Statárium? Más jó ötlet?
Eredeti szerző: babarczyeszter
A nemzetközi helyzet fokozódására tekintettel dr. Lenkovics Barnabás alkotmánybíró vélelmezi, hogy a jogállam dogmáját ideje feladni.
Fontoljátok meg, feleim — az Alkotmánybíróság asszisztált az országunkat romba döntő jogállami viszonyok elterjedéséhez!
„Ennek a különvéleménynek nem feladata azt elemezni, hogy az ún. „jogállami forradalmat” [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 82.] követõen az Alkotmánybíróság hogyan élt ráruházott hatalmával, melyik döntésével mikor és hogyan befolyásolta a rendszerváltozást követõ politikai, társadalmi, gazdasági, szociális folyamatok irányát és a változások mértékét. Az azonban tényként megállapítható, hogy az ún. rendszerváltozás húsz éves folyamatában – amely mindvégig jogállami keretek között zajlott – az ország súlyos, kiterjedt és mély (politikai, gazdasági, pénzügyi, szociális, morális stb.) válságba sodródott. Ezt a válságot részben a magyar jogállamon belüli, részben külsõ (európai uniós és globális) körülmények idézték elõ. A válság kiváltó okairól, a válságkezelésrõl, a politikai felelõsségrõl a választópolgároknak módjuk van a szabad és demokratikus választások keretében véleményt mondani és döntést hozni.”
Most pedig végre kezeljük ezt a mély válságot és fokozódó helyzetet — erre az Alkotmánybíróság betart? Pont, amikor mindenhol felszámolják a jogállamot?
„4. A körülmények lényeges megváltozása következtében a 2008–2009 óta zajló nemzeti, uniós és globális válságkezelés kiútkeresés új irányokat vett. Ez a folyamat jelentős, nagyarányú, szokatlan változásokkal, alapvető jogok tartalmának újrafogalmazásával, alanyi jogosultságok megvonásával vagy korlátozásával, kötelezettségek, terhek telepítésével,az egyéni felelősség előtérbe helyezésével jár. A gyors és jelentős változások új kihívások elé állították a jogalkotást, a jogalkalmazást és a kormányzati cselekvést is, a társadalmi élet minden területén. Ebben a közegben, ilyen körülmények között zajlott a magyar alkotmányozás 2010-ben és született meg Magyarország új Alaptörvénye 2011-ben. Ugyanezen körülmények között zajlik ma is az alkotmányos jogrendszer újraalkotása, melynek keretében szintén új és szokatlan megoldások tanúi lehetünk.”
Nem tud így dolgozni a kormány, feleim, ha számon kéritek rajta jogállamot!
„Ilyen körülmények között kell megtalálni az alkotmánytól és a jogállamiságtól elvárt stabilitás (jogbiztonság, közjogi érvényesség) és a kényszerű kormányzati intézkedések, a gyors és hatékony változtatások, módosítások közötti határvonalat és egyensúlyt. Tehát ugyanazon mércéket, melyeket stabil vagy legalább annak vélt körülmények között az Alkotmánybíróság kidolgozott és a jogalkotóval (de nem az alkotmányozóval) szemben alkalmazott, a jelentősen megváltozott történelmi körülmények között változatlanul alkalmazni nem lehet. Ez bizonyos mércék dogmává merevedését eredményezné, a törvényhozás, a kormányzás, sőt a jogállam egészének működését bénítaná, vagy szükségtelenül, vagy aránytalanul lassítaná, minek következtében a válság kezelését lehetetlenné tenné, illetve egyes területeken a válság további mélyülését eredményezné. Mindezzel magyarázható az alapvető jogok tartalmának, feltételrendszerének átalakítása az Alaptörvényben. Ugyancsak ezen körülmények indokolták az Alkotmánybíróság hatáskörének, hatásköre hatalmi jellegének jelentős átalakítását, és az egyéni alapjogvédelem irányába való átterelését is.”
A haladás kerékkötői bújnak a burzsoá formalizmus mögé!
„Formalista – kizárólag a „formális jogbiztonság”-ot, a „processzuális jogállamiság”-ot védő – megközelítésnek tartom azt az érvelést, mely szerint az „első egységes” Alaptörvény megalkotásával a jogalkotó eleve elkötelezte volna magát az esetleges későbbi módosítások, kiegészítések szövegszerű inkorporációja mellett.”
Még egyszer elmondom, hátha nem volt világos: nem halljátok az idők szavát! Vészhelyzetben vészmegoldásokra, erős kézre van szükség! Egy fülkeforradalmi alkotmányozás nem bukhat meg holmi jogi formalizmuson!
„Az átmenetiség fogalmának tartalma tehát attól függ, milyen szűken vagy tágan, milyen tartalommal értelmezzük az „átmeneti” jelzőt. „Válságos idők” – Szladits Károly (Magyar Magánjog I. kötet, 103–104. old.) kifejezésével élve – „válságjogi”, azaz átmeneti jellegű megoldásokat, akár alkotmányos szintű jogi megoldásokat újra és újra indokolhatnak. Igaz, hogy ez az Alkotmánybíróság hatáskörét érinti, mint ahogyan az is tény, hogy a 2008–2009–2010-es nagyarányú gazdasági, pénzügyi, költségvetési és politikai változások is jelentős mértékben érintették. Ezeknek a változtatásoknak a célja a kormányzati cselekvőképesség – azaz az ország kormányozhatósága – lehetett.”
Én sem szeretném, ha további jogokat vonnának el tőlünk, de akkor is fontosak vagyunk, és nyilatkozhatunk, ha csak dísznek használnak!
„Kétségtelen persze, hogy a választott jogi konstrukció nagy felelősséget is ró az alkotmányozó hatalomra mind az Ár. módosítása, mind pedig az Alaptörvény és az Ár. együttes értelmezhetősége terén. Az Ár. nem használható az Alaptörvény tartalmának lerontására, és nem lehet az a „palástolt” rendeltetése, hogy alkotmánybírósági hatáskört elvonó törvénnyé váljon, e körben teljes mértékben osztom a többségi határozat indokolásában megfogalmazottakat.
Amennyiben a jogalkotó az Alaptörvény részeként, de színlelve arra használná az Ár.-t, hogy bizonyos – valójában alkotmányos jelentőséggel nem rendelkező, tehát nem az Alaptörvénybe való – előírásokat kivonjon az
Alkotmánybíróság utólagos normakontroll hatásköréből, ez a demokratikus jogállamiság követelményét nyilvánvalóan nem elégítené ki akkor sem, ha az Ár. módosítása vagy kiegészítése az alkotmányozási (-módosítási) eljárási követelményeknek megfelelne [vö. 61/2011. (VII. 13.) AB határozat megállapításai az egyéni képviselői indítványra végrehajtott alkotmány-módosításokkal kapcsolatban (ABH 2011, 290.)]. De az Alkotmánybíróság még ebben az esetben sem semmisíthetné meg az Alaptörvény részévé tett Ár. egyes rendelkezéseit, viszont köteles volna jelezni aggályait, és az ilyen megoldás veszélyeit.”
szegény, hülye Washington
éppen nagy bajban voltak (kicsit nagyobbnak tűnt, mint most itt), mindenki diktátorrá emelte volna (mint nemsokára Napóleont), a hadsereg egy emberként akart kalapot dobni a magasba, ez meg köhécselni kezdett, és arra kért mindenkit, hogy csakis a parlament meg a függetlenségi nyilatkozat jogelvei…
lúzer!
@sutyerák:
És az empiriokriticizmus meg-e van? Nagyon fiatal lehecc.
@csársz:
Hát nálunk nincsenek is ilyen hülye lúzerek! Bár kezdek elbizonytalanodni afelől, hogy az elmúlt ezerévben tán voltak-e. :-(((((
@tollaszerge: ++++++Orbánék pechje hogy ők a leghülyébbet találták meg.++++++++++
Azért ezt nehéz volna egy sima „pech” jelzővel elintézni. A pech, az valahol azt jelenti, hogy mi jót akartunk, de nem volt szerencsénk.
Ez Orvbánék esetében sajnos messze nem igaz. Őket qrvára nem érdekelte az eredmény.
@tyder: Tovább a lenini úton! Trockíj jövőképe!
Válasz Lenin Mi a teendő? Brosúrájára! 1903
Ön a pártot a proletáriátus helyébe foglya tenni, aztán a központi bizottságot a párt helyébe, a párt főtitkárát a központi bizottság helyébe, így a proletáriátus nevében egyetlen személy hatalmát fogja elérni!
Ön a FIDESZT az egy párt helyébe foglya tenni, majd a kollégiumi brancsot a párt helyébe, a pártelnököt a kollégiumi brancs helyébe, így a FIDESZ nevében egyetlen személy hatalmát fogja elérni!
„ Ha hitvány gazemberek kerülnek magas polcra, amennyivel méltatlanabbak erre, ugyanannyival gondatlanabbak és felelőtlenebbek lesznek, s eltelnek esztelen hetykeséggel és vakmerőséggel” (Demokritosz — 41/48,) Lásd Sztálin
„Hol a bűnözők a törvényhozásban ülnek, soha törvény elé nem kerülnek!” Bölcsességek könyve, ókor óta tudott!
„Az uralkodó réteg forradalma csak arra jó, hogy vég nélkül fenn tartsa saját forradalmát (Babeuf, Rendszerváltási komédia)
@Szúrófény: Azért a „fog” ige tárgyas ragozásának nekifuthatnál még egyszer. Hidd el, megéri: katartikus meglepetések érnek „malyd”…
@Pásztörperc: úgy értette, hogy a proletáriátus már fogoly… a párt foglya! és a párt fogja a foglyát és csak fogja és a foglya fogja bánni.
Érted?