Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: maroz Az, hogy a mi kis messiásunk Ópusztaszeren prédikál végső soron érthető. Még az is, hogy pont egy tizenkét méteres turulszobor előtt prédikál, birkákról, valami közelebbről körül nem írt, konfúz jövőképről, egy felsejlő disztópiáról, melyhez képest a Mad Max egy szerethető kora tavaszi piknik, még ezek is érthetőek. Nem, kedves olvasó, nem hülyült …
Eredeti szerző: maroz Ha jobban belegondolunk meglepő helyeken élnek emberek. Civilizáltnak mondható országokban is, ez azért fontos distinkció, mert egy etióp szerencsétlenen csodálkozni, hogy mi a francért él ott, ahol, kicsit izé lenne. De élnek emberek szép számmal New Orleansban is. Időnként elkeni őket egy vihar, egy áradás, ez van, kitakarítanak és kezdik elölről. Ez …
Eredeti szerző: maroz Új büntetőjogi kategóriát javaslok bevezetni, egy új bűncselekményt: visszaélés minőségi élelemmel. Aki minőségi élelmet termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez lenne az alapeset, természetesen a minősítő körülmények (például éttermeknél a Michelin-csillag, vagy a Gault&Millau …
Eredeti szerző: maroz < p style=”text-align: justify”>Nem, nem ma van. Még azt se gondolom, hogy holnap lesz, sőt, talán egyáltalán nem is lesz. Ismertek önök olyan embert, aki egy pénteki napon berúgott és onnantól kezdve soha többet, mert ki se józanodott soha többé, az életéből hátralévő huszonegy év azzal telt el, hogy folyamatosan rátöltött? Na, …
Eredeti szerző: maroz Nem, nem a hazai progresszióvitához szeretnék hozzászólni, hogy is mondjam csak finoman, hogy ne bántsak meg senkit, ahhoz nekem valahogyan nem sikerülődött csatlakoznom, sem a scheiringgábori, sem a lendvaiferenci értelemben vetthez, ismerjük el, hogy a hiba bennem van, elismertük, lépjünk tovább, továbbléptünk. Én csak azon morfondírozok picit, hogy mennyire statikusnak, mennyire egyszer …
Eredeti szerző: maroz Az elveket számon kérni jó dolog. Csak nem úgy, ahogyan azt mifelénk elképzelik. Mondanám, hogy mifelénk az a szokványos, miszerint a másikon a saját elveinket kérjük számon, azért orrolunk rá, amiért nem a mi értékrendünk szerint cselekszik, de még ez is csak valamiféle igen erős túlzás, látszat, ami mögötte van az talán …