Vincent, ami van, program, ami nincs
Eredeti szerző: Pásztörperc
(Ez eredetileg hozzászólás lett volna, csak túl hosszúra sikeredett.)
Szorgos hozzászólók itten különböző rovatainkban egyre gyakrabban fogalmazzák meg igényüket arra, hogy mi, vincentek („a Vincent”) most már aztán tényleg rukkoljunk ki azzal a programmal, ami mentén kis hazánk kijuthatna a nagy kakiból. Azt hiszem, jobb, ha még a csodaváró hangulat kiterebélyesedése előtt tisztázzuk: nem.
Nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne kellene ilyen program: meggyőződésem, hogy éppen az ilyen program hiánya miatt süllyedtünk ilyen mélyre — és süllyedünk tovább, rendületlenül. Egy ország éppen elég bonyolult még akkor is, ha jól megy neki, és nem válságot kell menedzselni. Ezért aztán aki a programot odahaza a konyhaasztalon (Németh Miklós), szakértőinek bizalmas kis csapatával (Gyurcsány Ferenc) és egyéb ad hoc módokon alkotja éppen a piac (szavazóbázis) aktuális igényeinek kielégítésére, arról bizton tudhatjuk, hogy kárt fog okozni. Ha egyáltalán nem alkot ilyesmit (Orbán Viktor), akkor dettó — ha ráadásul ez egy önjelölt, de „a számtan terén komoly kihívásokkal küszködő” prófétába vetett, csodaváró hittel párosul, akkor a röhejt hamarosan a sajnálkozás, illetve lesajnálás váltja föl — ez már a szemlélők, illetve hitelezők alkatától függ.
Szóval, program kell, csak hát az egy bonyolult dolog. Ahhoz soxakember intézményes együttműködése kell nagy modellező háttérrel. Nem csak amikor éppen ráér az ember és kedve van hozzá, hanem nap mint nap, teljes munkaidőben, sőt. Ez ugyanis komoly munka az ehhez értő szakembereknek.
Ráadásul a szakmai hozzáértés még a munka elkezdéséhez sem elég: ahhoz ugyanis politikai megrendelés nélkül hozzá se lehet fogni. A politikai megrendelésben persze nem az adókulcsoknak kell tükröződniük, hanem a képviselni kívánt értékrendnek, mivel a politika — tehát a program is — alapjában két dologról szól:
1. Kitől mennyi pénzt szedünk be közös céljainkra;
2. milyen célokra fizetjük ezt ki, és hogyan.
Tisztelettel jelenthetem, hogy egy elképzelt vincentes program már a szakértő fázis előtt lehetetlenül el, de tökéletesen, méghozzá az egységes értékrend egységes hiányán (ha szabad ilyen szép képzavart)… Mi, vincentek ilyen kis sokfélék vagyunk: nemcsak politikai nézeteink különböznek egészen drasztikusan, de értékrendünk is. No persze, nem mindenben, elvégre akkor nem lehetnénk közösség, nem lehetnénk „a Vincent” (márpedig a csapat története 11 évre követhető vissza). Legfontosabb közös értékünk — már ahogy én látom — az, amit anno Mao elvtárs úgy fogalmazott meg, hogy „Hadd virágozzon száz virág!”. Hadd.
Na, szóval kellemesen legyezgeti az ember hiúságát, amikor tőle várják a világ megváltását, csak hát megváltó kevesebb születik, mint ahányra igény lenne. (Ha meg mégis, hát annak se könnyű, de most nem erről van szó.) Köszönet mindenkinek, aki megfontolandó gondolatokat talál itt oldalunkon: ha talál, már nem koptattuk a billentyűket hiába. De ennyi és nem több: legnagyképűbb pillanataimban a rendszerváltást előkészítő kisebb szellemi műhelyek egyikének képzelem magunkat.
<
p style=”text-align: justify”>Ha csak egy kicsit is igazam van ezekben, mindjárt itt lesz néhány vincent, elmondandó, hogy ez az egész úgy hülyeség, ahogy van, de ez természetes, elvégre tőlem eleve nem várhattak semmi egyebet.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521475-6ae3d9b4ded18' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521475&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521475-6ae3d9b4ded18&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521475-6ae3d9b4ded18' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ti mind különbözőek vagytok!
Mi mind különbözőek vagyunk.
nem értek egyet. aki azt gondolja, hogy nekünk lehet egy országmentő politikai programunk, arra sózzuk rá, és pluszban adjuk el neki még a Rottenbiller utcát is baráti áron.
@Kettes: én nem!
Nana. Azért ne legyünk ennyire kishitűek. Én például minden további nélkül meg tudnám írni egy politikai program egy részét. Mondjuk a kötőszavakat. 🙂
Elkészítettem Magyarország megújulási programját, csak még palinál van, plagizálja és lektorálja. Szóval jövő héten kiadja és a haza meglesz mentve….
De most komolyan, miért „vincenteknek” kellene megírni? Azért fizetjük a sok nagyeszűt, hogy elkészítsék. Az se érdekel, ha felhasználják a blogokat segédanyagnak…
„A Kossuth tér körbevizelése 30.000 forint.”
Akkor ez csak kamuajánlat? Vincentkordon storno?…
Pedig már rázogattam a cserépmalacot … :((
http://www.noltv.hu/video/4110.html
@Kettes: Life of Brian
Beérném azzal is, ha legalább olvasnának benneteket.
Akkor program már nem is kéne.
Ez az egész úgy hülyeség, ahogy van de tőled nem is vártunk mást. 🙂
Amúgy 1,3 alatti termékenységi mutatónál baszhatod a programodat… mondjuk annyi, hogy mondjuk Matolcsyval elsejéig húzzuk, mondjuk Oszkóval meg mondjuk 2020 elsejéig.
A program alapjaiban egyetértek, csak a két kérdés sorrendjét fordítanám meg. Legelőször azt kell meghatározni, hogy mit (tevékenységet, szolgáltatást, stb.) várunk el az államtól, A – B – C stb. variációk, mindegyikhez odaírni, hogy mennyibe kerül. Hogy lássa a paraszt. Amíg az állam szerepe, feladatai kapcsán nem gyúl fény a fejekben, jobb el sem kezdeni.
@csaba76: No, ez az a pénzügyi szemlélet, ami gondjaink egyik legfőbb okozója. A „régi, jó kis átkos” rendszer legkártékonyabb produktuma a „szoc. polgaz” nevű rémálom volt, aminek az volt a kiindulási alapja, hogy „a mi rendszerünk fejlettebb, mint más rendszerek, tehát nálunk minden munka társadalmilag hasznos munka” — azaz költségeinek meg kell jelenniük a termék árában. Ezért abban a rendszerben az árakat nem a piac alakította, hanem „képezték” őket, méghozzá úgy, hogy a költségeket megfejelték az előre elfogadott haszonkulccsal — azaz minél pazarlóbban állított elő vki vmit, annál nagyobb volt rajta a haszna.
Ezt látjuk máig, az ország ktg.vetésében épp úgy, mint Bp.-ében: ha meg akarnak oldani vmilyen problémát, akkor ennek egyetlen eszköze az, hogy kifizetnek rá vmennyi pénzt. Még véletlenül se nézik meg, hogy mit kapunk azért a pénzért: eszükbe se jut — erre a lexemléletesebb példa közutaink állapota, aminek alakulását (mondhatni, sok pénzért rontását) napról napra követheted.
Nem, ez nem úgy megy, hogy „mennyibe kerül”. Ez úgy megy, hogy „mennyit tudunk beszedni a gazdaság megroppantása nélkül” — és aztán abból mire futja.
@Pásztörperc: A „mennyibe kerül” az csak egy szemléltetés, hogy legyen viszonyítás amikor a feladatok között válogatunk. Én pont nem erre helyeztem a hangsúlyt, hanem arra, hogy először azt találjuk ki, mit is várunk/várhatunk az államtól. Mert jelenleg mindent az államtól várunk. Ha nem így lenne, akkor talán nem kellene mindent „beszednie”, amit a gazdaság megroppanása nélkül – esetleg azon túl is – be bír szedni.
@csaba76: O.K., félreértettem.
Én bőven megelégednék azzal, ha az egységnyi magyar átlagpógár mondjuk egynegyednyi „Vincent átlag” affinitással és rálátással rendelkezne közügyeink iránt.