Plagizált-e a Corvinus dékánja?
Eredeti szerző: jotunder
Plágiummal vádolják Dr. Paprika Zitát a budapesti Corvinus Egyetem dékánját. Az Átlátszó megszerezte azt a belső vizsgálati anyagot, amelyben megállapították, hogy Paprika kb. 75 oldalt emelt át, a tudományos életben aggályosnak tekinthető módon, néhai Kindler József professzor könyvéből. A dékán azzal védekezett, hogy Kindler maga lektorálta a kérdéses kötetet.
A könyv, amiről az Átlátszó írt a döntéselméletről szól. Ez egy valóságos tudományterület, leginkább talán a matematikai statisztikához/közgazdaságtudományhoz áll közel. Nem sok jel mutat azonban arra, hogy Kindler Józsefnek vagy Paprika Zitának különösebb köze lenne ehhez a területhez.
Kindler rendszerelmélettel foglalkozott a hatvanas-hetvenes években, ez akkor divatos volt Magyarországon, onnan nyergelt át a döntéselméletre, valóságos, nemzetközileg értékelhető tudományos munkássága nem volt, egy bizonyos, az MDF nép-nemzeti szárnyához tartozó körben azonban komoly tiszteletnek örvendett. Dr. Paprika Zitának sincs igazán értékelhető tudományos munkássága.
Magyarország el volt vágva a közgazdaságtudományi mainstream-től, lokális kánonok alakultak ki, amely lokális kánonok a rendszerváltás után politizálódtak. Kindler Józsefnek gondolom volt valamiféle tudása, ami a kádári Magyarországon értelmezhető volt, de ez a tudás tökéletesen elavult, nyoma sem maradt.
Dr. Paprika Zita, nyilván teljesen jóhiszeműen, átvett hetvenöt oldalt a mesterétől, aki ennek bizonyára örült, és mindenki úgy gondolta, hogy ez rendben van.
Talán nincs teljesen rendben, de majdnem. Ez nem valóságos tudomány, ez egy magyar tudományos skanzen kis házikója, amelyben valamiféle hagyományt ápolnak, és nem ez az egyetlen tudományos skanzenházikó Magyarországon.
Magyarország egyetlen valóban megkérdőjelezhetetlen értékű közgazdaságtudományi iskoláját most üldözik el az országból. A magyar tudományos elit ezt nem tudja megakadályozni. Azt sem fogják kimondani, hogy Dr. Paprika Zita nem követett el plágiumot, mert alkalmatlan tárgyon nem lehet plágiumot elkövetni. Marad mi volt…
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518709-6ae572df41346' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518709&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518709-6ae572df41346&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518709-6ae572df41346' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem akarom megvédeni a spinét, de azért lenne egy-két kérdésem:
a) Milyen könyv ez? Ha simán tankönyv, akkor annak a megírásához azért nem kell akkora nagy munkásság az adott területen. Bevezető valós analízis könyvet is írtak már sokan, akik más területtel foglalkoznak.
(Az már más kérdés, hogy mennyire káros mindenféle helyi kis könyvecskéket irogatni az egyetemeken a saját egót fényezendő, ahelyett, hogy a téma egy jól bevált tankönyvét használnánk.)
b) Miért nem az az igazi probléma, hogy egy ekkora nulla doktorit, állandó állást, katedrát kapott egy magát egyetemnek nevező intézményben?
c) 3 vagy 4 cikket írt életében, ugyan miért tudná, hogy hogy kell hivatkozni vagy elmondani egy könyvben, ha egy-két fejezetnek más a szerzője?
Igazad van, teljesen érdektelen, hogy kitől származik az a két fejezet. Még az is lehet, hogy az eredeti Kindler könyvbe is Paprika úrhölgy írta azokat, csak a prof. neve alatt jelent meg. Akkoriban előfordult ilyesmi más szakmákban is. Tehát esetleg saját szövegét plagizálta. Ha erre most előhoz valami kézirati bizonyítékot, szegény elhunyt professzor emlékét feketíti bé. Más kérdés, hogy milyen tudomány az, ahol semmi fejlődés nincsen, évtizedek után ugyanazokat a sületlenségeket lehet szakkönyvben megjelentetni?
@balmoral: nem vagyok meggyozodve arrol, hogy „suletlensegrol” van szo. vannak, akik suletlensegeket irnak ossze, de az, hogy valami nem suletlenseg, meg nem jelenti azt, hogy OK. ha haromszoggeometriat tanitanak egy egyetemen azzal, hogy ez ma a matematika csucsa, akkor az akkor sem OK, ha haromszoggeometriiai szempontbol egeszen ugyes dolgokrol van szo. nagyon, nagyon nem OK.
@jotunder: Beleolvastam az ominózus dokumentumba. Konkrétan a „Filozófiai közelítésmód” című fejezet, hát elég gagyi. Képzelem, milyen lehet belőle vizsgázni…
Ha az utolsó bekezdésben a CEU-ra gondolsz, én azért még reménykedem a Európai Bizottság határozott és következetes kiállásában (pl. legutóbb a júl 13-i indoklásos véleményük a korábbi magyar válasszal kapcsolatban).
A paprikáról pedig nekem elsősorban Szent-Györgyi Albert jut az eszembe, és ez így van jól.
Pedig a döntéselmélet egy gyönyörű ága a tudománynak. Nem írástudatlanoknak való.
@Fuxos (ex bömis): ezek nem írástudatlanok. én még azt sem gondolom, hogy totális kóklerekről van szó, azt igen, hogy baromira elavult a tudásuk, és már harminc éve is az volt.
@Fuxos (ex bömis): Ja, ráadásul Wald Ábrahám az egyik atyja a területnek asszem.
@fizeto_utas: Ezek a kérdések bennem is felmerültek…
Mindeközben a csatornán túl:
policyexchange.org.uk/wolfson-winner/
Mint láttam a magyar sajtó egy része reflexből „magyar srác” sikereként hozta.
Gergő kissrácként ült a térdemen a Balatonnál. Az – akkor – nem túl bőbeszédű törpe „Itt ülök én, de hol az ebéd?” beszólása az asztalnál már akkor komoly lényeglátásról tanúskodott :-). Amúgy anyu magyar, apu olasz (ha már…) és a sikerét nem a Corvinusnak és a nagy Gé országának köszönheti (ez meglepő?).
@jotunder: Az írástudatlanságot a hozzá nem értés szinonimájaként használtam. 🙂