TGM, a nyomasztó szellemi fölény és a Zombie Blues
A Magyar Filozófiai Társaság életmű díjat adományozott Tamás Gáspár Miklósnak és Steiger Kornélnak.
” Nyomasztó szellemi fölényét akkor is érezni kényszerülünk, ha aktuálisan éppen nem értünk egyet vele.” – írta Perecz László méltatásában TGM-ről.
„Ha az efféle sziszifuszi munka és a tanítványoknak szentelt oktatói élet manapság az akadémiai grémiumok számok bűvöletében élő technokrata szemlélete, a filozófia hagyományosan előkelő státuszának megrendülése és a klasszikus nyelvek elsajátításának időigényessége mellett egyre nehezebben elvégezhető, illetve megvalósítható, az csak arról tanúskodik, mennyire eltávolodott korunk a görög szellemi- és életideáloktól.” -írta Mogyoródi Emese Steiger Kornélról.
Ez pedig itt a Zombie Blues.
Nem ér nem belehallgatni.
A Zombie Blues-t éneklő David Chalmers kezében van egy mobiltelefon, onnan olvassa a szöveget. Erről a mobiltelefonról szól a poszt, ami nélkül Chalmers nem tudta volna elénekelni a számot, mert állandóan elfelejti a szöveget. A mobiltelefon az ő agyának a kiterjesztése. The Extended Mind.
Az Extended Mind hipotézis a modern filozófia egyik legérdekesebb tézise. Nem a filozófia hagyományosan előkelő státuszához tartozik, ahogy a Zombie Blues sem. Az akadémiai grémiumok számok bűvöletében élve 6846 (hatezernyolcszáznegyvenhat) darab scholar.google idézete van az Analysis-ben 1998-ban megjelent cikknek, amit Andy Clark és David Chalmers írt az Extended Mind-ról. A Conscious Mind című David Chalmers könyvre viszont 11755 hivatkozás van, ezt még 1996-ban írta a doktorijából és ebben a könyvben vannak a Filozófiai Zombik, a filozófia hagyományosan előkelő státuszának kisebb megrendülésére.
A filozófia ma David Chalmerst jelenti, a Philosophical Review-t (az a filozófia csúcslapja, ahol Thomas Nagel What is it like to be a bat-je jelent meg, és persze Chalmers és Jackson Conceptual analysis and reductive explanation-je is).
Sokkal jobb filozófus Chalmers, mint TGM? Ennek semmi értelme. Nem egy világban élnek, nem lehet őket összehasonlítani. Van egy világ, ahol nyomasztó szellemi fölénye van TGM-nek és van egy másik, ahol meg nem, azt sem tudom, hogy abban a másik világban értelmezhető-e a nyomasztó szellemi fölény kifejezés.
Én egyik világot sem fogom megérteni, de azért érdekesek így egymás mellett.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528915-69375de38563c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528915&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528915-69375de38563c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528915-69375de38563c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Mivel nem értek a filozófiához, csak a távoli benyomásomat tudom leírni, de azért leírom. Szóval nekem messziről úgy tűnik, hogy itt (legalább) két iskola van. Az egyik szerint az a nyomasztóan szellemes filozófus, akinek elképesztően szellemes, eredeti ötletei vannak. A másik szerint meg az, aki baromi olvasott, és végtelenül hosszú, irodalmias, műveltségtől csöpögő körmondatokban megfogalmazott esszékben matat, tesz-vesz, maszatol örökzöld témák körül-környékén, de anélkül, hogy neki magának eredeti ötlete lenne.
Abban nem foglalnék állást, hogy az említettek közül ki(k) a nagyobb (jobb) filozófusok. Hát ez egy nagyon nehezen eldönthető kérdés lenne, de inkább úgy mondanám, hogy értelmetlen kérdés.
A filozófiában az az egyik furcsaság… hogy is mondjam? hogy néha, de inkább sokszor, triviálisnak látszó kérdésekkel, vagy problémákkal foglalkozik, amelyek azonban közelebbről nézve (mégis) nagyon nehezeknek, bonyolultaknak, sőt egyenesen érthetetleneknek tűnnek. Hát ugye, mit lehet azon évszázadokig vitatkozni, hogy vannak-e a priori szintetikus ítéletek? Aztán mégis ilyeneken meg a vita. Vagy, hogy az „extended mind” csak egy új definíció valami létezőre, vagy valamilyen új felfedezése az elme, és a világ viszonyának (vagy, hogy ez a kettő esetleg ugyanazt jelenti?). Nehéz ügy ez nagyon. Több komoly fizikust is ismerek (már úgy, hogy olvastam őket), akik a filozófiáról némi gúnnyal, vagy megvetéssel beszélnek, hogy aztán még ugyanazzal a lendülettel azonnal belekezdjenek valamilyen filozófiai elmélet kifejtésébe, anélkül, hogy észrevennék, mit is csinálnak. Igazuk is van, meg nincs is… mármint ugye úgy, hogy az egyik (az igaz) nem ugyanarra vonatkozik, mint a másik (amikor nincs). Itt nálunk, az egyetemeken, a filozófiát egy ideje átnevezték „szabad bölcsészet”-re. Ez így eléggé degradálónak tűnik, másfelől pedig nagyon igaz. Hiszen valóban fontos tulajdonsága a gondolat, vagy a gondolkodás szabadsága. Ez a szinte korlátlan szabadság (amelybe még ugye a posztmodernek is beleférnek) aztán a laikusnak nagyon zavaró lehet, szinte jogosan gondolja azt a filozófiáról, (mint a viccben) hogy „ez valami, vagy megy valahova”. És valóban nehéz eldönteni, hogy micsoda, és hova megy. De szerintem semmi baj nincs ezzel, ez egy ilyen műfaj, ha tetszik, ha nem.
@steinerzsiga:
Azért az élet, nem feltétlenül mennyiségi kérdés, hogy hány ember hallott valaki gondolatáról.
Ne felejtsd, nagyon sokan – köztük én is – úgy játszanak egy FPS-rel, hogy a grafikus motorjának legalapvetőbb működési elvelit sem értik informatikai szempontból (sem). Pedig ebben a kódolásban is van némi esztétika: tudni kell, hogyan lehet perspektívát létrehozni. Azt pedig még kevesebben tudjuk, hogy melyik középkori, vagy esetleg újkori festő találta ki ezt a festészeti fogalmat, mégis mindenki használja, amikor játszik.
@ipartelep:
Annyira azért nem érdekel a filozófia, de tudom, hogy az egyik befektetési guru, igen, George Soros filozófiát is hallgatott, aztán úgy vagyok vele, nekem sem árt egy kevéske filozófiai ismeret.
[@poszt]: ha már Zombiblúz, akkor a Voga-Turnovszky verziónak is itt a helye https://youtu.be/GAQROPueF6g
\
@ipartelep: Nagyon jó ötletnek és helyes iránynak tartom a „szabad bölcsészet” elnevezést, főleg, ha tartalommal is sikerül megtölteni. Engem fölöttébb zavart az a képzet, hogy a filozófia szakos diákok mintha csak filozófiatörténetet tanulnának és ez alapján kellene utána gyakorló filozófusként okos gondolatokat és követendő tanácsokat mondaniuk. Holott a humán bölcsességnek/világszemléletnek alapvető része (kellene, hogy legyenek) a művészetek — olyan szinten is, hogy a T. Hallgatónak legyenek képzőművészeti-zeneművészeti-irodalmi szemináriumai, ahol festeni-szobrászkodni-zenélni-komponálni-írni kell.
\
Ha emiatt „büfészakból” kiemelkedően nagy szellemi igénybevételt jelentő szakká válik a képzés… ezt az áldozatot könnyű szívvel hoznám meg. Talán kevesebb demeterszilárd keletkezne.
Hiv.: @Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Ha megbocsátasz (ha nem), nem értek veled egyet abban, hogy – büfészak, vagy sem -, a filozófia szakosoknak képzőművészetet, zeneművészetet, bármilyen művészetet is kellene tanulniuk, mármint annak a gyakorlatát. A filozófia nem erről szól. A filozófia a művészetről csak gondolkodik (ez az egyik filozófiai diszciplína, az esztétika), ha úgy tetszik, spekulál, de nem csinálja. Csinálni, az a művészek dolga. (Más kérdés, hogy – a művészettörténet másból sem áll, csak ennek a példáiból -, hogy a művészetnek legfeljebb csak a technikáját lehet megtanulni oskolákban (és azt persze nem árt), de az igazi nagy művészek szinte mind autodidakták). A filozófia nem gyakorlat, hanem elmélet. Nem az a dolguk, hogy művészi műveket alkossanak. Persze, tudom, hogy a magyar közgondolkodásban az elmélet, a spekuláció lenézett dolog.
Az viszont valóban igaz, hogy a filozófiában tényleg elég élesen elválik egymástól az alkotás, és a reprodukció. És elég nehéz újat, és jót alkotni. Alkotni, ami itt valami eredeti gondolatot jelent (a műfajon belül), ami még senkinek nem jutott eszébe. Meg hát az sem árt, hogy az még másodikra se látsszon teljes hülyeségnek. Na ezt a szigorú kritériumot természetesen nagyon keveseknek sikerül teljesíteniük. De hát – csak ismételni tudom magam – ez egy ilyen műfaj.
Lábjegyzet az extended mindhoz: nem véletlen, hogy a teljes ingerdeprivációs kísérleteket* (hacsak nem szó szerint kínzási technikaként alkalmazták azokat) néhány nap után általában minden humánus helyen kénytelenek voltak megszakítani. Ugyanis az alanyok már pár óra után durván hallucinálni kezdtek, súlyosan sérült (vagy megszűnt) az időérzékelésük, és skizoid tünetek mellett rohamosan romlani kezdtek általában a kognitív funkcióik.
Erősen valószínű, hogy teljes ingermegvonás mellett az emberi tudat rövid távon (irreverzibilisen?) felbomlik.
.
.
.
* azaz amikor az alanyokat testmeleg környezetbe (vízfürdő) helyezve minden külső ingertől – látás, hallás, tapintás, szaglás stb. – megfosztották, majd pedig megfigyelték.
@ipartelep:
Nem Feynman volt az a fizikus, akinek olvastad a filozófiára tett megjegyzéseit, és utána a saját filozófiai eszmefuttatásait?
Most nem találom, de éppen róla volt egy cikk, amiben pont a filozófiához való viszonyáról írtak. Hogy nem a filozófiával volt baja (bár nem fogalmazott igazán egyértelműen, finoman, és udvariasan), hanem az alacsony színvonalú filozófiával. Azzal, amikor arról beszélnek, hogy mit lehet tudni a világról, mi a kapcsolata a gondolataiknak a természettudománnyal, és közben ez utóbbiról fogalmuk sincs (mondjuk van valami képük a newtoni mechanikáról, de semmit sem értenek a kvantummechanikából és -térelméletből). Enélkül pedig az ismeret- és lételméleti kérdések diszkutálása eléggé üressé válhat.
@ipartelep:
Az elmélet-alkotáshoz viszont érdemes ismerni a konkrét példákat, amire az elmélet érvényes kell legyen. Pont ez a különbség az arisztotelészi és a newtoni fizika között. Egyik sem a végső szó a világ leírásában, viszont a newtoni fizika helyes: a későbbi ismereteink nem megcáfolják, hanem kijelölik az érvényességi körét (olyan jelenségek, ahol a mezők terjedési sebessége és dinamikája elhanyagolható, a mozgások a fénysebességhez képest lassúak, és a hatás sokkal nagyobb, mint a Planck-féle hatáskvantum). Ez a korrespondencia-elv: ha van egy jelenségkörnek egy, a tapasztalatokon alapuló, a méréseket helyesen leíró elmélete, akkor azt egy általánosabb elmélet magában foglalja, mint határesetet. Ezzel ellentétben az arisztotelészi fizika nem alapult méréseken, és nem az érvényességi köre derült ki később, hanem az, hogy tévedés.
Hiv.: @szazharminchet:
De, Feynman volt az egyik. Több könyvem is van tőle, most nem keresgélem a konkrét szöveget, de arra emlékszem, hogy eléggé rosszakat írt a filozófusokról. Az is lehet, hogy az általa hallott fíloszok éppen valamilyen metafizikai elméletről beszélgettek, és arról meg érthető, hogy az nem igazán tetszett Feynmannak, még akkor sem, ha ő sem kísérleti, „csak” elméleti fizikus volt. Egyébként Feynman nekem nagy kedvencem, már ha lehet ilyet mondani (nem vagyok egy rajongó alkat), és nem haragszom rá amiatt, hogy nem igazán értette a filozófiát. Nem is kellett neki.
A másik hsz-odra. Az nem ér, hogy az arisztotelészi fizika, és a modern fizika összehasonlítása alapján vonsz le egy elmarasztaló ítéletet a filozófiáról. Az arisztotelészi fizika legfeljebb is csak metafizika volt – de az sem a szó mai értelmében – vagyis, természetesen nem rendes, empirikus fizika. Akkor ennyit tudtak a világról, és/de azért megpróbáltak valamit spekulálni róla. Ugye, tudjuk, hogy az elején, de már a misztikus világképek, és gondolkodások után (de azért ezek is megmaradtak máig, lásd pl. a vallásokat), volt a filozófia, benne minden, ami akkori mércével racionális gondolkodásnak számított, és azután ebből szakadtak le szépen sorban a szaktudományok. Ma már a filozófia csak az, amit meghagytak neki a szaktudományok. És ez még most sem kevés, pl. a logika is az egyik filozófiai diszciplinának számít, vagy mondhatnám az egyik legfontosabbat, az etikát, amelyről természeténél fogva nehéz elképzelni, hogy valahogyan olyan egzakt tudománnyá váljon, mint a természettudományok, vagy akár a logika.
Tehát, azt sem tudom igazán, hogy miről megy a vita itt. A filozófia nem pályázik a tudományok babérjaira, sőt, azokat szereti, mint a saját gyerekeit, akiknek már rég elengedte a kezét. (Persze már amelyik szereti őket ugye, éppenséggel lehetnek tudományellenes filozófiai elméletek is. De azok nyilvánvalóan hülyeségek.) Ők már (a tudományok) kirepültek, a filozófia meg maradt azoknál a nagyon általános, nagyon absztrakt témáknál, amelyeket természetüknél fogva más eszközökkel nem lehet jól megragadni. Cipőt a cipőboltból, filozófiát a filozófusoktól.
Én sem fogom megérteni ezt a – minimum – három világot, de valóban érdekesek így egymás mellett.
Az én lelkivilágomhoz a Steiger-féle vonal a legszimpatikusabb, de valószínűleg túlhaladott.
TGM-hez csak annyit, hogy éppen most küzdök Antitézis című könyvével, és nem érzem a nyomasztó szellemi fölényt. Elismerem olvasottságát, de az nem filozófia, hogy olvasmányainkból összehányjuk, ami egy téma kapcsán olvastunk, és ebből jó esetben leírunk valami konzekvenciát. Borzasztó úgy olvasni, hogy állandóan hivatkozások, lábjegyzetek között kell ugrálni. Egy filozófiai írás nem így néz ki. Olvastam, gondolkoztam, erre jutottam, leírom. Egy húszoldalas TGM írás információs hossza 5 sor.
Chalmers-től nem olvastam semmit, csak -ről, de felkeltetted az érdeklődésemet.
@ipartelep:
Nem, nem akartam az arisztotelészi fizikából a filozófiára következtetéseket levonni. Amúgy nem csak metafizika volt az, egészen konkrét (utólag akár formulával megfogalmazható) kijelentéseket tett a testek mozgásáról (csak éppen teljesen helyteleneket). Csak arra akartam példának felhozni, hogy mielőtt elméletet alkotunk, meg kell ismernünk a konkrét eseteket, amire az az elmélet vonatkozik. Például az esztétika esetében számomra elengedhetetlennek tűnik, hogy az illető ismerje a műalkotásokat, ismerje, hogy az emberek mit tartanak szépnek, és utána akarjon csak erre valami általánosat mondani. Ennyit akartam ahhoz hozzászólni, hogy fent volt róla szó, hogy mennyi művészetet kell/kellene egy filozófusnak tanulnia.
Gondolom, az extended mind témában azon is elgondolkoztak, hogy ha a feljegyzéseim vagy a mobilom az agyam kiterjesztései, akkor a csavarhúzó is része az extended body-mnak. Vagy egyszerűen csak eszközhasználat, ami az emberi fajnál elég régi.
Az meg megint egy izgalmas kérdés, hogy ha nincs nálam a telefonom, akkor nagyon fontos(nak tűnő) képességeim vesznek el, pl. nem találok oda, ahova mennem kellene. Ez vagy alátámassza az extended mind-ot, vagy simán csak egy függőség.
@szazharminchet: https://www.nyu.edu/gsas/dept/philo/courses/concepts/clark.html
nem hiszem, hogy ezt kívülről meg lehet érteni (well, nekem nem igazán sikerült). ez az ő történetük, nem a mienk. attól ez még egy történet.
David Chalmers egy kicsit másképp van otthon ebben a zenekarban mint TGM a médiában. Egy virágzó intellektuális környezetben egyáltalán nem meglepő az sem, ha a tanárok és a diákok ugyanabban a zenekarban játszanak, volt alkalmam hallani a Berkeley-i „Smooth Operators” matematikus-bandát és a Stanford-i „Dead Tongues” nyelvész-zenekart is. Kies hazánkban a graduate diák inkább olyan kisállat, amit a kihalástól óva-féltve védenek a lelkes állatkertek, mint egyszerűen egy fiatalabb (de már mégiscsak) kollégánk, haverunk, barátunk.
Ami ebben engem a legjobban elkeserít az az, hogy TGM-ről cikkezik JT is, pedig a másik díjazott, Steiger Kornél, egészen kiváló filozófus, méghozzá olyan amilyennek a filozófusnak lennie kell, Arisztotelészt fordítja magyarra meg hasonlókat, és igazán magvas, fontos tanulmányokat ír. TGM valamennyire asszem tud ógörögül, de Steigerrel össze nem hasonlítható, továbbá hígvelejű fasságokat ír.