án újra összegyűltek a NATO Tanács tagjai. Tudomásukra jutott ugyanis a Nagy Imre vezette magyar kormány előző napi döntése a Varsói Szerződésből való kilépésről és a semlegesség kinyilvánításáról. Az ülés elején a brit képviselő előadta a moszkvai brit nagykövettől származó információit az október 30-i szovjet kormánynyilatkozatról. A dokumentumból azt a korábban hihetetlennek tetsző következtetést vonta le, hogy a szovjeteknem akarnak beavatkozni a magyar forradalomba. Sőt, annyira törékenynek látják az általuk kreált rendszereket, hogy már eszközeik sincsenek azok megerősítésére. A forradalom lengyelországi és kelet-németországi kiterjedésének lehetőségeit latolgatva a brit felszólaló arra számított, hogy a szovjetek hamarosan előállnak Németország szabad választások útján történő újraegyesítésének tervével, feltételként szabva, hogy az nem lesz tagja a NATO-nak, és a semlegességet választja. A Magyarországra érkező szovjet csapaterősítéseket pedig akként interpretálta, hogy Moszkva bizonyára csak alkupozícióit igyekszik erősíteni ezáltal az új magyar kormánnyal szemben. Valójában azonban a szovjet hadvezetés a Forgószél hadműveletnek nevezett hatalmas támadását készítette elő Magyarország ellen. A magyarországi felkelés kezdete óta szinte naponta ülésező szovjet pártelnökség ugyanis október 31-én Hruscsov első titkár indítványára stratégiai-nagyhatalmi pozícióinak védelmében a magyar felkelés fegyveres leverése mellett döntött.”
na ezeknek az szkp kb üléseknek a jegyzőkönyveit szívesen olvasgatnám.
(emlékezetből idézem, így elnézést az esetleges pontatlanságért)
„üdvözöljük népünk dicsőséges forradalmát…”
1956, nov. 2.
népszabadság, 1. évf. 1. szám
az idézett mondat a népszabadság vezércikkének első mondata volt.
a cikket kádár jános jegyezte…
2014-ben a magyar nép történelme legdicsőbb fejezeteinek egyikére emlékezik:
magyarnarancs.hu/feketelyuk/selmeczi-koszoruz-92267
@Érvsebész:
szép.
sőt, gyönyörű!
Próbáljunk meg ésszerűen gondolkozni. Tegyük túl magunkat azon, hogy hibás helyzetérzékelést állítottak fel, NATO-nak nem sok lehetősége volt hivatalosan beavatkozni. Persze pénzzel, segélyekkel támogathatták volna jobban a független Magyarországot akarókat. Mivel közvetlenül nem voltak határosak, fegyveres csapatokat küldeni nem lehetett, és az oroszok mindenképpen bejöttek volna valamilyen ürüggyel. Az meg nem logikus, hogy itt kezdjenek bele a III. Világháborúba. A rendszert csak belülről lehetett volna megbuktatni, de még itthon sem volt tiszta, hogy milyen irányba indulunk, hiszen sokan csak a szocializmus megreformálását tartották célnak, nem a teljes rendszervátást.
Nagy tragédia ami történt, de véleményem szerint nem a NATO-n vagy az amcsikon múlt a dolog.
@Peter Fender:
Nem „sokan”.
Az elsöprő többség.
@Érvsebész: Hát igen. Megy a nagy melldöngetés, 56-ra hivatkozás a kormány, fidesz részéről, aztán az egy szál Semeczit küldték oda a temetőbe, hogy vigyél már virágot a sírra.
@Peter Fender: – T! kommentelő,ezek után készüljön fel a lerosszabbra.Mindazok,akik nem éltek akkor és ma is csak pártpolitikai ésszel tudnak gondolkodni: hihetetlen alpári módon fognak reagálni, – a mai érdekeik szerint. – Aki pedig átélte azt az időket és eddig sem szállt be a mocskos politikába – az vagy csak hallgat,vagy „bölcsen” átlép a mai bolondok handabandázásán.- Ide illik: „A tudománynak igaza van – a tényektől ne hagyd magad megtéveszteni…”
@Arthur Bloch: Nagyonjól esik az aggódás, ezek szerint ideget szúrtam :-).
A neoprimitíveket azért itt a Vincenten nem hagyják érvényesülni. A fejlődésképtelen hívőkkel meg úgy sem lehet mit kezdeni, jobb negligálni őket.
Ahh, az igazi józan, semleges, nem vak elbutultak után nehéz írni bármit is a magamfajtának.
Ahogy ezt valahol másutt írtam volt, a NATO-val, USÁ-val, NSZK-val, ilyenekkel nem az volt a baj, hogy nem jöttek, MAI tudással senki sem hihette, hogy jönnek. Hanem az, hogy volt egy szócsövük, amelyből, ha kimondatlanul is, az szűrődött át az agyakba, hogy jönnek, csak kezdjük el, és AKKORI tudással rengetegen el is hitték, hogy majd a Nyugat segít, mert a nagy Szovjetunió ellen egyedül semmi esélyünk se volt.
Ugyanakkor lehet, hogy a súlyos emberáldozat mégsem volt hiábavaló, mert az a valamennyire élhető kor (a szomszédos és nem szomszédos szocialista államokhoz képest) sok ember életét tette jobbá annál, mint amilyen ’56 nélkül lett volna. A mai időkre ezzel szemben rossz hatással van, mert a felszabadulást nálunk rengetegen nem igazán annak élték meg, ami a többi szinte ’89-ig bigott szocialista államra nem jellemző. Ezért van a vágyakozó nosztalgiázás, amelyet akár meg is lehet lovagolni politikailag.