Tegnap este Magyarországon

Mi Magyarország? Caoimhín Kelleher felívelése? Rezsimpárti influenszerek TikTok-videója? Random délután a Szőlő utcában? Győzike lánya Moszkvában? Bárkinek a bárkije Moszkvában? Moszkva?

Maradjunk Moszkvánál. Mihail Alekszandrovics Berlioz és Ivan Nyikolajevics Ponyirjov Jézus létezését diszkutálják, amikor is megjelenik egy Idegen, egy Külföldi, a Sátán. Így kezdődik A Mester és Margarita, de nem Magyarországon. Magyarországon úgy kezdődik A Mester és Margarita, hogy Margarita, aki leginkább a színpadot takarítja a darabban, elénekel egy betétdalt a Chicago-ból. Ez teljesen logikus. Pár száz méterre a Katonától éppen a Chicago-t mutatják be, áthallatszik kicsit, ez egy áthallásos ország.

Ez a Mester és Margarita Bodó Viktorról szól, a Katonáról szól, a katonás színészekről, a katonás nézőkről és a színjátszásról általában. És a Mester? És Pontius Pilátus? És Jósue Ha-Nocri? Mind megvan? Nem spórolták ki belőle? Kicsit kispórolták (díszlet nincs, csak egy pianínó és egy szélgép, ami Bodó Viktor szíves közlése szerint nem volt olcsó), kicsit be. A színház a színházról szól, ez a színház meg nagyon a színházról szól: a kis sznobságairól, a kis adaptációs problémáiról, arról, hogy mit várunk el, amikor beülünk a Katonába, egyáltalán mire ez a nagy várás, miért a várásról szól a színház, és nem arról, hogy a dolgok szépen lazán, mintegy odavetetten megtörténnek, mert szépen ki is gyulladhatna a színház, és elhagyhatnánk a nézőteret a tapsrend helyett, többé-kevésbé épségben.

Magyarország most történik. Az elmúlt hat-hét évben szinte mindent láttam abból, ami Magyarországon történt: az LSD-t, a Shaxespeare-mosót, a Boldogtalanokat, a sepsiszentgyörgyi Vihart, a Csoportot a 6színben, és amikor a Vígben az egész Jacobsen fájt. A kedves Olvasó szerint más is történik Magyarországon? Például? Hogy valamelyik mellékszereplő már megint ellopott egy megyei jogú várost? Hogy valamelyik Andi kapott egy új Louis Vuitton-teniszpályát, tőlünk persze, mert olyan generózusak vagyunk, hogy az alig hihető. Ez nem történés, ez csak kínos, de már megszoktuk.

Három csodálatos Stúdió K-t nem írtam meg, még azt sem, amikor bársonyos baritonommal személyesen kommunikáltam Teiresziász intelmeit Kreónnak. Volt valami fontosabb, biztos mondott valamit Orbán Viktor a szájával.

Amikor az ember elér a poszt végére, és már teljesen egyedül van, mert ugyan ki fogja végigolvasni a szokásos színházasdim, ejnye, hát szabad olyat gondolni, hogy pont leszarom, egyáltalán hogyan lehet megoldani egy mondatközi kérdőjelet, most kellene leírni azt, hogy mi is valójában a jövő évi választások tétje. Sajnos ma nincs ehhez eléggé szigorú nézésem/járásom.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532622-6a5da44957f58' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532622&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532622-6a5da44957f58&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532622-6a5da44957f58' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>