A Herceg és mi (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Ez az egész a German Skerries című darabról jutott az eszembe, amit majd negyven év után vettek elő Angliában. Ez a színdarab tulajdonképpen nem szól semmiről, hétköznapi emberek találkoznak benne egy tengerparti madárlesen, és hétköznapi dolgokról beszélnek. Az egyikük meghal, de ennek sincs túlságosan nagy jelentősége. A mi világunk is hétköznapi emberek hétköznapi dolgairól szól, a tragédiáink is hétköznapi tragédiák, mindenféle tanulságok nélkül. Godot megjön és elmeséli, hogy ki akarja festeni a kisszobát.
Van egy könyv, Tilo Schabert Boston Politics című könyve, amelybe valamiért beleszeretett pár konzervatív politológus. Ez a könyv egy művészről szól. Kreativitásának tárgya nem a zene vagy a festészet, hanem a hatalom. Az intézmények és a szabályok olyanok számára, mint egy zongora vagy egy ecset, eszközök, amelyeken úrrá kell lennie, tökéletesen alá kell vetnie őket a saját akaratának, hogy megszülethessen a mű. Minden pillanatban késznek kell állnia arra, hogy újabb és újabb forrását találja meg a hatalomnak, éltető eleme a permanens káosz, amelyben ő, és csak ő definiálja a rendet.
A hétköznapi történeteinket már nem tudjuk elmesélni, mert egymást figyelmeztetjük, ha kilépünk a szerepünkből, az univerzális narrátor szerepéből. Nem festhetjük csak úgy ki a kisszobát, mert a kisszoba kifestése nem a Hercegről szól, és még a Herceg esküdt ellenségei is elvárják, hogy a történetek a Hercegről szóljanak, nemhogy a támogatói. Lassan megszűnik az a nyelv, amelyen a hétköznapi történeteket tudjuk elmeséli egymásnak, olyan történeteket, amelyek arról szólnak, hogy láttunk egy szép madarat, megfájdult a térdünk vagy összevesztünk a húgunkkal. Nincsenek dolgok, úgy általában vett dolgok, mint például egy biciklipumpa, mert nem helyezhetőek el a hatalom koordináta-rendszerében.
Nem tudjuk elmesélni a saját napunkat, ha az a nap rajtunk keresztül nem válik a Herceg napjává. Nem lehet csak egy egyszerű nap, amelyet ha negyven év múlva elmesélünk valakinek, szinte semmi más nem jut az illető eszébe, csak az, hogy voltak napok negyven évvel azelőtt is. Észre sem vesszük, és a Herceg életét fogjuk leélni, nem a sajátunkat.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518912-6ae2b458ae002' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518912&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518912-6ae2b458ae002&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518912-6ae2b458ae002' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Na jó, de
– ha a társasházban elszabadul a közös képviselő, bömbölteti a fehérvári huszárokat, ellopja a közös költséget, de nem javíttatja meg a csőtörést, kivágatja a fákat és a pereputtyával töti meg a gangot, amitől sem ott, sem a lakásban nem lehet zavartalanul beszélgetni, akkor nehéz elmesélni a saját napunkat ettől függetlenül;
– némi koncentrációval azért meg lehet oldani, hogy mégis el tudjuk;
– a Herceg asszociációként is túlzás valakire, akit leginkább a bármiféle értelemben vett elegancia tökéletes hiánya jellemez.
Nem tudom ugyanez a jelenség-e, de szinte minden ismerősöm azt mondja, hogy ő még megvan valahogy, de ami körülötte zajlik, az nagyon nem tetszik.
Kérdés: visszaesünk-e az egyéni túlélési technikák korába, vagy rájövünk, hogy a Herceg akkor is befolyásolni fogja, hogy mivel, hogyan és mikor festjük ki a kisszobát, ha most szrunk rá és kifejtjük.
@Kuviklacz: kifestjük (a másik sajtólibát nem javítanám).
@klorofilll: Elköltözhetünk egy másik házba.
Ha nem költöztünk el egy másik házba, akkor bezárkózhatunk.
Ha a Fehérvári huszárok… továbbra is beszüremlenek, akkor tehetünk fel hangszigetelést.
Ha zavar, hogy így nem csodálhatjuk meg a társasház udvarán a virágot (vö. „egy vaslábosban sárga fű virít”), ültethetünk magunknak az erkélyen.
Persze ahhoz, hogy bejussunk a lakásunkba, azért keresztül kell menni a kivilágítatlan kapualjon. Tudomásul kell vennünk, hogy ott a sötétben pont egy gyereket erőszakol valaki, egy „házmesterkommandó jobban teljesít”, vagy „A Szutyok utcai reformok működnek”, esetleg „Sic itur ad astra” felirat alatt. A lifthez nincs kulcsunk (az csak bizonyos lakóknak jár), a lépcsőházban mocsok van és vizeletszag, de ez kellemesen otthonos, elvégre a lakógyűlésen eldöntöttük, hogy mienk a lépcsőház, itt idegen nem hugyozhatja le a falat, hát nem mi hugyozunk itt ezer éve?
Elmesélhetjük egy napunkat, ami arról szólt, hogy beültünk a hangszigetelt ki odúnkba, hallgattuk a Pink Floydtól a Leanring to Fly-t, és egyszercsak azon vettük észre magunkat, hogy a(z) (el)szigetel(őd)ésen kívül nincs semmink, mert a falakat lebontották, a bontott anyagot eladták, a födém beomlott, a virágot az erkélyről leverték, a házmester pedig azt firtatja, miből telik nekünk szigetelésre meg Pink Floydra, és miért nem csatlakozom az uniós támogatással megvalósuló udvari szökőkútavatáshoz, amelyen a közeli ovi cuki nagycsoportosai éneklik a „Fehérvári huszárok”-at.
@Érvsebész:
Hát így valahogy …
@klorofilll: Én nem kritizálok senkit, a Vincent miről szól, ha nem a Hercegről? Lassan nem is szólhat semmi másról.
Thilo Schabertet kapargatva 2009 ben
“Az általános felfogással szemben azt feltételezem, hogy a közelmúltban a kreativitás és ezen keresztül a politikai aktorok szerepe egyre hangsúlyosabbá vált, elsősorban a hatalom legitimációja modern felfogásának köszönhetően. A modern világban a hatalom gyakorlásához nélkülözhetetlen a legitimáció: mai posztkommunista világunk ezért kénytelen szembesülni azzal, hogy a kormányzás feltételei és a kormányzás céljai elszakadnak egymástól – és éppen ez az alapvető különbség a kormányzás klasszikus és modern gyakorlata között. A klasszikus korban a kormányzás feltételei és céljai egybeestek, manapság viszont akár abszurd mértékben is eltávolodhatnak egymástól: egy ország hosszú hónapokig is elműködik kormányzás nélkül (Belgium 2007-ben), másutt pedig a kormányzás a kormányzástól független célokat szolgál – vagyis a kormányzás pusztán ürügy az egyéni és csoportérdekek előmozdítására (mint például Oroszországban). “
Lánczi András: Bölcsesség és tudás között: a kreativitás politikája
a posztkommunista világban
@Érvsebész: Szerdán költözöm másik házba. Jó érzés.
Meg persze rossz is, de azért jó tudni, hogy nincs hatalmuk fölöttem.
Apropo, azt tudja valaki, hogy ha esetleg megszüntetném az állandó lakcímem akkor kivihetem-e a manyup pénzem?
@ámbátor: Hehe, az biztos jó eccerû lesz. Én évek óta nem tudom elintézni, hogy egy utcavégi másik házból kapjam a családi pótlékot a kiskorú után, mert nem jelentik ki, hogy õk már nem adnak. Csak személyesen lennének hajlandóak szóba állani. Tetszett volna akkor intézkedni, amikor még itten volt, szól a hercegi hang, most már b…hattya.
http://www.youtube.com/watch?v=ipwWbZnpgiI
@ámbátor: orulunkvincent.blog.hu/2013/10/06/az_ingatlan
manyupról ennyit tudok: http://www.168ora.hu/buxa/magannyugdijpenztarakra-faj-orbanek-foga-144905.html
http://www.youtube.com/watch?v=sI8ri_PMpas
Es en meg azt hittem, hogy a poszt Princerol emlekezik meg.
@jotunder:
*
Látni vélem homlokodon Melpomené csókjának nyomát. Kalliopé sorban áll.
Minden esetre jól viseled.
🙂
@klorofilll: Asszociáljunk inkább a Feneséges Hencegre 😛
@Érvsebész:
Szuper. 🙂
@jotunder:
Nem is állítottam, hogy kritizálnál (sőt, gyakorlatiasabb megközelítésem inkább arra utal, hogy nem eszik olyan forrón az egzisztencializmust).
@nevetőharmadik:
😀 Hát igen, a Herceg kirívóan rossz névválasztás a maga arisztokratikus, elegáns konnotációival, úgy áll a Miniszterelnök Úron, mint tehénen a gatya. (Alighanem az a magyarázata, hogy a Macchiavelli-féle Il Principe angolul The Prince, és ezt tükörfordította vissza Jótündér, holott a bevett magyar fordítás A fejedelem. Itt pl. Autokratát emlegetnek, ez is jobb: index.hu/belfold/2014/08/29/az_orban-rendszer_titkos_bibliaja/ , esetleg Übü papa, Seggdugasz, vagy Torzonborz, a nagy király.)
Eppen most lattunk egy valodi herceget.