Egy színműíró levele a polgármesterhez.
Eredeti szerző: jotunder
Akár egy béka mely felfuvalkodék
s magát királynak képzelé,
s a harmatköpenyt mit
álmos reggel bocsát rá palástnak.
Kezedben jogar a korhadt fűzfaág
országalma az elhullt zölddió.
Peckesen sétálsz, s nem látod
a királyi udvar szikkadó mocsár.
Uralmad addig tart míg
Gólya úr, meg nem kíván egy früstököt.
Új béka jő majd, kövér varangy,
király lesz ő is, míg rossz csillaga el nem éri.
Osztasz kegyet és hivatalt,
megmondod ki játszhat herceget, s ki áll a karban.
Te döntöd el hány lesz a felvonás és
a színész zsebében hány shilling csörög.
Earlswickborough színpadát a Kövér Richárdnak adtad.
Borissza cimborája az Earl kegyence.
S te mindig azt teszed mit ő parancsol
kit az Udvar szeszélye népünk nyakára ültetett.
Hírlik Richárd ígérte, eljátssza Rómeóm
S tán Marlowet, Webstert, jó Ben Jonsont,
„brit színijátékot a brit népnek” – mondád,
„nem portugált”.
Nincs elég eső mi üdv egében
fehérre mossa bűnödet.
Irgalmat nem nyersz, s úgy remélem
gyehenna tűze elemészt.
De addig is, Hamlet, Rómeó, Earlswickborough színpadára nem lép,
akkor sem ha az Earl-t a francúz kór gyűri le.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521746-6ae4ed038cf02' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521746&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521746-6ae4ed038cf02&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521746-6ae4ed038cf02' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ez fantasztikus! Gratulálok!
kedvenc hősöm így beszél a csókos karrier lehetőségéről:
CYRANO Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol,
Hogy kapzsi szájjal rátapadva jól,
Mint élőfához a kúszó növény:
Nap-nap után zsírját kiszívjam én,
S ne ön-erőmből menjek föl, de gazság
Segítsen és kapaszkodó ravaszság?
Nem, köszönöm! – Vagy a piacra álljak
S a bankároknak verset dedikáljak,
Mint annyi más? Ugrándozzak vigan
Miniszterek előszobáiban,
Nevettetvén Ő excellenciáját,
Amíg fanyar mosolyra vonja száját?
Talán beteggé dőzsöljem magam?
Bókoljak, míg megfájdul a nyakam
És piszkos lesz a térdem? Szép szemet
Vágván örökké, a gerincemet
Puhítsam folyvást? Simogassak kecskét
A jobb kezemmel s káposztafejecskét
Öntözzek a balommal? – Köszönöm!
Dicsérjek mást, mert bőven visszajön
A másra szórt hízelgés? Legyek, gőggel tele,
Egy ici-pici körnek apró nagy embere?
Ha nincs elöl hely, surranjak be hátul?
Hajózzam a ritornell tengerén,
S kapjon szelet vitorlám, a szerény,
Ájuldozó agg hölgyek sóhajátul?
Nem, köszönöm! – A könyvárust fizessem,
Hogy verskötetkém kinyomatni tessen?
Nem, köszönöm! – Avagy tán holmi vad
Korhely buták közt, kik zsinatjukat
Csapszékben tartják, én legyek a pápa?
Nem, köszönöm! – Egyetlen gyönge, kába
Szonettel menjek tányérozni hírt?
Talentumot ne lássak soha másban,
Csak a hülyékben? Égjek forró lázban,
Hogy rólam Iksz vagy Ipszilon mit írt?
Számítsak, féljek, kunyoráljak, sírjak,
És ahelyett, hogy egy jó verset írjak,
Menjek vizitbe mélán, hogy egypár ostoba
Esetleg rám szavazzon? Nem, nem, nem, nem, soha!
Más kell nekem?… A hegy-völgy, a vadon,
Ahol bolyongok vígan, szabadon!
Édes magány, ahol kedvemre élek,
Dalolgatok, ábrándozom, remélek…
Fejembe vágva tollas süvegem
Kalandozom, ha úgy tetszik nekem…
Egy semmiségért véres harcra szállok,
Verekszem érte, vagy – verset csinálok!
Fantáziám a holdban egyet fordul,
És könyvet írok róla, semmi másért,
Csak a bolondos, kedves utazásért!
Azt írom csak, ami szívemből csordul,
És így szólok magamhoz: Légy szerény!
Elégedjél meg a gyümölccsel, fával,
Magad-ültette rózsa illatával,
Mely ott lebeg kis kertecskéd terén!
¬Ha van nagy ritkán diadalban részem,
Azt én vívtam ki, az enyém egészen,
Cézárnak abból mit sem adok át,
És büszkén hordom tettem tudatát!
Egy szóval: csúszó inda-szerepet
Nem vállalok halálomig!… Lehet:
Tölgy nem vagyok, nincs bükk-természetem,
De egyedül növök, ha már magasra nem!
Edmond Rostand
Cyrano de Bergerac (1897)
Fordította: Ábrányi Emil
@tyto: Cyrano a kedvenc hősöd? 😮
a egyik. mármint irodalmi hős. miért? utálod?
@zsazsu4: Me’ mér’? Nagyon hasznos tud lenni, ha például a kölek úgymond tiszteletlenül szól vissza elkezdem neki szavalni az orr-monológot. Hatásos. 🙂
Tiszteletem a kultúrát megbecsülő embereknek!Sajnos 89-óta kezdünk visszasüllyedni a balkáni mocsárba!Egyesek még probálkoznak holmi róvás-írással!Hát adom nekik!A kultúra az nem az idő függvényében erősődik,hanem az emberek tudata emeli a helyére!
Taplós-fővice sajnos nem ismeri sem a viccet/mióta fügetlen=mert ilyen állat nincs!/a kultúrót meg a piacon veszi magához!
@tyto: Már hogy utálnám! Egyszerűen jól esik leírva látni ezt így.
El is olvasom hamarost, mert szép. 🙂
@maroz: Ne má’ és meddig jutsz a szavalásban? Így hogy olvasom, sokáig nem, ugye? 🙂
@zsazsu4: Körülbelül addig, hogy: Lássa. 🙂
(Nagyorrú család vagyunk, különösen a fiamnak van akkora heftije, hogy a Bazárban kérés nélkül viszonteladói áron szolgálják ki. Így nem nehéz hatni rájuk. ;))