Örülünk, Vincent?

Az alábbi szövegeket nem a Konzervatórium valamelyik fontos fiatal ideológusa irta, hanem én.  Nagyon nagyon nagyon fiatal koromban, 1994 decemberében. Ékezetet nem tudtam használni (egy amerikai kisvárosból irtam ezeket a leveleket). Érdekelt a dolog, érdekelt ez a világ, volt egy nagyon jó egyetemi könyvtárunk, és esténként irtam ezeket a szövegeket. Nem tudom miért volt ez akkor ennyire fontos, láthatóan sok időt áldoztam rá.  Azt hiszem ekkor még Orbán Viktor sem volt konzervativ. Persze én sem. Konzervativ liberálisnak tartottam magam, ma már annak sem. Semminek sem. Már 1989 őszén kezdtem ilyesmiket olvasni,  kint a kollégiumban, ahol először hallottam ezekről a dolgokról. Allan Bloom-tól a „The closing of the American Mind” volt az első ilyen könyv, és az akkor nagyon megragadott.

Magyarországon effélékről akkor még nem beszéltek, legalábbis abban a közegben nem, ahol én mozoghattam.  Azt hiszem jó, ha az embernek van egy ilyen korszaka, amikor sok mindent elolvas.  És talán az is jó, hogy elmúlik… 🙂  Ez a furcsa ” esszé” itt lent gyakorlatilag olvashatatlan, kétlem, hogy lesz aki átrágja magát rajta, én sem tenném. Ez csak egy személyes emlék.

  (tovább…)