Pagony Ábris kálváriája

Eredeti szerző: szempontpuska

A Magyar Köztársaságban a törvény előtt mindenki egyenlő. A jogrendszer az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen politikai vagy más vélemény szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék, illetve ahhoz, hogy jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

Magyarországon a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben pedig sem a bírók, sem a bíróságok nem utasíthatóak.

Persze a legfejlettebb jogállamokban is mindig akadnak olyanok, akik politikai kapcsolatrendszerük, vagyonuk, vagy pozíciójuk okán a törvények felett állónak érzik magukat és úgy képzelik tetteikért nem tartoznak ugyanolyan felelősséggel, mint az állam bármely más polgára.

A független bíróságokat azonban köti a törvény előtti egyenlőség elve és a magukat törvény fölé helyező „egyenlőbbek” sem mentesülnek tetteik következményei alól.

Ez a történet nem róluk szól

Sőt! Ami azt illeti, nem is Magyar-, hanem Tündérországról.

Pagony Ábris kereskedő volt. Igazságbrókernek tartotta magát, de valójában csak egy nepper volt. Igaz annak elég ügyes. Lejárt szavatosságú, kopott, elhasznált, sokszor karambolos és forgalomból kivont közhelyeket vásárolt nagykereskedelmi áron, felújította őket, kicserélt néhány alkatrészt, új színezést adott nekik, kicsit felturbózta őket és a megfelelő optikai tunning után eladta őket a piacon.

Pagony Ábris valóságot árult. Alternatív valóságot.

Raktáraiban nagy készletben álltak a valóságok, tehetős politikai körök jártak hozzá új valóságért, ahol régi és megviselt portékájukat beszámítva új valóságba ülhettek át.

Pagony Ábrisnak hamarosan üzleti monopóliuma lett. Beverekedte magát az élvonalba és sikeres nepperként rég megszokta, hogy az a valóság, amit ő mond, amit ő árul.

Ahogy a legjobb autókereskedővel is megtörténik hogy karambolozik, Pagony belterületen ütközött egy másik valósággal. Hiába az összes közútra kiterjedő jobbkézszabály, egy novemberi napon Pagonyba csúnyán beleszalad A MÁSIK valóság.

Elmondása szerint éppen hazafelé tartott a VII. Bayer Zsolt Maceszgombócversenyról, amikor egy gyalogosátjárónál, a kihalt utcán egy megvadult nyuggerhorda lesből rátámadt.

Képünk – természetesen – csak illusztráció

A járókereteikkel, sétabotokkal és cekkerekkel fenyegetően közeledő tömeg élén, Pagony felismerte Biszku Bélát és Apró Antalt is (utóbbi a bíróság előtt kimentette magát azzal az ürüggyel, hogy 1994-ben elhalálozott). Az incidens során feketeöves szájkaratésként is elkerülhetetlenné vált a fizikai erőszak alkalmazása. Pagony először védekezőleg beletaposott a támadók bevásárlókocsijába, majd egy ütéssel leküzdött egy férfit, egy nőt pedig közben a hasával lábon ütött. Az előbbinek egy alma narancs méretű duzzanat keletkezett a járomcsontján. Ezt követően Pagony visszaült a terepjárójába, és kikerülve a valóságot, elhajtott a helyszínről.

A bíróság azonban a helyén volt. Nem fogadta el Pagony valóságát.

A törvény előtt mindenki egyenlő. Pagonyra az igazságszolgáltatás a teljes szigorral sújtott le. Pedig ez nem volt könnyű. Pagony ugyanis azon a napon egy bérelt autóval közlekedett. Hát bíróság legyen a talpán amelyik megállapítja, hogy ki is ülhetett egy bérelt autó volánjánál az adott napon.

Elsőre bizony nem is sikerült, de – hála egy bravúros nyomozásnak – második nekifutásra sikerült beazonosítani, kinek a használatában volt éppen akkor a kispolski, amely a brutális ütlegelés hatására Lexussá duzzadt.

Noha Pagony valóságára nem volt vevő az ítélőszék, az enyhítő körülmények – mint minden jogállamban – azért őt is megilletik: Nem kellett felelnie testi sértésért, mivel az a garázdaság büntettében úgyis benne van. Ugyanazért a cselekményért senki nem marasztalható el kétszer – ez a jog Pagonyra is vonatkozik. És mivel a garázdaságért nem kapott semmilyen büntetést, még pénzbírságot sem, így e szerencsés fordulatnak köszönhetően egy intézkedéssel megúszta az ügyet a példátlan szigor mellett is.

Most legalább nincs priusza. Ennyivel kell beérnie.

A bíróság azt is enyhítő körülményként értékelte, hogy az incidens óta már eltelt több, mint 6 év. Nyilvánvalóan Pagony mellett szól, hogy az elfogadhatatlanul lassú ítélkezés felszámolására indított bírósági reform – melynek keretében minden 62 év feletti bírót nyugdíjba küldtek – következtében ennyire elhúzódott az eljárás, ami – lássuk be – jelentősen árnyalja a Pagony terhére rótt cselekmény súlyát.

Hát így mennek a dolgok ma Tündérországban*

 

 

 

 

 

*Történetünk szereplői kitalált személyek, kedves ügyvéd úr!  Bármilyen egyezés a valósággal pusztán a véletlen műve.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520338-675bc45e0844b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520338&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520338-675bc45e0844b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520338-675bc45e0844b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>