Orbán nap a Vincenten!

Eredeti szerző: jotunder

maroz kolléga zseniális írásának olvastán jutott eszembe,
hogy ma van barátunk, kollégánk, a legelső Vincent,  
Orbán Viktor név- és születésnapja.
Ez alkalomból, kigugliztam egy régi írásom a Korridorról. 

 

Orbán Viktor a helyét keresi

I.

Pierre Bezuhov a többi orosz fogollyal együtt a régi szmolenszki országúton menetelt. Napi negyven versztát tettek meg. A francia gárdisták siettek, hogy idejében érjenek Malojaroszlavec alá, mert a várost már majdnem teljesen bekeritették Dohturov tábornok kozákjai.

– A hadtudomány szerint – morfondírozott félhangosan Bezuhov – minél nagyobb a hadsereg, annál nagyobb az ereje. „Les gros batallions ont toujours raison”.

– Vagy inkább vigyen egy-két szál karórépát! – vágott közbe egy ismeretlen.

– Csak nem Alekszandr Ivanovics Razborov gróf személyesen? – kapta fel a fejét Pierre.

– Nem, én Orbán Viktor vagyok, a helyemet keresem. Ugye ez az Anna Karenina? – válaszolt az ifjú.

– Két polccal lejjebb, két polccal lejjebb – dünnyögte szomorúan Bezuhov, és teljesen elment a kedve a meneteléstől. Az újabb kiadásokban már nem is ő szerepel, ugyanis az első adandó alkalommal megszökött, és rövidárukereskedést nyitott a Vazsinszkij Proszpekten.

II.

– A költségvetési expanzió, változatlan reálkamatlábak mellett, balra tolja a likviditáspreferencia görbét és ezáltal a marginálishaszonráta eléri Pareto-optimumát – írta fel legkedvesebb összefüggését a táblára William D. Nordhaus, a Yale Egyetem makroökonómia professzora.

– Elnézést, tanár úr, de nem éri el – szólt közbe félénken egy pakisztáni diák a második sorból.

– De hát balra tolja a likviditáspreferencia görbét….- ismételte meg zavartan Nordhaus professzor. 

A likviditáspreferencia görbe azonban teljesen mozdulatlan volt, a marginálishaszonrátáról mit sem szólva. Csak álltak, mint a karórépa.

– Professzor!!! Orbán Viktor lába beakadt a kibocsátásmaximalizálási görbe alá, és a felsőteste beszorult egy aggregált keresleti mutató meg egy konjunktúraciklus közé!!! – kiáltozták a diákok. A portást kellett hívni, hogy kiszabadítsa, még létrát is hoztak a B épületből.

III.

Everaldo Rivelinohoz játszik, majd Tostao kapja a labdát, felnéz, kiugratja Carlos Albertót, aki elfut a szélen, kicselezi Bonisegnát, középre ível, Pelé az ötösön érkezik, és GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!! Brazília 5:1-re vezet a labdarúgó világbajnokság mexikói döntőjében!!! De mi ez? A játékvezető a tizenhatos szélén locsolgató Orbán Viktorra mutat! Hát nem jó helyen van! Igen, az ismétlésen világosan látszik, hogy kihagyta a karórépát. A rododendron megvolt, a fikusz is, de a karórépa teljes terjedelmével, nyújtott lábbal, a labda elrúgásának pillanatában, ahh, micsoda könnyelműség, marad a 4:1, stúdió.

IV.

„People of Britain! Do recount the marrowcarrots!”

„Britannia népe! Számoljátok újra a karórépákat!

(Oliver Cromwell sírfelirata)

V.

Fülig Jimmy nagy lelki rugalmasságról tett tanúbizonyságot. Elveivel ellentétben, szinte csak nevelési célzattal vágta állon a „Nótáskedvű légiós szereti a karórépát” című dalt hamisan intonáló maláj birkózóbajnokot, aki kecses ívben repült Lord Crimshaw ölébe. Két arab matróz nehezményezte Jimmy eljárását, de Mr. Fülig meggyőző érveinek hatására eltekintettek a további kritikai észrevételektől (valamint szinte teljes felső fogsoruktól).

– A kultúrában nem ismerek tréfát, ez az arcpofikám – közölte Jimmy a kocsma közönségével. A szőrszálhasogatók által ars poeticának ismert kifejezést Jimmy egy marseille-i könyvelőtől tanulta, akinek irodalmi jellegű nézeteltérései támadtak a francia hatóságokkal, és ezért rövid bentlakásos jellegű továbbképzésen vett részt egy szakmai intézményben. Orbán Viktor ekkor Jimmyhez lépett, és közölte, ő mindezek ellenére polgári köztelevíziót akar, Oránban vagy máshol. Elkövette azt a hibát, hogy eközben, mintegy nyomatékként, megfogta Jimmy vállát. Később a kórházban újságírók előtt kijelentette, hogy félreinterpretálták a szavait.

VI.

Júlia : Oh, Romeo, miért vagy Te Romeo,
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el!
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.
De csitt, ki ez ? Egy ifjú jő s
a változékony Hold sápadt sugára
termetére fénykévét vete.
S most felém jöve, oh, lányos pír,
boríts arcomra fátylat.

<

p style=”text-align: justify”>
Orbán Viktor: Én csak a helyemet keresem, kisasszony.

Julia : Szép idegen, beösmerém, szavad nem értem.
Hisz helyed, miként a jámbor
sólyommadárnak ott lészen, hol
tenmagad valál.

Orbán Viktor: (Komolyan, mindenki ezzel poénkodik, William, ne csinálj ebből limericket, hagyd ki a „mindenki hozzon még egy karórépát” viccet),
Szóval: sokan voltunk, Madame…

Júlia : Értem én szavadnak édes dallamát.
Mint csepp a véghetetlen óceánban,
sokan voltatok, tehát elegen.
S a bölcs nép megbízását újra elnyeréd,
miként hű szívem, szerelmem Rómeót.
Oly nagyszerű ez, örömödben véled együtt valék.

Orbán Viktor: Mondám, tündér William, jó anyáddal,
ki Stratford szép városában, Avon folyónak
partján megszüle, s ki a gaz megszálló
skótokkal maroknyi krumpliért volt, hogy úgy ne mondjam, kedves,
vele szórakozz, ne velem.

THE END

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522267-684b11b23a54e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522267&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522267-684b11b23a54e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522267-684b11b23a54e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>