Út a mexikói VB-ig (25 éve ilyenkor)
Eredeti szerző: szempontpuska
Március 15-21
Eldőlt: Fodor elhagyja az MTK-t és a Honvédba igazol, hiába oldotta volna meg a lakásproblémáját a klub, a népszerű „Foci” menni akart. „Szerencsére két játékos is van a helyére, Kékesi es Oroszki”, nyilatkozta Brünyi Béla.
Utánpótlás EB negyeddöntő, első mérkőzés: Lengyelország-Magyarország 1-0, az egy mondatos értékelés: Maradt remény. A középpályás-sor ez volt: Fitos, Nagy József, Bognár Zoltán.
Az Afrika Kupában a házigazda Egyiptom már tudta, hogy két góllal kell nyernie az utolsó csoportkörben, és annyival is nyert, továbbjutott Elefántcsontparttal együtt, a másik csoportból Kamerun és Marokkó ment tovább, az elődöntőben aztán még „érdekesebben” alakultak a dolgok: az egyik eltiltott egyiptomi játékosnak a szövetség megbocsájtott, pályára is lépett Marokkó ellen, és ha már ott volt, a győztes gólt is ő rúgta. A közönség tombolt, és követelte, hogy azonnal fújják is le a meccset. A bíró végül a 86. percben „engedelmeskedett”. A másik ágon Kamerun 1-0-ra verte az „Elefántokat”, Roger Milla addig minden mérkőzésén lőtt gólt, ezen is.
Angliában a két liverpooli csapat áll az élen, az NSZK-ban pedig a Bremen már 4 ponttal vezet a Bayern előtt. Olaszországban a szuperrangadóra 300 000-en akartak jegyet venni, végül 75.000 néző látta, ahogy a Roma 3-0-ra kiütötte a Juvét, és kettejük különbsége 3 pontra csökkent.
Ausztriában Krankl mesterhármast rúgott, Belgiumban Fazekas kemény kezű edzőnek bizonyult a Racing Jetnél, a csapat egyik ifjú titánját fegyelmezetlenségei miatt elküldte.
A Mundial csapatai közül Paraguay van soron, amely 28 év után jutott ki a VB-re, nem is véletlenül, hiszen paraguayi csapat nyerte a Világ Kupát, és van két, világklasszisnak tartott csatáruk is — Cabañas és Romero — mindketten megjárták a Cosmost is.
Ezzel együtt az iraki lapok például ünnepeltek, amikor Paraguayt sorsolták a VB-csoportjukba…
Kialakult a legjobb négy mezőnye az európai kupákban: az elődöntőkbe három spanyol csapat is bejutott, a Bayern München viszont kiesett. Krefeldben a továbbjutó csapat edzője szerint is „érthetetlen és felejthetetlen” mérkőzést vívott a két német csapat. A Dinamo Kijev pedig …
BEK
Kuusysi Lahti-Steaua Bukarest 0:1; G: Piturca
IFK Göteborg-Aberdeen FC 0:0
Juventus FC-Barcelona 1:1; G: Platini / Archibald
Anderlecht-Bayern München 2:0 ; G: Scifo, Frimann
KEK
Dinamo Kijev-Rapid Wien 5:1; G: Jaremcsuk (2), Belanov, Blohin, Jevtusenko / Halilovics
Benfica-Dukla Prága 2:1; G: Manuel, Manniche / Korejcik
Atlético Madrid-Crvena Zvezda 1:1; G: Marina / M. Djurovski
Bayer Uerdingen-Dynamo Dresden 7:3; G: Funkel (3), Schäfer (2), Klinger, Minge (ög) / Minge, Lippmann, Bommer (ög)
UEFA Kupa
Neuchatel Xamax-Real Madrid 2:0; G: Stielike, Jacobacci
FC Nantes-Internazionale 3:3; G: Zakarian, Halihodzic, Le Roux /Altobelli (2), Brady
Waregem-Hajduk Split 1:0; G: Mutombo
FC Köln-Sporting Lisszabon 2:0; G: K. Allofs, Bein
Magyar-brazil, Magyar-brazil, Magyar-brazil!
Mezey egy nappal a meccs előtt kijelölte csapatát, Tele Santana még titkolózik… A sportsajtó természetesen folyamatosan szólaltatja meg a “brazil” emlékeiket felidéző egykori játékosokat is, van is mire emlékeznie Albertnek, Geleinek, Tóth II-nek és a többieknek.
Az eheti rejtvény egy olyan játékos, aki tétmeccsen a brazilok ellen pályára lépett – sőt, mi az hogy! – de aztán valahogy nem futott ki különösebb karriert. Két vidéki első osztályú csapatban is megfordult, de sokkal kevesebb meccset játszott és kevesebb gólt szerzett, mint amennyit vártak volna tőle. Legnagyobb sikere egy MNK-győzelem és az ebből következő KEK-szereplés. Egyébként elég rosszkor hagyta ott nevelő egyesületét, a klub legnagyobb sikereiből (pl. bajnoki bronzérem) pont kimaradt. Az NBI-ben éppen a „mostani” szezonban mutatkozott be.
Végül nincs más dolgom, mint átadni a helyet szempontpuskának, nála jobban senki nem tudta felidézni azt a bizonyos magyar-brazilt.
Magyarország – Brazília
Történelme során először jön Budapestre a brazil válogatott. De más történelmi vonatkozása is van az összecsapásnak. Mindaddig Magyarország az egyetlen olyan válogatott a földkerekségen, amely ha játszott Brazíliával, veretlen tudott maradni. Igaz — persze hogy igaz! — ehhez az is kellett, hogy ne túl gyakran fusson össze a két csapat. A nehezebb, gyengébb időszakokat tehát sikerült megúsznunk.
Most azonban ismét eljött a pillanat, hogy megmérkőzzön a két válogatott. 15 éve már, hogy nem találkoztunk. 1971-ben, Rióban a Maracana stadionban játszott utoljára egy barátságos meccset a két együttes: az volt Illovszky Rudolf bemutatkozása a válogatott kispadján. Az eredmény 0:0 lett. Akkor már 5 éve volt, hogy a legendás angliai magyar-brazilon Farkas és Bene góljai közül válogathattunk, melyik a gyönyörűbb. A cariocáknak nem sikerült visszavágniuk.
Azóta sok idő eltelt már, egy közös azonban volt a két válogatottban: egyikünk sem lett világbajnok :-).
A ’82-es VB kiváló brazil együttese már a múlté volt. Sőt! Kifejezetten válságban volt a Zico, Socrates, Falcao és Junior utáni csapat. Tele Santana csak néhány hónapja vette át a futballistenek nemzeti tizenegyét, és egyik első kísérlete az volt, hogy lemondja az európai túrát, amelyet az NSZK és Magyarország ellen már lekötött a brazil szövetség. Szerencsénkre ez neki nem jött össze. Bár a korszak egyik leggyengébb brazil együttese volt a vendégünk, azért a brazilokról volt szó. Az érdeklődés hatalmas volt. Az NSZK 2:0-ra verte ezt a brazil csapatot, és bizakodva gondoltuk: erre mi is képesek vagyunk!
Nagy szó volt akkoriban egy telt házas Népstadion (és itt nem a Queen koncertjére gondolok!), de ezen a délutánon az igénylésekkel még a világ legnagyobb stadionját, a kétszázezres Maracanát is megtölthettük volna.
Persze nekem esélyem sem volt bekerülni a szerencsés 70.000 néző közé. Biztosan nagyon nehéz volt jegyet szerezni, de ilyesmihez nekem még egy eltávra is szükségem lett volna, aminek akkoriban éppen nem volt realitása.
A magyar-brazil azonban az egész országot megmozgatta, lázba hozta. Olyannyira, hogy még bakaruhában is természetes volt, a magyar honvédség (még Néphadsereg akkoriban) a mérkőzésre felfüggeszti a hidegháborút, és a televíziókészülékek előtt hajt végre szokatlan mértékű csapatösszevonásokat. Mindezt persze az amerikai kémműholdak nem láthatták.
A neves, emlékezetes esemény színhelye így számomra a (már megszűnt) zalaegerszegi Petőfi laktanya II. zászlóaljának "Sénig Ferenc" klubja volt, vagyis a folyosó végén lévő TV-szoba. Éppen ennek a posztsorozatnak az útján azonosított be volt katona- és évfolyamtársam, B. Sanyi, aki Kovács Kálmán osztálytársaként nem a lelátón, hanem velem, mellettem nézte a meccset.
Ne gondoljátok, hogy csak a Népstadionba kellett időben előre helyet szerezni. Már órával-félórával a közvetítés előtt foglaltak voltak a jobb székek a szegényes körletben. A kantinból hozott nassolni valókkal és kólával, kakaóval a kezünkben vártuk, hogy a himnuszok megszólaljanak. Aztán néhány "ülj már le te kopárágyú!" után indulhatott útjára a labda, a fekete-fehér képernyőn.
Magyarország: Disztl P. – Sallai, Kardos, Garaba (62.p Csuhay), Varga – Hannich, Nagy A., Détári – Kiprich (46.p Kovács K.), Bognár Gy. (8.p. Burcsa), Esterházy.
Brazília: Leao – Edson, Oscar, Mozer, Dida – Elzo, Silas, Aleamo – Renato, Casagrande, Sidney (Muller).
Önbizalomtól dagadó keblekkel vártuk a játékot és nem kellett csalatkoznunk. A magyar csapat óriási elánnal vág neki a mérkőzésnek. Már az ötödik percben, vezetünk, amikor Détári a tizenhatos előterében mesteri passzal indítja Kiprichet a jobbszélen, majd a visszaadott labdát előrevetődve fejeli a jobb alsó sarokba. Leao már hiába vetődött a földről pattanó labda után. 1:0
Détári eufórikus hangulatban rohan a tribün felé. A szobát hangrobbanás feszíti szét. Persze az ügyeletes sem a szolgálati helyén figyelt, hanem az ajtóban, így különösebb pánikra nem volt ok. Katonasapkák tucatjai röpködtek a levegőben, öregek, gumik és kopaszok összeborultak egymással, sőt, volt aki látta, hogy még a raktárost megölelték! A Sénig Ferenc klub valószínűleg fennállásának legszebb napját élte (azóta sem tudtam meg, ki volt Sénig Ferenc, és miért neveztek el róla TV-szobát az egykori huszárlaktanyában, amelynek fürdője és hidegvize valószínűleg korhűen fennmaradt még Mária Terézia dragonyosainak időszakából).
Folytatódik a meccs, és nekünk nem kell félnünk az egyenlítéstől. A magyar csapat magabiztosan irányít, a brazilok nem tudnak kibontakozni. Nem ezt szoktuk meg a zöld-sárgáktól, de kit érdekel ez most?! Vezetünk, és mindenki a győzelemre vár.
Bognár már a 8. percben megsérül, Burcsa áll be helyette, de a váltás szerencsére nem látszik meg a magyar csapaton. Jók vagyunk.
A szünetig nem változik már az eredmény. Jó a hangulat, néhányan a sapkájukat hátrahagyva igyekeznek széket foglalni az első sorban. Majd a leszereléskor rájuk HTK-zzák, ha addig nem sikerül visszalopni.
A második félidő ugyanúgy folytatódik. Várjuk a győzelmet, várjuk a gólt. Minden elemében jobb a hazai gárda ennél a brazil csapatnál. A Népstadion csodálatos hangulata átjön a képernyőn, soha — vagy legalábbis hosszú évekig — vissza nem térő varázs hatása alatt állunk.
60. perc. Egy baloldali vendégakció után Sallai "Kicsi" bámulatos elszántsággal harcolja ki a labdát két oszlopméretű brazil csatár között, majd hosszú indítással szökteti Esterházyt a jobbszélen. Marci kapura tör, kétszer is átfűzi a védők lábai között a labdát, másodszorra már közvetlenül a kapu előtt. Lövését — a fene egye meg — védi Leao, ám éppen a legjobbkor érkezik 17-es számmal a csereként beállt Kovács Kálmán, és közelről bevágja. A katonasapkák megint repülni tanulnak. Ezt már biztos megnyertük! Nincs az az Isten, amely elvenné tőlünk a győzelmet. 2:0-ra vezetünk és micsoda parádés, könnyed játékkal!
Ebben a gólban benne volt a teljes Mezey-éra minden erénye. Kezdve azzal, ahogyan Sallai kibirkózta magának a labdát, egészen odáig, ahogyan az megpihent a brazil kapuban.
Mert ezen a délutánon nem volt elveszett labda, nem volt lazsálás, és ha kellett foggal-körömmel, a földön, a fűbe kapaszkodva is küzdöttek a fiúk, mert tudták, mit jelent ez nekünk, akik utoljára láthattuk a VB előtt a válogatottunkat.
Marci kapura tör
A közönség tombol és hosszan ünnepel. A brazilokon nem látszik a tartás, képtelenek megtalálni az ellenszerét a magyarok játékának.
Aztán jó negyedórával a vége előtt….. egy eladott vendéglabda, Détári a kezdőkörben átveszi, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal okosan, pontosan kiugratja Esterházyt, aki teljesen egyedül törhet be a tizenhatosra. Közel távol nincsen védő. Marci, ezt nem szabad kihagyni!!! Esterházy megcélozza a rövid sarkot, Leao véd. Pont a magyar csatár elé, aki ismétel, és Brazília számára már nincs kegyelem. Vitray "nem jó – most jó, most jó!" kiáltása máig itt cseng a fülemben. Aztán már csak a szavakkal leírhatatlan örömmámor, ujjongás, kiabálás következik.
Hosszú-hosszú másodpercek telnek el, mire a TV-közvetítés hangja visszanyeri az erejét. Az ismétlés minden pillanatát, mozdulatát, kockáját úgy nézzük vissza áhítattal, mintha csak tudnánk, hogy évtizedekre el kell raktároznunk ezt a csodálatos érzést magunkban. Dehogy tudtuk! Esterházy széttárt karokkal fut az atlétikai pályára, csókot hint a végtelenbe.
Emlékeim szerint akár még négy-nullra is győzhettünk volna. De a végeredmény ennyi maradt, és nem volt ember, aki kesergett volna. Mezey legendásan szikár vonásai is megenyhültek a hajrában, sőt, a harmadik gólnál még ő is felugrott a kispadról, aztán mint akit valami illetlenségen kapnak, szégyenlősen visszaült. Sokat jelentett ez a találkozó nekik ott a pályán, és nekünk, szurkolóknak is.
Amikor a végén az osztrák Wöhrer hármas sípszava véget vet a találkozónak, az örömünk, mámorunk, diadalunk maradéktalan. Azt hiszem ez volt az a nap, amikor Sziszi honvéd egy Barbon arcszesztől berúgott.
Akik ott voltak vagy csak TV-n látták, egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak.
Magyarország-Brazília=3:0
A TV heti sportműsora:
Magyarország-Brazília válogatott labdarúgó mérkőzés
Sportmúzeum: 75 éves a Vasas
Rába ETO-Tatran Presov, kézilabda IHF Kupa
Műkorcsolya VB
<
p style=”text-align: justify”>A következő héttől már nem marad más a visszaemlékezésekre, mint — utóbb hiúnak bizonyult — remények története…
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528564-6a5d97b236f55' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528564&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528564-6a5d97b236f55&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528564-6a5d97b236f55' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>