Csak úgy lisztesen….
Eredeti szerző: szempontpuska
Minden szülőnek ismerős az a lélektani pillanat, ami tipikusan egy hosszabb autóúton következik be, hogy gyerekek elvesztik türelmüket, kérdeznek, nyűglődnek, nyávognak aztán óhatatlanul kiteljesedik egymás piszkálása, lökdösése, összegyűrt cukorkapapírral való dobálózás, veszekedés és ablak le/felhúzogatása. Ismerős ugye?
Ezen a ponton már nem segít a beszélgetés, a csitítgatás és a kies tájon, amerre haladunk, nyilván az istennek sincs semmi olyan látnivaló, amivel legalább néhány percre visszanyernénk a nyugalmat. Ezekre a helyzetekre kínálok most egy – igaz egyetlen alkalommal elsüthető – eszközt. Egy történetet, amelyet a címkében csak mtb-ként jelölt barátomtól kaptam/hallottam, miként Donna Tonna történetét is. Nálunk ez bevonult a klasszikusok közé.
De vigyázat! Az alább következő mese olyan, mint egy hókotró. Magunk előtt tolva fokozódó érdeklődésüket, a végén kegyetlenül meg kell fizetnünk gyerekeinknek azért, mert hosszú percekre elvontuk figyelmüket egymás piszkálásától!
Most kéne valami gúnyosat írni, de már kifogyott a vitriol is. Ezeknek? Múlt nyár közepén írtam egy posztot 