Nyugdíjzsonglőrök
A parlament elfogadta a nyugdíjpénztár-váltás szabadságáról és a magánnyugdíjpénztári befizetésekről szóló törvényjavaslatokat. A nyugdíjpénztár-váltás „szabadsága” annyit jelent, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok szabadon visszaléphetnek a kötelező magánnyugdíj-pénztárból a társadalombiztosítási rendszerbe, illetve a pályakezdőknek mostantól nem kötelező belépniük magánnyugdíj-pénztárba. A magánnyugdíj-pénztári befizetésekről szóló törvény szerint 2010. november 1. és 2011. december 31. között a nyugdíjjárulék mértéke 1,5% helyett 9,5%, a magánnyugdíj-pénztári tagdíj mértéke 8% helyett 0% lesz.
Költségvetési szempontból a következő fog történni. A központi költségvetés 2010-ben 372,4 milliárd forintot irányzott elő a magánnyugdíj-pénztári tagdíjfizetés miatti járulékkiesés pótlására. A T/1379-es törvényjavaslat elfogadásával a parlament rendelkezett arról, hogy november és december hónapra a költségvetés már nem ad át pénzt a társadalombiztosítás számára, hiszen a tb erre az időszakra meg fogja kapni a 8% járulékot is. Az így el nem költött pénz megtakarítás a költségvetés számára. Jövőre is az lesz, nagyságrendileg 360-370 milliárd forint értékben. (Ezt a hamarosan beterjesztendő 2011-es költségvetési törvény tervezetéből fogjuk majd látni. Pontosabban azt fogjuk látni, hogy nem fogjuk látni ezt a tételt.)
A magánnyugdíj-pénztári tagok, akiknek a járulékát novembertől nem a pénztárba, hanem a tb-be utalja az állam, el fogják veszíteni 14 havi tagdíjukat és ennek kamatait (az állami kompenzációjáról lejjebb).
Eddig a pontig tehát az ügylet vesztesei tehát a magas jövedelmű járulék (adó-) fizetők, nyertese a költségvetés. A kormány ugyanakkor benyújtotta a jövő évi szja-törvényt is, amiből kiderül, hogy az egykulcsos adó és a gyermekkedvezmény bevezetése miatt jelentősen csökken az adóterhelés, hol máshol, mint a több-gyermekes, magas jövedelmű adófizetők körében.
Ez az intézkedés-sorozat egy egységként nézve tehát egy állami redisztribúciót hajt végre a magas jövedelmű adófizetőktől a magas jövedelmű adófizetők felé, menet közben kivégezve egy komplett pénzügyi közvetítői szektort, elköltve néhány milliárdot tranzakciós költségre, lerombolva a jogbiztonságba vetett amúgy sem acélos hitet és felkavarva az amúgy is ideges magyar állampapír-piacot.
Az érintett adófizetők ezt a „talált pénzt” (ami eleve is az övék volt) valószínűleg ugyanúgy magyar állampapírokban fogják helyezni, ahogy a magánnyugdíj-pénztárak tették volna. Jó esetben. Rossz esetben import- vagy lusuxcikkekre költik el. Erre az összegre persze többen is ácsingóznak: a kormánytól jogszabályokat rendelő hazai kiskereskedelmi láncok, a háztartások adósságválságának megoldását az extra lakossági jövedelemtől remélő bankok és a hiány finanszírozása miatt rosszul alvó államadósság-kezelők. Mindenki nem járhat jól. És bárki is jár majd rosszul, mi mindannyian fogunk rosszul járni.
Rengeteg hazugságon keresztül vezetett az út eddig a semmiig.
Az akció lélektani előkészítése során a kormány megpróbálta aláásni a pénztárak hitelességét. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi biztos kinevezésekor elmondta, hogy
„a magánnyugdíjpénztárak kockáztatják a befizetők és a nyugdíjasok pénzét is. A kormánynak ezért nagyon gyorsan cselekednie kellett, nehogy egy Lehman Brothers-helyzethez hasonló állapot alakuljon ki Magyarországon” (1. sz. hazugság)
A Lehman Brothers, mint tudjuk, a subprime válság miatt dőlt be, a magyar pénztárak viszont nem tartanak ilyen kockázatos eszközöket. A jelenlegi jogszabályok szerint a pénztárak a tag választása alapján háromfajta portfólióban fektetik be a pénzt. A kezelt vagyon 77%-át kitevő növekedési portfólió legnagyobb része magyar államkötvényben van. Természetesen a pénztárak kezelnek kockázatos eszközöket, például OTP részvényeket, sőt tőzsdéznek is, minthogy így hívják azt a helyet, ahol az ember az értékpapírokat adja és veszi.
Folytassuk Selmeczivel: az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépésre azért van szükség, hogy
„el tudjuk hárítani azokat a kockázatokat, veszélyeket, amelyek a nyugdíjakra és a nyugdíjasokra azért leselkednek, mert a magánnyugdíjpénztárak válságba kerültek” (2. sz. hazugság)
Nos, a magánnyugdíj-pénztárak egész addig nem voltak válságban, amíg az állam válságba nem sodorta őket, szép sorjában a következők miatt (forrás: PSZÁF kockázati jelentés):
- A 2008-as veszteségek jelentős része (noha nem az egésze) azért keletkezett, mert a magyar állam adósságválsága következtében emelkedtek az állampapír-piaci hozamok, és ez leértékelte a portfólióban tartott papírokat.
- 2009-ben a Bajnai-kormány már indított egy kampányt az állami rendszerbe történő visszalépések ösztönzésére, ezzel jelentős tagdíjbevétel esett ki.
- Az állam a mai napig nem alkotta meg azokat a törvényeket, amelyek alapján a pénztáraknak meg kell állapítaniuk a nyugdíjba vonulók nyugdíját.
- Az Apeh évek óta késedelmesen számol el a pénztárak számára átutalt járulékokkal, melyeket azok ennél fogva nem tudnak az ügyfél által választott portfólióban elhelyezni, így a hozammegállapítás is esetleges.
- A járulékok 14 hónapra történő elvonásával a pénztárak működési kiadásaira nem marad fedezet, így egyes pénztárak tönkre mehetnek anélkül, hogy a befektetéseik egyébként veszteségesek lennének.
Miközben Selmeczi asszony a pénztáraknál keresi a „válságuk” okát, az pont ott van, ahol ő áll: az állam rossz működésében. Most nyugodtan lehet gyurcsányiránt mutogatni, aztán lenyugodni és megjavítani az állam működését.
Selmeczi:
„A magánnyugdíjpénztárak magas működési költségeivel szemben az állami szféra valószínűleg jóval alacsonyabb költségek mellett lesz képes nyilvántartani, megállapítani illetve folyósítani a pénzt. Ami a technikai oldalát illeti, a magánnyugdíjpénztáraknál lévő egyéni számlákat várhatóan egy az egyben áthozzák majd az állami rendszerbe. ” (3. sz. hazugság)
Rogán:
„A pénztártagoknak az elmúlt években azért kellett magasabb adót fizetniük, hogy azt az intézmények menedzsmentje zsebre tehesse” (4. sz. hazugság)
Valójában nem lehet összehasonlítani a magánnyugdíj-pénztárak működési költségeit az államéval. Nyilvánvalóan van egy jelentős economy of scale előnye a tb-nek, ugyanakkor az állam nyugdíjakkal kapcsolatos igazgatási feladatai egészen mások, mint a pénztáraké. A társadalombiztosítás nem vezet egyéni számlákat, nem küld róla semmilyen kimutatást, nem számolja el a hozamot egyénenként – és Selmeczi állításával ellentétben nem is fogja soha, ugyanis vissza fognak retteni az informatikai költségektől, amint felfogják a nagyságrendjét. A tb adminisztrációs költségei viszont tipikusan a folyósításhoz kapcsolódnak, ilyen költségei meg a pénztáraknak nincsenek (még).
Selmeczi:
„Amennyiben valaki visszatér az állami nyugdíjpénztárhoz, az állam garantálja a nyugdíjak értékállóságát, sőt még a jobb hozam se kizárt, azaz senkit sem ér kár amiatt, hogy pénztárat vált” (5. sz. hazugság)
Orbán Viktor belenézett a nyugdíjasok szemébe és megígérte nekik a nyugdíjak értékállóságát. Amit nem kötött az orrukra, az az volt, hogy ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak eztán kizárólag az inflációnak megfelelő mértékben emelkednek, de a GDP-növekedés áldásaiból a nyugdíjasok eztán nem fognak részesülni. Jöhet ide az Audi, a Mercedes, vagy a teljes kínai hadiipar is termelni, a nyugdíjasok ebből egy fillért sem fognak látni. Szeretném hangsúlyozni, hogy én ezzel az indexálási móddal egyetértek.
Ami az állami garanciát illeti, hát olyan nincsen. Egyre több lesz a nyugdíjas és egyre kevesebb a járulékfizető, ennélfogva a nyugdíjak értékállóságát csakis egyre növekvő járulékelvonás mellett lehetne biztosítani, ami nyilvánvalóan nem jön ki. Ha már garanciavállalásról beszélünk, megerősítené a kijelentés komolyságát, ha Matolcsy György, Selmecz Gabriella és Orbán Viktor a személyes családi vagyonukkal szavatolnák a nyugdíjak értékállóságát. No, csak vicceltem.
Matolcsy:
„A nyugdíjpénzek állami rendszerben tartásával Észtországot követjük, az ottani kormány ugyanezt a lépést tette meg az euró bevezetése érdekében.” (6. számú hazugság)
Az észt kormány azonnal törvényben rögzítette, hogy milyen formában fogják kárpótolni a magánnyugdíj-pénztári tagokat, akiknek elvették a járulékait, itt csak egy gyenge politikai ígéretet kaptunk.
A pénztártagok jóvátételére két koncepciót fontolgat komolyan a kormányzat. Az első szerint 2012-től az eddiginél nagyobb járulékot vonnának a munkabérből – feltehetően az állami nyugdíjrendszerbe fizetett járulékot ugyanennyivel csökkentenék – egészen addig, amíg fel nem töltődik a pénztártag számlája a 2010-ben, 2011-ben el nem utalt összegekkel. A másik verzió szerint a tagokat az állami pillérből kárpótolnék nyugdíjba vonulásukkor.
Az első megoldás szerint a tagoktól elvett járulékért úgy kompenzálna az állam, hogy többet vonna – a tagoktól. A második verzió egy több évtizedes kamatmentes kényszerhitel. Ígéretes opciók.
Másrészt Észtországban nem „szabadították” fel az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést, egyáltalán fel sem merült bennük, hogy kirúgják a második pillért. Harmadrészt: mióta van euró bevezetési céldátumunk?
Selmeczi (az MSZP népszavazási kezdeményezésére reagálva) „
A szocialisták ezzel a spekuláns üzletemberek oldalára álltak az emberekkel, a nyugdíjasokkal szemben.”. (7. sz. hazugság)
Ahogy a fentiekből kiderült, a Fidesz intézkedése értelmetlen, kártékony és költséges. Ennek csak a másik oldalára lehet állni. Persze, hogy oda állnak a spekuláns üzletemberek, mindenki odaáll, akinek nem ment el az esze. Még az MSZP is, pedig.
Rogán:
„a magánnyugdíjpénztárak megítélésénél elsősorban a leendő nyugdíj nagyságát kell szem előtt tartani és nem azt a “virtuális” összeget, amely a pénztártagok számláján felhalmozódott”. (8. sz. hazugság).
Természetesen ilyen összeg sem a társadalombiztosítási, sem a magánnyugdíj-pénztári nyugdíjak esetében nem garantálható ma, így ezeket össze sem lehet hasonlítani. Lehet számításokat végezni a jövőbeli keresetek, hozamok és a nyugdíjba vonuláskor várható élettartamra vonatkozó feltételezések alapján, és ezt össze lehet hasonlítani azzal, hogy mit kap ma egy nyugdíjba vonuló, de ezek összehasonlítása is értelmetlen. A három pillér egymást hivatott kiegészíteni, önállóan egyik sem alkalmas arra, hogy méltó öregségi nyugdíjat biztosítson.
Rogán:
„Magasabb járandóságra számíthatnak jövőre az állami nyugdíjrendszerből nyugdíjba vonulók, mint azok, akik korábban magánnyugdíj-pénztári tagok voltak” (9. sz. hazugság, ami nem is hazugság, csak csúsztatás).
Az lenne csak durva, ha negyvensok év munkaviszony után kevesebb nyugdíjat kapna valaki, mint tizenkevés év magánnyugdíj-pénztári tagdíjfizetés után. Illett volna hasonló megtakarítási időszakokat összehasonlítani, de most már mindegy. Meg aztán: ha az állami nyugdíjrendszer biztonságosabb, akkor miért kell most elvenni pénzt a magánnyugdíj-pénztáraktól.
Selmeczi:
„Senki sem kötelezhető arra, hogy pénzét a “nyugdíjtőzsdén” kockáztassa” (10. sz. hazugság)
Itt a hazugság maga a nyugdíjtőzsde fogalom bedobása és talán a legelképesztőbb, legcinikusabb, legmegalázóbb az összes közül. Ilyen szó nincs. Vagy ha van, akkor az országgyűlési választás pártlottó, a parlament pedig törvénykaszinó. Szómágia, amivel a kockázatkerülő középkorúakat próbálják elriasztani a pénztáraktól és beterelni a garantáltan és kockázatmentesen fenntarthatatlan állami rendszerbe.
És végül megint Selmeczi:
(a nyugdíjpénztár-váltásrólszóló törvény) „révén mindenki visszakapja a saját pénze feletti rendelkezés szabadságát ” (11. sz. hazugság)
Ó, tényleg? Akkor kiléphetek az állami nyugdíjrendszerből és utaltathatom a járulékaimat a magánnyugdíj-pénztáramba? Akkor meg milyen szabadságról beszélünk?
@mavo:
Ne ródd fel neki. Várúr öreg, nehezen tájékozódik és marketing kommunikációt oktat. Úgy gondolja, hogy a hazugságot, ha sokszor mondják, előbb-utóbb elhiszik az emberek. Jó Fideszes lenne.
@UrsaMajor:
jovanna, megbocsátok neki. ezredszerre is.
@Kettes: Várd meg, a végét, ki tudja, Matolcsy már a Rogán Tóni által holnapután benyújtott egyéni képviselői indítványból idézte a számokat. 😀
@Wolff: Hát az mekkora egy tök. Az orra előtt vannak a számok, hogy az a nagy terv, hogy a következő években a költségvetési feléli a háztartások megtakarításait, és azt mondja, hogy nem ismertek a részletek.
Tudjuk, hogy meg leszünk kúrva, de még nem ismert, hogy seggbe vagy szájba. Derűlátóan várjuk a részleteket.
“Suppan Gergely elmondta: a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozódott vagyonból mintegy 1 300 milliárd forintnyi van állampapírban. Ennyit tud bevonni azonnal az állam, ami 5 százalékponttal csökkentheti az államadósságot. A teljes, 2 800 milliárdos vagyon bevonásával pedig akár 10 százalékponttal is csökkenhetne az államadósság, így Suppan Gergely szerint 2015-re 60 százalék alá is mérséklődhet a GDP arányos ráta. Ezzel pedig az állam 100 milliárdokat spórolhat a kamatkiadásokon. Suppan Gergely szerint a jövő évi 1055 milliárd forintra tervezett kamatkiadás is lényegesen alacsonyabb lehet.”
Komolyan, ezt a gyereket addig ütném, amíg mozog. Azok a papírok a magánnyugdíj-pénztári tagok tulajdonát képezik. Ez a csávó arról beszél, hogy mi történik, ha az állam elveszi tőlük és megtagadja az adósság visszafizetését. Hát persze, hogy csökken az államadósság és a kamatteher.
@Kettes: Ezt hívják máshol államcsődnek? 😉
@Wolff:
nem, ezt einstandnak hívják,és régen azt mondtuk rá, hogy fuj.
a fijjug pár hónapos énje az első sorban verklizné, hogy ne a zemberekkel.
@Kettes:
előbb segg, aztán ha már elég szaros, jön a száj. az elpetek meg majd nyalogatják a szájukat, hogy még, még.
@Wolff: Elvileg igazad van, de nem tudom mit találnak még ki. Magánnyugdíjpénztárak 5-10%os adója (évente, tőkére vetítve) pl simán tönkrevágja őket, akkor mindenki megy az államiba, “önként”.
Hosszútávon persze irtózatos nagy bukta lesz. Nem véletlenül volt nyugdíjreform, sima felosztó-kirovó alapon (és jeletős korhatárváltozás nélkül) a rendszer finanszírozhatatlan. De ez már nem Orbánék gondja lesz, ki tervez itt már évtizedekre.
Most már csak 1 nagy kérdés vagy: mi lesz az AB-val. Ettől a függ minden más.
@tollaszerge: Azért én nem lennék meglepve, ha elég sokaknál kiverné a biztosítékot Orbán szabadság értelmezése. Szabad felajánlanod a megtakarításaid, ha nem, akkor szabadon távozhatsz nélkülük. És akkor már nem biztos, hogy maroz forgatókönyve jönne be.
@Kettes: 14.57-hez: Két helyen van az államháztartás helyzetét kiegyensúlyozó alapból származó bevétel: egyszer 78 mrd a kvt közvetlen bevételeinél, majd pedig az Nyb Alapnál a 451mrd. ez már majdnem 540 mrd. Más utalást nem találtam a kiegyensúlyozó alap feltöltésére a 78 mrd-nél. Vmi egyéb ötlet?
Összehasonlításképp: a Nyb Alap 2009-es nyb alap hiánya 7,221 mrd Ft (http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/mk10165.pdf) volt, ezt 2011-ben 0 Ft lenne.
@Wolff: Lusta vagyok megkeresni a pontos idézetet a békáról, amelyik nem veszi észre hogy ha lassan főzöd meg, de gondolom ismered. Meg lehet szépen fokozatosan csinálni: a portfolió menedzselési költség nagyjából független a megtakarításoktól, így a fele kilép, akkor a többieknek durván 2x annyi, akkor még többen kilépnek, erre rásegítünk egy kis válságadóval (nem az embereket adóztatjuk meg, hanem a pénztárakat!), a PSZÁFnak szólunk hogy lehet hagyni elkanászodni a nyugdíjpénztárakat és nem fogunk a kezükre csapni, stb.
Nem tudom ezeket a dolgokat előre jelezni. Lehet, hogy nagy felháborodás lesz, lehet, hogy nem, nem látom tisztán. Én nagyon fel vagyok háborodva, de már régen rájöttem hogy én nem vagyok reprezentatív 🙂
A Nomura mindenben egyetért velünk. 🙂
Másfelől az RTL Klub híradójában azt állították, hogy a legnagyobb elvonások az állami szférában lesznek. Úgy látszik ott még nem esett le, hogy a magánnyugdíjpénztáraknál tervezi8k. 😀
Csináltam egy gyorselemzést a funkcionális mérlegből.
A kiadási szerkezet kiköpött ugyanolyan, mint a 2010-es “minden idők legveszélyesebb költségvetése. A konszolidált kiadási főösszeg a GDP-ben az idei 50,27%-ról jövőre 51,12%-ra nő, ezen belül minden funkciócsoport, tehát az állami működési funkciók aránya is nő. Ami csökken, az az államadósság kezelés, de ezt már tisztáztuk.
A jelentős változás a bevételi oldalon van. A vállalati szektor terhelése 11,75%-ról 11,98%-ra nő, a háztartásoké 10,62%-ról 9,64%-ra csökken (1 teljes százalékpont…), a fogyasztási adók súlya, amiket nagyrészt a háztartások fizetnek meg 12,34%-ról 34,20%-ra nő.
A jövedelmeket elsősorban szektoron belül rendezi újra (társasági adó vs. válságadó, szja vs. nyugdíjjárulék), a szektorok közötti átrendezés a háztartások javára kb. 0,7%.
Talpraállás költségvetése, az. Nem a taknyoncsúszásé. 🙂
@Kettes: * a fogyasztási adók súlya, amiket nagyrészt a háztartások fizetnek meg 12,34%-ról 12,58%-ra nő.
@Wolff: Próbáljuk megsaccolni ezt a “kiverést”.
Eleve az a gond, hogy a 15-69 éves korosztály aktívjai közül olyan 45% azoknak az aránya, akik magánpénztárba tejelnek. A rendszer sajátosságai miatt ez sem oszlik egyenletesen, a fiatalok erősen túl vannak reprezentálva.
Első számú tippem az lenne, hogy ezt a mostani változást szignifikánsan kevesebben érzik olyasvalaminek, ami az ő életükre most, vagy a közeljövőben erős direkt befolyással bírna. Persze ez csak egy hipotézis, de ha jobban megnézzük, akkor elég jól lehet érvelni mellette.
Ebből következik a második számú tippem, ami már nem is annyira tipp: márpedig ha valakit egy döntés nem igazán érint személyesen (itt és most: akkor érinti személyesen, ha ő is úgy érzi), akkor ő sokkal könnyeben lesz meggyőzhető úgy, hogy nem az értelmére, hanem az érzelmi-indulati receptoraira hatnak.
Abban pedig Orbánék ma verhetetlenek. Ez viszont már nem tipp, hanem inkább tény, és eléggé független attól, hogy nekem mennyire rokonszenves ez az állapot. A reumát is utálom, mégis van, hiába próbáltam meg tagadni. 🙂
@maroz: Én mondjuk máris kaptam egy emailt a nyugdíjpénztáramtól, egész jól megírt darab volt. 🙂
Talán tollaszerge emlegette, hogy egyes kutatások szerint az emberek hajlamosak a macerás (értsd némi kitérővel járó) dolgokat halasztani aztán inkább lemondanak róluk. Ezen az alapon amellett is találhatóak érvek, hogy ha valaki nem érzi az ügyet fontosnak, akkor nem biztos, hogy kitölti a papírokat, hiába postázza a PSZÁF,nem biztos, hogy elmegy feladni a postára, hanem előbb patópálozik, aztán meg elveszíti, azt mondja minek.
Én arra lennék kíváncsi, miután én is említettem, hogy a tagok bizonyos értelemben sajátos csoportot alkotnak, hogy
a, egyéb attitűdjeik, értékeik (Igen, szégyen, tudom 😉 ) miként tekintenek a felhalmozásra, magántulajdonra illetve milyen várakozásaik vannak az állami nyugdíjjal kapcsolatban
b, általában mennyire tudatos megtakarítók, pénzhasználók és milyennek látják magukat?
c, miként tekintenek az inaktívakra, mai nyugdíjasokra és a nekik folyósított állami ellátásokra
d, a csoporton belül van-e jellegzetes különbség ezekkel kapcsolatban a jövedelemmel/felhalmozott megtakarítással összekapcsolhatóan? (Mint említettem Orbánnak csak a jövő évi költségvetéshez 20%-os vagyonátvételre van szüksége, a további évekhez jóval többre, de a vagyon nem egyenletesen oszlik meg.)
e, van-e valami tanulsága annak, hogy a biztos veszteseknek csak 60%-a lépett vissza, mik lehetnek az okai?
@maroz: És a +1 vagyis f, Ha most nem érzik fontosnak, de elkezdik őket olyan üzenetekkel bombázni, hogy fontos (mert az átlépési sürgetés is fontosságot sugall), akkor mennyire várható, hogy a fontosság érzésének növekedésével tájékozódni kezdenek és más üzeneteket is meghallgatnak?
@Wolff: Kellő tisztelettel és becsszóra, hogy nem köcsögölésből, de akkor mégiscsak elfogadod, hogy nem elhanyagolható jelentőséggel bír a kommunikáció? 🙂
A felsorolt információk így, első blikkre zömmel rendelkezésre állnak (némi átfogalmazással és pár megszorítással, de elég jó átfedéssel), kéne valamennyit túrni utána, de szerintem a vízválasztó valahol ott van, hogy rá bírja-e venni valaki az érintetteket arra, hogy komolyabban érdekelje őket a kérdés, hogy azt a saját bőrükre közvetlenül ható valaminek érezzék. Mert ha nem, akkor ott már hiába minden racionális spekuláció, ott úgyis az érzelmek fogják kimondani a végső szót.
@maroz: Mondtam én mást? 😉 A nem elhanyagolható jelentőség és az univerzális érvényű, monokauzális magyarázat közt hullámzik a társadalomtudományok végtelen óceánja. 🙂 (Kéretik betudni a Chateau Dereszla behízelgő furmint-sárgamuskotály cuvée-jének.)
Igen, elofgadom, nem elhanyagolható.
@Wolff: Na, itt egy írás, ami részben kapcsolódik a b, pontodhoz:
index.hu/gazdasag/magyar/2010/10/30/nem_tanultunk_meg_takarekoskodni/
Ehhez még empirikusan annyit, hogy idén nyáron a két nagyobbik kölkem keresett annyit, amennyit már se egyből eltapsolni, se malacperselyben tartani nem tűnt túl jó ötletnek, ezért arcukon a jól végzett munka örömével és nem utolsó sorban a tulajdonosi büszkeséggel elém álltak, hogy mondanám meg, miszerint a vagyonkájukkal mit tudnának kezdeni, és az a “mit” mennyit hozna nekik kábé jövő nyárig, amikoris terveik lennének.
Szegények, hogy elnyúlt a képük, amikor megmondtam nekik, hogy kábé mire számíthatnak. 🙂
@maroz: Ebben is van muníció mindenkinek. 🙂
A feleségem pont annyit költ, amennyit keres,nem éppen tudtaos pénzügyekben, lényegében én takarítok meg (van amit közösen, benne van a rezsiben amin osztozunk az életbiztosítás). De amikor kiderült, hogy az idei adójóváírást külön kellett volna kérnie így meg ott ül az APEH-nél és majd csak jövőre kapja vissza, akkor nagyon ideges lett. Egy évvel korábban, amikor megkapta a magánnyugdíjpénztári számlakivonatot (általában fel sem bontja) és látta a veszteséget, akkor is nagyon rosszul érezte magát, hogy az ő pénze veszett ott. Ez is egy eset.
“Nos tehát, ha valaki még nem jött volna rá, az egykulcsos adó vissza hozatalával éppen ebben az irányban haladnánk, amikor az összes, lett légyen az bárhonnan és bármiből is származó jövedelem minden tizenhat forintját az állam magához rendeli, mégpedig lehetőleg kivétel nélkül.
A dolog csupán abban hibádzik a középkori mintához képest, hogy itt nem az éves – élőállatban, terményben, hasonló, kézzel fogható dolgokban megtestesülő – vagyonszaporulat lesz a »tizenhatod« alapja, hanem a csak valamely obskúrus módszerrel kimutatható »jövedelem«.”
(MIchnai Attila, Heit Válasz)mandiner.hu/cikk/20101031_orbannak_valasztani_kell
A magyar számtanoktatás dicsősége. A “minden tizenhat forint” avagy a “tizenhatod”. És ez kritizálja Matolcsyt a számtantagadót. Jézusmária.
@jotunder: Nincs ebben semmi rendkívüli. Asztrológusok is szoktak arról vitatkozni, hogy a Plútó, a Merkur és a Vajaskifli együttállásakor születni baljós második házasságot jelent, vagy sikereket gombatenyésztésben. Nehéz dolog a tudomány 😛
@jotunder: Úgynevezett adószakértő. Nem százalékszámítás szakon.
Egy kis olvasnivaló a mnyp-k lelkivilágáról, elsősorban szakmai érdeklődőknek.
econmatters.blog.hu/2010/06/09/mi_lehetett_a_magannyugdijpenztari_allamositasi_alhir_hattereben_a_szandek_szerinti_lepesnek_lenne_e#comments .
“Nemcsak a magán-nyugdíjpénztári befizetések einstandolásával gyarapítja a kormány 2011-ben a nyugdíjkasszát. Az adó-salátatörvényhez benyújtott költségvetési bizottsági módosító indítvány a bruttó bért terhelő mostani 9,5 százalékos járulékot 10 százalékra emelné. Az alacsonyabb keresetűeknél ez az szja-csökkentés hatásának jelentős részét elveszi. “
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&place=hirkereso_cimoldal%20&nID=463979 .
Emlékszem, hogy az elmúlt években kígyót-békát mondtak a szocikra (joggal!), hogy milyen sunyi dolog salátatörvényekbe belecsempészve ilyen módosításokat megszavaztatni.
@sajtohuba: index.hu/belfold/2010/11/06/szijjarto_a_nok_nyugdijba_vonulasahoz_kell_a_jarulekemeles/
Újabb titáni jelző: “elkötelezettek”.
@Pelso..: “A műsorban emlékeztettek rá, hogy a nők kedvezményes nyugdíjba vonulása a Fidesz egyik választási ígérete volt.”
Érdekelne, hogy pontosan hol hangzott el ez az ígéret. A NEP-ben nincs ilyen, a 29 pontban sincs.
A NEP-ben ez van:
“Támogatjuk a kisgyermekeket nevel ő családok számára kedvez ő részmunkaidős és atipikus foglalkoztatási formák terjedését. Szabályozással és munkaügyi ellenőrzéssel biztosítjuk a gyermeket nevel ő nők diszkriminációjának megszüntetését. Elvárjuk a munkáltatóktól a családbarát munkahelyek kialakítását. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, és ezt a magyar munkaerőpiacnak is fel kell ismernie, hogy a gyermekgondozásból visszatérő nők hatékonyabbak és pontosabbak.”
Az utolsó mondaton erősen elgondolkoztam, hogy ezt az állítást mire alapozzák. Ha igaz (lenne), elzavarnám az egész bagázst apa-gyesre 3 évre, addig meg egy szakértői kormány helyrehozná a dolgokat :-).
“Matolcsy György bejelentette: “a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer (…) megszűnik, a három pillérből, kettő, az állami és az önkéntes marad”. Hozzátetette azt is, hogy a kormány véleménye szerint a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer zsákutca.”
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/matolcsy-szaz-reformja-megszunik-a-kotelezo-magannyugdijpenztar-333981
Hát ha 3 pillérból áll és szerintük a 2. pillér zsákutca, akkor legyen opció vagy az elsőbe, vagy a harmadikba is átvinni.
A strukúrális reformnak nevezett lenyúlást zsákutcás tömködésekkel finanszírozni szintén zsákutca.
@sajtohuba: Matolcsy most írta fel magát a Fidesz börtönfrakciójába.
@sajtohuba: Ja, közel száz tételből álló strukturális reform 600-800 mrd megtakarítással? Jó duma… Gondolom úgy, mint a közig. reform. a kormányhivatalokkal, ami 30 mrd-dal kerül többe jövőre. 😀
Azért a Századvégen is látszik, kik fizetik:
http://www.vg.hu/penzugy/megtakaritas/szazadveg-a-penztartagok-fele-megfontolna-az-atlepest-333996
“A pénztári egyenleget illetően a tagok többsége nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel”
majd
“A tagok többsége, 37 százaléka nem tudta, mennyi pénz van az egyenlegén. 34 százalékuk nagyjából, 29 százalékuk pontosan tudta hány forint van számláján.”
Persze úgy is fordíthatjuk, ahogy ők…
@Wolff: Kerdezzunk meg egy atlagpolgart arrol, hogy mekkora a magyar nemzeti jovedelem.
Az atlagpolgar nem tudja hany nulla a milliard.
@jotunder: Én is úgy gondolom, hogy a nagyjából az elég jó. Pláne mivel havonta változik. Én is csak azt tudom, nagyjából mennyi volt a legutolsó értesítőben.
Én viszont pont egy hete ellenőriztem. Naprakészen tudom.
Csak, hogy tudjam, mennyit lopnak el tőlem. De nevezhetném rablásnak is.