Visszaélés minőségi élelemmel
Eredeti szerző: maroz
Új büntetőjogi kategóriát javaslok bevezetni, egy új bűncselekményt: visszaélés minőségi élelemmel.
Aki minőségi élelmet termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ez lenne az alapeset, természetesen a minősítő körülmények (például éttermeknél a Michelin-csillag, vagy a Gault&Millau szakácssapka) súlyosabb büntetési tételeket vonszolnak maguk után. Én, mostani felhorgadásomban akár a tényleges életfogytiglanig is elmennék, mondjuk az már halmazati lenne, és kellene hozzá legalább egy megnyert Bocuse d’Or. A védett jogi tárgy, amit ezzel az újfajta szankcióval óvni szeretnék: az állampolgárok vagyoni integritásához fűződő társadalmi érdek. A kriminalizációtól mintegy mellékhatásként elvárom, hogy a hatályba lépés után senki büntetlenül ne írhasson le olyan szóösszetételt, hogy „kiváló magyar, jó minőségű görögdinnye”, hiszen ha a termesztése, előállítása, stb. tilos, akkor ugye értelemszerűen reklámozni is az. Egyúttal kijelentem, hogy a törvényjavaslat megalkotásában semmi személyes érdek nem mozgatott, így az sem, hogy pillanatnyilag kevesebb a jövedelmem annál, mint amit még elfogadhatónak tartok ahhoz, hogy időnként minőségi élelemmel kábíthassam magam.
Részletes indoklás.
De még előtte vessünk már egy kritikus pillantást erre a „minőségi élelem”-re. Úgy fogalmilag, hogy mi is ez, már ugye amikor nem öblögetőszer. Mert többnyire az:
„Tisztelt vásárlóink, tájékoztatjuk Önöket, hogy országos akcióban a görögdinnye 69 forint/kg-os fogyasztói áron lett meghirdetve. E helyett a Vidékfejlesztési Minisztérium kérésére a magyar termelők segítése érdekében kiváló magyar, jó minőségű görögdinnyét fogunk árulni 99 forint/kg-os áron”
A 69 és a 99 forint az érthető, két kvantitatív változó, melyek involválnak egy harmadik, úgyszintén érthető és felfogható értéket, tudományos igényességgel megfogalmazva: kedves vevő, a te zsebedbe itten mostan egy 30 forintnyi mélységgel jobban bele lett nyúlva. Eddig egyszerű matekpélda, még középszintű érettségi feladatot is lehet belőle csinálni:
Gazsi elment a cébéjába 690 forinttal egy tízkilós görögdinnyéért a héttagú családjának. A bolt bejáratánál megdöbbenve tapasztalta, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium kérésére a bolt, a meghirdetettekkel ellentétben mégis inkább 99 forintot kér egy kiló dinnyéért. Számold ki, hogy a számszerű változók megváltoztatása miatt ebben az új helyzetben Gazsi családtagjainak mennyivel kevesebb dinnye jut fejenként!
A „termelők segítése érdekében” is világos: az adócsökkentés kormánya kilónkénti 30 forintos adót vetett ki a dinnyére, de mit jelent ez a „kiváló magyar, jó minőségű”? A magyar az úgyszintén világos, holland vetőmagból, orosz műtrágyával, román feketemunkás által előállított, szóval marad ez a „jó minőségű”. Ez az, amivel így, ebben a formában nem nagyon lehet mit kezdeni, ugyanis.
Ugyanis a minőség az elég nehezen kvantálható. Nehéz egyértelműen számokkal kifejezni, így az objektív, tényszerű összehasonlítás is körülményes. Amivel semmi gond mindaddig, amíg nem kerül egy közös képletbe egy olyan könnyen számszerűsíthető változóval, mint a 30 forint. Létezik-e valamiféle olyan skála, amelyikhez a „kiváló magyar, jó minőségű” dinnyét is és azt a másikat – tényleg, azt minek nevezzük? „silány nemmagyar vagy magyar, elégtelen minőségű”? de hát akkor könyörgöm, miért akarták árulni, ha az szar lett volna??? – én, a fogyasztó hozzámérem és azt kapom, hogy az előbbi éppen pont harminc forinttal minőségibb? Empirikus megfigyeléseim szerint francokat. Az, hogy ebben az országban milyen, leginkább zöldséghez jut hozzá az ember, már úgy minőségileg, teljesen véletlenszerű. Aki nem hiszi végezze el azt a kísérletet, amelyet én is elvégeztem: vettem mindenféle zöldségeket, paradicsom, paprika, sárgarépa, vagy öt különböző helyről, úgyismint: multináci hipermarket, sarki zőccséges, biobolt, piac és helyi ábécé. Családom egy játékosabb tagja bekötötte a szemem, és nekem így, vakon meg kellett kóstolnom a jószágokat és el kellett döntenem, hogy melyiket érzem ízletesebbnek. A több alkalommal is megismételt kísérlet összegzése: még engem is meglepett, hogy mennyire nem lett semmiféle korreláció az érzékelt íz és a beszerzési források között.
Az, hogy Isten mindenféle apróbb-nagyobb teremtményeit rendszeresen bedugdossuk a szánkba manapság tagadhatatlanul nem csak egy szükséglet-kielégítés, hanem egyúttal egy élvezeti forrás is. A gasztronómia, a tudatosan élvezeti szándékú táplálkozás ugyanúgy okoz nekünk örömöket, ahogyan az egyéb művészetek élvezése során bevitt ingerek: ahogyan egy Mozart-darab, vagy egy virtuóz dzsessz-átköltés, egy vers, egy ütős novella, egy film, egy festmény, vagy egy kapásgól harminc méterről, a jobb felső ficakba. Ezen élvezetek habzsolása során pedig önmagában vett, objektív minőségről nem nagyon beszélhetünk, mert azt – akárhogyan is szeretnénk sokszor az ellenkezőjét gondolni – többnyire az egyének értékválasztása határozza meg. Képzelje el a kedves olvasó azt, hogy egy koncertterem bejáratánál az alábbi tábla csábítja: „kiváló magyar, jó minőségű zene!” Rohanna-e jegyet venni? Vagy esetleg visszakérdezne egy óvatosat, hogy mégis, ki szolgáltatja? Lagzi Lajcsi vagy Kocsis Zoltán?
Ugyanez a helyzet a gasztronómiában is. Teljesen értelmetlen valami általános értelemben vett minőségről beszélni, mert egészen egyszerűen képtelenség megválaszolni olyan kérdést, hogy akkor most melyik a minőségi, a Fornetti franchise-pontokon mélyfagyasztott alapanyagból helyben sütött mindenfélék vagy az Onixban a menüjükhöz illeszkedő, saját készítésű pékáruik? Vannak irányzatok, divatok, stílusok, időnként kérészéletű hájpok, mint ahogyan az összes többi művészetben lenni szok. És igen, itt sem spórolható meg némi erudícó: nyitottan, kellően kritikusan utána kell menni dolgoknak, tisztába jönni fogalmakkal, és ami a legveszélyesebb a társadalomra: fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani. Aztán majd menet közben kialakul az a fránya preferencia. Lagzi Lajcsi vagy Kocsis Zoltán. Romána regényújság vagy Nádas. Gustav Klimt vagy a fogfájós kutya. A Gyilkos cápa visszavág IV. vagy a Derszu Uzala. Sőt, ez tud tovább is rétegződni, mert van egy olyan pillanat, amikor az ember kezéből már egészen egyszerűen kifordul a Romána regényújság: Nádas vagy Esterházy? Provokatívabban: Zaha Hadid vagy Makovecz? Még provokatívabban: Nyirő vagy Tamási?
Zsákutca ez a „kiváló magyar, jó minőségű”, higgyék el nekem. Ide nevek kellenek, és majd én választok. Majd én eldöntöm, hogy számomra jó-e az a minőség. De előbb kérem a neveket, hogy legközelebb is felismerjem. Például: „A Kovács kertészet dinnyéje”. Vagy: „Békési uborka, termesztette: Lázár és társai”. Nekem ne azt mondják, hogy minőségi zene, hanem kérem a műfajt, a darab és az előadó nevét. Ugyanígy a gasztronómiában is: étterem jellege: bisztrókonyha, műfaj: ebéd, és persze az előadó, az étterem neve is lényeges. Valamint a művészé, akire sajnos időnként a szükségesnél kevesebb figyelem fordítódik mifelénk. Kíváncsi vagyok, hogy a kedves olvasó hány séfet ismer név szerint is, hogy tudja-e ki alkot azon a konyhán, amelyiknek a produktumát történetesen éppen pont tömi magába.
No, tehát ne minőséget mondjanak nekem, hanem neveket. You say disco i say party. A döntés az én dolgom, de ehhez tudnom kell, hogy miről döntök.
És innen vesz borzalmas fordulatot a történet, ugyanis az a helyzet, hogy ma már vannak nevek, vannak helyek, ahol tényleg olyan emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszereket tesznek elém, amelyeket én, a saját, sok-sok munkával kialakított szempontrendszerem alapján minőséginek találok. A dolog tragikumát az adja, hogy ezek közül még a legolcsóbbnak számító helyen egy hétköznapi bisztrómenüt sem bírok soha megúszni két főre hétezer forint alatt, és ebben az árban se sör, se bor, egy szörp és egy közönséges presszókávé, plusz némi konzervatívan szolid borravaló. Be kell ezt tiltani, mert rossz vége lesz.
A minőségi ételek fogyasztása függőséget okoz. Aki egyszer megkedvelte Takács Lajos főztjét az már soha többé nem hajlandó súlyos frusztrációérzet nélkül elfogyasztani a Dögkút Zrt. hétszáz forintos házhoz szállított menüjét. Kiköpi a Fornetti sajtos roládját. Képes egy „hánytam már finomabbat is” felkiáltással otthagyni a Főzelékfaló tetszőleges kreálmányát. Sóvárog az igazi anyag után és frusztrált a pótszerektől.
A minőségi élelmiszerek utáni vágy felelőtlen, kockáztató magatartásformát indukál. A függő, hogy a napi minőségi élelmiszer utáni vágyát kielégítse szinte bármire képes. Például vállalkozásba kezd némi többletjövedelem reményében, kockáztatva ezzel a családja vagyonkáját.
Egy függő többnyire fertőz is, amivel hozzájárul a probléma eszkalálódásához. Képes másokat is rábeszélni a minőségi ételek fogyasztására, elindítván ártatlan embertársait a züllés útján.
Az addikció a társadalmi struktúrákban is képes elindítani apró, ámde annál veszélyesebb folyamatokat. A függő idővel nem elégszik meg azzal a dózissal, amit az általa minőséginek mondott éttermekben kap, hanem oda vetemedik, hogy ő maga, otthon is megpróbálja a szert előállítani. Ezzel a felelőtlen cselekedetével mintegy megteremti a keresletet azon termesztők és kereskedők portékái iránt, akik képesek öt-tízezer forintos kilónkénti árú húsokkal a teljes gazdasági romlásba taszítani a polgárokat.
Belátható, hogy a minőségi élelemmel való visszaélés kriminalizálása teljesen indokolt. Megóvja a polgárt az anyagi romlástól, mellékhatásként pedig egyszerűsíti a közbeszédet is. Ha a minőséget kriminalizáltuk, akkor már minden további nélkül, szabadon nevén lehet nevezni a dolgokat: a dinnyére rákartellezett harminc forintos többletre rá lehet nyugodtan mondani, hogy adó és arról sem kell kamuzni, hogy miért a magyar dinnyét vagyunk kötelesek enni: azért, mert a Főnök ezt parancsolta. Tisztelt Ház, javaslom az indítványom elfogadását!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520988-6a03d283059f1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520988&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520988-6a03d283059f1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520988-6a03d283059f1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ElPadre: ja, és arról nem is beszélve, hogy az őstermelőknél ugyebár szezonálisan vannak a cuccok (jó, van melegházuk is, de ha valahol, na akkor az őstermelőknél érezhető, hogy mikor mit érdemes venni). baj? nem, szépen megtanulsz szezonálisan főzni/enni.
kérdezz meg bármilyen környezettudatos séfet, ez lesz a válasz: lokálisan kell beszerezni az alapanyagot, ha lehet, és ha már lokális, akkor szezonális lesz, és nem véletlen, hogy minden a szezonjában a legfinomabb és legegészségesebb. túl azon, hogy környezetkímélő és egészséges ez a módszer, még a helyi termelőket is támogatja, win-win.
persze aki a tél közepén dél-afrikai sárgadinnyét akar enni, az megérdemli a szart.
@tollaszerge: És olvas Petroniust. :))))
Miért tűntek el a kommentjeim?
Azt még hozzátenném, hogy a Demokratában külön cikkecske volt már a múlt héten a Magyar Dinnyéről, hogy az milyen egy faszájos dolog.
Mivel Fideszes újságról van szó él bennem a gyanú, hogy ez nem véletlen volt, sőt egyenesen előre megrendelt írásról volt szó.
Amúgy ez messze nem az első esett, mikor Vityáék az emberek érdekében felkiáltással jól megtámogatják a multikat.
(PL. lakáshitel támogatás révén hamar a megemelkedtek a lakásárak kompenzálva a megnövekedett keresletet, tehát a vevőknek végül ugyanannyiba volt a biznic, de a bankok 20 évig kapják a kamattámogatást, miközben a felvett hitelek pont a támogatás piaci ellensúlyozása miatt lettek nagyobbak, mint azelőtt!)
Új vagyok itt, előzetes moderálás van?
Milyen szabályokat kell betartani? Le vannak írva valahol? Más blogokon több alkalommal találkoztam olyanokkal, akik panaszkodtak, hogy minden ok nélkül kitiltották őket innen. Nem szeretnék így járni, így érdekelne, mik a játékszabályok?
@ElPadre: Mondom: vakpróbával tesztelve! Nincs, érted, nincs számottevő korreláció a termék beszerzési forrása és az általam érzékelt íz között.
Én nem akarom támogatni a magyar agráriumot, illetve ha estére negyon berúg a buffetben, akkor hazatámogatom én, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy én korrekt üzleti kapcsolatban szeretnék lenni a magyar agráriummal: állítsanak elő olyan termékeket, amelyeket én kedvelek, cserébe adok nekik egy lavór pénzt. Nem, nem vagyok fogalmatlan, tudom, hogy a minőség pénzbe kerül és hajlandó is vagyok megfizetni. Itt lobogtatom a tízezreseimet és a magyar agrárium szarik rám. Szóval támogatnám én, de nem hagyja magát.
@maroz: A minőség a gyakorlatban a vevő számára releváns tulajdonságok összessége.
Vannak olyan minőségi mutatók, amik közmegegyezés részei, szabványok, ilyen-olyan előírások segítenek pl. az osztályba soroláskor. Persze sokaknak ezek a mutatók is irrelevánsak lehetnek, engem nem izgat az uborka alakja, vagy az alma mérete.
A minőség – miután a vevőnek fontos tulajdonságokról van szó – szubjektív, de az nem igaz, hogy nem mérhető. Nekem a mézédes dinnye a minőségi, Neked a vitamindús, másnak a csíkosság jellege számít. Ezek mind megfogalmazható és mérhető tulajdonságok.
Olyan ez a poszt mint a lakodalmas kutyahányás…
Azon meg már nem is csodálkozom, hogy a szerző (máig) nem értesült arról,amit pedig még a tiszteségesebb ballib orgánumok is elrebegtek,
hogy 69 forintos áron „kiváló minőségű” macedon dinnye került volna dömpingáron/mennyiségben (részben átcímkézve „magyar” árúként) az áruházakba, a 99 forintos megállapodás ezt húzta keresztül….
@Szalahadin: Fogalmam sincs, mi nem töröltük őket. Valószínűleg a blogmotor lehet a ludas, mostanság mintha elmentek volna nyári szabadságra a gépészek…
Nincsenek leírt szabályok. Próbálj meg a poszthoz hozzászólni és a vita általános szabályaira is tekintettel lenni, kábé ennyi.
@Transylvanianmixedgrill:
A valosag az hogy peldaul az Edekaban Nemetorszagban sokkal finomabb dinnyet lehet kapni mint a magyar boltokban.
En kb 10-15 evig nem ettem dinnyet, mert elkonyveltem mint olyan gyumolcsot amit nem szeretek. Eloszor az amerikai whole food marketben vasaroltam es volt dinnyekostolo, na az nagyon finom volt es rajottem hogy a dinnye nem egy ehetetlen gyumolcs.
Utana neha magyarorszagon is vettem, de kb 10 alkalombol kilencszer azonnal a kukaba vegezte, pedig vettem ostermelotol kezdve tesco, cba n at mindenhol.
Viszont nemetorszagban az edekaban konzekvensen finom dinnyet arulnak. Az arukat meg pont leszarom, meg a szarmazasi helyet is, legyen finom oszt jonapot!
@Fertőtlenítés a faluban: No, akkor újból: tehát fogadjuk el, hogy a minőségről mégiscsak megképezhető egy mutató, ami valójában egy meta-mutató, azaz több, egyedi mérőszám adja valahogyan össze.
De könyörgöm, ha a terméknek nincs is neve, akkor mihez rendeled ezt hozzá? Mondok egy példát: ott a hiperben a hús, és mi van ráírva? Hogy: minőségi magyar marhahús! És úgy nagyjából semmi több információ nincs is. Nincs ott az állat fajtája, a kora, az, hogy érlelt-e, vagy tegnapi vágás, semmi olyasmi nincs, amiből én el tudnám dönteni, hogy az én igényeimnek megfelel-e. És mivel többszöri próbálkozásra is úgy találtam, hogy nem, ezért mi a faszt mondhatok mást, mint azt, hogy nekem a „magyar minőség” brand alatt forgalmazott marhahús nagyon nem jött be?
A minisztérium kérésére. Mert a minisztériumok kérni szoktak. Legfőképpen a NER-ben. Melynek legfontosabb jellemzője a szerénység és az alázat.
@Pan Modry: én viszont 3x dobtam ki spanyol dinnyét amit a Kauflandban vettem. Többet nem próbálkozok…
Vannak magyar élelmiszerek aminek nem szeretem az ízét (pl paradicsom), de a magyar dinnye ott van. Plána ha a főszezonban veszzük. A spanyol egyedül abban jobb hogy előbb kapható.
@Pan Modry:
Na itt lesz a kutya elásva, így már minden érthető! Simán el tudom képzelni, hogy a labanc annyira szarevő, hogy kimondottan a vízízű, savanyú, éretlen dinnyét szereti, ezért nem vásárol a mi kifinomult ízlésünknek megfelelő mézédes dinnyéből 40Ft-os felvásárlási áron. Egyszerűen ez a dinnye nem az ő szaros ízlése, világos! 😉
@Transylvanianmixedgrill:
Hogy nehogy összezavarjalak, pontosítok: a labanc ízlelőbimbója a vízízű, savanyú, éretlen dinnye ízét érzékeli mézédesnek. Jó ha tudod, te ilyen szart vettél kinn, és ahogy a határt átlépted, megváltozott az ízlelőbimbód érzékelése. A mézédesről viszont itthon hitted azt, hogy savanyú és vízízű, mert vissza már nem áll az ízlelőbimbó, ha hazajössz. Elég világos voltam? 😉
@ZF2:
Szerintem egyebkent van jo magyar dinnye. En viszont nem szeretek ugy vasarolni ha a minoseg nem kovetkezetes.
Akkor inkabb az adott termeket egyaltalan nem vasarolom.
nol.hu/lap/gazdasag/20120723-par_napig_tartott_a_dinnyekartell
nol.hu/gazdasag/budai_a_gvh-nal_jart_a_dinnyekartell_ugyeben
Legyen az, hogy vegyünk fel még hiteleket!
Ja és az állami dolgozóknak tök jó, mert nincs konkurenciájuk. Bárhogy dolgoznak, hitelből mindig lesz fizetésük.
A szélsőliberális bulizósfiatalok meg ha csődbe megy az ország, elhúznak külföldre. De addig is kiállnak a külföldi áru és a még több hitel felvétele mellett.
Magyarország, így szeretünk! XD
Hajrámagyarértelmiség!
Hát sztm a 99 Ft-os dinnye az első lépés, utána majd jön a fodrászlobbi, hogy túl olcsón nyírják a hajat és stb…. de hagyjuk is a sok sok lobbit mert én a végét várom, s ott virít az ÚJ 5 ÉVES TERV 🙂
@nerángass: „Budai Gyula lapunknak azt is elmondta: jelenleg a húságazat és a nagy kereskedőláncok között közvetít, hogy a gyümölcspiachoz hasonló feltételekkel megállapodást hozzon létre a felek között.”
Most gondold el, hogy micsoda perspektívák nyílnának meg ez előtt a kormány előtt, ha valaki lefordítaná és elküldené nekik azt a bizonyos 13-as számú törvényt. Milyen szépen tudná mondani Budai, hogy: racionalizálás! :)))))))))
@endike:
Sot, a biciklistak is, akik amugy lmp sek, meg drogoznak es valoszinu buzik is, ok is direkt kulfoldi termekeket vesznek hogy ezaltal tonkretegyek a magyar gazdakat. Sot, az ilyeneknel ez egyszeruen eletcel, es a biciklizes meg csak alca…
@nerángass: Van egy olyan szörnyű érzésem, hogy ezt pont így találták ki:
– „megvédjük a magyar dinnyét”: 99 Ft/kg,
– AZ üzletlánc közben alkudozik a spanyol szállítóval, aki enged 5-10 Ft-ot kilónként,
– GVH elkaszálja az ötletet,
– AZ üzletlánc enged a dinnye árából, de még mindig 5-10 Ft-tal többet kaszál, mintha az eredeti 69 Ft-ért adná,
– erre hivatkozva a termelőtől 30-35 Ft-ért veszi a dinnyét,
– végig megy a ködösítés a „fogyasztóknak, termelőknek és törvényeknek egyaránt megfelelő” megoldásról.
@endike:
Bár a cikkben egyetlen szó sincs hitelekről, neked ismét ide kopipésztelni a szokásos szóhalmazodat!
Egyet értesz azzal, hogy a minisztérium és a termelői lobbi kartellmegállapodása megszabott egy minimálárat?
Szerinted helyes, ha a minisztérium kéri a piaci szereplőket arra, hogy 99 Ft-ért adják a dinnyét?
Szerinted a dinnyetermelőket meg lehet azáltal segíteni, hogy 99 Ft a dinnye?
Csak a dinnye termelők érdemesek a segítségre? Tojás, tej, alma termelők és a többiek érdemtelenek?
@Pan Modry: Ne mondj ilyet, még hogy liberális biciklisek. Múltkoriban büszkélkedett az egyik Jobbikos képviselő, hogy ők milyen fasza gyerekek, hiszen többen járnak bringával, mint az LMP-s képviselők. (Azt elfelejtette hozzátenni, hogy ők háromszor annyian vannak.)
Nem fogom 50%-os felárom megvenni a dinnyét. Inkább iszom kólát, mert az is nemzeti ital és nincs rajt (mikro)csipszadó!
Követelem!
Követelem, hogy az állami dolgozók – mivel belföldre termelnek-szolgáltatnak – ne vásárolhassanak külföldi terméket!
Mivel ők nincsenek versenyehelyzetben, nincs konkurenciájuk, a magyar állampolgár nem választhat helyettük mást, ezért nem igazságos, hogy ők az olcsóbb külföldi árut veszik!
Add tovább! 🙂
@endike: Basszameg endike! Szóljál már fel lécci a pártközpontba, hogy frissítsék a software-edet, mert ez így már rohadt unalmas!
@nandras01: A biológia kimaradt (rákegyeki…)
@Vitéz Kőbányai Világos: Miféle szoftver? Jó, hogy nem mondod, hogy CPU-ja és memóriája is van. Meg mesterséges intelligenciája, mi?
@Vitéz Kőbányai Világos: szerintem is a magázva kommenttegeződés a legjobb kommunikációs forma.:)) én is szoktam alkalmazni.
„E helyett a Vidékfejlesztési Minisztérium kérésére a magyar termelők segítése érdekében kiváló magyar, jó minőségű görögdinnyét fogunk árulni 99 forint/kg-os áron”
Igen, a közel 50%-os felár nem esik jól fogyasztóként. Ha létezik olyan, hogy Dinnye Terméktanács, akkor nekik érdeke, valamint kutya kötelessége lenne részletesen kielemezni, miért is 69 Ft/kg az import dinnye árfekvése? Mik ennek a lehetséges okai?
-ha mondjuk spanyol dinnye, akkor a rendkívül olcsó afrikai vendégmunkások alkalmazása?
-birtokszerkezet?
-állami dotáció?
-olcsóbb vetőmag?
-olcsóbb növényvédő szerek?
-kisebb árréssel is megelégszik, míg a magyar dinnyetermelő mindenképpen a bodzaszedők életszínvonalán szeretnek élni? (X5, ML, egyebek)
Ha megvannak az okok, akkor kellene kidolgozni, hogyan is lehet versenyképesebb a magyar dinnye? Amíg ezek az információk nincsenek összegyűjtve, elemezve, addig a lényeget illetően csak találgatunk.
„A magyar az úgyszintén világos, holland vetőmagból, orosz műtrágyával, román feketemunkás által előállított, szóval marad ez a „jó minőségű”. Ez az, amivel így, ebben a formában nem nagyon lehet mit kezdeni, ugyanis.”
Én ismerek néhány dinnyetermelőt, közülük egyik sem eszerint gazdálkodik, hazai vetőmagból, hazai műtrágyával és hazai munkaerővel oldja meg a feladatokat, így erre nem lehet mást mondani, mint azt, hogy eléggé rosszindulatú sározás.
@igazi hős: Szerintem bot, ilyen egyszerű. Élő ember nem lehet ilyen… ilyen… ILYEN!
@tyderr: Ezt nem értem.
@franc0: Hát én nem fogom megvenni. Rohadjon rájuk az egész termés. Akinek meg ez eszébe jutott, hogy 99 Ft-nál nem lehet olcsóbb, annak a torkán tolnám le egyben héjastól magvastól, hogy fulladjon meg.
@endike: Terád kifejezés is alig van. A legenyhébb, hogy olyan vagy mint a lépcsőház. Sötét, és korlátolt.
Azért én ajánlanám a punk fociról szóló, hétvégi téziseinek és a szíbíéj cédula tartalmának együttes analízisét. Egyből kivilágosodna, hogy a gaz komcsik által sárbatiport nemzeti érzéseket a focisikerekkel (:-) és a közös, népnemzeti dinnyevásárral akarja a ner a megátalkodott népfenségbe tukmálni! A kissé megemelkedett ÁFA-bevételek, mint a sikeres unort-Maty gazd.pol. vívmánya a szeptemberi mno kulcsmondanivalójává jegecesedhet.
Addig a III.ker-i Gyuszkó illegalitásba vonul, és nem tart sajttájékoztatót!
@Rabbi Akiba: Én pedig néhány plusz egy olyan termelőt ismerek, aki ezzel szemben a leírtak szerint gazdálkodik. Én nyertem! 🙂
Nem ez a poszt lényegi része, hanem az, hogy én támogatnám a fogyasztásommal a magyar agráriumot, itt állok, jó, most nem annyira, de többnyire pénzem is van, lengetem a köteg dellát, de a magyar agráriumnak nem kell.
Mondok egy lehetőséget: pöccentsék fel a bótok polcaira a „Simonka kertészet” logóval megbrandelt dinnyét, mondják azt, hogy ez a dinnye 199 forint/kg, álljon ott egy kínálóember, toljon a számba egy falatot, hogy meggyőződhessek, miszerint ez tényleg megér ennyit, és ha meggyőződök, akkor onnantól kezdve én ígérem, hogy hetente húsz kilónyit hazaviszek a „Simonka kertészet” dinnyéjéből. És a barátaimnak is azt fogom tanácsolni, hogy keressék a bótokban a „Simonka kertészet” logóval ellátott dinnyét, mert abban jó eséllyel nem fognak csalódni.
„Én pedig néhány plusz egy olyan termelőt ismerek, aki ezzel szemben a leírtak szerint gazdálkodik. Én nyertem! :)”
Én pedig a logika szabályait ismerem, ami azt mondja, hogy az egész halmazról csak akkor állíthatok valamit, ha annak MINDEN ELEME kielégíti az állítás feltételeit. Ebben nincs többségi elv, így egyértelműen következik, hogy ÉN NYERTEM. :-))
Nem rossz ötlet, de ahogy ismerem magunkat, ha a „Simonka kertészet” dinnyéjét jól vinnék, akkor mindenki ezt a logot rakná a dinnyéjére, így hosszabb távon ugyanott tartanánk, mint most… :-((
Engem ettől függetlenül roppantul érdekelne, hogyan épül fel a dinnye önköltsége Magyarországon, és hogyan a mediterrán országokban. Nagyon valószínű, hogy lenne nagy megdöbbenés, elképzelni nem tudom ugyanis, hogy a VALÓDI önköltsége ezekben az országokban versenyképes a magyarral, ennek egyértelműen dotáció szaga van…úgy pedig azért egészen más a leányzó fekvése, mert akkor nem a pénzéhes magyar parasztról szól a dinnye kérdés, hanem az agyondotált nyugatiról….
ha Budai Gyula azt mondta, hogy jó (sőt: minőségi meg még kiváló is) az a dinnye, akkor az úgy van. a külföldi meg szar. (ez utóbbit meg a Vezér mondotta volt.)
nehogy behozzák elénk, és főleg ne címkézzék át magyarra, mert egyből lebuknak úgyis, és akkor reszeltek nekik. ha jól emlékszem, a „törvény teljes szigora” szerepelt Gyula gazda mondókájában, úgyhogy én kétszer is meggondolnám, ha boltvezető lennék, hogy mit teszek ki a polcra. főleg Gyula gazda eddigi elszámoltatási hadjáratainak fényében.
egyébként – és itt naiv kérdés jön, tényleg nem értek hozzá – ha a külföldi dinnye korábban beérik, mint a magyar, akkor miért kell izmozni? akkor mivel konkurálna nyomorult? inkább adja el gyorsan, amije van, mire érik a magyar, addigra jól járt ő is.
abba már bele sem merek menni, mert még liberálisnak néznek, hogy akkor mi van, ha – ad absurdum – a külföldi helyenként tényleg ízletesebb?
különben is, ma a dinnye, holnap a banán? köcsög ecuadoriak meg elefántcsontpartiak! 🙂
@Rabbi Akiba: Ezért kell egy erős állam, egy jól működő és hatékony igazságszolgáltatással. Olyanban már tízszer is meggondolja valaki, hogy megéri-e számára a védjegybitorlással kacérkodni.
A legtöbb mezőgazdasági termék nem a minőségről, hanem a mennyiségről szól. Tömegtermelés folyik, és ez valahol így is van rendjén, mert a valóság úgyis az, hogy a fogyasztók zömét (nálunk, ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy a 90+ százalékát) úgysem a minőség érdekli, hanem az ár. Lehetőleg nagyon olcsón és sokat.
Tehát a termelés fő csapásiránya a költséghatékony tömegtermelés. Ehhez pedig invesztálni kell, gépeket venni, és megszerezni azt a rengeteg tudást, ami a roppant precíz technológia használatához elengedhetetlen. Ha tényleg érdekel a miért, akkor ennek a környékén kapirgálj. A magyar agrárpolitika pont ettől irtózik, mint ördög a tömjénfüsttől, annak a belátásától, hogy a világ boldogabb tájain a mezőgazdaság is egy piaci, árutermelő ágazat és nem valamiféle délibábos-árvalányhajas misztérium. Sokszor sajnos tényleg az a valóság, hogy a külföldi az azért olcsóbb, mert ott tényleg képesek gazdaságosabban előállítani ugyanazt a portékát.
Én csak egy dolgot nem értek: Minden évben veszteségről beszélnek a gazdák, arról, hogy még a költségeik se térülnek meg. Ennek ellenére minden évben újra kezdik. Számoljunk:
belefektet a dinnyébe 1 milliót. A saját élete is benne van évente mondjuk 1 millióba. Ezt kéne kitermelnie a dinnyéből, hogy éldegéljen. Ehelyett bejön a befektetett 1 millióból mondjuk 700 ezer. Nem hal éhen, nem kapcsolják ki a gázt, villanyt, vizet, még kabátja is van. Tehát valahonnan szerzett 1.3 milliót, ha következő évben újra veti a földjét. Ez az igazi magyar gazdasági csoda, ez valódi tündér mese!
Adok én 99-t a dinnyéért, ha ő meg elárulja, hogy miként csinálja évek óta.
@Rabbi Akiba: Ez nem matematika, hanem elő beszéd. Az osztrák boltos azt mondja, hogy a magyarok lopnak. Nem ismeri az összes magyart, de a hozzá betérő vásárlóknál erős összefüggést (kedvedért: korrelációt) talál az anyanyelv és a lopás között, tehát kiírja a bejáratra: „Magyar, ne lopj!”
Az emberek nem halmazelméleti alapon működnek. (Ebből a mondatból persze adódik, hogy bőven lehet olyan ember, aki mégis.)
Ami az önköltséget illeti: egy nagybirtok sokkal hatékonyabban működik és sokkal könnyebben jut hitelhez, hogy még hatékonyabban működhessen. Nem véletlen, hogy már többször felvetették, hogy egy birtokméret felett csökkenteni kéne a területalapú támogatást. Aztán újra elfelejtik, mert jó a népnek az olcsó kaja (meg felháborodnának az angolok, ha a királynő pár százmillióval kevesebbet kapna).
@ZF2: garantálja a kartell, hogy a termelö többet kapjon belöle, s a plusz ne mindenestül a kereskedönél landoljon? Amennyiben nem, úgyezt inkább cbasegítö akcijónak tudom értékelni. Na meg ha behozza a külföldi olcsót, akkor mit is segít a magyaron? Nagyobb haszna a kereskedönek.
@Kopi3.14: lehe sok mindent a mostani gárda szemére vetni, de szerintem ez az egy dolog ahol ennyi jóindulatot meg lehet nekik előlelegezni.
Más kérdés, és megint leírom, hogy ezt nem a dinnyénél kellene eljátszani. Sossok de sokkal fontosabb mecceink lennének…
@Tersi: A család rendszerváltás óta nem költött fodrászra. Mostantól kezdve dinnyére se fogunk. Rohadjon bele a lázárklán és Budai a rothadó dinnyébe.
tegnap hallottam, hogy a gvh elkezdte vizsgálni a mindenhol 99,- Ft/kg-os görögdinnyét… kartell-gyanú…
úgy tűnik – bárhol is realizálódjon az extra-profit – maga az ötlet eu-s (és ezáltal nemzeti) versenyszabályokba ütközik és egyértleműen a fogyasztót károsítja…
szükség lesz tehát egy új nemzeti görögdinnye törvényre… visszamenőleges hatályúra gondoltam, természetesen…
javaslom kereszteljük át a gyülömcs nevét egyúttal: legyen magyardinnye. nem hangzik jól ugyanis a magyar görögdinnye kifejezés. a 62 év feletti alkotmánybírák biztosan megszavazzák…
hajrá magyarország, éljenek a bohócok!
@Rabbi Akiba: A szabadpiacban pont az a jó hogy ha hagyják működni akkor a fentieket nem kell kollektíven leülni és végiggondolni, mert a verseny elintézi hogy a leghatékonyabb termelje az adott minőségű dinnyét, a fogyasztó meg eldönti milyen minőséget akar. A piacra belépő termelők majd elgondolkodhatnak azon hogy hogyan termeljenek hatékonyan, és ha akarnak akkor csinálnak terméktanácsot (de nem kartellt). Ha ezen nem gondolkoznak el, akkor végük, és eszünk importdinnyét.
@maroz: Miért gondolkozna ezen a S kertészet, amíg vígan lehet az államot fejni? Minőséget olcsón termelni nehéz, érteni kell hozzá, dolgozni, agyalni, folyamatosan innoválni; siránkozni és az államhoz járni sokkal kifizetődőbb. Sőt, ha a versenytárs elkezdi csinálni amit írsz, akkor sokkal egyszerűbb rászabadítani a 137 ellenőrző hatóság valamelyikét mint versenyezni vele. Szerintem az is kisebb csoda hogy a pár nevesebb magyar éttermet nem nyíratta ki vki eddig ilyen módon, simán el lehetne adni politikailag (többség nem tudja megfizetni akkor más se egyen ott, a szemetek csomó külföldi alapanyagot használnak, stb).
Azt nem lehetne, hogy a külföldi nem minőségi dinnyét, mondjuk értékcsökkent áruként, dollárboltban megvehessük 69-é?
Egyébként csodálom, hogy nem vettétek észre, hatóságilag nem azt volt a legnagyobb baj, hogy nemmagyar burzsoá kapitalista külföldi termelte, és poshadt, minőséget sosem látott gömböket akartak ránk sózni, hanem az ára. Nyílt szekcuális uszítás, felhívás a szopinyalira.
És a szopira emlékeztetni ezekben az időkben a népet, az minimum árulás…
@tollaszerge: Igen, ezen én is rengeteget csudálkoztam, és mind a mai napig nem értem. Oké, ép ésszel arra lehetne gondolni, hogy ezek a konyhák annyira rendben vannak (és tényleg így van, néhányban már jártam is, és szinte beteges az a rend, tisztaság, technológiai fegyelem, amit ott láttam), hogy nem talál rajtuk fogást a hatóság, de hát tudjuk, hogy a mi fokról-fokra egyszerűbb, átláthatóbb és bürokráciamentesebb szabályozásaink olyanok, hogy talál az, ha egy icipicit megerőlteti magát, szóval tényleg nem értem. Kis magyar anomália, elfér a többi között. 🙂
@maroz:
Igen, amit leírtál, az mind rendben van, de semmiképpen ne hagyjuk ki a dotációt sem, az legalább ennyire fontos tényező….