Most érdemes politikát venni
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Mert lehet, hogy fog még ennél is lejjebb menni az árfolyama
(pesszimista: ennél rosszabb már nem lehet! – optimista: dehogy nem!), de olyan
sokkal már nem hinném, lassan tényleg nincs hová. Be kell vásárolni belőle és
várni, hogy felértékelődjön egy picit, majd örülni az árfolyamnyereségnek és
még többet venni belőle. Hosszú távú befektetésnek, kiváltandó a kiváltandókat.
Persze egy ilyen akvizíció előtt nem ártana elmerengeni egy picit arról, hogy
valójában mi a répa is ez a politika nevű varázslat.
A gondolataimat ehhez a poszthoz egy Kovács Zoltán által
jegyzett, a legfrissebb ÉS-ben megjelent írás indította be. Részben az is arról
szól, hogy mi a politika, illetve leginkább arról, hogy mi nem az. Hozza is a
példát, Orbán az új munka törvénykönyvének a kritikusairól így vélekedik:
…aki az új munka törvénykönyvének szükségességével nem ért
egyet, az a munkanélküliség pártjára áll.
Az orbáni dichotómia lényege, hogy vannak a jók (ők), és
vannak a rosszak (mások), és ugye a ki nem mondott premissza szerint a jóból
csak jó eredezhet, tehát aki ezen eregetések ellen szólni merészel, az rossz,
kártékony, pusztuljon. Eddig stimmt, lelkesen bólogatok, mint ahogyan a
konklúzióhoz is, hogy azért talán lassan lehetne ezt kevésbé nyegle módon is,
mert a tudáshoz és a teljesítményhez nem igazán passzol ez az óriási arc.
Nem szeretném én komolyabban ekézni Kovács Zoltánt, de
annyit ír a nyegleségről, hogy nem állom meg egy kis értetlenkedés nélkül, „vissza
a feladónak” jeligére. Ezt írja az említett cikkében:
A mondat nyilvánvalóan értelmetlen, nincs ember, akinek
tetszik a munkanélküliség, sőt, aki azon gondolkodik, hogy tetszik-e neki a
munkanélküliség, az, megkockáztatom, nem normális. Ebből adódóan a
munkanélküliség pártján nem áll senki.
De ha mégis, az az illető komoly szakorvosi kihívás, írja a
nyegleséget ekéző cikkében Kovács. Erős szavak ezek, mit ne mondjak, számomra
egy picit nyeglének is tűnnek, különösen annak fényében, hogy az én jelenlegi
tudásom szerint ez a dolog nem is pont így van, ahogyan azt Kovács állítja.
Lassan már modorosság, de leírom, hogy nem igazán értek a közgazdaságtanhoz,
ami nem jelenti azt, hogy bizonyos kérdéseknek ne néztem volna utána, például
ennek a munkanélküliségnek is, és arra jutottam, hogy én bizony a
munkanélküliség pártján állok. Meg a foglalkoztatottság pártján is. Ugyanis
olyan ez, mint az eső: ennyire nyeglén annak se lehet a pártjára állni, de
ellene sem. A munkanélküliség a munkaerőpiacnak pont olyan természetes
velejárója, mint az időjárásnak az eső. Az se túl jó, ha sok van belőle, de
akkor is gondok vannak, ha túl kevés. Én ennyit tudok a munkanélküliségről, de
mivel koránt sem biztos, hogy jól tudom, ezért erősen nyegleségnek vélném
Kovács Zoltánt finoman lehülyézni azért, amiért ő másként tudja. Ez is valahol
egy dichotóm helyzet, és a kedves olvasó majd eldönti, hogy kinek ad inkább igazat.
A politika, alapesetben arról kéne szóljon, hogy a bonyolult
és összetett kérdéseket addig fogalmazgatják újra és újra, amíg a döntéshozó
elé egyszerű, többnyire dichotóm javaslatokat tudnak letenni, döntés céljából. A
munka törvénykönyve is végső soron egy igen/nem döntésre egyszerűsíthető:
megszavazzuk vagy nem szavazzuk meg. Az odáig vezető út lenne tehát a politika,
a sok-sok újrafogalmazása a végső kérdéshez (igen/nem) vezető útnak, amelynek
során számtalan, úgyszintén igennel vagy nemmel megválaszolható részletkérdést
kellene átrágni. Például akár azt is, hogy mekkora az a munkanélküliségi ráta,
amelyiket még/már egészségesnek, elfogadhatónak tartunk, de Kovács Zoltánnak
abban teljesen igaza van, hogy az idézett orbáni gondolat egy butácska
gondolat, hiszen valójában a tankönyvek által is jól leírt hamis dichotómiát
használja, mint eszközt.
Ez a hamis dichotómia az orbánizmus egyik legnagyobb
rákfenéje, és valahol ez a gátja annak, hogy nálunk is legyen valami olyasmi,
amit komolyabb szégyenérzet nélkül hívhatnánk akár közpolitikának is. Amint már
említettem ez a hatalom nem cicózik, ők a jók, és emiatt bármi, amit kitalálnak
az csak jó lehet, eredeztetésileg. Ennek a legnagyobb hátulütője a puding
próbája, az, amikor az elképzelés koccan a valósággal és ebből az elképzelés,
az éca jön ki véres fejjel. Nézzük meg ezt két forgatókönyv mentén, az egyik
legyen egy olyasvalami, ami akár még közpolitika címkével is futhatna, a másik
az orbánizmus. Kezdeném az utóbbival, és a döntés legyen az egykulcsos szja, mert Orbán szerint ez a gazdaságpolitikájuk központi eleme.
Az orbánizmus itt is hozta a szokásos formáját: csomó
süketelés arról, hogy a népnyúzó komcsik elveszik az emberektől a pénzt, de
majd ők, a jók visszaadják azt, ha hatalomra kerülnek. Ennyi. A rosszak megsarcolják
a népet, a jók meg nem, ilyen egyszerű ez, már ugye az orbáni dichotómia
szerint.
A politika ezzel szemben arról szólna, hogy van itt egy
lehetőség. Vannak vélemények, amelyek szerint ha a magas szja-kulcso(ka)t
eltörölnénk, akkor ezzel több pénzt hagynánk meg az embereknél, akik ezt
elköltenék, így idézve elő masszív gazdasági növekedést. Amely növekedés hozna
annyi többletet, amennyiből a kieső adóbevételeket pótolni lehetne, tehát
összességében jobban járnánk így.
Mindkét megközelítésből el tudunk jutni a döntésig, mely
tényleg egy dichotóm döntés lesz: bevezetjük az egykulcsos adót, vagy nem.
Gondok ez után lehetnek. Mi van akkor, ha nem válik be? Az orbánizmus erre
nézvést nem ad nekünk semmiféle kapaszkodót, hiszen a döntés meghozatala előtt erről
nem lehetett vitázni, emlékezzünk, hogy ott az eldöntendő kérdés az volt,
miszerint ki a jó. Ők. Itt vége is van a történetnek, ép ésszel itt már
korrekcióra nem lehet számítani, hiszen az egyből felvetné a kérdést, miszerint
talán mégsem ők a jók, és pillanatnyilag úgy néz ki, hogy ez az orbánizmus
egyik, ha nem alapvető pillére. Ez adja, erre alapozzák a legitimációjukat,
őket azért emelte be a hatalomba a fülkeforradalom, mert ők a jók. Nem állítom,
hogy ebből ne lehetne kijönni, de azt igen, hogy rengeteg fölös energiát emészt
el és csak tovább rontja a helyzetet ha újabb hülyeségek, hazugságok, ámítások,
kommunikációs trükkök segítségével farolnak ki abból a csapdából, amibe
teljesen önként és vidáman nótázva gyalogoltak bele. És ők ebből rendszert
csinálnak, nem csak az adókulcsokkal fog itt meggyűlni a bajuk, elaknásították
már ők maguk körül a terepet úgy, hogy Fletó legyen a talpán, aki ebből
kitáncol.
Ezzel szemben ha ez a döntés a közpolitika ismert és
megszokott eszköztárai segítségével született volna meg, akkor lenne könnyedebb
mód a korrekcióra is. Már eleve fel lehetett volna készülni arra, ha mégse
jönne be, sőt, még azt is rögzíteni lehetett volna előre, hogy mit figyelünk,
milyen változók milyen értékei esetén ülünk le újratárgyalni az elképzeléseket.
Abból, hogy jó lesz, mert mi jók vagyunk semmi nem jelezhető előre, így utólag
bármi megmagyarázható, még az is, hogy rosszabb lett: igen, rosszabb lett, de
ha nem mi vagyunk hatalmon, akkor még ennél is rosszabb lenne. Éljen és
virágozzék a hamis dichotómia. A politikától viszont elvárható, megkövetelhető,
hogy mondjon némi konkrétumot is: lesz ennyi és ennyi százaléknyi gazdasági
növekedés, amit ennyi és ennyi százaléknyi kiskerforgalom-növekedés generál. Ekkora
és ekkorra. És ha ránézve a naptárra azt tapasztaljuk, hogy nem jött be a
dolog, akkor belátjuk, hogy talán mégiscsak inkább azoknak volt igazuk, akik
ellenezték a döntést, a döntést, ami ugye nincs kőbe vésve, tehát akár meg is
változtatható.
Erre kéne
valahogyan rászorítani a politikai elitet. Hogy hagyja már a picsába ezt a nem
ortodox módot, mert esélyes, hogy belepusztulunk. Térjünk vissza inkább a
politikához, ami rossz dolog ugyan, de nekem erős a meggyőződésem, hogy
mégiscsak jobb, mint az orbánizmus. Szerencsére az elit egy része, de még a
politika perifériáján lébecoló, amolyan félpolitikai elit is kezdi belátni,
hogy nem jól van ez így, csak kérdés, hogy van-e kellő bölcsességük átlátni azt
a súlyos felelősséget, ami most az ő vállukon nyugszik. Ha van, akkor talán még
visszatérhetünk a politikához, ha nincs, akkor majd szurkolhatunk, hogy melyik
legyen inkább: orbánizmus vagy vonaizmus. És még több nyegleség.
Nemrég egy konferencián hallottam egy érdekes vitát pont a munkanélküliséggel kapcsolatban. A kiindulópont az volt, hogy pár ország (elsősorban Ausztria és Németország) sokkal kisebb munkanélküliség-növekedéssel vészelte át a recessziót mint a hasonló országok, elsősorban az intenzív (munkaidő) oldalon zsugorodva az extenzív (foglalkoztatottság) helyett. Ez azért lehet nagyon előnyös, mert szétteríti a recesszió aggregált kockázatait: mindenki kevesebbet dolgozik, és kevesebbet kap kézhez, nem pedig egy szűk réteg veszti el az állását (Magyarországon is voltak erre kezdeményezések, de sokkal inkább céges mint országos szinten).
Az ellenvetés ezzel kapcsolatban az volt, hogy bár ez rövidtávon előnyös lehet, hosszútávon pont megakadályozza a recessziók “tisztító” hatását: a sejtés az, hogy recesszióban pont azok a cégek mennek először tönkre (és teremnek munkanélkülieket), amelyek kevésbé hatékonyak; lehet hogy nemzetgazdaságilag az jó, ha helyettük új – remélhetőleg hatékonyabb – cégek jönnek létre, akkor is, ha ez átmenetileg munkanélküliséggel jár. Ennek kutatása (első körben az adatokból való igazolása, majd modellezése, egyik sem egyszerű) jelenleg fontos témának számít.
A konferencia amúgy pont Németországban volt, egy ottani kutatóintézet szervezte, elmondásuk szerint rendszeresen keresik meg őket minisztériumok (és néha miniszterek is), mindenféle kérdéseik vannak, tudni akarják törvénytervezetek várható hatását. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy hajlandók legalább 3, de gyakran 6 hónapot várni az ötlet kipattanása és a törvénytervezet megszavazása között, mert ennél rövidebb idő alatt nem nagyon lehet komolyan vehető eredményeket kapni. Magyarországon persze alkotmánymódosításokat vernek át napok alatt, mutatva hogy a két ország csak földrajzilag van közel egymáshoz.
“lehet hogy nemzetgazdaságilag az jó, ha helyettük új – remélhetőleg hatékonyabb – cégek jönnek létre, akkor is, ha ez átmenetileg munkanélküliséggel jár. “
Ehhez azért erősen kell hinni abban, hogy a vállalkozói/menedzseri intelligenciának jót tesz a csődélmény.
@Kettes: Sajnos az ecceri választói intelligenciának se nagyon tesz jót a csődélmény. Bár ki tudja, nem biztos, hogy nem kéne már nekünk egy kis jóféle system meltdown. Azt mondják, a ’46-os Berlin is cool hely volt, mifelénk pedig már úgyis post-tatárjárási állapotok vannak ugye, copyright by leslie fat.
Na, úgy látszik, hogy a fidesz őszödi beszédét nem orbántól és nem egyben, hanem részletekben csöpögtetve kapjuk meg:
nol.hu/belfold/rethelyi__nincs_ingyenes_egeszsegugy__nincs_ingyenes_oktatas
“Mint mondta: tudomásul kell venni, hogy nincs ingyenes egészségügy, vagy ingyenes oktatás. Azt a pénzt, amiből a pedagógus illetve az orvos béreket fizetik, valahol össze kell gyűjteni. Most annyi van, amennyi van, ebből kell megvalósítani, amit lehet. Jelezte azt is, hogy hamarosan a kormány elé kerül az egészségügyi és az oktatási rendszert átalakító, konkrét lépéseket is meghatározó koncepció. Olyan, amellyel a jelen körülmények ellenére is működtethetők maradhatnak ezek a rendszerek.”
Rendben, tehát lépjünk túl az elmúlt nyolc-kilenc év síkdebil orbánista hazugságain, és a fentiekre alapozva lássuk, hogy tényleg, mit is lehet. Aki elhitte, hogy van az, csak erősen kell akarni, az fájdalomdíjként kap egy alcsúti falunézést, minden ötvenedik jelentkező oldalba húgyolhatja Orbán parasztházát, mintegy a szimbolikus politizálás záróakkordjaként.
Na, itt a másik:
“Medsterházy úgy látja,a demokraták széthúzása, az állandó távolságtartás az MSZP-től a Fideszt erősíti.”
Helyes, helyes. Semmit nem felejteni és semmit nem tanulni, de jó is nekünk, basszam.
@maroz: Két demokratikus ellenzéki párt van, és ha nem tudnak valahogy összefogni egymással, akkor a FIDESZ simán nyer 2014-ben. EZ tény.
@jotunder: És ha összefognak, akkor már egyből rájuk is kéne szavazni, vagy mi? 🙂
@Kettes: Szukseges, de nem elegseges feltetel a ket ellenzeki part osszefogasa.
@jotunder: Ez az igazi nemzet tortája, vagy mi a bokám, szépen rétegezve: egy réteg “csak ne a komcsik”, rá egy réteg “csak ne Orbán”, arra egy újabb réteg “csak ne a komcsik”, majd a változatosság kedvéért újabb réteg “csak ne Orbán”, és így tovább. Hát, én, személy szerint kicsit kezdem unni. Be kéne rakni ezt a tortát egy turmixgépbe, és megforgatni egy picit. 🙂
Pillanatnyilag nekem az az érzésem, hogy egy Mesterházy-Shiffer tandem semmivel se lenne ütőképesebb, mint Orbánék. Na, ezen kéne iparkodjon inkább mindkettő, hogy legalább valamelyest, halványan meggyőzzön arról, hogy ők, Orbánnal szemben tényleg kormányképesek.
@jotunder: Miután a többi szükséges feltétel nem teljesülhet, így szerintem ez sem szükséges. 2014-ben a Fidesz fog nyerni, pont.
@Kettes: Dehogy, csak abban kell hinni hogy a belépők más eloszlást követnek mint a csődbemenők (ami elég plauzibilis, a vita azon van hogy nagyságrendileg mekkora a hatás, és hogyan tudjuk mérni), a többi már ebből kijön.
@Kettes: 3 évre nehéz előre jósolni ezeket a dolgokat. Még 1re is nehéz. Nem egy példa volt rá hogy pártok jó kiinduló feltételek mellett buktak a végén, az egyik éppen az előző Orbán-rezsim volt.
A felelősség kérdését az utolsó mondatban veted fel. De hát nincsen felelősség. Nem szól róla ez a politika. A politikai felelősség mércéje az, hogy a hibahatáron túlmenő hatalmon lévőket elzavarják. Kínosabb időkben ez kötél vagy pallos által, a demokratikusabbakban választás útján zajlott. De amikor egy hatalom eredendően abból indul ki minden lépésében, hogy őket azért nem fogja senki elzavarni, mert minden kérdést pozitív kimenettel képesek kezelni, a felelősség kérdése a döntéshozatali eljárás során fel sem merül, hiszen felelősségre a hibázókat kell vonni, s ugye aki sose hibázik…
@maroz:
Látszólag kekeckedés, de a közbeszéd ficamai mögött lényeg is van:
1.) “kommunikációs trükkök”
Nem! Propagandatrükkök. Propaganda =/= kommunikáció.
2.) “rászorítani a politikai elitet”
Nem! A politikai osztályt vagy miaszöszt. Utóbbi =/= elit.
Más. Réthelyi-idézet: “…hamarosan a kormány elé kerül az egészségügyi és az oktatási rendszert átalakító, konkrét lépéseket is meghatározó koncepció.”
Komolyan gondolod, hogy ez az új ösződi beszéd, csak csöpögtetve?
Na még megvárom azt az egészségügyi és oktatási (ráadásul rendszerszintű, ráadásul önkritikus, ráadásul kutatásokkal alátámasztott, ráadásul… stb.) koncepcipót, amit ráadásul a kormány még el is fogad.
(BTW és OFF: Tudjátok-e, hogy amiképpen az iskolai tanári konferenciát eredetileg egy Kohn Ferenc nevű pedagógus találta föl, úgy a koncepcipót egy Kohn nevű cipógyártó pék – és nem egy Kohn nevű cipőgyártó suszter?)
@kiskii: Én nem az éppen hatalmat gyakorló részhalmaz felelősségéről beszéltem, hanem a teljes politikai elit felelősségéről. Az pedig van, ha elfogadják, ha nem. A felelősségét pedig úgy nagyon nagyvonalakban annak alapján fogja a társadalom megmázsálni, hogy a politikai elit képes-e politikát csinálni.
Az utóbbi időkben nagyon úgy néz ki, hogy nem képes. Alibizni tud csak, unortodox agymenésekkel kamuzni, csomó pótcselekvés, amivel elég hosszan el lehet leplezni azt, hogy a szó valódi jelentése szerinti politikát csinálni eléggé alkalmatlanok.
Elég hosszan, de nem örökké. És itt jönnek a kockázatok és mellékhatások, mert ha a társadalom újból masszívan kiábrándul, akkor valószínűleg nem csak a fideszből fog kiábrándulni, hanem a teljes politikai elitből, és még csak megsaccolni sem nagyon lehet, hogy akkor mi lesz.
@HaKohen:
ad1 – legyen 🙂
ad2 – Azért hivatkozok rá így, mert jelezni szeretném, hogy a társadalom működtetése az elitre tartozna, de az elitnek csak egy részhalmaza az, aki transzparensen is a politikával foglalkozik, ezért a distinkció. A gazdasági elit nem nagyon tudom, hogy milyen, de gyanítom, hogy azért mégiscsak jobban teljesít, mint a politikai. Tehát újfent: a politikai elitet nem abban az értelemben használtam, hogy a politikával foglalkozó halmaz elitje, hanem az elit nevű teljes halmaz poltikával hivatásszerűen foglalkozó részhalmaza.
ad Őszöd – Hozz nekem az elmúlt öt évből egy olyan, vezetőbb beosztásban lévő fideszes szájából elhangzott kijelentést, amelyikből akár csak tizedennyire nyilvánvalóan is kihallható lenne, hogy nincs ingyenes egészségügy és nincs ingyenes oktatás. Meg hogy mégiscsak lenne valamiféle gazdálkodási elv is a kormányzásban: ennyi van, ennyit lehet elkölteni. Az, hogy ebből mi következik (ha következik egyáltalán valami) fogalmam sincs, de hogy ez egy paradigmaváltás-szerű megmondás volt Réthelyi részéről az számomra eléggé evidens.
Az offot pedig ígérem, hogy holnap estig megpróbálom megérteni. 🙂
@tollaszerge: A “belépők” jellemzően a csődbe ment vállalkozók, a csődbe ment vállalkozások menedzserei és a semmilyen tapasztalattal nem rendelkező munkanélküliek. Miért követnének az ő vállalkozói/menedzseri készségeik mást eloszlást, mint azoké, akik tönkre mentek, ha egyszer nagyrészt ugyanarról a körről van szó?
Ráadásul egy olyan országban, mint Magyarország, még csak az sem feltétlenül igaz, hogy a válság tisztítja a piacot. A jó állami kapcsolatokkal rendelkező cégeknek jobb a túlélési esélyeik, függetlenül attól, hogy egyébként mennyire jól vezetik őket.
Átfogalmazhatnám a címet? Most kellene beszállni a politikába valakiknek, akik képesek lennének:
– programot adni vagyis tudnák, hogy milyenné szeretnék ezt az országot tenni
– ezt képesek érthetően elmagyarázni, amint azt is, hogy ez nekünk miért jó (bocsánat, nem akarok választóvonalat húzni magam és a potenciális politikusok közé, de a “nekünk” megfogalmazást találom a leginkább politikailag korrektnek
– és ezt a magyarázatot eljuttatni a szavazópolgárok zöméhez.
Az már csak kellemes mellékhatás lenne, ha igazuk is lenne abban, hogy amit akarnak, tényleg jó, megvalósítható, ésmindennek tetjébe meg is valósítanák.
Épp most ott tartunk (ez látszik az ötletelésből a FIDESZ leváltása és “kormányzása” következményeinek eltakarítása körül), hogy ha valakinek sikerülne a FIDESZ-t leváltani és a normális demokrácia útjára visszavinné az prszágot, már nagyot tenne (utalnék a posztnak az ideális politikai döntési mechanizmust leíró részére, amely talán elkezdene működni ezután).
Varga Mihály szerint: “nem lesznek nagy átalakítások a kormányban.”
index.hu/gazdasag/magyar/2011/08/28/varga_nem_lesznek_nagy_atalakitasok_a_kormanyban/
A Kremlinológia alapján mindenki tudja, hogy ez mit jelent…
@maroz:
Ad 2: nyilván félreérthetően fogalmaztam. Eccerűen csak nem vok hajlandó elitnek nevezni azt a halmazt, amelyről bizonyára joggal jelented ki, hogy részhalmaz, de én csak szarhalmaznak mondanám. Persze, tisztelet a kevésszámú kivételnek, no meg ez nagy adag túlzás, meg tőlem ez igazi nyegleség, amit azért nem KZ-tól tanultam éssattöbb, éssattöbb. Azért ezúttal még sem vagyok hajlandó hamut szórni a fejemre.
Ad Őszöd: hát amennyiben az eredeti Őszöd paradigmaváltásnak tekinthető… Azé lenne 1 fogadásom… No de majd meglássuk, hiszen a vak is aszonta – találkozzunk ugyanitt néhány 7 múlva, legkésőbb a jövő évi kőccségvetés (kőtcse-ég-vetés?) elfogadása után.
Ad off: ráér holnapután este is.
@nyomasek_bobo: Majd definiálni kell azt (utólag) mi az a “nagy” kormányátalakítás..
régi trükk, ócska trükk
@maroz:
Ja és egy adalék a holnap esti megértési kampányodhoz:
Egy bávatag tag leszállt a vonatról Gávavencsellőnél, majd rájött, hogy ily módon ő egy pávára rímel, és ezért üstöllést fölszállott a vármegyeházára, ami nemrég még a közigazgatási reform egyik saroképületeként szerepelt, ahol viszont arra jött rá, hogy ő nem egy páva, hanem a Páva, aki ily módon magára húzta a nem létező Kodály-érdemérmet. Jóccakát és szép álmokat!
A jó attributuma önmaga, azaz a jó csak jó lehet tértől és időtől függetlenül. Nem lehet hamis, nem tévedhet. Minden, ami a jón kívül van az hamis, mert ellentéte a jónak. És a vezér jó. Tehát soha sem tévedett, a jövőben sem tévedhet mert a jóból csak jó jöhet ki, mert ha nem, akkor már nem jó, azaz hamis. Isten is jó, belőle sem áradhat hamisság. A Gonosz is Istenen kívül van. Így , ha a helyzet, a dolgok alakulása ellent mond a jónak, akkor a helyzet hamis és a helyzetet jóra kell hozni, meg kell javítani. Az már más kérdés, hogy a jónak feladata-e, hogy jóvá tegye a helyzetet, vagy csak létezzen a jóság a hamisság mellett, feltételezve egymást, egymás nélkül nem létezhetvén. Na ebből menjél ki vezér, a mi abszolút Jóságunk, az Egyetlen, de Igaz.
A Fidesz liberálisból konzervatívba átmenetelét szerintem az a (Orbán számára) zseniális felismerés vezette, hogy az ideológiák vezérelte pártok idejüket múlták. A politikát és a politikusokat ugyanolyan marketingmódszerekkel kell eladni, mint a konzumtermékeket (sőt, ezek a módszerek durvábban is lehetnek, mint a piaciak). Mint látjuk, ez működik. Mellékterméke, hogy a politikai és egyáltalán a gondolkodástól, azaz a demokráciáról leszoktatja az embereket, és hosszú távon egyre kevesebb kritikai illetve konstruktív hozzáállás nem várható el a “masszától” (akiket természetesen nem nézek le, de ők adják a szavazatok többségét), és erre visszanevelni őket szinte lehetetlen. A helyzet és a demokráciahiány fokozódik.
bocs, durvábban helyett durvábbak
@nyomasek_bobo: Selmeczit kinevezik matolcsyvédelmi megbízottá? 😉
@Középnyugger: Zseniális, hát nem. Egyszerűen odasasszézott, ahol hely volt, amit az MDF amortizálódása után csak a vak nem vett észre.
Friss ideológiának pedig bedobta a polgári hablatyot.
@maroz: Milyen bájos….:
“Példaként elsősorban az áfát említette, kifejtve: a magyar lakosság az új adórendszer bevezetésével nála maradt pénzből nem fogyaszt többet, ami szerinte nem is annyira meglepő…”
hirszerzo.hu/profit/20110828_varga_mihaly_hiany
@Középnyugger: Ez már közhely.
Orbán használt marketingeszközöket. Ez igaz.
Viszont ezektől függetlenül építette ki a maga orbanisztánját.
Egy másik technikával.
Ez pedig a – mozgalmi módszer.
Komcsik, fasiszták és vallási fanatikusok módszere.
Megbízható szűk élcsapat
kézbentartott kegyencek,
katonai fegyelem,
országszerte sejtek
és besúgóhálózat,
agitátorok kiképzése és szétküldése,
személyi kultusz,
erődemonstrációk,
sérelmek, mártírok és áldozatok kultusza,
forradalmi pátosz és romantika
stb.
Ezekre trükkökre az idősebb generációk már rezisztensek voltak, de őket elég volt lekomcsizni.
Az elit jól ismerte és üdvözölte a régi módszereket.
Hát, így jártunk.
@Canten vagyok Montageu-ból: Igazad van. A marketingeszközök magyarázzák azonban az észhez nem térő választók hívőkké válását és fel nem ébreszthetőségét. A hatalmi módszerek a bebetonozást csak biztosítják. 2014-re várni naivitás.
@Középnyugger: Nem, mert a hitet a harci sikoltozással és – ostromlott vár – világnézettel és retorikával tartják életben.
A komcsik is békeharcot vívtak a nyugattal, meg a fasisztákkal szemben.
A fasiszták is a nyugattal, meg a komcsikkal szemben.
Az egyházak is az ördöggel és a hamis prófétákkal szemben harcolnak a hitükért.
Ha megszűnne a veszély, mi szükség lenne rájuk ?
Olyankor elveszítik a hatalmukat a lelkek felett.
A Föncsit még mindig kímélik kedves beosztottai a rossz hírektől, de legalábbis a rossz hírek magyarázataitól. 🙂
index.hu/belfold/2011/08/29/orban_veszhelyzetbe_sodrodott_magyarorszag/
Magyarország vészhelyzetbe sodródott, és az ország szuverenitását is elvesztheti. Ez bizonyítja, hogy kormányunk politikája helyes volt, annyira helyes, hogy most már mindenki minket akar követni. De ezért ne vegyünk elégtételt azokon, akik a hibás gazdaságpolitikájukkal elénk kerültek és most hátrafelé nézve el akarják tanulni tőlünk a teljesítményhiány receptjét. Kemény munka diplomatának lenni, az ember az folyton öklét harapdálja, hogy ne röhögje el magát.
@Kettes:
Az ilyen kijelentésekre mit is kell vennem ?
Eurót, vagy forintot ?
Egyhetes kölcsönt, vagy hogy is sortoljak ? Kapkodni kell már.
@Középnyugger:
“A politikát és a politikusokat ugyanolyan marketingmódszerekkel kell eladni, mint a konzumtermékeket (sőt, ezek a módszerek durvábban is lehetnek, mint a piaciak).”
ez csak magyarországon volt új, de itt is inkább csak az úri közönségnek, egyébként semmi, de semmi új nem volt benne. már kennedy is mint termék győzte le nixont.
@Pelso..:
“hiába hagyott pénzt az egykulcsos adórendszer a családok jelentős részénél”
ez ugye csak attól függően igaz, vagy hamis állítás, hogy mi a definíciója a “jelentős” kifejezésnek.
@mavo: Más ennek az üzenete: a “jelentős”, itt egy bizonyos részére utal az adott halmaznak, tehát, családok tekintetében a mi családunk, cosa nostra, -a többi megdögölhet.
Délelőtt pedig azt mondta OV: Magyarország vészhelyzetbe sodródott, de mainstream….)
@mavo: Azzal még csak félig vagyunk kinn a vízből, a “család” kifejezés definíciója is várat magára. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a lévaianikói interpretáció az uralkodó: család az, ahol papa-mama-háromgyerek a minimum, plusz cirokseprű és lábasjószág. Az, hogy az emberek valójában milyen családokban is élnek kit érdekel, a valóság csak megzavarná a mesét.
@Canten vagyok Montageu-ból: Azért neki se könnyű. Képzeld el, hogy egyszerre kell eladnod a hallgatóságodnak a következő gondolatokat.
1. Nagyon durva megszorítások lesznek.
2. Nem beszélhetünk arról, hogy megszorítások lesznek, sőt vannak, mert azzal meghazudtolnánk az elmúlt nyolc évben felépített politikánkat, amin a kétharmados legitimációnk nyugszik
3. Nem ismerhetjük be, hogy az eddig politikánk teljesen eredménytelen volt. Mind a megszorító, mind az osztogató.
4. Úgy kell végrehajtani a politikai fordulatot, hogy közben azt állítjuk, hogy mindig is azt tettük, amit most, és azt mondtuk, hogy tenni fogunk, amit most készülünk tenni.
Nem irigylem Orbán – leszámítva mindazt a rengeteg szórakozást, amit a hatalommal való visszaélés nyújthat neki. 🙂
@Kettes:
Asszem, mindjárt megsajnálom.
Majd közvetlenül Gyurcsány után, akinek szintén volt egy ilyen kis problémája.
De még tartom magam, keményen.
Azért, akkor sem lennék meglepve, ha csak a frankárfolyamot nyomnák föl a hó elejére az ilyen kis sztendapkomedivel.
Ja, nem Orbánék.
Ők csak a forgatókönyvből eljátsszák a jelenetet.
@Kettes: Orbán ezt simán abszolválja. Még gomba nélkül is.
@Szindbad: Ez képes verbálisan áthidalni egy szakadékot. Mi több még egy csordára való fant is talál, akik megpróbálnak rajta átmenni. A jövő régészei meg csoportos, rituális öngyilkolászásra fognak gyanakodni. Nem is alaptalanul. 🙂 🙁
@Kettes: Majd szemezget a Mestertől:
“Az elmúlt néhány évben kiálltuk a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági környezet próbáját. Megállítottuk az eladósodás folyamatát, visszaállítottuk az ország hitelképességét, és némileg javítottunk az eredményeinken is. Mindez azt bizonyítja, hogy társadalmunk politikai és gazdasági alapjai szilárdak.”
“Az elmúlt néhány évben a világgazdaság nehézsége és a saját gazdaságunk stabilitásának növelése érdekében ideiglenesen csökkentenünk kellett a növekedés ütemét. Az idén kezdődő ötéves tervben azonban 3 százalékos GNP növekedést szeretnénk elérni. Ez az ütem lehetővé teszi, hogy folytassuk a gazdaság szükséges átstrukturálását, a technológiai fejlesztéseket, és az életszínvonal emelését az inflációs ráta csökkentésével egy időben.”
“Politikai rendszerünk lényege a demokrácia, ami azt jelenti, hogy ez egy fontos dolog. Magyarország demokratikus jellegét szeretnénk erősíteni anélkül, hogy az alapvető struktúrát megváltoztatnánk. Szomorú, de történelmi tény, hogy Magyarországnak nincsenek jelentős demokratikus hagyományai. A demokrácia fejlesztése hatalmas feladat. Csak egy példa. A szakszervezetek említeném, amik nem függetlenek, de önállóak. Nem hozunk olyan döntéseket, amelyek megkötnék ezeket a szervezeteket. Ehelyett azt gondoljuk, hogy a szervezetekben lévő párttagok feladata meggyőzni az embereket.”
Elhangzott: 1986-ban. Nem akkora kihívás ez szerintem, és ugye ne feledjük, hogy Gyurcsány még mindig szabadlábon van. 🙂
@maroz:
ahogyan az egyik előző mestertől már szemezgetett:
polmavo.blog.hu/2011/05/31/hazugsag_kontra_valosag