Orbán Anita esete a féltudású magyar elittel

2007-ben a féltudású magyar elitnek Publius Hungaricus a posztszocialista elitet nevezte. Majdnem húsz év telt el azóta, a helyzet annyiban változott, hogy a féltudású magyar elit az új állampárt elitje.

Orbán Anitát a kommunista Schiffer Andrástól az újfasiszta Kohán Mátyásig mindenki támadja. Ez vélhetően nem lenne így, ha a FIDESZ igazolta volna le.

Azért nem a FIDESZ igazolta le, mert Orbán Viktor betegesen fél a nyugati tudástól, a féltudás a NER alapja. Mégis hogyan vennék ki ez magát.

Matolcsy György nyilván megbukna bármelyik komolyabb nyugati közgazdaságtan kurzus első féléves makrovizsgáján. Akkor is megbukna, ha adnának neki egy hónapot a felkészülésre. Mert anyagában féltudású. A kilencvenes évek elején meglepően sok magyar fiatal járt amerikai bölcsészet- és társadalomtudományi doktori iskolákba, sajnos nagyon kevesen jöttek haza. Voltak szakmák, amelyek túlélték a kádárizmust, de az ideológiailag érintett területeken óriási volt a lemaradás. Nem, nem igaz, hogy a Marx Karcsin nyugati képzés folyt, ez egy városi legenda. Nem volt szovjetista a képzés, ezért is nevezte Publius Hungaricus (igen, tudom, csak nem tartozik ide) féltudásúnak és nem nulltudásúnak a magyar elitet. Az sem volt feltétlenül igaz, hogy teljes volt a kontraszelekció (az orbáni elit sokkal kontraszelektáltabb, mint az 1990-es), de azért létezett.

Orbán Anita a Fletcher School of Law and Diplomacy-n doktorált (Tufts University, Mass., USA) de már a master degree-jét is ott szerezte, ez a világ legjobb intézményei közé tartozik. Ezek után lett komoly nyugati cégekben magas beosztású vezető. Ez a schifferáj számára liberálglobalista mételyt jelent. Neki valahogy nem állna jól, ha zöngésebbek mondaná, de azért képes lenne rá.

A gyenge képességű, posztkomcsi képzettségű rezsimszolga akkor is gyűlölné Orbán Anitát, ha nem fizetnének érte. Reális esély van arra, hogy a féltudásúság megbukik, hogy ez a szerencsétlen ország kap még egy esélyt. Reális esély van arra, hogy Magyarországon legalább viszonylagos versenyhelyzetek keletkezzenek, hogy egy karriert nem csak az határozzon meg, hogy valaki hány telefonszámnyira van Lévai Anikótól.

Az óellenzéki ex-elitértelmiség is kummog nagyokat, néz szigorúan, hogy azért ők nem. Ne gyerekeskedjünk már, hogy a viharba nem. Még írnak pár okosságot az Élet és Irodalomba, a fészbukra, néha kapnak érte „tűpontos vagy Matildkám, mint mindig”-et (az egyik, kegyeleti okból most meg nem nevezett kiemelkedő, de sajnos scopusnullás ellenzéki tudósembert megkérdezték, hogy mikor lesz akadémikus, és azt találta mondani, hogy ő nem lehet akadémikus, mert nem része tudományos köröknek, seriously), de már csak a nyugdíjasklub fogja őket csillogó szemekkel olvasgatni.

Vége lesz kicsik. Talán.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532696-6ad05a270c784' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532696&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532696-6ad05a270c784&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532696-6ad05a270c784' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>