A “kulturális szuverenitásról”
2021. június harmadikán Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az ún. nemzetbiztonsági stratégiát, amelynek egyik eleme “Oroszország kulturális szuverenitásának védelme ” a nyugati támadásoktól. Bizonyára teljesen véletlen az, hogy két évvel később a Magyar Nemzet vezércikkben követelte Magyarország kulturális szuverenitásának védelmét a nyugati támadásoktól.
Két hónappal Putyin dekrétuma után elindultak a vizsgálatok a vezető orosz színházak és a diktatúrával szemben álló színészek ellen. Az egyik megtámadott színésznő, Liya Akhedzhakova, az orosz színházi élet nagyasszonya, a legendás Szovremennyik színház művésze volt. Egy “Oroszország tisztjei” nevű csoport azzal vádolta meg Akhedzhakovát, hogy Rinat Tasimov Az Első Kenyér című színdarabjában a hagyományos orosz értékeket támadja. Elsőre még nem akarták elvitetni a rendőrséggel, mint Ascher Tamást Nagy Ferenc művész úr, de fél évvel később, Ukrajna megtámadása után már elszabadult a pokol. Egymás után rúgták ki jelentős színházak vezetőit. Az egyik ilyen művész, a Szovremennyik színház művészeti vezetője volt, aki nem volt hajlandó eltávolítani Akhzedzhakovát.
A kirúgásokat Olga Ljubimova kulturális miniszter vezényelte le, aki tudtommal nem rokona Jurij Ljubimovnak, ő Borisz Ljubimovnak a moszkvai Kis Színház művészeti igazgatójának a lánya. Akhzedkova végül tavaly távozott a színháztól, miután teljesen ellehetetlenítették.
Az Akhzedzhakovát védeni próbáló Viktor Rizsakov rendezte Fodrásznőt, amit a Nemzeti Színház játszik. Próbálom elmutogatni Kelet-Európát. A Nemzeti talán legsikeresebb darabja a Fodrásznő, miközben a Nemzeti igazgatója egy nettó nyilaskeresztes darabot mutatott be (a magyar neoszálasista mozgalom egykori vezetője írta) és megrendez egy olyan Bánk Bánt, amelyben megvernek egy transznak tűnő embert, majd úgy jellemzi meráni Gertrúdot, hogy az olyan szavakat tanít a gyermekeinek, mint liberalizmus és tolerancia, ez így lesz szakrális színház. És hát Putyin kedvence rendezte meg a viccesen dilettáns Rex-et szegény, a végsőkig lojális Horváth Lajos Ottóval a főszerepben. A kulturális szuverenitás védelmében.
Szabó László kulturális főizé mutatott irányt nemrég a magyar művészeknek, nyilván kulturális szuverenitásunk védelmében, azt kell megmutatniuk, hogy magyarnak lenni a legjobb a világon. Ezt nem én találtam ki, tényleg ezt bírta mondani. Az orosz kulturális szuverenitásvédelem valós fenyegetést, művészek zaklatását, gyakran emigrációba kényszerítését jelenti, a magyar kulturális szuverenitásvédelem csak arra jó, hogy néhány karrierista bonobó kifejezhesse a lojalitását (mondjuk nem egészen ingyen). Persze, tudnak kárt okozni, okoznak is, de a kényszeres magyar putyinizmus (most tudtam meg, hogy a Putyin pincsikutyája kifejezést Orbán Viktor találta ki még ellenzékben) inkább csak undorító, mint veszélyes.
Tavaly januárban Putyin kiegészítette a szuverenitásvédelmi törvényt és szeretném ezt most itt oroszul megmutatni, mert mégis csak az orosz Magyarország valódi, lelki nyelve:
МОСКВА, 25 января. /ТАСС/. Президент России Владимир Путин включил обеспечение культурного суверенитета РФ в число основных целей госполитики в этой сфере, следует из указа главы государства, опубликованного в среду на официальном портале правовой информации. (TASSZ)
Ez itt a magyar “fordítás” Békés Márton tollából a Magyar Nemzetben.
“Elsődleges a kulturális szuverenitás védelme, és ennek nagyon jó oka van.”
Egy, kettő, hányok….
Ami ma undorító, az holnap életveszélyes.
szerintem ha fideszes bonobók játszanak fideszkeresztes darabokban kurzusszínházakban, ahelyett hogy művészek játszanának ú.n. színdarabokban, a szó eredeti értelmében vett színházakban, az önmagában is épp elég veszélyes, a kultúrára nézve mindenképp
“…Szabó László kulturális főizé mutatott irányt nemrég a magyar művészeknek, nyilván kulturális szuverenitásunk védelmében, azt kell megmutatniuk, hogy magyarnak lenni a legjobb a világon…”
Az egyik legjobb fokmérője a világon annak, hogy qrva nagy gáz van valahol, ha az ország vezetése erőlködve szeretné a fejekbe verni mennyire jó dolog az adott nemzethez tartozni.
(Utóirat: természetesen azzal semmi gond nincs, ha egy ország a saját kulturális értékeit szeretné bemutatni, csak hát az teljesen más)
Roppantul sajnálom, de állandóan egy kis csúfolódó mondóka zizeg a fejemben:
“Úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett”. A országnak egy kis része látta, hogy a tetteknek következménye lesz. A maradék egy része belátta, hogy a tetteknek következménye van. Ezen egy rész kisebb része látta be, hogy a következmény a saját tetteinek a következménye.
És a legnagyobb rész pedig soha nem lát be semmit. Szóval hús kell abba a káposztába. (AKA Nekünk Mohács kell!)
A szélsőrosszoldal, sőt valamennyire a rosszoldal is (és nem, nem “jobboldal” – ez annyira hamis megnevezés, hogy átdefiniálom a szót) a világon mindenütt ilyen. Ezek fasiszták, néha nyilasnácik is, és idióták + gazemberek (és igen, Dadus, megint le vannak idiótagazemberezve, mert azok) már nagyon régóta védik “értékes testnedveinket” https://www.youtube.com/watch?v=J67wKhddWu4, az “istenhazát” https://www.youtube.com/watch?v=742P9InjRU4&t=291s, és támadnak tulképpen mindent, ami nem felel meg az ő konzervatív, maradi, ásatag, antihumánus (futóbolond, hazug, hamis) világuknak, és világképüknek. Ebben a háborúban a kúttúra csak egy kis mellékcsatározás.
Az ország politikai- és gazdasági megszállása már megtörtént, most történik a kulturális megszállás.
@DarthVader:
Ha a határokon belülre lehetne lokalizálni az okozott kárt, akkor én is úgy gondolnám, hogy arra kell az erőfeszítéseket fordítani, hogy a nem-fideszeseket ki tudjuk menteni, amikor összeomlik vagy eldurvul a helyzet, a fideszesek meg egyék meg, amit főztek. De nem ez a helyzet, MO jelenleg putyinnak az résnyire nyitott ajtóba bedugott cipőorra az Unióban.
A kultúrális szuverenitás fontos lépcsőfoka az internet kulcsfontosságú csomópontjainak bekebelezése. https://444.hu/2024/02/06/fillerekert-adtak-el-az-orosz-google-t-moszkva-nagyon-orul