Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CVIII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Rovatunk a költészet napján szünetel. Hogy ne maradjatok teljesen borzalmas művészet nélkül, ideidézem K. Laci bácsi hitvallását sorozatunk LXXXVI. részéből:
Rímelő versekben
Rímelő versekben
van élő gondolat,
hol az agy nem ázott
köteleket szaggat!
Rímelő versekben
van komoly gondolat,
hol az ember agyát
nem szövi fondorlat!
Rímelő versekben
van rend, és van szabály,
hol a vers programja
nem csak egy nagy talány!
Rímelő versekben
vannak igazságok,
ott nem burjánoznak
pornók és gazságok!
Rímelő versekben
szól hozzánk a lélek,
hogy ne tegyünk ellent
jónak, és a szépnek!
Rímelő versekben
nem terem zagyvaság;
„fából-vaskarika”,
mint gyakran manapság!
Rímelő versekben
él a hazaszeretet,
jó tanács felnőttnek,
és a gyermekeknek!
Rímelő versekben
nincs meghunyászkodás;
bármely „jött-ment” rendszert
spontán kiszolgálás!
Rímelő versekben
szól hozzánk az ISTEN;
„Szeresd a népedet,
s éljél becsületben!”

Au.
legelésző kicsiny birkáktól
tanultam a versírást. 🙂
eztetet nem tudom eléggé lájkolni 🙂 🙂 🙂
@Tarika:
Veled egyetértve ha lehet, fokoznám:
A költészet napján illene mindnyájunknak nagyra értékelnünk, hogy K. Laci bácsi mennyire nagyon színvonalasan belegondolt az ars poétika kérdéskörébe.
Van köztetek valaki, aki vitatja, hogy rímelő versbe nem való egyetlen fából vaskarika sem, mert az csak zagyvaság lehet? Na ugye, hogy nincs!
És a pornó? Micsoda dolog lehet az is rímelő versbe szedve? Nem is tartanánk mi azt versnek, na ugye.
Így a költészet napján értékelnünk kellene azt is , hogy a versbeli alapgondolat versszakról versszakra súlyosbodik, mígnem transzcendenssé terebélyesedik: a rímes vers nem ám jött-ment földi hatalmakat szolgál, hiszen abban maga a nevén nevezett ISTEN szól hozzánk. A verszáró isteni parancsolattal meg megint ugye melyikünk vitatkozna? Megfontoljuk mi azt és hozzá igazítjuk az életünket. Na ugye!
Így a költészet napján be kell látnunk, hogy K.Laci bácsi rímes versében is Isten szólt hozzánk.
Hittan ez.
Nem középiskolás fokon.
Agyam hagyintom elfele!
Ragyogó vers! A nyírségi budik falán olvastam hasonlókat, bár azok kissé mintha jobbak lettek volna. Igaz, azokat barna „festékkel” írták.