Mi, ötvennégyesek
Eredeti szerző: Mezei kékcsillag
A minap olvastam egy cikket a ratkósokról, azaz rólunk, mert hát közéjük tartozom:
Utána sok minden eszembe jutott. Itt az idő arra, hogy meséljek egy picinyt.
Hanyas vagy? Én ötvennégyes.
1954-ben sok minden — jó és rossz — történt: júliusban Ásványrárónál, Kisbodaknál és Dunakilitinél átszakadt a gát. 550 millió köbméter víz zúdult ki a Dunából, elöntve a Szigetköz jelentős részét. Majd Révfalut is elöntötte az ár, közel 1400 épület összedőlt, kétezernél több megrongálódott. Szeptemberben Békéscsabán megalakult a Békés Megyei Jókai Színház. Sokak bánatára az Aranycsapat második lett labdarúgó-világbajnokságon, a góllövőlista élén azonban 11 góllal Kocsis Sándor végzett. Öttusa-világbajnokságot rendeztünk Budapesten; akadályfutásban pedig Rozsnyói Sándor lett nyolc perc 49,6 másodperccel a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Néhány név a korosztályos csapatból, akik akkor születtek: Eperjes Károly, Gyarmati Andrea, Kemény Dénes, Udvaros Dorottya, Dávid Ibolya, Bokros Lajos, Závada Pál és még hosszan folytathatnám, hanem hát sokak örömére szeptemberben megszülettem én.
2011. május végéig éltem szokványos, az egyetemet végzettekre jellemző kis életemet: férj, 2 gyerek felnevelése, 1 válás, mindeközben voltam egyetemi oktató, kutató, aspiráns, és lettem köztisztviselő (utóbb kormánytisztviselő). Begyűjtöttem 2 déert, egy kicsit, amolyan egyetemit, meg egy picivel nagyobbacskát. Már 17 éve dolgoztam az oktatásért felelős minisztériumban, amikor is tavaly a csúcsminisztérium háromnevű atyaúristene kiadta a parancsot indoklás nélküli felmentésemre (még éppen időben, már csak egy hétvégéjük volt rá). Kedves és emberséges hangon közölték: ennyi, felmentenek — a felmentésem 3 hónapjában dolgoznom sem kell, ami igen hátrányos volt a végelszámolásnál — és figyelmeztetettek (mert ők olyan jók és szeretik humánusan intézni az efféle ügyeket), hogy a közigazgatásban nem fogok tudni elhelyezkedni, ne is próbáljam meg…?!
A búcsúígéretekben sok minden elhangzott, de legfőképpen, hogy segítenek munkahelyet találni, hiszen én egy értékes, nagy szakmai tudású ember vagyok… Hát ez az. Azóta több tucatszor írtam át az önéletrajzom, rövidítettem, töröltem az infókat, csak ne tűnjek már olyan „nagy szakmai” tudásúnak, ne lássák az évszámokat stb.
De látják, és kiderül.
Mintegy félév elteltével megkíséreltem elhelyezkedni egy közigazgatási háttérintézményben (mert én csakazértis kipróbálom). Hajrá, pályáztam, és lám, behívtak interjúra, egymás után többre is — eljutottam egészen az intézményvezetőig. Akikkel találkoztam, mindenkit ismertem, nagyon megörültek, huh, de kellek nekik, ismerem a projektet, szakmai feladatokat, mennyit tudok majd nekik segíteni.
Én nem titkoltam el semmit, mikor és milyen beosztásban dolgoztam odáig — ne érje őket „meglepetés” — és lám, minő meglepetés, ami engem ért, úgy döntöttek, hogy nagy szükségük van a szakmai tapasztalatomra. Megállapították a fizetésem, kijelölték az íróasztalom és a számítógépem stb., átküldték a felvételi papírokat, hogy töltsem ki. Hétfőn álltam volna munkába, de péntek délután jött a telefon: visszamondják, és persze megint nincs indok (ez nekik nagyon megy).
Hát keseredjek el? Hiszen ők megmondták, ők figyelmeztettek.
Azóta hobbiból pályázgatok, ha éppen olyanom van. Szereztem még egy majdnem állást, megint csak utolsó nap mondták vissza (azért ezen már kicsit görcsöltem).
Azt is gondolhatnám, hogy akár lehetnék nyugdíjas, mint az előző nemzedék, hiszen már ledolgoztam egy emberöltőt, no meg ha jönnek az unokák, nekik jár a nagyi segítsége, ahogy én is megkaptam anno.
Halló, van ott valaki, aki tanácsával, ötletével, vagy csak jó szóval felvidítja az ötvennégyeseket? Mi, ratkósok tartsunk össze!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521229-6ae5b52278033' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521229&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521229-6ae5b52278033&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521229-6ae5b52278033' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A közigazgatás unalmas, tessék a versenyszférában próbálkozni, ott van ám az igazi élet.
@Szindbad: Én próbáltam mindkettőt: ott sincs. :))
@poszt: a „háromnevű” véletlenül nem Gál András Levente? Ő a kb. a treff kilences a „Most wanted members of Mr Orbán’s government” kártyapakliban (jelenleg fejlesztés alatt :-))
@Kettes: Nem véletlen az…
Én ’54-es születésű édesapámnak keresek karbantartói munkát, valahol Angyalföld környékén.
Szinte mindenhez ért, nem igényel túl sokat, csak egy tisztességes állást…
Tanácsom nincs, nem tud lenni, nekem (mint 54-es) még van állásom, a versenyszférában, azonban Szindbad-dal ellentétben úgy látom, itt sem könnyű ilyen születési évvel újként bekerülni…, próbálnék valami biztatót mondani, mint ratkós a ratkósnak, nehezen megy…, talán annyi: mindig nagy örömet okoz a posztjai olvasása, én komolyan azt gondolom: nagy teljesítmény az, ha valaki értelmes és jó humorú írásait ennyien és ilyen rendszeresen olvassák, tudom persze, hogy ezért nem adnak parizert a boltban, sajnos…
Tíz körömmel kapaszkodj MINDEN meglévő emberi kapcsolatodba. Napi feladatod legyen a szakmai naprakészség fenntartása. Gyűjts össze minden tartalékot. Amíg van miből, csináltasd meg, ami a kor előrehaladtával csak romlik (fogazat, szem, gerinc, egyéb belsőség.) az egészség mindennél fontosabb, mert a betegség nyomorba visz. Számold fel összes hitelkártyádat, kerüljön bármiről történő lemondásba. Ne engedd, hogy köztartozásod keletkezzen, a közüzemi számlák hátraléka nem haladhatja meg a 60 napot. Legyen egy -egy kifogástalan nyári, téli öltözeted. Nagyon figyelj a telefonodra, alapvető létfeltétel. És a legnehezebb: alakíts úgy élhetővé s napjaidat, hogy nem fogsz többet rendes állásban munkabérért dolgozni. (Szindbad vagy keserű tréfát űz, vagy síkhülye.) Keress alkalmi szellemi munkát. Tartsd fenn szakmai tagságaidat, ha megy, publikálj!
„Kedves és emberséges hangon közölték..” Véletlenül nem figyeltek, vagy részegek lehettek.
Hátha csoda történik és belevág a villám.
@Szindbad: Ott lehet próbálkozni és feketén dolgozni. Zsebbe aprópénz, ilyen ajánlatokat kaptam. Semmi, ami a szolgálati időt megnyomná. A nyugdíjszámítás pedig nem ösztönzi, hogy aprópénz kerüljön „számlámra”.
@Kettes: Nem én írtam le a nevet 🙂
@sörtelen: köszönöm a kiváló tanácsokat, ezeket teszem és jó hobbim is van, ami lefoglal.
@Mezei kékcsillag: Szegény HR-es előadókislányt én vigasztaltam, amikor sírva (!) kért, hogy menjek le hozzá, mert megtiltották neki, hogy felhozza 16,25 -kor a felmondólevelet, a másnapi kirúgásról. Persze ez a törvény hatálybalépésének első napja volt, még nem jegecesedett ki a humánum bennük. Megvetendő patkányok.
De ez nem a reklám helye.
És még egy: soha nem hibáztasd magad! Esélyed sem volt. A lista már évekkel előbb megvolt. Minden kapcsolati hálót szét akartak szakítani, és a sajátot létrehozni. Ezért írtam első tételnek, amit írtam.
Az egyetlen vigasz,hogy nem a te hibád, hogy 1954-ben születtél. Most ez van, a negyven felettieknek körülbelül annyi esélye van elhelyezkedni, mint a zsidótörvények idején egy zsidónak. Nagyon kemények az előítéletek és nagyon sokfélék: életkor, politikai nézet, származás, – a sort lehetne folytatni, nyilván mindenki észrevette ezeket a jelenségeket. Én roppant szerencsésnek mondhatom magam, nemrég múltam 62, – ez már ugye a teljesen hülyének nézett korosztály – és tudomásul vettem, hogy a társadalomnak nincs szüksége sem a diplomáimra, sem a tudásomra, sem a tapasztalataimra. A modern kori úszó jégtábla – ha ismered a novellát – így néz ki. Amúgy szívesen megismerkednék a blogbejegyzés írójával, sok hozzá hasonló sorsot ismerek. A legfőbb segítség a humorérzék – kérdés, meg tudod-e őrizni ebben a helyzetben is.
@Mezei kékcsillag:
Tudod, csak osztjuk az észt itten ezeken a blogokon és olvasgatunk ezt-azt dolgokról, amik megtörténnek valakikkel…
De amikor szembejön valaki, akivel éppen megtörtént és éppen ez történt és és és és…
Amikor születtél, abban az évben is voltak ilyen három- és kétnevűek, úgy hívták őket, hogy káderesek, és a lelkük hasonló volt, no meg az elkötelezettségük és a hatalmuk…
A különbség az volt, hogy ha másra nem, valami képzettségétől idegen munkára (pl. trógerolás) elhelyezték a magadfajtát vagy elhelyezkedett magától. Mert olyan nem lehetett, hogy ne legyen beleírva a személyi igazolványába munkahely. Ellenkező esetben becsukták mint kmk-st. (Kmk = közveszélyes munkakerülés, tényállás az akkori Btk-ból.)
Ez nem azt jelenti, hogy az a rendszer jobb lett volna. Hanem csak azt, hogy annak a rendszernek ma a remake-jét forgatják. Emiatt más is forog.
És, sajnos, még csak nem is tudlak vigasztalni. Hol vagyok már a ratkósok nemzedékétől?
56-os. Reményem sincs. 16-tól, míg lehetett dolgoztam, s nem úsztam meg sajnos. Most ovis kihúzza még a maradék szőnyeget is alólam. Amit gondolok, nem írom le.
Hanyas vagy? 28-as? Mi félszavakból is megértjük egymást…..
@HaKohen: A feketelista, az olyan volt, hogy minden üzem ajtaján kinn volt, hogy van felvétel.
Segédmunkára az utcáról besétálva is felvették, mert az nem bizalmi kérdés.
Kábé két hét volt, mire behivatták az irodára, hogy sajnos mennie kell.
Ez az ötvenes évek…
Hát, nekünk már nem sok esélyünk maradt. De talán még nem késő a gyerekeinkből/unokáinkból ilyen arcokat nevelni, és akkor nekik már jó lesz:
orulunkvincent.blog.hu/tags/arck%C3%A9pcsarnok
Brrrr….
@Kettes: A háromnevű ember egyik első rémtettét, amit még huszonévesen, a mostani hatalma töredékével vezényelt le 2001 körül, közelről és részletesen ismerem.
Szerintem kártékonyabb sok közismert első vonalbeli arcnál, viszont ügyesen a háttérben marad. Őt senki nem köpi majd le az utcán ha egyszer vége lesz, el tud vegyülni a tömegben.
@prandelli: Épp ezért lesz rajta az arcképe a treff kilencesen.
Az 54-esek jogán én is adok tanácsot : Várd ki a kurzus végét türelemmel, vagy a fejedej puhíts. Mi – sok ok miatt – már nem kellünk senkinek. Alkalmazottnak drágák, ( védett kor, bértábla. etc. ) versenyszférában sokat látottak, ( mi már tudjuk, hogy nem azért puha, hogy ne fájjon ) vállalkozóként alkalmatlanok vagyunk ( elmeszesedett a gerincünk, már nem hajlik csak a hasznos felé ).
Úgyhogy A kurzus végét csak azért a praktikus ok miatt várd ki, hátha elmehetsz nyugdíj (?)-ba . Oszt’ jónapot.
@prandelli: Azt az időszakot magam is jól ismerem, viszonylagos békében sikerült átvészelnem, persze, ha még ráhúznak 4 évet, akkor már előbb bekövetkezik ez az utóbbi lépés. Próbálkoztak a választás után, a kormányváltás időszakában – kevés sikerrel. Akik befele jöttek elég jól ismerték az addigi munkámat ahhoz, hogy megtartsanak.
52-es. Kicsit több, mint két évig szabadúsztam – fordítás, tolmácsolás, tanácsadás, tanítás (IBS, nem állami intézmény), maszek nyelvórák adása, még a régi mérnöki diplomámat is elővettem egy kis bedolgozás erejéig.
Tanács: europa.eu/epso/apply/today/adm_en.htm
Valamint ec.europa.eu/eures/
@Kuviklacz: Köszönöm!
@sörtelen Kedves Sörtelen. Én 61-es vagyok. Hasonló történettel: a baj nagyobb agy kicsit, mert engem mind a két oldalon utálnak. :(( é több a szar napom, mint a jó. 🙁
@La semilla: Lesz jobb.
És miért utálnak „mindkét oldalon”?
@sörtelen:
minden oldalon vannak hozzá nem értők, és szemét alakok.
A vicc az, hogy engem soha nem a Fidesz rúgott ki, hanem a szocik közepes tudású, vagy korrupt, percemberkéi és haverjai. Még tavaly is nekik kellett helyet csinálni, egy fővárosi cégnél. Hányok tőlük is.
Minél jobban hányok a Fidesztől, annál jobban utálom a maszopot. És már a liberálisoktól is hideg.
Ahogy törtem a fejem, így főzés közben, rájöttem, hogy az én generációm még ennél is nagyobb szarban van. Három gyerekem van, ebből kettő a 80-as években született, mind a kettő állástalan, hiába magas EQ és IQ. talán az előbbiből és az utóbbiból is kevesebb kellene nekik. Nekem még több, mint tíz év hiányzik a nyugdíjhoz. HA egyáltalán.
Egyre nehezebben kelek fel, egyre több a szar napom. Néha elhiszem, hogy felérek egy fiatallal, néha már nem.
Basszus! Nem találom, hol kell kitörölni a két feleslegessé vált kommenetemet. 🙁
@La semilla: Erősen kell gondolni a törlésre és hipp-hopp! 😉