OJD esete a Jolánnal
Orbán János Dénes lassan húsz éve égett ki, azóta főleg őrjöng. Havi kétmillió+áfáért szidja a liberálbolsevikokat, fontos színdarabokat ír amelyekről nem tud senki. Huszonöt-harminc éve meg ő volt az erdélyi Térey János. Aztán sikerült egy orbitális szarházivá válnia, és végre meg is kapta az áhított Kossuth-díjat.
Úgyhogy álljon itt a Jolán, ami egy jó vers.
Jolán
Ki tiltja meg, hogy jövet-menet
elmondjam, mi bánt ?
Nagyon szeretném agyba-főbe gyakni
Jolánt.
Szeretném, ha velőig szopna, és
– hová nem lát be férje, gyermeke –
hétköznapjában lenne néha rés,
mit berendeznénk, a Jolán meg én
– egy kétszereplős obszcén kisregény,
hétköznapok résében szűk lakás,
ahol a négy fal az idő
és a tető
a hallgatás,
s a közrezárt tér változó,
hol szűk, hol tágasabb,
néha egy röpke kávé,
néha egy munkanap.
Ki megtiltaná, nem tudja, milyen
ez az állapot.
Ó, nyalnám, falnám, becézném,
úgy ütném, verném,
akár egy állatot !
És vergelődne boldogan Jolán
asztalra, fűtőtestre
terített pongyolán.
Egy futó ebéd, kávé, egy baszás,
két főszereplő, a Jolán meg én,
hétköznapok résében szűk lakás,
Isten-rajzolta obszcén képregény.
Ámen.
Jobb lett volna akkor a Jolán, mint most a díj — hiába, öregszünk, az ember megalkuszík…
De gustibus…
Az eggyé vált két test férfi oldaláról nézve: a simogatásnál, illatnál, szélben lebbenő fátyol mögül képzeletben feltáruló, bronzbarnán világló meztelen kedves látványánál a kettőtök résre zárt terében felnyíló, megnyíló, pillanatokig létező világegyetemetekben
a mondat első felében egymás mögé tett – erotikát (is) hordozó szavaknál jóval erőteljesebb szavak vegyítésével ábrázolt vágyott cselekvéssor.
De mit gondol minderről Jolán? Tudja, hogy ilyen képekben jelenik meg az őt birtokolni akaró férfi agyában?, holott ő – látszólag kevésbé vadul – de talán a hímnél jóval árnyaltabban és mindkettejüket magával ragadóbban tudná kifejezni ugyanezt, amennyiben költő, fotográfus, szobrász, vagy festő lenne.
Kedves művészettörténész, esztéta barátom írt egy könyvet Festőnők nyaklánccal címen. A könyvben bemutatja mennyivel kevesebbért kelnek el az aukciókon azok a képek, amelyeket nők festettek (persze csak akkor, ha a katalógusban feltüntetik, hogy az adott kép alkotója nő). Ugyanakkor – nem is kicsi ellentmondésként – a világ eddig létrehozott festményei és szobrai között többségben vannak azok az alkotások, amelyeken az ábrázolt fő motívum a meztelen női test.
Nekem azért Villon balladáját a „múlt idők drámáiról” (Faludy fordításában) ODJ versénél jobban tetszik…ott persze belül a képzeletünkben minden érzetet benyomást képet szabadon olyanná változtathatunk képzettársításainkban amilyenné csak akarjuk, vágyjuk.
…Villon balladáját…: …Villon balladája…
A vers verstechnikailag tényleg jó, ugyanakkor tartalmában végtelenül primitív, süt belőle ugyanis reflektálatlan, ostoba hímsoviniszta hülyegyerek mentalitás, az egész alapszituáció, hogy arról fantáziálok hangosan, a haverjaimat szórakoztatva, hogy melyik lánnyal mit csinálnék, a középiskolás fiú-öltözők világát idézi meg.
Egy költőként rendkívül tehetséges, de szociálisan és pszichoszexuálisan éretlen csodagyerek írhatta. Akiből, ha jól értem, a költői tehetség azóta elfogyott, marad a szociális és pszichoszexuális éretlenség.
(NB: erdélyi származású ismerősöm egyetemen évfolyamtársa volt Jancsikának, ahogy akkor nevezték, és elmondásai alapján pont olyan volt Jancsika, mint amit ez a vers tükröz.)
ODJ DSZ és még sokan mások: ocsú közül a valódit csipegesse ki ki-ki magának,
keseregjen „nemzethalálunk” felé történő zuhanásunk, satnyulásunk; vagy vígadjon a „felső határ a csillagos ég” felé vágtató száguldásunk közepette.
Bevallom eddig azt sem tudtam, hogy ki Oláh János Dénes.
De azt viszont előre tudtam, hogy amikor eljövend a mi márciusunk ezévi idusa, és megjelenik: kiket érdemesített kitüntetésre a hatalom, akkor itt ebben a kicsi térben is olvasni fogunk valamelyikükről valamit.
…Persze rögtön olvasni kezdtem az első rákeresésre felbukkanó verseit.
S mert az apám is az ő földjéről jött, s mert ‘én meg az apám fia vagyok’…
volt ami megérintett: a kocsárdi állomás, Dsida és az ő nagycsütörtöki magányának egybe szövése,
utalás József Attila ódájának ‘megy a vonat-jára, vagy a József Attilától Nagy László által tovább vitt, átvett „ki viszi át a szerelmet…” képre; vagy a zöld Trabanton zötyögő
új haza keresés, honfoglalás képe; és persze volt ami egyáltalán nem.
Aztán olvastam kritákat a kétezres évek elejéről az írásairól, személyéről
Köztük például Magócsét is, akinek Móriczkához hasonlóan minden költői képről „az” jut az eszébe (jó, csak hülyülök).
…http://orbanjanosdenes.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=12&p=304
Aztán olvastam későbbi kritikákat is.
https://magyarnarancs.hu/publicisztika/a-szolgalelkuseg-muveszete-97951
…
…https://konyvesmagazin.hu/friss/ojd_707.html
és az önfényezéseit is;
…
https://www.irodalmijelen.hu/05242013-1037/100-ev-mulva-faludy-interju-orban-janos-denessel
https://plakatmagany.transindex.ro/nehany-gondolat-arrol-mit-jelent-ha-demeter-szilard-mondja-meg-ki-a-magyar-iro/
…https://nepszava.hu/3187926_kossuth-dij-orban-janos-denes-origo-interju
De, hogy @labrys-nak a foodballra gyakran alkalmazott kifakadásával éljek:
azért is f@szom ebbe az öngyilkolászásba:
Nem hagyom, hogy mai magyari világunk törzsközösségi társadalomra visszavezetett megosztottsága beárnyékolja a gyerekkori vagy a hetvenes évek elején átélt március tizenötödikék emlékét, vagy a 89-es március tizenötödike reményekkel teli érzését; vagy egy jó válogatott válogatott focimeccs közben átélt műélvezetet.
Egy kedves baráti házaspár hölgy tagja pár órával ezelőtt azt mondta:
Azóta nem hordanak kokárdát, amióta Orbán akkor és ott azt mondta …
(tudjuk mit mondott ott és akkor…).
Első munkahelyem diploma után a Kosuth Kiadónál volt. – folytatta J.
Március tizenötödikén kokárdával mentem be dolgozni. Nálunk ez nem divat – szólított meg szigorúan az egyik főnök(banya). Mire én: ha divat, ha nem: ezen a napon én akkor is hordom.
Bocsánat: nem Oláh…, hanemOrbán János Dénes
@steinerzsiga: A Jolán a „hivatalnok versek ” egyike. OJD egy „hivatalnok” által az asztalfióknak írt verseket „talál meg”.
Nem kapok Levegőt!
A vers első két sora a magyar irodalom egyik legnagyobb versének parafrázisa.
„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?”
Ilyen felütés után mást várnék, mint amit kapok. Méltó helyre ment az a JA-díj 2002-ben.
az egész kötet tele van JA parafrázisokkal.
@jotunder: Ja vagy úgy! Ezt nem tudtam. Szóval akkor ezek elvileg nem a költő, hanem a lírai én mizogün fantáziái…
Egyébként a nyilvánvaló JA-parafrázisok mellett valahogy Szőcs Géza hatását is érezni vélem ezen a versen. Aki szintén mintha kiégett volna egy ponton. És szintén kultúrbasa lett a magyarbasi szolgálatában. Valami mintázat van itt, de nem vagyok én neurális háló, hogy mintázatokat tanuljak. Meg hát a neurális háló sem tanulja igazából a mintázatokat, inkább csak megszokja.
@steinerzsiga: : A műfaj más, aztán kinek a pap, kinek a papné a művészet ;-).
Ki tiltja meg, hogy jövet-menet
elmondjam, mi bánt?
Leginkább az, hogy velőig szopjátok
Ivánt,
Szergejt na meg a többi kágébést –
színlelve, hogy ti nem vagytok kurvák -,
s pózoltok, mintha nem lennétek rés,
Bayer, Bencsik és a többi féreg,
min keresztül ruszki idegméreg,
árad, és míg jobb helyeken basznak,
minálunk tömény hazugság,
rútnál rusnyább
tömény maszlag
tölt közrezárt teret, s veri,
mint eső, a tetőt
egyaránt nyakló nélkül,
ti muszkavezetők.
Ki megtiltaná, nem tudja, milyen
érzés, hogy hitvány
söpredék vagyunk a népek
szemében, és félek,
nem tudja, nyilván,
hogy mire megy itten ki a játék,
hogy benneteket nem
szimplán gyarló szándék,
egyszerűen csak kleptománia
vezérel, mert Ron Jeremy apót
sem mélytorkozza Asa Akira
úgy, mint ti Putyint, hazaárulók.
.
@jotunder:
.
Ma éppen Pankotai Lili szólalt fel Bp.-en az ellenzéki rendezvényen. Na az ő slam poetryje is tele volt JA parafrázissal.
.
Mostanában (néhány évtizede) divat az ún. vendégszöveg beépítése; és nem csak költőknél, hanem prózaíróknál is.
.
Nem tom. Nekem néha tetszik, néha nem. Sok mindentől függ. És persze a fenti zengemény egyáltalán nem tetszik; bár a fő bajom nem a JA parafrázisok. Sőt.
.
József Attila és parafrázis: „Magamban bíztam eleitől fogva.”