Színházcsinálók avagy milyen ország leszünk (leszbennevalamennyiorbánviktornyugi)

Értem én, színház, már megint színház. Hát nekem a színház akadt be, másnak a művészfilmek vagy a kortárs irodalom; ráadásul háttal kezdem a mondatot, de tudom kezdeni vaníliafagylalttal is. Vaníliafagylalttal, sőt.

Aki olvas színházról, az esetleg tudja, hogy Alföldi Róbert játssza Thomas Bernhard A színházcsináló című darabjának címszerepét. Én azonban a MU (Magyar Underground) Színházban láttam Bernhard darabját a KV Társulat előadásában, kisebb fordulat, ehhez mit tetszenek szólni?

Urbanovits Krisztina teljesen átírta A színházcsinálót (ő játssza a színházcsináló Bruscont, és ő rendezte a darabot). Komoly szerepet kap Bruscon két fia (az eredeti darabban egy fiú és egy lány szerepel, és gyakorlatilag az egész Bruscon végtelen monológjaiból áll), akiket Lestyán Attila és Martinkovics Máté játszik. Őket pár napja láttuk együtt játszani a Katonában, a Tápszínház vendégjátékában, de Mátét a Jurányiban is láttuk egy hete. Lestyán Attila a Radnóti Angyalok Amerikában előadásában Belize-t játszotta, és nem lennék meglepve, ha kapna érte valami díjat, annyira jó volt.

Szerintem ez az előadás bőven elférne bármelyik kőszínházban, de másfél év alatt csak hatszor játszották, összesen öt színházban. A rezsim nem ad pénzt független színházra, és függőre is főleg akkor, ha tőlük függ. Fasisztoid giccs, nemzeti lúdszínház, cirkuszopera jöhet, minőségi színház nem. Nem uszítják rájuk a Mandinert, mint Pintér Bélára, mert már arra sincs keret.

Ha a KV Társulat az NB III északkeleti csoportjában játszana, mint a Sényő vagy a Tarpa, nem lenne probléma: a Tarpa SC 395 millió forintot kapott Őfelsége kormányától 2020-ban, idén az összes független színház pályázati támogatása együttvéve 10,5 millió forint volt. TÁP Színház: nulla forint; Pintér Béla: nulla forint. Értünk a szóból. Orbán a futballt szereti, nem a színházat. Demeter Szilárd büszke volt arra, hogy kultuszpéniszként egyáltalán nem járt színházba, de most legalább tanácsokat adhat Orbánnak; talán bevezetik a magyar színházi világban a közvetett szabadrúgást.

Tehetséges emberek csináltak semmiből egy nagyon jó előadást (egy vasalódeszka az egyetlen díszlet, jelmez nincs, a büfé biztosította azt az üveg vizet, amit Bruscon megiszik a darabban – Römerquelle). Megcsináltak egy olyan darabot, amiből meg lehet érteni valamit a magyar világról, üvöltözésekről, traumákról és odabaszarintott kulcscsomókról.

Pont annyira jó, mint amennyire általában a dolgaink kurvára rosszak. És mi ezt hagyjuk.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532607-6933fbe560006' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532607&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532607-6933fbe560006&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532607-6933fbe560006' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>