Roger Scruton vs. Kocsis Máté avagy miért nincs magyar konzervatiív értelmiség
Kocsis Máté a “CPAC Budapest 2024”-en magyarázta el, hogy a nyílt társadalom egy “gyarmatosító eszme”, ami “önfeladást” és “alárendeltséget” hoz a nemzeti közösségeknek, “szűkölő perspektívákat” (OK, szűkülő), “elvesztett jogokat” az egyénnek. Mindezt pár nappal azután, hogy a FIDESZ lapjai megrendülve búcsúztatták a Szálasi Ferencet a legnagyobb magyarnak nevező László Andrást, a zárt társadalom bajnokát.
Roger Scrutonnak már a halála után jelent meg egy esszéje “A nyílt társadalom konzervatív szempontból” címmel. Az írás az “Emergence of Illiberalism” című kötetben jelent meg (szerk. Boris Vormann és Michael D. Weinman, 2020 Taylor and Francis).
Scrutonnak valójában semmiféle hatása nem volt Magyarországon, a NER-be betagozódott, esetenként azt a lehető legerkölcstelenebb módon kiszolgáló, magukat konzervatívnak nevező rezsimértelmiségiek valójában Orbán Viktorra néznek fel, mert neki, ahogy az egykori marxista szerkesztő, a rémisztő tehetségtelenségére karriert építő Lánczi András mondta volt: “van metafizikája”. Scrutonnak neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé, esetünkben kávézóé, ahol kohánmatyik álmodnak arról, hogy felkarolja őket Sir Békés Márton.
Scruton ezt írja:
A “nyitott társadalom” eszméjét a
Henri Bergson francia filozófus (Bergson 1932) vezette be, azzal a céllal, hogy szembeállítsa
a társadalmi kohézió megteremtésének két módját: a mágikust és a racionálist. A mágikus
gondolkodás a misztikus erőknek való behódolást jelenti, mely misztikus erőket meg kell békíteni.
A mágiára épülő társadalmak elzárkóznak az innováció és a kísérletezés elől, mivel ezek veszélyeztetik az emberi sorsot irányító sötét erőket. Ezzel szemben a racionális
gondolkodás célja a természet valódi törvényeinek felfedezése, és arra törekszik, hogy ésszerű megoldásokat találjon a
társadalmi és politikai problémákra. A racionális gondolkodás nyitott társadalomhoz vezet,
ahol a véleménykülönbségeket és az életmódbeli különbségeket elfogadják, mint a társadalomhoz való hozzájárulást.
a kollektív jóléthez.
Scruton csak ezek után tér rá Karl Popperre, aki Platónt, Hegelt és Marx Károlyt tekinti a zárt társadalom barátainak, akik, szerinte, elvetik az egyéni szabadság eszméjét és teljes mértékben alávetnék az individuálist a kollektívnek. Roger Scruton mélységes utálattal ír az illiberalizmusról, miközben erősen kritizálja azt a progresszív liberalizmust, amit olvasóim egy része preferál. “De a történelemnek való babonás behódolás ma már inkább kötődik azokhoz, akik liberálisoknak nevezik magukat, mint a marxistákhoz vagy a nacionalistákhoz.” – írja a következőkben.
Scruton nagy híve volt az orbánék által pacifista sorosbérencnek képzelt Kant-nak (igen, Orbán gyűlöli Kantot, bár nyilván egy sort nem olvasott tőle, kivéve talán a “Kolbásztöltés művészete” című rövid és sokak által kritizált korai munkát), és nem tudja elképzelni az egyéni szabadságot valamiféle univerzális értékek nélkül, amelyek egyáltalán nem azonosíthatók a bergsoni mágikus babonákkal.
“Humanity and free rational agency are ultimately the same idea, and to be human is to live under the sanction of the moral law, which tells us to will the maxims of our actions as universal laws, and to treat humanity always as an end in itself, and never as a means only.” – írja Scruton, és ez az a pont, ahol bizonyára sokan felkapják a fejüket. Hol írt ilyet Popper? Scruton nem George Soros (Soros Popper tanítványa volt, ezért kell utálni Poppert egy “rendes fideszesnek”), nem liberális, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy a liberalizmus kifejezést Magyarországon használják. Sokkal közelebb érzi magához azt a klasszikus liberalizmust, amelyet nagyon nehéz elválasztani a korai brit konzervativizmus felvilágosodott, és amúgy meglehetősen reformpárti ágától.
A magyar konzervatív értelmiség nem kizárólag tehetségtelensége okán képtelen eredeti gondolatokra, hanem azért is, mert alá van rendelve a kocsismátéknak. Minden egyes gondolatnak a pillanatnyi célt felé kell irányulnia, ami általában az aktuális választási győzelem. Scrutonnak a hatalom nem mondhatta el (pesze az ún. hatalomnak esze ágában sem volt elmondania) mit gondoljon. Azt gondolt, amit akart. A magyar konzervatív értelmiségi tulajdonképpen Bayer Zsolt without the charm, az, hogy valaki miképpen lesz szolga, nem túlságosan releváns. Scruton néha pozőr volt, de sohasem volt szolga. Szikrázóan tehetséges ember volt, nagyon hamar kihúzta volna a gyufát, ha magyarnak születik.
Scruton nem volt illiberális, olyan konzervatív volt, aki számára a liberális demokrácia és így az eredeti értelemben vett nyílt társadalom eszméje megkérdőjelezhetetlen. A magyar konzervatívok persze nem olvasnak Dugint és Ivan Iljint, a zárt társadalom orosz prófétáit, nincsenek megkérdőjelezhetetlen eszméik, hiszen egy péntek reggeli rádióinterjú mindent megkérdőjelezhet. Nem tudom, hogy mit olvasnak a magyar liberális értelmiségiek, én nem vagyok értelmiségi, csak a Borel hipervégességet szeretném megérteni, nem a világegészet. Múlt héten volt egymás után öt nap, amikor ötször voltunk színházban, ezen a héten csak négyszer megyünk, azért mindennek van határa, de majd írok arról is, ha kicsit lecsillapodik a hipervégesség.
P.S. köszönöm deepl barátunk segítségét, így sokkal könnyebb volt minden.
gondolom szűkülő akart lenni az a perspektíva, de a “szűkölő perspektíva” kurva jó, már majdnem Parti Nagy 😀
Jótündér classic. Kötetbe vele!
Már majdnem beírtam, mit olvastam, amitől ilyen lettem, amilyen.
Van egy olyan érzésem, mifelénk az ú.n. “konzervatívizmus” leginkább a seggnyalók öndefiníciója.
@obeszel: ez így van, de nincs jól így. a konzervativizmus, vagy ahogy TGM szerette mondani, a konzervatizmus, egyáltalán nem valamiféle regresszív reakcionárius dolog (vannak konzervatívok, akik viccből reakciósnak nevezik magukat, de tipikusan nem azok), az csak egy gondolkodásmód, nem is igazán világkép, csak gondolkodásmód. és teljesen idegen a hatalmárkodástól.
Popper legnagyobb tévedése az volt, hogy a social engineert, aki a politikát és a történelmet eszközként alkalmazza céljai elérése érdekében többre tartotta, mint a történészt, aki a múlt tanulmányozásán keresztül próbálja megérteni, mit hoz majd a jövő. Nem szerette az utópisztikus társadalom-mérnököt, ő a gyakorlatiast preferálta, de ettől még maga a koncepció ágyazott meg (de az is lehet, hogy csak leírt egy létező jelenséget) pl. a wokeizmusnak is, amely a Popper féle social engineering szteroidokon.
.
Természetesen kocsis máté teljesen mértékben faszságokat beszélt, a nyílt társadalom sem önfeladást, sem gyarmatosítást, sem szűkülő perspektívákat nem okoz. A nyílt társadalom ideológiája egy elképzelt cél, vagy célhalmaz érdekében gátlástalanul, gyermeki kíváncsiság és tudatlanság morbiditásával, naivitásával megy neki a társadalom és az egyén évszázadok és évezredek alatt kiérlelt, sok trial and errorral összerakott struktúráinak, és szégyenérzet és morális gátak nélkül talál ki újakat hónapok vagy hetek alatt. Érezte Popper, hogy az utópisztikus (gyk idealista) társadalommérnök sok bajt okozhat, ezért kicsit bágyadtan próbált a pragmatikus mellett érvelni, de hát, így visszafele nézve tudjuk, hogy aki ezt az egész borzalmat elhiszi, az biztos, hogy bolond, és biztos, hogy utópisztikus, nagy tervekkel jön majd. Hogy mondjak egy pár példát elcseszett social engineeringre: kulturális forradalom Kínában, kollektivizálás, olasz fasizmus, ésatöbbi. És hadd mondjak pár példát jól elsültre is: .
.
Azt nem értem, hogy Popper OS főműve 1945-ben jött ki, és névleg az elnyomó diktatúrák ellenpontjaként rakta össze a nyílt társadalmat és elméletét, de az eszközök, amelyeket felsorolt, azok a modernkori elnyomó hatalmak eszköztárainak az alapját jelentették: addigi társadalmi struktúrák felbontása, újak kijelölése (új ember), emberek manipulálása egy vélt jó irányába, stb. Ezek nagy része már akkor is működött, egy része pedig ezután jött.
.
Aki tényleg konzervatív (akár liberális, akár a nem) nem tehet mást, mint hogy minden szinten tiltakozik Popper hagymázas lázálma ellen – és itt nem kocsismátéra gondolok, az egy bohóc. Popper azt gondolta, hogy a társadalom kinyitásával és a régi struktúrák leromobolásával kihúzza a régi elnyomó rendszerek lába alól a talajt, ez valamennyire be is jött, csak éppen védtelenné tette őket az újfajta hard és soft elnyomó struktúrák ellen, mint a kommunizmus, fasizmus, nácizmus és konzumizmus. Asszem erre szokták mondani, hogy végülis, mi baj lehet, hát nem?
2 érdekes írás a Narratíváról
Magyarországon nincs filozófia, narratíva van
nyilván úgynevezett “konzervatív” réteg sincs, aki Orbánt eltűri vagy támogatja, az sok minden lehet, de hagyományos értelemben vett jobboldali konzervatív nyilván nem, az hogy valaki mindenfóbiás náci, masszív farizeus képmutatással, még nem tesz konzervatívvá
https://www.es.hu/cikk/2023-09-08/petocz-gyorgy/mi-vagyunk-a-vilag-kiszamithatatlan-az-elet-harc.html
https://www.es.hu/cikk/2023-09-29/petocz-gyorgy/a-nyelvezet-mint-tudas-kapszula.html
Egy filológiai apróság: a “konzervatizmus” kifejezést nem annyira Tamás Gáspár Miklós használta, ez Nyiri Kristóf fogalomhasználata inkább.
Ami lényegesebb: nem relativizálja a rezsimértelmiség láncoskutya szerepét, de sajnos egyfelől az világjelenség, hogy a pártpolitika lassanként felfalta a társadalmat, nyilván az erősebben polgáriasultabbak kevésbé tudta. Másfelől azért nálunk az ún. balliberális (brr) értelmiség jó részétől sem volt idegen ez a fajta igazodás, csak amennyire azon a térfélen nem volt sose annyira erős politikai centrum, annyival maradt kevésbé behódolóbb az a társaság.
Ja, és persze azt a képet nehéz feledni, amikor kb a hetvenes években egy pártkongeresszuson együtt pezsgőzik bratyizós nevetgéléssel Aczél, Kádár, Illyés, Németh László stb.
@halatlangazember: poppernél nem történész (historian), hanem historicist szerepel, ami egy szociális filozófiát jelent, ami a történeti szükségszerűségből vezeti törvényeket, a dolgok azért vannak úgy, mert úgy kell lenniük, mert ez a történelem iránya. A social engineering kifejezést pedig nem úgy használja, mint ma, és azt is platónra vezeti vissza, mint a historicizmust. a modern brit liberális állam (ami mérsékelten volt demokratikus a tizenkilencedik század elején) konzervatív vezetői peel vagy disraeli egyértelműen “piecemeal social engineer”-ek, minden modern demokrata piecemeal social engineer, és akik utopian social engineerek azok totalitariánus vezetők, mint lenin. ezt elég világos írja le popper, itt van előttem az eredeti szöveg.
@fortin2: angolul az, amit magyarországon konzervativizmusnak neveznek, egyszerűen conservatism. tgm balázs zoltánra hivatkozva írja, hogy a konzervatizmus a helyes írásmód. szerintem meg nyugodtan nevezhetjük konzervativizmusnak, ha ez a hagyomány.
@halatlangazember: 1. nem történészekről (historian) van szó Poppernél (itt van előttem a könyv), hanem a historicist megközelítésről. ami platónra, hegelre és marxra jellemző Popper szerint.. szó nincs arról, hogy itt valamiféle ideológiát fektetne le. a historicist számára az állam működése történelmi szükségszerűség, a történelemnek iránya tükröződik a folyamatokban.
intuition, by which we can visualize essences and find out which
definition is the correct one, and many modern essentialists have
repeated this doctrine. Other philosophers, following Kant,
maintain that we do not possess anything of the sort.” ez valahogy egy lényeges filozófiai különbségre mutat rá. kereshető pdf formában van előttem a könyv, tehát én most itt minden szövegrészt meg tudok nézni.
szerintem teljesen félreértelmezted Poppert. teljesen. az, hogy valaki kritikusan viszonyul ehhez a könyvhöz az rendben van, sőt elég nehéz kritikátlanul elfogadni, amit Platónról és Hegelről ír az sokak számára vérforraló, de nem kellene ilyen szinten félreérteni/félreértelmezni ezt a könyvet.
@jotunder: “nem történészekről (historian) van szó Poppernél (itt van előttem a könyv), hanem a historicist megközelítésről.” – pongyola volt a fordításom, de nincs jó magyar szó erre, te sem tudtad lefordítani.
.
“Van egy racionális megközelítése az állam és a társadalom viszonyának, erre jellemző a “piecemeal social engineering” és van a “mágikus”, Poppernél historicist megközelítése, ami a “utopian social engineering”.” – bocs, jól értem, hogy szerinted a historicist és az utopian social engineering az ugyanaz? Csak hogy tisztázzuk, ne legyen félréértés. Ugyanis ez nem ugyanaz, bár mindkettő mágikus valamennyire, teljesen máshonnan jönnek és más a céljuk. A historician eleve passzív, míg a SE (bármilyen formája) aktív.
.
Nem hiszem, hogy én félreértem, vagy máshogy értem Poppert, mert alapvető fogalmi szinten kb ugyanazt írod le, amit én gondolok (nem teljesen persze), szóval valszeg közted és köztem van a diszkonnekt. Nyilvánvalóan a ma pejoratívan használt social engineering nem az, amit Karl Popper használt, de szerintem nem is egy sima hivatalnok, vagy a gyakorlatias, modern politikus archetípusa. A social engineer az változást propagál, mégpedig olyat, amelyik eltér az organikusan fejlődőtől. Nagyon fontos, hogy az ő idejében kik és milyen formában social engineerkedtek, nem hiszem, hogy ettől ő el tudott vonatkoztatni.
.
“szó nincs arról, hogy itt valamiféle ideológiát fektetne le”, “ez nem igazán egy ideológiai, hanem egy filozófiai munka.” – ebben van szerintem a legnagyobb egyet nem értés kettőnk között. Rögtön az elején írja: “This book raises a number of issues which may not be apparent
from the table of contents (…) It tries thereby to contribute to our understanding of totalitarianism, and of the significance of the perennial fight against it (…) And it tries to clear away some of the obstacles impeding a rational approach to the problems of social reconstruction. ” és így is fejezi be . *”But if we wish to remain human, then
there is only one way, the way into the open society. We must go on into the unknown, courageously, using what reason we have, to plan for security and freedom.” Ez, kérlek szépen egy kiálltvány, call for an action – míg Bergson analitikus-teoretikus volt (és metafizikus is, hehe, hogy átkössek), Popper teljesen egyértelműen aktivista-ideologikus.
.
És hogy miért veszélyes a social engineering Popper-féle verziója? Önmagában a könyve, amelyik a tribalizmusból a nyílt társadalomba való átmenetet propagálja, egy utópisztikus social engineer terve, saját definíciói szerint is. A piecemeal az ugye kis inkrementumokban, a változásokat tesztelve, hatásukat értékelve halad, és sorvezetője valamiféle morális szabálykönyv és nem annyira egy terv, addig Popper egy nagyívű változást, tervet mutat be, anélkül, hogy tudná, miféle hatása lenne akár az első lépésnek is. A piecemeal lehet, hogy nem egy open societyba jut el, de mindenképpen szabadabb, nyitottabb, a zsarnokságnak ellenáló társadalom felé mozdítja el az emberiséget, addig Popper egyértelműen kijelöli a Jó Célt.
.
Az utolsó fejezet a könyvében a filozófiai, de még a sima gondolkodás megerőszakolása. Hosszan tárgyalja, hogy Platón meg a görög filozófusok (és Hegel meg Marx) gondolatai hogyan hátráltatják a liberális átmenetet. Nem lehet a XX. század közepének szociális kontextusát rátolni akár száz évvel, de kétezer évvel azelőtti gondolkodókra és számonkérni rajtuk a totalitarianizmus támogatását. Ez egészen egyszerűen ostobaság.
.
Azt továbbra is fenntartom, hogy egy igazi konzervatív szerint mindenféle social engineering káros. Egy évszázadnyi social engineering-kísérlethalmaz után azt hiszem, ennek belátásához egyébként nem kell konzervatívnak lenni. Nincs olyan, hogy egy ember, vagy akár egy kisebb csoport is teljes komplexitásában fel tudná mérni, mit jelent egy módosítás hosszútávú impaktja. Természetesen kell, és lehetséges változás, de amit bárki vélhetően büntetlenül megtehet, hogy kijelöli az irányt, és rábízza az emberekre, hogy elérjék – de ezzel kapcsolatban is vannak fenntartásaim.
@halatlangazember: “Azt továbbra is fenntartom, hogy egy igazi konzervatív szerint mindenféle social engineering káros.” Popper azt a technológiát nevezi social engineeringnek, amelyet a politikusok az új törvények konstrukciójakor alkalmaznak. Ha egy konzervatív szerint mindenféle social engineering káros, akkor ezzel azt mondják ki, hogy a törvények megváltoztatása káros. Nem, nem mondanak ilyet. Peel a modern konzervatív politika atyja (Burke egy fantaszta volt, ha őszinték akarunk lenni) reformtörvények megfogalmazásával definiálta a konzervativizmusát. Még egyszer, és utoljára, ma a “social engineering” kifejezést nem ugyanarra használják, mint amire Popper használta. A historicist társadalomképnek vélhető folyománya az utopian social engineering, legalábbis Poppernál, ezt nagyjából ki is mondja.
@jotunder: nem is állítottam sehogy, hogy a Popper-féle social engineernek ugyanaz a jelentése, mint a mai, néha szitokszóként használtnak. Mi több, ezt írtam pár bejegyzéssel feljebb: “Nem szerette az utópisztikus társadalom-mérnököt, ő a gyakorlatiast preferálta, de ettől még maga a koncepció ágyazott meg (de az is lehet, hogy csak leírt egy létező jelenséget) pl. a wokeizmusnak is, amely a Popper féle social engineering szteroidokon.”
.
“Popper azt a technológiát nevezi social engineeringnek, amelyet a politikusok az új törvények konstrukciójakor alkalmaznak” – az én olvasatomban ez fordítva van, a piecemeal az törvényeken keresztül éri el, ezekbe implementálja a változatásait, tehát ebből, és a korzervatív social engineering-elutasításból nem következik, hogy konzervatív elutasítja a törvények megváltozatását. Ami amúgy sem lenne igaz, hiszen amiért a te értelmezésedben Popper a törvények piecemeal megváltoztatását social engineeringnek nevezi, attól még lehet törvényt módosítani máshogy, mások által, ugye? 😀
.
“historicist társadalomképnek vélhető folyománya az utopian social engineering, legalábbis Poppernál, ezt nagyjából ki is mondja.” hát, előttem is itt van a könyv, és ezt mondja: “The Utopian approach is the more dangerous as it may seem to be the obvious alternative to a radical historicism which implies that we cannot alter the course of history; at the same time, it appears to be a necessary complement to a less radical historicism, like that of Plato, which permits human interference”, tehát inkább azt mondja, hogy hasonlóan veszélyes, csak ellenkező előjellel.
.
Én élvezettel beszélgetek Karl Popperről, hálás téma – de nem biztos, hogy neked is 😀 . Kevés sarlatán jutott el művével ekkora impaktig, talán Marx volt még hasonló. Sarlatán, mert a műve nem ad választ alapvető kérdésekre, amelyeket ő vet fel amúgy (implict, vagy explicit), tele van alapvető érvelési hibákkal, keveri a politikai kiálltványt és az elemző művet; demokráciát akar csinálni úgy, hogy nem tér ki arra, mi a social engineer demokratikus felhatalmazása, hogyan ütközik egy manipulatív – mert a SE az, nagyon is az – elgondolás az egyéni szabadságjogokkal, a világnézeti és vallási jogokkal, és azzal, hogy mindenki addig nyújtózkodik, ameddig a másik ember szabadságjoga ér. Ha mellé tesszük Popper intoleráns tolerancia-paradoxonát (és az arra adott válaszát), akkor nyilvánvaló, hogy a mai progresszív világnézet alapjait ő foglalta össze először. Az biztos, hogy nem ő volt az első, aki a social engineeringet pozitívan értékelte, pl. Mussolini nagy népszerűségnek örvendett, mint master social engineer, egészen, amíg össze nem bútorozott Dolfival, G.B. Shaw, Keynes, Times magazin (címlap 1923-ban) mind-mind pozitívan beszéltek róla, de ha visszamegyünk a XIX. század végi-XX. század eleji férfiklubok (páholyok, stb) szinte izzottak a társadalom megváltoztatásának szándékától.