Trianon, vagy amit akartok (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
1919. szeptember 10-én a Saint-Germain-en-Laye-i szerződés kimondta a Habsburg-birodalom feloszlását. A szerződést Karl Renner, az osztrák köztársaság szociáldemokrata kancellárja, (1945 után köztársasági elnök) írta alá, Ausztria világbirodalomból egy aránylag kicsi országgá vált. A békeszerződés következtében az ország gyakorlatilag tönkrement, de mára Ausztriában az egy főre eső GDP magasabb, mint Nagy-Britanniában vagy Franciaországban.
Magyarországon ma Lánczi András és Schmidt Mária alkotja az értelmiségi elitet, Garancsi és Mészáros a gazdasági elitet, Habony Árpád a miniszterelnök legbefolyásosabb tanácsadója, Fekete György a Művészeti Akadémia elnöke, és ezt a csürhét az ország magának választotta, teljesen szabadon. Ez nem Trianon következménye.
Trianon után ez az ország elég rendesen felállt, a harmincas években Magyarország egy komolyan vehető állam volt az összes kellemetlenségeivel együtt, ma pedig, egy kínos és agresszív ország, amelyiktől félrehúzódik Európa. A teljes gazdasági növekedésünket az uniós támogatásoknak és néhány nyugati cégnek köszönhetjük, semmiféle elképzelés sincs a felzárkózásra, és ez a választók többségének tökéletesen megfelel. Akkor pedig ne tessék sírni Trianon miatt.
Én értem, hogy a szíriai óvodások elleni absztrakt gyűlölködés nem okoz olyan jellegű kielégülést, mint amelyet románok, szerbek, szlovákok valóságos elnyomása okozhatna, de ezzel majd tessék valahogy megbirkózni. A valódi és máig létező traumák senkit sem érdekelnek, csak az elveszített, és mára nevetségessé váló kultúrfölény, a kilencvenháromezer négyzetkilométer kicsisége. Jobboldaliak románozzák le az erdélyi magyarokat, ha éppen úgy konveniál, nem tollas a hátam. Tessék felragasztani a Nagy-Magyarország-os matricát, öblögetve cigányozni, zsidózni, pattogni nagyokat, verni az asztalt, bökögetni az ujjal az égbe, hátha megjelenik Csaba királyfi, és majd jól elmegy Londonba takarítónak.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518898-6ae1f7db076bb' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518898&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518898-6ae1f7db076bb&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518898-6ae1f7db076bb' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nagyon jó írás. Tényleg ilyen országban élünk sajnos.
Öööö. Öööö. Oké, elolvastam. Kétszer. Továbbra sem értem. Hogyan képes kijelenteni olyan valaki, aki magát (remélem) művelt emberfőnek tartja, hogy Magyarország az 1930-as években „komolyan vehető” volt? Úgy tűnik nem vagyok elég képzett ideológiailag, és az a huszonév amit régi újságok, könyvek olvasgatásával töltöttem kevés volt. Esedezve kérek bárkit, hogy támassza alá ezt a tézist, mert különben az egész írás borul.
Kicsit érthetőbben: nem, Magyarország sosem volt „komolyan vehető” önálló entitás. Mechwart András. Ő igen, ő komolyan vehető volt. De Magyarország en bloc???
@pnegyesi: nem a Horthy rendszer apoteózisáról van szó – hanem arról, hogy a kor színvonalához képest volt viszonylag fejlett iparunk, némi mezőgazdaságunk, világszínvonalú egyetemi oktatásunk, stb, tehát nem „leszakadásban” voltunk.
Amúgy nagyon téved jotunder: éppen mostanság folyik a Trianon ütötte sebek begyógyítása, a nemzet újra naggyá tételének folyamatba tétele, különös tekintettel az erős hazai polgárság megteremtésének vonatkozásában:
MaNcs 28. évf. 22. sz. (2016. 06. 02.)
Adnan Polat és az Orbán család üzletei
A török meló
Bemutatjuk a török multimilliárdost, aki egyaránt bejáratos Erdog˘anhoz és Orbánhoz, és aki közvetített is az európai illiberalizmus két vezéralakja között. A Galatasaray futballklub egykori elnöke az elmúlt években az Orbán család igaz barátja lett, a kastélyvásárlások egyik kulcsfigurája, miközben cégei milliárdokat húznak a magyar államtól.
Vagy: 444.hu/2016/06/03/orban-rahel-ugyvedje-nyerte-a-miniszterelnokseg-5-milliardos-kozbeszerzeset
Mivel a fenti két példa csak szociális demagógia és irigység Patakfalvi-Czirják Ágnes: Nemzeti csoportkép. A székely identitás mint kategória alakulása a rendszerváltás óta c. tanulmányát az alábbi idézettel ajánlom – amiből az is megérthető, miért a székely zászló vette át az EU-s helyét a Parlament oldalán.
„…az elmúlt durván tíz évben Székelyföldön végbemenő folyamatokhoz a magyarországi diskurzusok egyáltalán nem igazodtak… a székelyföldi törekvések politikai támogatása vagy a kifejezett szolidaritás elsősorban belpolitikai állásfoglalást jelent…”
Nagyon jó írás.
Hogy a ’70-es évek nem férnek bele a koncepcionális igazságba, az természetes.
„Magyarországon ma Lánczi András és Schmidt Mária alkotja az értelmiségi elitet, Garancsi és Mészáros a gazdasági elitet, Habony Árpád a miniszterelnök legbefolyásosabb tanácsadója, Fekete György a Művészeti Akadémia elnöke”
És ezért is tehetséges politikus a miniszterelnök úr.:-)
@RontoPal: Így igaz: tehetségesen ki tudja válogatni a nála tehetségtelenebb, ám kellően ambiciózus, _mindenre_ hajlandó lakájokat, aki aztán általa a megfelelő pozícióba jutva elvégzik helyette a piszkos munkát, ő pedig tetszeleghet a nemzetmentő szerepben.
@kisa: Nagy varázsló ő, igazi Cipolla.
@kisa: Parkinson x-edik törvénye: aki nálam hülyébb annál én okosabb vagyok
@Rodeo36: A „tehetség” abban áll, hogy ezt képes felismerni.
„A valódi és máig létező traumák senkit sem érdekelnek”
Most olvastam Fedinec Csilla: A magyar szent koronához visszatért Kárpátalja c. könyvét, ami az 1938-44-ig tartó időszakról szól. A szerző történész, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa.
Mindenkinek ajánlom, érdemes elolvasni.
Kárpátalja 1941 júliusától német megszállás alatt volt. Már „túl vagyunk” Kamenyeck-Podolszkon.
„1942 végén több száz zsidó gyermeket temettek el élve a zsidó temetőben.”
@aritus: egyébként hihetetlen szarkavarás ment ott a két háború között az ukránok, magyarok szovjetek, németek, csehszlovákok részéről.
A ruszinok hol magyaroknak tekintettek, hol oroszoknak, hol ukránoknak, kinek mi volt a hasznos.
Ugyanez ment a zsidókkal:
” Az 1941-es magyar népszámláláskor, mikor Magyarországon a zsidók nemcsak megkülönböztetéseknek, megaláztatásoknak, de különösen a visszacsatolt területeken a szó szoros értelmében vett üldözéseknek és életveszélynek is ki voltak téve, a magyar kormányzat arra buzdította a nagyobbrészt zsidó öntudatú, sőt tekintélyes részben jiddisül beszélő kárpátaljai zsidóságot, hogy a kárpátaljai magyar arányszám megjavítása érdekében vallja magát magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek.” (Bibó: Zsidókérdés magyarországon)
„A dualizmus korában széles körben elterjedt az a nézet, hogy az országban -és különösen az északkeleti vármegyékben – a zsidóság elsősorbana bevándorlás révén gyarapodott. A számok azonban azt mutatják, hogy a galíciai bevándorlás csupán mítosz volt. Mind országos szinten, mind Kárpátalján a dualizmus korában a zsidók számának növekedésében csekély szerepe volt a bevándorlásnak” (Fedinec Csilla)
Az idegen rendészeti eljárás (Kamenyeck-Podolszk) „végrehajtásában túlbuzgó Kozma Miklós már röviddel azután, hogy 1940 szeptemberében Kárpátalja kormányzója lett, felvetette a kárpátaljai szegény falusi zsidók esetleges kitelepítésének gondolatát. 1940 október 4.-én Kozma (…) feljegyzésében kifejtette, hogy a helyi zsidókérdést csak kitelepítéssel lehet megoldani, és szerinte a legfőbb veszedelmet a falusi zsidók jelentik. 1941. július végétől pedig egy hivatalából származó irat már nemcsak a külföldi és hontalan vagy kétes állampolgárságú zsidók kiutasításáról ír, hanem a „zsidóktól mentesített határmenti területről””
Kozma Miklós 1940 szeptemberétől lett Kárpátalja kormányzói biztosa. 1941. december 7-én halt meg.
Ortutay Gyula ( néprajztudós és művelődés politikus) „színes, bátor, férfias, sokszor gyermeki emberséget” (a kurva élet) tanusító embernek írta le.
Megalakulásától kezdve az MTI és a Magyar Rádió elnöke volt. 1935-1937-ben a Gömbös-, majd a Darányi-kormáy belügyminisztere volt. 1938 őszén ő irányította a Rongyos Gárda kárpátaljai diverzáns akcióit.
Nekrológ: „Elvesztésének súlyát éreznie kell általában Magyarországnak, mert el kellett hagynia a rendkívül nehéz, de nemzeti érdeket különösen védhető, eszes és leklkes, de tapintatos férfiút követelő őrhelyet. Minden magyar embernek éreznie kell, és tudjuk, érzi is, hogy a még nem régen visszacsatolt Kárpátalja mit jelent a magyar állam léte és jövője szempontjából, tehát annak elveszte, aki minden tekintetben hivatott volt arra, hogy a Kárpátalja lelkét egybeolvaszthassa a magyar lelkiséggel, valóban nemzeti veszteség.”
Szóval utalva az új posztra, Maróti nem a semmiből jött.
Jó írás. Ez a lényeg. Nem Trianon miatt ilyen Magyarország, hanem Trianon is azért volt, mert Magyarország már akkor is ilyen volt. Persze Ausztriában nem volt szocializmus, ez se vált kimondott hátrányukra.
„a harmincas években Magyarország egy komolyan vehető állam volt az összes kellemetlenségeivel együtt” – ez olyasmi, mint az Orbán tehetsége, ugye?
Mert ki vitathatná, hogy rohadt komolyan kellett venni a gazdasági válságot követő agrárválságot; a társadalom kasztszerű, külsőségeiben és működésében egyaránt feudális viszonyait; a titkos választójog hiányát; a Hitlerhez húzó külpolitikát. Ja, és a zsidótörvényeket.
Ajánlott irodalom: magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/hazam.htm
🙁
Jó volt a poszt, egyet is kell érteni vele és a végén a dramaturgiai lezárás is ütős volt, grat !
@kisa: igen, sokan összekeverik a „tehetséges” szót a jóra való törekvéssel. Pedig nem! Az a tehetséges, aki ügyesen eléri a célját. Sajnos akkor is, ha ez a cél rossz a társadalom számára.
@Kulics: Igen, csakhogy Orbánt nem tehetséges gazembernek, hanem tehetséges politikusnak nevezték ki egyesek. Hajszálnyi a különbség…
@Kulics: És így vált a „politikus” a „gazember” szinonimájává. Talán erről nem is csak egyedül tehet bölcs vezérünk.
@balmoral: na pont ezt akartam írni.
@balmoral: de jó! azelőtt volt ingerenciám azt írni: „politikus gazember”, de akkor már elég annyi: „politikus”