Politika? Eladni!
Eredeti szerző: maroz
Esik. Mit esik, zuhan. Az általam olyannyira kedvelt brókerszleng szerint: beszakadt. Szórni kifelé, juppik!
Azért ez valahol egy kicsit vicces is. Van egy furcsa, nehezen megérthető ellentmondás: nagyon sok ember, akivel eddig erről beszélgettem iszonyatosan magabiztosan meg van arról győződve, hogy a politika, a politikusok egy rakat az, és, hangsúlyozom: ÉS ugyanakkor ugyanazon emberke arról is meg van győződve, hogy a sorsunk jobbrafordulását illetően mindent, de mindent a politikától, a politikusoktól lenne ésszerű elvárnunk. Van egy csoffadt, ezeréves Trabantunk, amelyikről tudjuk, hogy csoffadt és ezer éves, de ez nem zavar meg bennünket azon elvárásunkban, hogy ez a Trabant Rolls Royce-ként működjön.
Alkalomadtán van valami zavaros elképzelésünk arról, hogy mit várunk el a politikától, a politikustól, és ha az el mer térni a konkrétabban körülírhatatlan vágyainktól, akkor takarodjon. Csoda, hogy egy idő után a politika, a politikusok rá is unnak arra, hogy megfelelni igyekezzenek ennek a rettenet sok, iszonyúan széttartó, egymással sokszor homlokegyenest ellentétben lévő elvárásoknak? Csoda, hogy inkább a saját küldetéstudatuk felé fordulnak?
Csoda, hogy mindig jön pár habókos, aki meg akar ugratni velünk valamit, a Nagy Átmenetet, és a vége mindig egy rohadtul elnyújtott terpesz lesz, egyre elnyújtottabb, egyre zsibbasztóbb? Ma már megint ott tartunk, hogy pillanatokon belül leér a közepünk, még az is lehet, hogy durván és hirtelen. Ami a polgártársaink közel 48%-ának fájni fog. Nagyon.
Át kéne itt gondolni dolgokat. Például az elvárásainkat is. A központi hatalom részben emiatt is agonizál, hiszen ez egy iszonyú nehezen feloldható ellentmondás. Az emberek mindent a központi hatalomtól várnak, az államtól, aki azt hazudja, hogy ezt a mindent mindenkinek azért nem képes megadni, mert nem elég erős. Ez az erős és mindenható állam haldoklása, annak is a tagadás nevű fázisa. Amikor még nem jutott el odáig, hogy szembe merjen nézni az elkerülhetetlennel. Dacos, tagad és agresszív.
Holott be kéne látni, hogy az erős és mindenható állam egy oximoron. Sokan vagyunk, akik bele szeretnénk szólni, akik valamiféle igényekkel rendelkezünk. Sokan vagyunk, akik jól élünk (annyira, amennyire, ebbe most ne menjünk bele), sokan vagyunk, akik jól szeretnénk élni, és gondolom az is nehezen tagadható, hogy mindenki jobban szeretne élni annál, ahogyan él. A jó élet, a jólét pedig ma már szinte elképzelhetetlen kismillió, változatosabbnál-változatosabb egyéni életforma, életstílus, és az ezekből adódó sajátos preferenciák nélkül. Fogalmilag kizárt, hogy egy központi hatalom, egy erős állam ezeket mind-mind, egy időben, konfliktusmentesen ki bírja elégíteni.
Át kéne értékelnünk a politika, a politikusok mindenhatóságába vetett hitünket. A társasházi közös képviselőtől sem várjuk el, hogy ő legyen a privát pénzügyeink intézője, emberi kapcsolataink istápolója, gyerekeink nevelője, lelkiatyánk, és így tovább. Beleszeretni is csak viszonylag korlátozottan szoktunk a társasházi közös képviselőbe.
Ideje lenne deszakralizálni a politikát, a politikust. Visszavenni az elvárásainkból. Ne a jövőbe révedő, a társadalmat a Nagy Ugrásba állandóan belekergető spirituális vezetőket lássunk bele a sajátjainkba, hanem gondoljuk el őket mezei jómunkásembereknek. Apró celebes beütésekkel, és ehhez igazítsuk az elvárásainkat is. Ugorjanak át tüzes karikát, villantsanak bugyit, hidegebb vérűek álljanak a farkukra, tapsoljanak a mellső uszonyaikkal és apró vakkantások közepette kapják el elegánsan a feléjük dobott heringet. De ne várjunk el tőlük, a politikától, a politikusoktól permanensen többet, mint amennyiről jól tudjuk, hogy képesek is megadni.
Különben úgy járunk, mint az egyszeri válogatós menyecske. Aki a húszas éveinek az elején még a tökéletestre várt, a végén valami optimálisnak nevezhetőre, ahogy elkezdte a harmincas éveit abszolválni pedig már ott tartott, hogy de legalább hajtsa le maga után a vécéülőket, míg mire negyven lett rájött, hogy végső soron nem olyan élhetetlen ő, hogy ne lenne képes saját kezűleg is lehajtani.
lájk
Hát szerintem alapvető elvárás lenne a politikától, hogy deszakralizálja önmagát! Még ennyire sem képesek? :DD
én a problémát részben abban látom, hogy állam nélkül az emberek többsége számára a relatíve biztonságosnak és elviselhetőnek érzett lét nem igazán teremthető meg, sokaknak még azzal sem.
alacsony jövedelmek, munkanélküliség, állás és létbizonytalanság egyfelől ugyanakkor elég magas elvárások másfelől (ezek részben jogosak, részben nem–egyénfüggő).
nem csoda a frusztráció és a vágy egy erős, központosított államra…
a politika az mondhatjuk alkalmazott státusz. mi vagyunk a munkaadói. ha rosszul dolgoznak, legközelebb más kapja a megbízást. (ez az ideális meghatározás) de mivel ez nagy falat, érthető, hogy előnyöket próbálnak/tak szerezni némelyek, azaz be akarnak kerülni az esélytelenebbek. erre jó az ideológia. nem rátermettség, vagy tudás/ teljesítmény alapján jutnak be, hanem hogy mennyire hisznek ugyanabban, mint egy bizonyos -adott pillanatban többségi- réteg. és ez tud ideig óráig működni, de mindig a minőség rovására megy.
na meg ha a felnövő generáció nem lát valódi lehetőséget, azaz hogy tudás, teljesítmény, hozzáértés alapján el tud jutni a számára lehetséges plafonig, akkor el fog menni. már aki ezen paraméterek mentén akar érvényesülni. az a fele amelyik marad, beletanul a hazai viszonyokba. azaz valamelyik érdekcsoporthoz próbál csapódni, átvéve az ennek megfelelő ideológiát. a harmadik út az alkohol. ezt nem tárgyaljuk.
mondhatjuk deszakralizációnak, de szerintem ez túl szépelgő megnevezés. szerintem az állampolgárnak is meg kell tanulnia felelősnek lenni. tehát a szar szemét rezsimet elzavarni. amíg dolgoznak a politikusok, addig meg ellenőrizni és elszámoltatni őket. ja, hogy ez munka? lehet hogy nem is kevés? és nem is könnyű? és lehet hogy nem is fizetnek érte? hogy csak hosszú hosszú távon térülne meg? lehet hogy nem mi, hanem az unokák profitálnának belőle?
Mások, erről :
Valahogy hiányzott körülöttünk az ártatlanság, a természetesség légköre; ez a publikum “tartott magára” – először nem is tudta az ember, mi értelme van ennek: adta a méltóságost egymás és az idegenek előtt, komoly rátartiságot, éberen vigyázott tiszteletszomjat mutatott – mi ez? Azután az ember rájött, hogy politikáról van szó, a nemzeti eszme forog szőnyegen. ( Th. Mann : Mario és a varázsló )
„Ha színjátékként szemléljük a történteket, s olykor nem is lehet másként nézni, akkor úgy tűnik mintha tízmillió városi proletár, urasági cseléd, béres, zsellér, kispolgár, kishivatalnok és kisparaszt lánya, fia, unokája és dédunokája egy olyan bohózatot játszana, amelyben kizárólag a dzsentri vagy a mágnás szerepét osztották ki rá.” ( Nádas Péter : A dolgok állása )
“egy hatalompolitikai rendszernek három forrása van; három formában, három dologgal kell etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal”( Orbán, Kötcsén )
Ööööö….azt, vajon hogy lehetne elérni, hogy küldetésfrászban törtető politikussal megértessük, mi nem akarjuk, hogy „ ő legyen a privát pénzügyeink intézője, emberi kapcsolataink istápolója, gyerekeink nevelője, lelkiatyánk”, kultúránk és szórakozásunk szervezője, hőseink és ellenségeink megnevezője, minden titkunk tudója é.í.t. Mi csak szakmaiságot, kiszámíthatóságot, méltányosságot, lehetőleg stabilitást, elszámoltathatóságot és szerénységet kivánunk tőle, na meg némi jövőképet, egzaltált hülyeségek helyett, ha már úgyis a mi pénzünkből él ( nem is rosszul )))))
@tyto: @nerángass:
Deszakralizáció: “kevés helye az embereknek, hol túl sok az isten”. Az isten bennünk van, annyira, akkora mértékben, amennyit megengedünk neki. És arra, hogy bennem ki mekkora ficakot bérel ki van, tud lenni ráhatásom. Ez az én problémám és ezzel én tudok megbirkózni, nem más. Olyan, de olyan jó lenne azt hinni, hogy ilyen politikatúltengitiszben csak azok a blőőőő, csúnya-csúnya jobberkék szenvednek, és mi, na, mi aztán soha! Hogy mi tökéletesen, mindig, és percre pontosan tudjuk, hogy mi az, amit elvárhatunk a politikustól, a politikától.
Picit olyan ez, mint Hofi vicce:
-Van balhé bent?
-Nincs.
-És ha bemész?
-Akkor lesz.
“a hajdani demokratikus ellenzék fõ céljának a civil társadalom megteremtését tekintette. Azonban a civil társadalom – szögezi le Tamás Gáspár Miklós – kelet-közép-európai értelmezésben mindenekelõtt antipolitikus eszmeként tûnt föl, amelynek fõ célja az állam és egyáltalában a politikai szféra szerepének minimalizálása volt A demokratikus ellenzék liberalizmusa itt az intézményeken kívül álló emberek liberalizmusaként jelenik meg, amely persze kedves volt az állami beavatkozást elutasító nyugati neokonzervatívok szívének is
“Minimumra szorított állam, jogbiztonság, a lehetõ legkevesebb szükséges közügyi aktivitás, a militantizmus bukása: ez volna jelenlegi erõfeszítéseink értelmeÉ Ebbõl nem a permanens forradalom a kiút. Elég négyévenként politikai izgalomba jönni. A politikai szabadság csak eszköz; eszköz arra, hogy idõnk legyen mûvelni kertjeinket
. A nyugati civilizáció azonban nem azonos a privát érdekekre alapozott liberális kapitalizmussal, hanem mindenekelõtt azt az eleven, intézményesített politikai tradíciót, a honpolgári érzületet jelenti, amely elválaszthatatlan a rendszeresen és kedvvel mûködtetett politikai intézményrendszertõl, tehát az államtól. Az állam nélküli társadalom koncepciója itt a már a 80-as években is gyakorta emlegetett kelet-európai barbarizmus egyik megjelenési formája. Azonban a közszféra megszüntetésének vágya Tamás Gáspár Miklós szerint nem csupán a szocializmusnak, hanem a liberális kapitalizmusnak is lényegi eleme”
@maroz: értem amit mondasz, de én azt gondolom a jelen esetben, hogy ne az a kotta, hogy kevés hely ott az embernek, ahol túl sok az Isten, hanem inkább az, hogy kevés hely ott az embernek ahol túl sok a szar. (akit ugye feltettek a polcra, és rögtön lekvárnak képzelte magát. hogy csattanós sosehallott aforizmával koronázzam) nem lenne akkora gáz, ha túl sok lenne az Isten. az is gáz, de ez sokkal inkább.
hajlamos vagyok azt hinni, hogy ehhez köze van a médiának. a lusta igénytelen médiának. nincs témájuk, gondolatuk, ötletük, szar a munkabírásuk, hát rágják a politikacsontot.
ja, és ha nem tudod, hogy mit várjunk a politikustól, nyugodtan fordulj hozzám. mert én mindig tudom :))
@tyto: A média szerinted független vállalat aminek a profitja nem függ az állami elosztó rendszertől? 🙂 A média azt hozza le amit mondanak neki. Abból csinál ügyet és olyan aspektusban vázol, amit fütyülnek neki.
Nekem nincsenek elvárásaim másokkal szemben, viszont zavar, ha ostobák. Azt tanácsolni pedig, hogy ‘nézd el a politikusnak, ha hülye, nem olyan nagy baj az’ abszolút fasság, kedves posztíró.
mafiakormányzás
mikor lesz legközelebb keresztapaválasztás?
államforma: Köz(gép)társaság
1 azaz EGY elvárásom van a politikussal szemben:
Legyen becsületes. Nem relative az elődjéhez képest, nem relative a világhoz képest, hanem teljesen és minden szempontból becsületes.
Amíg ezt nem teljesítik a magyar politikusok, addig nincs miről beszélni, minden egyéb dolog csak hab a szennyvíz tetején.
@Bockó: Nem igazán erről szól a poszt. Inkább arról, hogy ne a Messiást várjuk a Parlamentbe’, hanem a dolgos közmunkást!
(Amúgy’ nincs a mai politikusaink között – a klasszikus értelemben vett – ostoba. Karrierista, jellemtelen, szervilis, Napóleon-komplexusos igen, de az átlagot megütik.)
Az a baj, feleim, hogy aki istennek gondolja ezt a sok léhűtőt, az nem fogja jelen posztot olvasni.
Hanem például valamelyik isten földjén kapál közmunkába’.
Úgyhogy picsoghatunk itt, de sokra nem megyünk vele.
Mi, akik itt vagyunk maximum azt várjuk, hogy legalább ne a trambulinról pisáljanak a medencébe.
…hogy Moldova György szavaival éljek.
Bocsi de mi a fene köze van a politikai kúlturának az erős állam képéhez? Az, hogy mit várunk el a politikusktól, hogyan is függ össze az erős államal?
Ugye nem azt a baromságot akarod mondani, hogy ha túl nagyok az elvárásaink a politikusainkkal szemben, akkor bontsuk le az erős államot? Mert speciel az erős állam egyik ismérve, hogy a demokratikus rendszert is erősiti. Ne keverjük már össze az erős államot, a terjeszkedő államal, hékás!
(remélem csak elírás volt)
Már az nagy lépés lenne, ha mindegyi ka homlokára etováltatná, melyik cég szponzoráltjaként tevékenykedik. Kicsit fixebben téve, mint a sportolók, akik a ruhájukra varrják, vagy a testfestös boxolók.
De már a választásokkor legyen a fejükön a név.
@Bockó: A saját ostobaságod nem szokott zavarni?
Gondolj bele:
– téged zavar a mások ostobasága, ami ellen sokat tenni nem tudsz
– másokat zavar a te ostobaságod, ami ellen sokat tenni nem tudnak
– téged zavar a saját ostobaságod, ami ellen tudnál tenni
Tehát egyetlen olyan szituáció van, amelyik rád nézvést tennivalókat eredeztet: az, ha belátod, hogy ostoba vagy. Nyilván, ennek a belátásnak is komoly akadályai vannak, de leküzdhetőek. Csak az igazán ostoba emberek számára nem, de én bízok benne, hogy te nem vagy igazán ostoba ember. Lám, írni is megtanultál, tehát már jobb vagy, mint a társadalmunk negyede. Én neked szurkolok, nem kéne itt megállni.
@Arbet: te a közmédiáról beszélsz. de nemcsak az van. most néztük végig, hogy egyetlen ember kutatómunkája elég volt ahhoz, hogy megbukjon schmitt pál. a hvg vállalta a közlést, és végigvitte. de az alap egyetlen ember oknyomozó munkája volt.
amúgy eredetileg pont nem a politikai újságírásról beszéltem. hanem a politika aránytalanul nagy térnyerésére a médiában. értem persze, írtam is már, hogyha a kenyér adása nem ment, akkor marad a cirkusz, de tényleg kell hagyni?
szóval nem hogy messiásként nem kell a politikusokra nézni, hanem őrült szigorral kellene bánni velük. pontosan a bálványozás, meg az ideológiai hovatartozás túlhangsúlyozása az, ami lehetetlenné teszi a megfelelő szigort. mert mindenkit véd a tábora. (itt most említhetném a gyurcsány diplomát pl.) ahelyett, hogy mindenki együtt figyelné a tevékenységüket. minden lelki beleélés nélkül, merthogy közpénzzel teszik azt amit tesznek. ha vagyunk annyira hülyék, hogy hagyjuk, hogy lózungokkal elkábítsanak és aztán nem vesszük észre hogy inkorrektül és unprofessional módon dolgoznak. azaz szakszerűtlenül és ésszerűtlenül költik el az adózók pénzét.
én pl. sokakat látnék szívesen börtönben. mindkét oldalról.
@weisz manfréd huba: Nem, én átlagbarmokat feltételezve írtam azt, amit.
Szerintem az átlagbarom ismeri az “és” nevű logikai operátort. Szerintem a legtöbb átlagbarom el tudja olvasni, hogy erős ÉS mindenható. Szerintem közel az összes átlagbarom képes is ezt értelmezni.
Persze ez egy blog, és a trollmadzagnak hála nem csak az átlagot kapjuk, de hát ez van, ez a blogketrec kálója. Jönnek, és azt mondják, hogy baromság. Én meg derülök. Na, erre varrjál gombot!
Na, hát ez rövid menet volt. :)))))
@weisz manfréd huba: “erős állam egyik ismérve, hogy a demokratikus rendszert is erősiti ”
Ezt Magyarországra érted érvényesnek?:)
@maroz: “De ne várjunk el tőlük, a politikától, a politikusoktól permanensen többet, mint amennyiről jól tudjuk, hogy képesek is megadni.”
Szerintem az ide író, gondolkodó emberek többsége, nem a sült galambot várná a politikusoktól, hanem megelégednének egy mindenkire érvényes, talán több hónapig is kitartó szabályozórendszerrel, és pont az ellen írnak itt többen is, hogy az állam akarja még a spermiumokat is megszámlálni egy-egy aktus után. A politikusok ígérgetése csak szélben tovaszálló zene pont a botfülűek számára, és nem csak a politikusok hiszik, hogy most a jó hallásúak vannak kevesebben. Elhanyagoltuk a Kodály-féle zeneoktatást.
@legeslegujabbkor: Ez egy kisebbségi poszt. 🙂
“Van egy csoffadt, ezeréves Trabantunk, amelyikről tudjuk, hogy csoffadt és ezer éves, de ez nem zavar meg bennünket azon elvárásunkban, hogy ez a Trabant Rolls Royce-ként működjön.”
Rossz a példa.
Szükségünk van autóra, ezért veszünk egyet. Nullkilométeres családi autót, frissen a szalonból, mert azt hirdetik, hogy azzal nekünk eljön a kánaán, csupa öröm és boldogság lesz minden. Megvesszük, erre nem működik. Komoly küzdelem, átkozódás, sírás-rívás után sikerül arra a szintre hozni, amit egy ezeréves csoffadt Trabant tud. Pedig mi nem szeretnénk sokat, csak azt, hogy tisztességesen, megbízhatóan működjön napról-napra. Hogy ne azzal kelljen foglalkoznunk, hogy működésre bírjuk. Hogy tegye kiszámíthatóvá és biztonságossá az életünket. Ennyi lenne az elvárásunk, nem több. De nem tudja. És amikor a garanciát szeretnénk érvényesíteni, a gyártó halálra röhögi magát és elzavar minket a francba.
Egyetlen amit tehetünk: kivárjuk, amíg lejár a hitelszerződés (törzskönyv ugye a banknál) és aztán lecseréljük egy olyanra, ami sokkal jobb. Mert azt hirdetik róla, hogy azzal nekünk eljön a kánaán, csupa öröm és boldogság lesz minden…
@Mylady: Ügyes volt a kupec, így jártál… 😛
Biztos, hogy elég a kupecet lecserélni?
@acs63: Egy kicsit bővebben:
-Lehet, hogy visszapörgették az órát, de nem tűnt fel a kopott kormány és a kiült ülés?
-Hogy’ nézhetted szalonnak a napvédő sátrat?
-Miből gondoltad, hogy ennyi pénzért jó kocsit kapsz?
-Nem volt feltűnő, hogy nem adtak adattáblázatot a járgányhoz és a garancialevél helyett is csak becsületszót ígértek?
Talán Te is hibáztál. Persze, mert azt hitted, Te jársz jobban.
Legközelebb nem szabad ilyen alapvető hibákat elkövetni!
@acs63: Nem én, helló. Hanem mi, magyarok, mindannyian.
Jó lenne, ha tanulnánk az esetből és legközelebb nem dőlnénk be a reklámoknak…
@maroz: Hogy tisztábban lássunk, a következő konzultációs kérdőíven dönthetnénk az idei cserépszavazás megtartásáról. 10 évre száműzhetnénk valakit, és máris előrébb lennénk egy lépéssel.
@Mylady: Ez nem csak reklám kérdése.
Vagy érteni kell hozzá, vagy kőkemény írásbeli garanciákat kikövetelni, pénzvisszafizetéssel együtt! Nem elég típust váltani, hátha az kevésbé rossz…
A garanciák jelenleg bizonytalanok, igyekeznünk kell(ene) legalább az alapokat megtanulnunk. Ha nem, akkor jó eséllyel megint át leszel/leszünk? verve.
Maróznak lehet igazsága abban, hogy – talán – nekünk csak egy Trabant tartására telik jelenleg, vissza kellene venni az igényekből!
Franc tuggya…nekem a modernkori erős állam határeseteiről szinte csak diktatúrák jutnak eszembe .
Az erős állam mögött mindig ott sündörög egy egész sereg akarnok, élén egy főakarnokkal, akik mindent jobban tudnak, mint te, még azt is, hogy mit szeretnél olvasni. Ja….az erős állam oldalfüggetlen – ebből a szempontból Hitler Németországa és Sztálin Szovjetúniója egyformán hatékony – igyekszik ( sajnos meglepően nagy sikerrel ) kiiktatni a civil létet. Civil szemszögből ez érthetetlen, hiszen miért létezne egy állam, ha nem állampolgáraiért, az “állam” szempontjából a civil “faktor” tiszta anarchia, ki a franc akar annyi sokszínű nyüzsgést.
Az erős államnak – amely sohasem személytelen – be kell látnia, hogy telyhatalma nyűg, előjogai nagy részének átadása – hogy mit és mennyit az veszekedés és kompromisszum eredménye – csak erősiti az államot, mert csak úgy lehet élhető országot teremteni, ha az a sok, “fegyelmezetlen” “neveletlen” u.s.w. polgár – egy általánosan efogadott jogi, de mindig laza kereten belül – sokszínű, toleráns és a körülményekhez képest derűs életet él.
Fúj-……))))
@nerángass: Az erős állam nem szükségszerűen mindenható állam is egyben. A posztom kontextusában az erős állam az egy olyan központi hatalom, amelyikben van annyi szufla, póva, kraft, mittomén, erő, hogy azt, ami ésszerűen rábízható, azt aztán tényleg izomból.
Erős házmester: úgy elhányja a havat, hogy a lakodalmas kutya is csak irigykedve néz rá, és közben senkinek még csak eszébe se jutna, hogy ennek a házmesternek mondjuk az én gyerekem nevelésében is erőt kéne tudnia mutatni csak azért, mert abban a házban lakunk. Hányja a havat, de azt erőből. Azért tartjuk. 🙂
@maroz: Jó, akkó mennyünk vissza. Az erős állam, túl sok állam – az én értelmezésemben – a mindenlébenkanál állam ( tűrhetetlenül mindenütt ott van ). Az erős állam önmagában semmi, ereje jórészét arra pazarolja, hogy rakoncátlan polgárait valamiféle átlátható és megrendszabályozható tömeggé gyúrja.
A te értelmezésedben, az igazi tökös állam, nem a mindenlébenkanál, a “majdénelintézem tecsaküljaseggeden állam”, hanem ( szerintem is ) például Svájc – itt emlitette valaki nemtom mijen kontextusban – aki ( igen polgárai lévén ) simán az annyjába köldött egy felgyűrköző erős ( megvan : otthon teljhatalmu ) államot.
Viszont én most eltenném magam holnapig………á bientot
az erős államtól semmivel sem kell jobban félni, mint az állam hiányából fakadó káosztól.
@Vortumnus: Pillanatnyilag öles léptekkel haladunk afelé, hogy: erős állam, mely valójában párt ill. egy hozzá kötődő társaság érdekeit képviseli, ugyanakkor az állami szolgáltatások az állampolgárok részére tizedrangúak a hatalom részéről, gyatrák s hiányosak.
@nerángass: Erről (is*) szólna a poszt, erről a kényszerről, hogy itt és most nem nagyon képzelhető el erős, mindenható állam, a két jelző közé azért tettem az “és” logikai operátort, mert a kettő együtt nálunk szerintem nem fog menni. Most a haldoklást látjuk, a dacos tagadást. Nem gondolom azt, hogy könnyedén fogunk eljutni a beismerés és az elfogadás szakaszába, 2014-től talán az alkudozásig, de az sem biztos.
*Valójában volt pár viccesnek gondolt szófordulatom, azokat akartam elsütni, hátha hívnak engem a népek utána Vicces Maroznak, de nem hívnak, mert egyszer az életben (na jó, többször) olyan csábosan és érzékien néztem erre az Orbán nevű kecskére, hogy azóta is mindenki úgy hív, hogy… na, de biztosan te is ismered ezt a viccet és a tanulságait. 😉
ezek miatt a hitvány senkiháziak miatt van a politika bizalmi indexe zérón !
PLAGI bácsi LÓTETŰ !!!
http://www.origo.hu/itthon/20120530-schmitt-pal-igenyelte-az-allami-villat.html
@maroz: Nem akartam a világnézetedbe gázolni, nyugodtan szeretheted tovább honatyáinkat és honanyáinkat, valójában velem van baj és nem velük. A lényeg, hogy áramoljon tovább a szentlélek, pont úgy, ahogy Vejkey Imre óhajtja.
Pedig egyesek fejében lenne igény a két jellemző (erő, mindenható ) sorbakötésére – szerintem sem fog menni, nodeakkor annál erősebben akarjuk – túlságosan beleszerettünk abba az úriemberbe ésaző korába, akiről voltál szíves korábban megemlékezni. Azpediglen igencsak tarolt, erős volt és mindenható, ettől (is ) állunk itten megfürödve.
Van az úgy, hogy a zember nem tud ellenállni a delejes vonzásnak ;)))))
@Pelso..:
így van, ennek alternatívája hogy más ideológiájú társaságot szavazunk a parlamentbe. persze nálunk ez nem igazán működik, fidesz-jobbik elég népszerű. gyanítom, kelet-európa ilyen is marad.
Az átlagbarom = vadbarom? Mert az utóbbiak “demokratikus kezelésére” a Párt már megtalálta a megoldást.
@dr. Bubó: Miért, mit vártál, királyfi? Szvsz már az is megvan, aki majd bérli tőle csillióé’.
…amíg Pali bátyánk a doktoriján dolgozik.
@Bockó: kedves Bockó, a posztíró nem ezt akarja mondani, hanem szerintem azt, hogy ne egy csapat jóistent képzeljünk oda, akik egyszerre tudnak nekünk adni kórházat, oktatást, utakat, stb, mindezt úgy, hogy kerüljük az adófizetést, a négyévenkénti állampolgári részvételt a szavazáson, nem érdeklődünk a képviselőinknél, hogy mi újság, bmeg, nem ez volt a deal! Annyifélék vagyunk, hogy képtelenség mindenki igényének megfelelni. Én például mániásan védeném a kisebbségeket, mások pedig mániásan irtanák őket. Akkor most mit tegyen az egyszeri politikus? Irtsa vagy ne irtsa? mindezt úgy, hogy az átlagpolgárnak fogalma sincs- tudom, tapasztalatból, mert ezzel dolgozom…- hogy mi a liberális, konzervatív, szociális, szociáldemokrata, zöld, demokrata stb. válasz az egészségügyre, szociális, gazdasági kérdésekre, tehát nem az elvei, a világnézete szerint igényel a legtöbb ember, hanem zsigeri indulatai alapján legtöbbször.Nézzük a sok bizonytalan szavazót, ma minden második embernek fogalma sincs arról, hogy KIRE szavazzon. normális országban, ha a politikusok nem katalógusból kiválasztható kurvák lennének, akkor nem KIRE, hanem MIRE kéne szavazni. Ami még telitalálat a posztban, az a közös képviselő hasonlat! Igen, maximum ennyire kéne fontosnak lennie az ügynek, ugyanakkor van egy apró? különbség a politikus és a közös képviselő között: utóbbi hagymázas álmai, önmagáról alkotott tévképzetei nincsenek hatással családi kasszánkra, és ha hülyeségeket dumál, hogy mondjuk ő egy nemzetmentő, akkor kihívjuk rá a mentőket. Ja, a másik különbség, hogy a közös képviselőt unortodox utcaseprési vagy közösköltség-beszedési és könyvelési módszerei következtében valóban el is viszi a mentő, és nem látjuk egy jó darabig…