Point of no return

Eredeti szerző: maroz

A Wikipédia szerint ez egy repülős kifejezés, azt a pontot jelöli, ahonnan már nem lehet visszatérni a kiindulópontra, így ha ezen a ponton túlrepültünk, akkor erősen kell bízni abban, hogy az esetleg potenciálisan szóba jöhetőként említett másik leszállópálya tényleg létezik és működőképes.

 

 Én a hegymászásból ismerem ezt a fogalmat. Ott is van néha, hogy egy-egy mászóút eléggé egyirányú. Csak felfelé mászható, nem lehet visszatérni, mert mondjuk van egy áthajlás — nem ragoznám, a lényeg, hogy egy-egy ilyen akció előtt érdemes alaposan elgondolkodni, de még közben is, és különösen érdemes annál a bizonyos pontnál, mert ha utána gondolnánk meg magunkat, abból könnyen lehet olyan kis színes hír „hegymászók balesetet szenvedtek…” felütéssel.

A Point of no return társadalomszervezetileg is értelmezhető: olyan pont, ahonnan már nem igazán térhetünk vissza a kiinduló állapotba, vagy ha igen, az gusztustalanul kemény landolással jár. 
2008 környékén Sajó András egy, az állam működésének hatékonyságát firtató tanulmányban az alábbi konklúzióra jutott:

Ha feltevéseinknek megfelelően igazolódik, hogy az állam működési zavarai jórészt a társadalom működésmódjából következik, úgy a mindenkori államhatalom számára – egy drámai válság okozta „megtisztulás”, azaz kényszerpályaváltás hiányában –  a kis lépések politikája marad az egyetlen javítási lehetőség. Még akkor is, ha a hosszabb távon összegződő kis javítások politikájának is vannak veszélyei. Ha ugyanis az inkrementális változás túl lassú, úgy nincs, ami a jelenlegi negatív folyamatok felgyorsulását, végső fokon az ország fenyegető leszakadását megállítaná. 
Nincs továbblépés az állam iránti bizalom visszaszerzése nélkül, aminek feltétele: 
– a döntések és a megvalósítás, az állam működésének transzparenssé tétele, 
– a kellő átlátással rendelkező érintettek bevonása a döntési folyamatokba, 
– az intézményi állandóság, stabilitás garanciáinak megteremtése.
 

Azóta tudjuk, hogy volt drámai válság, és az idén tavasszal, a szavazófülkében lezajlott egy forradalom, aminek a hatására Orbán a kis lépések politikája helyett a minél drasztikusabb, annál jobb politikáját választotta. Állítólag erre kapott felhatalmazást, erre szerződött velünk a szavazófülkében — hát, nem tudom, én hirtelenjében nem találom a saját példányomat, de fogadjuk el, hogy így volt.

Felszálltunk hát, és egyre inkább azt látni, hogy a mögöttünk hagyott repülőtér cefetül messze van. Már annyira messze, hogy talán látni is lehet azt a bizonyos pontot, ahonnan már nincs visszatérés. Talán a bizonytalanság adta diszkomfort-érzet hangoztatása elgondolkodtatja a Pilótát, mondatná velem a vágy vezérelte gondolkodás mindent elsöprő ereje, de nem. A patika-ügy mindenki előtt ismert, a Pilóta csapata azzal fúrta a liberalizálást, hogy attól majd rossz lesz az embereknek. Liberalizálás lett, nemzethalál nem lett, de a Pilóta barátai mégis szeretnék visszacsinálni az egészet, mert csak, mert mittomén, nem is igazán érdekel — hanem az érvelés, az döbbenetes:

Azóta az országban négy-ötszáz új gyógyszertár nyílt, megjelentek a bevásárlóközpontokban, és az üzletek számos olyan szolgáltatást nyújtanak, amelyek korábban nem voltak jellemzőek a gyógyszertárakra. A GKI-EKI friss felmérése szerint a lakosság túlnyomó többsége az ellátás minőségére vonatkozó kérdésekre válaszolva javulást érzékelt az elmúlt három évben, és általában elenyésző részük, három-négy százalék mondta azt, hogy a helyzet romlott.
…
A kamara hónapok óta folyamatosan hangoztatja, hogy a hétköznapi vásárlók tapasztalatai ebben az ügyben nem relevánsak, az elmúlt években valójában visszaesett az ellátásbiztonság és a szolgáltatások minősége is.
 

Értve vagyok? Az, hogy ti mit érzékeltetek az valójában irreleváns, mert mi még azt is jobban tudjuk, hogy nektek mit kell éreznetek! Most éppen azt, hogy az ellátás romlott. Mondom: romlott, és ti úgy is érzitek, világos?!?

Pilóta úr, én félek. 

Jobban érezném magam, ha tudnám, hogy mi is a konkrét útiterv, hogy ha már az a döntés, hogy nem térünk vissza ebben a négyéves repülésben a bázisra, akkor örülnék, ha a Pilóta úr nekem is megmutatná, hogy hol van az a másik repülőtér, ahol biztonsággal landolhatunk, és igen, nem bánnám, ha azt a bizonyos „Point of no return”-t is odarajzolná filctollal arra az útitervre. De nem ám csak azért, mert jól mutat a rajzon, nem!

Pilóta úr, mi lenne, ha vennénk egy nagy levegőt, és még mielőtt elérnénk azt a bizonyos pontot, újból átgondolnánk, hogy egészen biztosan jó ötlet-e túlmenni rajta?

<

p style=”text-align: left”> 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516953-6a04446dc923a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516953&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516953-6a04446dc923a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516953-6a04446dc923a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>