Vigyázat! Szociáldemagógia van nálam és nem félek használni!
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Ősöreg, talán az emberiséggel egyidős toposz az, mely
szerint mindenben lennie kell valami jónak is, mondanám a jinjangot, de az urbánus
folklór is kimeríthetetlen a témát illetően. Ül a felsővezető a feleségével az
étteremben, rájuk köszön két nő, kik voltak ezek drágám, kérdi a feleség.
-A szőke az a marketingigazgatónk szeretője…
-A szeretője???
-Igen, a szeretője. Tudod, drágám, ezen a szinten ez elvárás, státusz-szimbólum,
olyan, mint a panorámás iroda a legfelső emeleten. Ha valakinek nincs
ilyesmije, az nálunk senki, az annyit is ér.
-Hát… ha ez a helyzet… És ki volt a másik?
-Nos, a másik az történetesen az én szeretőm.
-A te szeretőd???
-Igen. De hát mondtam, hogy ezen a szinten ez elvárás, ez van, nincs mit tenni.
-Nincs?
-Nincs!
-…hmmm. A miénk szebb!
Ez a kis történet (vicc, ne nagyképűsködjünk) Fata
Jánosnéról jutott eszembe, az ő csodálatos kivirágzásáról. Emlékeznek még rá?
Fata Jánosnét a 2006-os választási kampányban ismerhettük
meg, ő adta az arcát a Fidesz depressziós kampányához. Orbán a 2004-es népszavazási
fiaskó után szinte teljesen lefordult a nemzeti demagógiáról, beszerzett két
tucat VOR-zakót, egy villáskulcsot, Anikó asszonynak pár viseltes otthonkát és
belecsapott a szociáldemagógia nevű lecsóba. Ez a belecsapás kulminált Fata
Jánosné óriásplakátokon való megjelenésével: rosszabbul élünk, mert ez a
rohadék bankárkormány mindent ellop, és csak a Magyar Vizsla a megmondhatója
annak, hogy micsoda gusztustalan urizálás (luxus! luxus!) megy ebben az
országban, még tán valami luxus-Audi is szóba került, miközben pedig a
látványosan deszaturált Fata Jánosnék vagy esznek, vagy a szívgyógyszert veszik
meg, de leginkább egyiket sem, szörnyű ez az egész, de annyira, hogy ide menten
a Fidesz kell, és akkor Fata Jánosné is ki fog virulni. A választások előtt pár
nappal ki is virult – már ugye a plakátokon – kapott egy kis színt, lekerült a
fejéről a kötött mama-barett, itt a Fidesz a kertek végén, elkezdhetünk örülni,
halleluja.
Korai volt az az öröm, újabb négy évig kellett utána még guggolni,
de ezért cserébe 2010-ben a Fidesz valami hihetetlen mértékben itt lett. Azóta
eltelt egy év, mindenki mérleget csinál, mindenki elemzi a kormány első évét, megmázsálja,
hogy Orbán mennyiben tudta teljesíteni a senki által meg nem ismerhetett
elképzeléseit, mit mondjak, érdekes olvasmány egyik-másik, mint ahogyan az az
írás is, ami nemrég került a kezembe és nem nagyon akar onnan kiesni.
A leggazdagabb magyarokról szóló, az. Nem tudom más hogy van
vele, de nem nagyon bírom elképzelni azt, hogy ilyen írások láttán az emberben
legalább egy sóhajnyit fel ne horgadjon a demagóg. Gyanítom, hogy ezeket a
toplistákat csak olyanok bírják kellő empátiával forgatni, akik maguk is bírnak
pár koszlott milliárdocskával, hát, nálam nagyon nem ez a helyzet, így talán
megérthető, hogy a bennem lakozó parasztba oltott proli követeli a szót, hiába
tolnám-tuszkolnám visszafelé (tuszkolsz, cseszd meg, feltörtél, mint a huszár segge
és elfelejtetted azt, hogy milyen Fata Jánosnénak lenni?), követeli a jussát a
murmurandihoz.
Szóval a lista. A száz leggazdagabb magyar összvagyona a 2002-es 632
milliárdról 2116 milliárdra nőtt. Ezt a pimf, három és félszeres gyarapodást a
jelenlegi listavezető kiröhögné, ő ugyanis megtízszerezte a vagyonkáját
2002-höz képest. A múlt évhez képest a listán belül akad némi átrendeződés,
van, aki gyarapodás helyett inkább csökkent, és a mostani hatalom viselkedését
elnézve én például nem fogadnék arra, hogy Leisztinger jövőre nem kerül még
hátrébb azon a százas listán, amin egészen biztosan jópáran fognak örömködni,
és akkor lassan vissza is tudok kanyarodni a nyitógondolathoz.
A Fata Jánosnék ma annak örülhetnek, hogy az ő burzsujaik
szebbek.
Vagy nemzetibbek, mert ez is a léthazugság része: kell,
ismétlem nagyon kell az erős nemzeti burzsoázia, mert attól lesz erős a nemzet.
Örömhír, hogy a nemzet az elmúlt nyolc plusz évben mintegy három és félszer
erősebb lett. Ha Csányin múlt volna, akkor most tízszer olyan erős lenne. Külön
öröm a proliknak, hogy ez a vagyongyarapodás valószínűleg erős lendületet vehet
idéntől, hiszen a legszürkébb Fata Jánosnék szívgyógyszer-árán kesergő kormánya
megjutalmazta Csányiékat egy igen jelentős jövedelemadó-csökkentéssel, amikor
is eltörölte a 36%-os adókulcsot. Ja, és a most kibontakozni nekigyűrkőző,
immáron teljesen és totálisan végleges, a velejéig kidolgozott Dugovics Titusz
Nemzetfejlesztési Támadó-Védekező Szuperszónikus és Holisztikus Terv szerint
mégiscsak lesz megszorítás, értse meg minden szabolcsi zsákfaluban lakó
putrilakó, hogy neki is áldozatot kell vállalnia, hogy a nemzet jövőre ne csak
háromésfélszer, hanem akár ötször olyan erős lehessen, az összevetés
módszertanát lásd fentebb.
És a proli még mindig örül. Ő ugyan nem ember, ezt megmondta
neki a jelenlegi legnagyobb wannabe burzsuj, a nagyurak asztaláról elé vetett
félig rágott koncokon jóllakott jobbágy, aki miközben engedelmesen tartotta oda
a haját kéztörlésre a zsírtól csöpögő mancsú gazdáinak a hálától
megrészegedetten rúgott egyet mindazon kevésbé prostituálódni képes
jobbágytársain, akik annyira hülyék, hogy még egy pár szaros tízmilliócskát sem
képes összekufircolni, holott adott mindenkinek ánuszt a Jóisten, vagy nem
adott? Na ugye, hogy adott, hát miért nem használja?
És a pór még mindig örül. Na jó, megengedi, hogy talán kicsit furcsán
viselkednek a mi uraink, de hát ugye ők legalább a mieink, nem az övéik, de leginkább nem a tudjukkik. A magyar seggbe a magyar
lófasz dukál, aki nem hiszi, kérdezze meg Lázár Jánost.
És az átlagember nem kérdez vissza. Nem kérdi meg, hogy ebben a nagy nemzeti
megsokszorozódásban az ő fizetése nőtt-e ugyanennyi idő alatt a tízszeresére? Na
jó, ne legyünk ennyire demagógok, a háromésfélszeresére. Nőtt-e Fata Jánosné
nyugdíja a tízszeresére? Ismét: na jó, … Lett-e az átlagemberek által is
igénybe vett közszolgáltatások minősége sokszorosa annak, amilyen 2002-ben (de
mondhatnék akár 1990-et is) volt? Van-e manapság háromszor olyan jó vasúton
utazni, mint az ezredfordulón? Tömegközlekedni Budapesten? Hivatalos ügyet
intézni Pusztakócsról? Van-e tízszer olyan hatékony közoktatásunk? Akad-e
legalább háromszor annyival több magyar egyetem a legjobb kétszáz között, mint
amennyi 2002-ben volt? (Sajnos akad, mert háromszor nulla az tán még a
matolcsy-matematikában is nulla.) Van-e ma háromszor annyit érő segély,
szociális ellátás, mint tíz évvel ezelőtt? És vásárlóerő-paritáson? Vehet-e ma
egy segélyezett a juttatásokból háromszor annyi csirkefarhátat? Mert valahogy
úgy érzem, hogy havi 27 ezres jövedelem és nulla vagyon mellett kicsit talán
jobban kell figyelni a vásárlóerő-paritásra, mint Csányi 155 milliárdos
vagyonánál.
Egyáltalán nem jó érzés szociáldemagógnak lenni, de kihozzák
az emberből. Én nem vagyok szocialista, el tudom fogadni még a nagy jövedelmi
és vagyoni egyenlőtlenségeket is, tudok azzal együtt élni, hogy az ország száz
szerencsésebb (a konjuktúra-lovaglás is egy olyan sport, amelyik igényel némi
szerencsét, ezt lássuk be) embere a GDP 7%-át kitevő vagyont birtokol, hogy
ennek a vagyonnak a segítségével ezt az egész bohóckompániát jóféle
marionett-művészként rángatja, mondom, tudok ezzel együtt élni, de lenne két egészen
aprócska elvárásom.
Az egyik a quid pro quo-ról szólna. Azért viselem el az elit
burzsujságát, mert ők működtetik a társadalmat. Ők, nem én. Én egy buta pór
vagyok, semmi Csányihoz mérhető vagyonom, de még Lázár Jánoshoz képest is egy
senki vagyok, és az azt hiszem, hogy elvitathatatlan, miszerint az ember
szabadsága a vagyoni helyzetével áll arányban, így biza az én hatásom a
társadalomra közel nulla, tehát a felelősségem is ezzel egyenértékű, nem úgy az
ezermilliárdokat birtokló százaké. Mekkora lehet ma Magyarországon egy
átlagember vagyona? Harmincmillió? Csányinak ötezerszer ennyi van, és közben
arra is illik figyelni, hogy a hatalmi matematikában ötezerszer harmincmillió
az körülbelül 150 milliárddal kevesebb, mint egyszer százötvenmilliárd. Övék a hatalom,
élnek is vele, szépen gyarapodnak, de a felelősséget, na azt nem akarják. A
vagyonuk megnőtt 632 milliárdról 2116 milliárdra tíz év alatt, és ni, mit
mondatnak a bohócukkal:
A gátépítés, a csatornatisztítás, a víztározó-építés
nem 21. századi technológiával fog történni Magyarországon, hanem
közmunkában.
Üljön le, Breki úr, valami nagyon megrázó dolgot kell önnel közölnöm.
Hélóták, ehhez mit szóltok? Elbaszta az elit, és most
benneteket küldene vissza száz évvel, de vajon nektek eszetekbe jut-e
rákérdezni, hogy rendben, Pinokkió, visszaidőgépezel minket telkes jobbággyá,
de vajon ezzel egyidőben az elitet is visszatolod legalább tíz évnyit? Mert úgy
lenne korrekt: ha az elmúlt évek a tévútról szólnak és vissza kell mennünk a
rajtvonal mögé vastagon, akkor menjen mindenki: 2116 mínusz 632 az annyi mint
1484 milliárd. In integrum restitutio, plusz a kamatok, plusz a büntetés azért,
mert nem teljesítettek, nem működtették rendesen a társadalmat. Egy kis
gátépítés, csatornatisztítás, víztározó-építés, de én abban sem látnék semmi
kivetnivalót, ha teszem fel valamelyik főburzsujt ki lehetne kölcsönözni egy
kis ház körüli munkára.
A másik feltételem pedig nagyjából az, amit az „amerikai
álom” névvel lehetne közérthetően jelölni. Arról szól, hogy mindenkinek legyen
esélye szintet ugrani, azaz meggazdagodni, bekerülni az elitbe. Valódi esélye,
nem csak formális. Ami most nálunk van, az nem túl hihető, és akkor még finoman
fogalmaztam. De az elitet szemmel láthatólag ez sem érdekli, az oktatásról egy
év alatt sem voltak képesek egyetlen értelmes szót sem ejteni, miközben a
társadalmi átjárhatóságra olyan gyönyörű mintákat mutatnak be, hogy az embernek
sírni támad kedve. Hát hol van még egy olyan világ, ahol egy frissen végzett
egyetemista egy közlekedési gigavállalat élén kezdi a szakmai gyakorlatát? A
köztársasági elnökünk hivatala, mint kádergyerek-keltető már szót sem érdemel.
Mi lehet alacsonyabb szinteken, ha a fej ilyen? Ez ma az elit üzenete: guba
gubával, suba subával. Ez a magyar konzervatív kiáltvány, Krisztus után
2011-ben.
Így néz ki a Fidesz első éve. Megtudtuk, hogy az elit az
elmúlt évtizedekben egyedül az elitet működtette jól, százmilliárdokban
mérhetően, miközben megtudtuk, hogy a társadalmat irtózatosan szarul
működtette, itt állunk a nem is tudom mi szélén, szakadék, vagy mi az aktuális
szimbólum, és valakinek ezért fizetnie kell.
A
kispénzű átlagember, a pór, a proli, a hélóta pedig még mindig büszke arra,
hogy az ő plutokratája a szebb! Az elitnek van igaza: az ilyennek ott a helye a gáton, nem XXI. századi technológiával.
Jó kis írás. Gratula!
A magyar elit nem a társadalom működtetéséről szól, hanem arról hogy az állam által beszedett és újraosztott erőforrásokhoz ki hogyan fog hozzáférni. A mi milliárdosaink nem azért milliárdosok, mert kitalálták a Facebookot vagy a Paypalt; a mi milliárdosaink valahogy szinte mindig olyan szektorokból jönnek ahol az állam markánsan jelen van. Természetesen senkit nem vádolok semmivel, mindenki kockáról kockára építkezett, csak van akinek nagyobb kocka jutott.
@tollaszerge: Állami és a csatlakozás óta eu-s pénzek lenyúlói.
@tollaszerge: Igen, igazad vagyon, de ez a vagyon nem visz az első százba :-))
és maroz: nagyon jól áll neked a demagóg szerep, ez talán felrepíthet téged a lista élére, ha felhagysz az olyan hülyeségekkel, mint tisztesség, meg munka, ne adj’ Isten etika, morál, szeretet, egymás megbecsülése, tisztelete…
És akkor OFF:
Évekig csak olvastam, aztán eleresztettem néhány vicces (vagy annak szánt, mindegy) kommentet itt-ott, de most már tele van mindenem mindennel Kurvaországban, és csak verem a fejem a falba: 16 éves koromban megkérte (elvált) anyám kezét egy német férfi, aki örökbe fogadott volna…
Akkor ugyan bekarikázott A betű lógott a nyakamban, meg piros fűző volt a bakancsomban, de átgondoltam a dolgot, és azt mondtam: nekem ez a hazám, nem megyek sehova.
Most, 33 évesen egy magyar egyetemen dolgozom, és titokban tárgyalok egy német egyetem (amúgy magyar…) dékánhelyettesével, hogy ugyan adjon már nekem munkát, kenyeret, lófaszt – csak hadd tudjak elhúzni innen.
Ahogy egy tegnapi kommentben összefoglalta volt valaki:
„”Rövid politikatörténet Magyarországról.
1945 – 1990: F@SZOK.
1990-1994: Az előzőek mégsem akkora f@szok.
1994-1998: De.
1998-2002: Új f@szok.
2002-2006: Két f@sz közül maradjon aki már itt van.
2006-2010: Ezeket a f@szokat most már tényleg nem lehet überelni!
2010-: De.”
Bocs, hogy itt nyafogok, csak már kezdek szétesni, és legalább a pálinka adómentes…
@Moczart: orulunkvincent.blog.hu/2011/01/10/rovid_politikatortenet_magyarorszagrol 🙂
@maroz: Igen, köszönöm. Nem volt cérnám utánanézni (kimentettem a naplómba, de forrás nélkül), szóval virágokat szempontpuskának, br-nek és marabunak. :-))
@Moczart: Szerintem egészséges dolog kicsit külföldön élni, a téged állampolgárának valló ország gazdasági/politikai helyzetétől függetlenül. Mostanában egyre gyakrabban olvasok kommenteket arról, hogy emberek el akarnak innen menni, és természetesen meg is értem, de közben arra gondolok hogy számos fejlett országban teljesen elfogadott hogy az ember él egy kicsit itt, kicsit ott, és közben körülnéz a világban, nálunk meg sok embernek Orbán kellett hozzá. Na hátha ennyi pozitív hatása lesz neki 😛
Orbán Viktor mondatából egyértelműen lejön, hogy a közmunkaprogram nem a hozzáadott értékről, nem a munkáról szól, hanem a népnevelésről. OV munkára akarja neveli a munkanélkülieket. :))
@tollaszerge: Alapvetően igazad van, és nekem ez szerencsés körülményeim folytán már gyerekkoromban megvolt. Idegenvezető anyámnak köszönhetően 2 év Németország, fél év Görögország, és sokszor 1-2 hónap mindenfelé Európában. Ezek után mondtam azt, hogy ott akarok nyugodt életet élni, ahol senkinek sem térkép a táj, ami a szívemben van, függetlenül attól, hogy például a fent említett két helyen sokkal jobban éreztem magam minden más szempontból.
És Orbán csak az utolsó csepp, pedig az említett táj Békásmegyer, aztán pedig a Nyócker… Már Antall óta (akkoriban kezdtem egyáltalán felfogni, hogy miről társalognak a bácsik este a tévében) mindig azt éreztem, hogy nagy gáz, ami itt van; csak sokáig elhittem, hogy egyszer majd jobb lesz. Majd a Gyula megoldja, majd a Viktor etc., de mindig csak rosszabb lett.
A tanulópénz már megvolt, és elfogyott a kalandvágy is…
Csak nyugton akarok lenni.
Jó elemző cikk!
@Moczart: „ha felhagysz az olyan hülyeségekkel, mint tisztesség, meg munka, ne adj’ Isten etika, morál, szeretet, egymás megbecsülése, tisztelete”
Nos, ma a morális mércének valóban nem fentiek a a legfőbb ismérvei, de amennyiben feladjuk a legalább lehetséges törekvést, hogy mindennapok során legalább saját személyiségünket ne hagyjuk erodálódni a posványba, -akkor pont a Fidesz szintjén találjuk magunkat.
@Pelso..: Igen, erre próbáltam célozni… És ezért nem hiszem, hogy aki ilyen cikket ír, az listázva lesz, amíg tartja magát :-))
Kissé ittas vagyok, elnézést mindenkitől.
Ha nem lettem volna világos: a bejegyzés szerintem telitalálat, és nagyon jól jellemzi kies hazánk jelenkori állapottyát.
És ez nagy baj. Nekem, legalábbis…
@Moczart: Ez megvolt nálunk posztban 🙂
orulunkvincent.blog.hu/2011/01/10/rovid_politikatortenet_magyarorszagrol
@szempontpuska: maroz megelőzött, de azért kösz neked is.
Főleg, hogy te posztoltad, és milyen jól tetted… 🙂
Ha már szociáldemagógia, akkor kiáltsuk hangosan, hogy „háború, háború!!”
http://www.portfolio.hu/gazdasag/orban_meg_kell_nyernunk_ezt_a_haborut.150538.html
@sajtohuba: Ez a folyamatos harc és háború…. – miért nem mentek ezek katonának?
„Ó, béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már!” B.M.
@Minor.Dragon: permanens forradalom, csak 90 évvel később
@tollaszerge: @Pelso..: a mi milliárdosaink iscsak olyanok, mint Abramovics: hogy az első milliót hogyan szerezte, azt nem szabad kérdezni. a többit meg nem érdemes.
Atyavilág, az Egyenlítő blog is elszimbolázza a maga demagógia-áriáját, nem győzök röhögni azon, hogy szemmel láthatóan szó szerint értelmezték a gasztroforradalmat és mivel nem lett azonnal háromhatvan a borjúbríz és nem kap alanyi jogon minden munkás homárcarpacciót a blogon már egyenesítik is a sarlót és a kalapácsot. Még ennyi fogalmatlan hülyét…
@Moczart:
Az a szomorú ebben az egész históriában, hogy 40+ vagyok és az agyam közel fél éve azon jár hová is húzzak el innen, de mihamarabb. Csak dolgozni szretnék, mint „itthon” is teszem, csak olyan légkőrben, ahol nem fojtanak meg az adókkal és a következő heti-havi béremig nyugodtan eléldegélek és a híradó 77%-át nem a Fidesz napi ámokfutása tölti ki.
A ’90-es években dolgoztam erre-arra, de mikor hazajöttem, az volt az életem legnagyobb hibája. 🙁 Azért eddig eljutni, ez is egy teljesítmény ám a „nemzeti kormány részéről.
@Moczart: Te aztán jól elcseszted 🙂
Nahát, nem gondoltam volna, hogy Orbán is kommentelni fogja a posztomat:
„Ne legyen senkinek kétsége, hogy vannak, akik jól jártak, amikor milliók veszítettek, sodródtak a tönk szélére. Ők degeszre keresték magukat azon, hogy az országot eladósították”
Az 1484 milliárd az tényleg degesz, Viktor, ha már ezt a kültelki tempót nyomatod, elmondanám, hogy ott az ilyesmit vissza szokták kérni. Állj oda Csányi elé, cseszd meg, domborítsd kicsit előre a vállaid, húzd ki magad, hüvelykujjak a nadrágszíjba akasztva, szemöldök összevonva, adtad vissza azonnal, bazdmeg!; de vigyázz, ezt csak egyszer szabad elmondani, utána ütni kell, mert ha mégegyszer elmondod, vagy nem ütsz akkor kiröhögnek és onnantól te leszel a csicska!
Jaaaa, hogy ez már lezajlott??? Oppardon.
@maroz: :-DDD
Viktor, ezt máR Leninelvtárs is megüzente.
” A kapitalizmus a szakadék szélén áll!
És a Nemzeri Együttműködés Rendszere!
Az mindig egy lépéssel a kapitalizmus előtt halad!”