A Heti Válasz esete a Katonával
Eredeti szerző: jotunder
Szőnyi Szilárddal kezdődött a történet, aki a Pintér Béla-féle Bajnok előadás miatt kapta fel a vizet. Hogy miért nem ír Pintér Béla drámát egy színházigazgató „szaftos magánéletéről”.
Pintér Béla pedig nem írt drámát senkinek a magánéletéről, a sajátjáról is csak alig, az Ascher Tamás Háromszéken a közéletünkről szól és nem magánéletekről, akkor is ha esetleg Kerti Borbála kissé rímel az Udvaros Dorottyára vagy, mondjuk a Máté Gábor és a Bezerédi Zoltán neve valamennyire emlékeztet Máté Gáboréra és Bezerédi Zoltánéra,
Szőnyinek tetszett a darab, mert volt benne abortusz, meg halál, pedig nem volt benne. Sem abortusz, sem halál nincs a darabban, csak úgy csinálnak, mintha lenne benne, hadd legyen a Szőnyi úrnak egy jó napja.
Az Ascher Tamás Háromszéken talán mégis csak egy tragédia, amit persze az első perctől az utolsóig röhögtem végig, és ezúton köszönöm meg egyik kedvenc színésznőmnek, hogy a hátam mögött időnként gurgulázva nevetett, mert így legalább nem éreztem magam annyira kínosan. Borzasztóan vicces az egész, Keresztes Tamás teljesen megengedhetetlenül zseniális Ascher Tamásként, és úgy általában. Ennek ellenére a darab tragédia, számomra legalábbis az, de nem a komolyan egy percig nem vehető álszörnyűségek miatt. A klasszikus görög parti lejátszása szerint azonban mégis tragédia, hiszen ott van a tragikus hős, aki főleg nem a Máté Gábor, hanem mi, és hát elbukunk, csúszunk egy kicsit a nózinkon, mint valami Oresztész.
A Vincentnek annyi köze van Kaposvárhoz, hogy az Elek Ferenc-Thúróczy Szabolcs páros által eljátszott egyik színigazgató lánya írt ide vagy tíz kiváló posztot. Sohasem voltam Kaposváron. Csak tudom, hogy 1981-ben ( tehát tízenpárévvel azelőtt, hogy valamikor Kádár János és Orbán Viktor között biztonságos félúton, a fiktív Ascher Tamásék elutaztak a post-Ceausescu korszakbeli Erdélybe), eljátszottak ott egy színdarabot. A Marat halálát.
A rendező, Ács János, nem szerepel Pintér Béla darabjában. Két éve halt meg. Alkoholista volt, gondolom azért halt meg fiatalon, mindenki óriásnak tartotta, de hát nem szerepelhetett a darabban, mert egyszerűen nem lett belőle Ascher Tamás, nem rendezte Cate Blanchett-et Ausztráliában, egy idő után főleg középszerű dolgokat csinált, aztán meghalt.
1981-ben a Máté Gábor huszonhat éves volt és ott állt egy utcakővel a kezében a színpadon, háttérben, a Corvin-közzel. Ja, Corvin-közzel, csak az elvtársak egy ideig nem vették észre. A darabot átdolgozó Eörsi Istvánt is csak 1982-ben rúgatták ki Kaposvárról, pedig fel is akaszthatták volna. Szó szerint, mint barátját Angyal Istvánt.
Megvan? Kádár János személyesen baszarintotta le a teljes Somogy-megyei MSZMP bizottságot, hogy nem tudják megmutatni ezeknek az ellenzékieskedő zsidóforma izéknek, hol lakik a marxista-leninista úristen. Nem Szőnyi Szilárd vagy Schmidt Mária, hanem a Kádár János. Mert akkor a színház még ilyen sokat jelentett. Pedig nem ők mutatták be a Marat halálát, hanem még Marton Endre 1966-ban, Sinkovits Imrével és Kálmán Györggyel. Lázár Kati mindkét előadásban játszott, az elsőben még színinövendékként. Botrány az 1981-ben lett belőle, de annyira megnyerték a belgrádi színházi találkozó összes lehetséges fődíját, hogy nem lehetett kapásból kicsinálni az egész bagázst. Akkor 56-ról volt szó, és nem arról, hogy esetleg egy korrupt fideszista fütyi feleségének viszonya van egy sportolónővel.
Kicsit mások a dimenziók.
Mi vagyunk a hős, aki elbukott. 1981-ben teljesen reménytelen volt a helyzet, Kaposváron a III. Richárdban VII. Henrik király Wojciech Jaruzelski tábornokként veszi át a hatalmat, és a rezsim még a fekete napszemüveget is rá bírta látni, pedig nem volt rajta. Reménytelen volt a helyzet, de volt Ascher, Zsámbéki, Babarczy, Jordán, Lukáts, Pogány Judit, Bezerédi, és az emberek, akik tisztában voltak vele, hogy még vagy évszázadig egy szovjet gyarmaton fognak élni, egy kicsit, egy nagyon kicsit, kollektíve picsán tudták rúgni a Németh Károlyt, a Koszigint meg a Todor Zsivkovot. Nem nagyon, de azért egy kicsit. És lementek Kaposvárra, faszommegyébe, Pestről.
Németh Károly, Koszigin és a Todor Zsivkov halott, Ascher, Zsámbéki és a többiek viszont semmivel sem rosszabbak, mint akkor, sőt, remek dolgok történnek a magyar színházban, de a parti …….a parti az elveszett.
Ma következmények nélkül el lehet játszani azt egy színházban, hogy Habony Árpád Hitlernek öltözve dugja meg a Vajna Timit, Orbán a struccot, Deutsch Tamás a nemisakaromtudnihogymit, maximum pattog egyet valamelyik Szilárd. Nem fognak buszokkal lejönni, felmenni, nem olvassa el senki a kritikákat, egyáltalán ki olvas ma újságot, kit érdekel a színházszínház.
Ma már talán bele sem lehet halni a színházba. Ez a legszomorúbb az egészben.
.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518621-6ae52851bd141' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518621&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518621-6ae52851bd141&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518621-6ae52851bd141' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem Marton László, hanem Marton Endre hozta a Nemzetiibe a Marat halála-t.
Freud erről a László alias Endre elírásról már egy szép dolgozatot tudna írni.
@poszt: Hát ez úgy oké, de…
„És LEmentek Kaposvárra, faszommegyébe, Pestről.”
Mi az hogy LE??? Tudatalatti elitizmus? :-/ Asszem Kaposvár magasabban fekszik, mint Pest (nem a János hegy, ami Buda). A pesti színházak zöménél magasabban.
@ijontichy: Ez tök furcsa, de Budapestről önkéntelenül, mindenféle hátsó gondolat meg miegymás nélkül LEmegy az ember. Még Mátraházára is LEmegyünk. Esetleg FELmegyünk a Mátrába. De mindenhova máshova lemegyünk. Ahogy az ország bármely pontjából FELmegyünk Pestre.
Ez történelmileg így alakult, nincs benne semmiféle dehonesztálás.
Mennyibe került az adófizetőknek Orbán strucca?
@joska141: jézusom. 1966… metoo ment az agyamra.
@ijontichy: tudatalatti? :))
Nem szívesen rondítok bele színházas posztba ilyesmivel, de most annyira adja magát: Kaposvárt ugye manapság egy levitézlett komcsi ügynök vezetgeti az ottani nép többségének akaratából, és a város leginkább a Soros elleni küzdelem erős bástyájaként pozicionálódik a térképen.
444.hu/2018/01/02/18-nagyvaros-polgarmesteret-tereli-ossze-a-fidesz-hogy-elmondjak-nekik-soros-gyorgy
@ijontichy: Gimis osztálytársam mesélte anno, hogy még annóbb apjáék valahonnan a Dunakanyar környékéről nem fel-, hanem lementek Pestre. Én személy szerint ezt az egy példát ismerem, amely nem illeszkedik a trendbe; ráadásul még az sem biztos, hogy van bármiféle szimmetria, tehát lehet, hogy onnan lemennek Pestre, viszont a pestiek is lemennek oda. 🙂
@közösperonos átszállás: Eschereznek 🙂
http://www.scotholme.com/uploads/1/4/6/0/14603394/1330996_orig.jpg
@velőtanya:
az a fő, hogy nehogy visszajöjjön Gyurcsányi meg az egymillió terrorista néger. már én is unom leírni, de lesüllyedtünk ide.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
Csak az a kérdés, hová süllyedtünk.
Babarczy László: „Az nem igaz, hogy a közönség tudja, hogy ő mit szeret. Az ideológusok, kultúrpolitikusok, menedzserek, üzletemberek, közönségszervezők magyarázzák bele. Nem tudja, mit szeret, mert nem ismeri a lehetőségeket. A közönség tehát olyan, amilyennek neveljük. A kaposvári színház működése is ezt tanúsítja. Nehéz közegben bizonyosodott be, hogy hosszabb távon az emberek, méghozzá jelentős tömegek, megértik ezt a más irányultságú művészetet.” Barta (1986)*
Én láttam az 1980-as években a kaposvári Csiky Gergely Színház Bulgakov: A Mester és Margarita című előadását, Peter Weiss: M/S** című produkcióját***, Csehov Cseresznyéskert című darabját és Tenessee Williams A vágy villamosát.
Egyszerre volt minden olyan félelmetes és borította egy-egy jelenet lángba az arcomat, és egyszerre volt csodálatos a színház. Kicsit belehaltam, ahogy Woland/Garas Dezső belebámult az arcunkba és papírpénzt szórt szét a nézőtéren, és igen, én is kapkodtam a repkedő papírkák után, de már annyian nincsenek és a színház sem lehet többé ugyanaz, mint volt.
Nem a Marat halála előadás volt döbbenet, pedig de, az volt, hanem az, ami aztán történhetett volna, mikor már szabadon választhattunk, és mégsem történt semmi. Nem a parti veszett el, hanem az ország süllyedt a vaskorba.
*Barta András: A mai magyar színházról – tizenkét tételben. Beszélgetés Babarczy Lászlóval. Mozgó Világ, 1986. 2.
**Peter Weiss: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, a charentoni elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, De Sade úr irányítása alatt
***epa.oszk.hu/02200/02288/00016/pdf/Evkonyv56_16_2009_243-272.pdf
igen, nem az a döbbenet, hogy diktatúra van (az is milyen igénytelen, kicsinyes falmelléki változatban) hanem, hogy ez nekünk bejön.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
Kapcsolódó olvasmány: hvg.hu/itthon/20180104_Ki_ellenunk
Sajnos nem bírom ki, hogy ne lőjem le a szerintem legnagyobb poént benne (de vehetitek ajánlónak is):
„El akarták feledtetni, hogy Magyarországon a Kádár-korszak első néhány lényegtelen évét leszámítva nem voltak politikai foglyok, miközben nyugaton a nagy „demokráciákban” az emberek rettegtek a terrorizmustól. Százával szedték áldozataikat a Vörös Brigádok vagy a Baader-Meinhof csoport, hol Olof Palmét lőtték le, hol Aldo Moro hulláját gyömöszölték egy csomagtartóba, miközben a repülőgépek sorban zuhantak le az ír IRA, a muszlim Fekete Szeptember, a palesztin PSZF vagy a baszk ETA bombamerényleteitől. Mindeközben, ugye mondanom sem kell, mindenki emlékszik, ezekbe az országokba áradtak be a színesbőrűek. Ezzel szemben Magyarország akkor is a béke és biztonság szigete volt, akárcsak 1939-től 1944 márciusáig, vagy ma, ugye, Radnótival szólva, „e lángoktól ölelt kis ország”. „
Ez, pontosan ez a hazugságaik természete, Radnótit szemrebbenés nélkül, egy „ugyéval” a (leendő) rezsim éltetőjének beállítani például. Hihetetlenül zseniális részlet.
Szegő György, aki anno Kaposváron a Corvin-közös díszletet tervezte, ma a Műcsarnok igazgatója, ami a Magya Művészeti Akadémia intézménye. Csak hogy ne legyen egyszerű az élet.