Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XLVI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Szőke István Attila:A csudálatos kard
A Teremtő arca csillog,
életünknek ősi fáján,
hajnal-öröm harmatcseppje,
pásztorgyermek furulyáján.
Selyem mező közepében,
fényben izzik Isten kardja,
veres-ezüst lángnyelvekkel,
a gyermeket hívogatja.
Odarohan, mozdítaná,
segítségért tekint körbe,
érkeznek is a segítők,
néznek, néznek le a földre!
Nekiveselkednek rögvest,
kivennék a földből, gyorsan,
húzzák jobbra, húzzák balra,
de a kard az meg se moccan.
Nagy nehezen csak kirántják,
viszik, viszik görnyedezve,
Isten kardja láttán megjő,
Atillának harci kedve.
Megemelé jobb kezével,
vág véle négy égtáj felé,
hun vitézek tornyosulnak,
százezren a király elé.
Csillag esik, a föld remeg,
ilyen csudát vajh’ ki látott?
Atillának indul népe,
s legyőzik a nagyvilágot!
Nekem más a véleményem Szőke István Attila verséről és verseiről.
A Költő ebben a versében is mély értelmű, szép gondolatokat közöl, senkit nem megbántva, a szeretet hangján szól az „Isten kardjának” megtalálásáról, arról a regéről, amelyet gyermekkorunkban tanultunk az iskolában. Nyelvezete gazdag, témakörei változatosak, versíró képessége nagy termékenységet publikál, rímvilága Arany Jánoshoz hasonlítható. Költészetében a Hazaszeretet, az ősök tisztelete nem mindenki számára vonzó értékrend.
Ha valaki ezeket az értékeket negatívan ítéli meg, az még nem ok arra, hogy ezt a költeményt és Szőke István Attilát a „borzalmasan gyenge” kategóriába sorolja, mert ez az értékítélet fals.
SZER
@SZER:
Arany János? Talán Pósa Lajos, bár utóbbit azért nem szeretném megsérteni ezzel. (Vö. még: Karinthy Frigyes: Így irtok ti.)
@SZER: Az x / a / x / a rímképlet a kirívóan igénytelenek közé tartozik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a rímpárok elsöprő többsége közönséges ragrím, nagyon sok minden juthat eszünkbe, de A. J. legfeljebb csak mint antitézis.
A problémákat jelentősen fokozza, hogy a magamfajta magyar embert, akit a hazaszeretet fűt, a Hazaszeretet borzalmasan zavarja, mert arra utal, hogy a vitapartner szép nyelvünk helyesírásának alapjaival sincs tisztában.
@Pásztörperc: elsöprő visszavonva.
Én történelemből nem vagyok nagyon izé, de úgy rémlik, Attila nem is a mi ősünk volt, vagy igen?
@Pásztörperc:
A rímek többsége télleg nem ragrím. De ettől még a Pósa Lajost (nem Kósa Lajost!) fenntartom.
Te egy Magyar ember vagy? Akinek a Hazaszeretet smafu? Be kéne iratkoznod egy híres Magyar emberhez: a Nemzet Töltőtollához, hogy tanítson meg a Magyar helyesírás igazi szabályaira. (Vö. még Orwell újnyelve.)
@Tarika:
Nekünk mindenki az ősünk volt. Jézus is magyar nyelven beszélt és rovásírással írt.
Emlékeim szerint Gerald Durell (aki persze szintén az ősünk volt) egyik magyarul is megjelent (tőle szinte mindent lefordítottak magyarra) elbeszélésében egy csaj segítségével egy humortalan németet hülyített azzal, hogy Attila és a hunok az ő ősei voltak.
@HaKohen: Jézust én is tuttam, de most már kiderült, hogy irodalomból sem vagyok túl izé, mert ezt a Durrell-novellát sem olvastam, asszem. Melyik az? Tudnád-é esetleg a címét?
@Tarika:
Valamit összekevertem. Ugyanis Durrell a németet nevezi mocskos hunnak, nem a briteket, és a csaj csak később jön. De ez ebből a szempontból mindegy (mármint hogy a hunok őseink voltak-e vagy sem).
A kötet: Férjhez adjuk a mamát, Európa, 1995. (bizonyára több kiadása is van), benne a Ludwig című történet. Nagyon szórakoztató, és gazdag tárháza lehet kiváló kommenteknek szinte bármely blogon.
@Tarika:
Ja és rákattintottam a neved melletti linkre egy újabb, általam még nem ismert blog megismerése reményében. Hát mondhatom, hogy Durrell is díjazná, ha élne.
@HaKohen: Nagyon szépen köszönöm! Ez asszem ott van a polcon(tényleg szenilis vagyok), most kénytelen leszek újraolvasni 🙂
@HaKohen: Köszönöm szépen, virágot az öltözőmbe lehet 🙂
„Kicsi kunyhó,
szerető szív,
messze égbolt,
tiszta, kék
fulladjon meg Ady Endre
lehetőleg máma még”
Debilitás a’ nyugati végekrül; ezt nézzétek:
magyarevezredek.com/cikkek_irasok/pusztai_zoltan/fenyirok.htm
Kötelező darab – de tényleg – mind a kilenc…