Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: szempontpuska

Én emlékszem, az első ilyen érzés, hogy valamely zseniális vígjáték akaratlan szereplője vagyok, akkor tört rám, amikor a makói gázmezőt a Szent Korona nevében lefoglalta egy sámán(!). Te jó ég, ez meg micsoda?!

Horn Gábor — viccbéli agresszív kismalacként — huszadszor fenyegeti meg a kormányt, hogy kibuktatják magukat a parlamentből, egy baranyai orvos agyvérzést diagnosztizál a 14 késszúrással megölt öregasszony holttestén, a frissen felújított Szabadság híd előtt nem férnek el egymás mellett a villamosok, a kormányzati negyed indítása majd visszavonása, bármely szokványos Nyakó-Szíjjártó IQ csata, költségvetési vita a nyírségi színesfémkereskedő és sasadi MGTSZ könyvelője között, vagy egy újabb heti gyurcsánycsomag, vagy Sólyom László, amint megválasztják a vakondok. Mind-mind olyan pillanat, amitől egy normális ember zavartan körülnéz: hol lehet a kamera…?

Mert hogy ezen valakik jól szórakoznak valahol egy képernyő előtt ülve, az egészen biztos. Ez nem lehet komoly.

Van egy nevezetes bivalybőr táska, amelyben a Pénzügyminiszter minden évben beviszi a költségvetést a Parlamentbe. Ez a táska a névadója ennek a blognak. Aki nem látta a Ponyvaregényt, ne is próbálja megérteni.

Soha, senki nem tudja megmondani, mi volt abban a táskában. Mi volt „a csomag” tartalma?
De aki előtt felnyitották, annak arcán látszott az aranyszínű tündöklő fény és az ámulat.

Rengeteg ön- és közveszélyes őrült rohangált pisztollyal a kezében a táska hányattatásai során. Tökfej (Tim Roth) majdnem megszerezte egyszer. Jules Winnfield — aki nagyjából leszarta — viszont sosem veszítette el.

— Hogy mi van benne? „Viszem kitisztítani a szennyest” — egyszer ezt mondta rá. Ennél többet nem tudunk.

Miután Jules Winnfield és Vincent Vega lemészárol néhány fiatal demokratát, és megszerzi a táskát, Vincent felnyitja a táskát és aranyfényben úszó arccal, elégedetten fújja ki a cigifüstöt.

— Örülünk, Vincent ? — kérdi Jules.

Nos, ennek a blognak az írói is ezt kérdezik minden nap, valahányszor kinyitják az aznapi táskát. Aki nem bírja a naponta nyitogatott táskákat, az megváltóként várhat Marsellus Wallace eljövetelére: hogy mi most mi van? Akkor megmondom, mi van!

A rezignáltabbak pedig éveken át hordozzák az alfelükben az órát, mint Koons százados, amíg végre eljön a magasztos pillanat, hogy végre odaadhassák valakinek. A jövő generációnak.

 

<

p style=”text-align: justify”> 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516597-6a044da8c4c5e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516597&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516597-6a044da8c4c5e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516597-6a044da8c4c5e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>