Bayer Zsolt, Csipkerózsika és a zsidók (újraközlés)

(2010-ben jelent meg a Vincenten)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, Fjodor Dosztojevszkijnek hívták, de a szülei általában Fegykának szólították.

Volt neki egy nővére is, Jane Austin. A papájuk Daniel W. Silverstein, aki irodalomtanár volt a Brooklyn Highban, ragaszkodott ezekhez a különös nevekhez. A mamájuk viszont ellenezte a névválasztást, azzal, hogy ki fogják csúfolni őket a társaik, akiket Joeynak vagy Betty Lounak hívnak. Goldmann nagypapa történelemtanár volt Iowaban, a mamát Anne Boleyn Goldmann-nak nevezték, tudott volna mesélni ezekről a dolgokról. Ők az egyedüli zsidók ebben a történetben. Goldmann nagymamának volt egy kínai palotapincsije, akit Bayer Zsoltnak neveztek, és ő az egyedüli Bayer Zsolt a történetben.

— Mondjál nekem mesét, Mama! — kérlelte anyukáját Fegyka.

— Bevetted a gyógyszered? — kérdezte a Mama.

— Nem — válaszolta Fegyka.

Fegykának, legalábbis Dr. Yang gyermekpszichiáter szerint, konfabulációs szindrómája volt. Mondjuk úgy, néha sajátos módon interpretált bizonyos tényeket. Például azt mesélte Gonzalez néninek, hogy a Pápa bent járt az óvodában és csíkos zoknija van, és azt is, hogy Washington elnök nem is halt meg, hanem fagylaltos a West Side-on és neki is csíkos zoknija van. Dr Yang Resedin-t írt fel Fegykának, lefekvés előtt egy szemet.

Anne Boleyn Goldmann-Silverstein szerint, ha Fegyka nem vette volna be a Resedint, akkor hazudna, tehát azt mondaná, hogy bevette, de nem ezt mondta, tehát bevette a Resedint. Kreatív és boldog család voltak, ezt, gondolom, nem nagyon kell mondanom.

— Csipkerózsikát meséld, de legyen benne triceratopsz — helyezkedett el Fegyka az ágyában.

— A könyvben nincsen triceratopsz! — mondta erre a Mama.

— Dr. Yang azt mondta, hogy nagyon nehezen tudom feldolgozni a
konfliktusokat — közölte Fegyka, és kicsit beljebb bújt a takaró alá.

A Mamának eszébe jutott Dr. Yang száznegyven dolláros óradíja, és rájött arra, hogy valahol, a sorok között, esetleg, mégiscsak talál egy triceratopszot.

Úgyhogy lett is triceratopsz, meg boxolóvilágbajnok, meg Szaddam Gonoszbácsi Husszein (csíkos zoknival), meg az a gumicukor, amit ritkán lehet kapni, meg nagy piros frottírtörülköző a történetben, de alapvetően a Rossznénirol szólt, akit nem hívtak meg valahová, meg a rokkáról ami jól megszúrta Csipkerózsikát. És akkor…

— Különös — jegyezte meg a Mama.
— Elaludtak, és száz évig aludtak — mondta Fegyka a takaró alól.
— Nem ez a különös, hanem az, hogy tegnap láttam Jay Lenot az óvoda mellett és csíkos volt a zoknija -tette hozzá.

— Itt az áll, hogy Csipkerózsika besebhintőporozta a szúrást, aztán hozzáment a herceghez, aztán elvált tőle és hozzáment egy ingatlanügynökhöz, és aztán eléggé elhízott és délelőtt mindig a “Szépek, Gazdagok Nagyonszőkeszilikonosmacákkal”-t nézte az NBC-n — mondta a Mama.

— Az nem is igaz, mutasd meg! – kezdett sírdogálni Fegyka.

De igaz volt…
— Holnap megmutatom ezt a könyvet Danielnek — gondolta a Mama.
— Holnaptól csak diétás kólát iszom — gondolta a Felelős Mesetündér.

Ezzel vége is lenne a mesének. De van még valami.  Hans Selbmaier, Jan Sotocka és Ion Militescu határőrök voltak. Egy kicsi ország határán teljesítettek szolgálatot. Mikor reggel megérkeztek a határállomásra, azt látták, hogy a kicsi országot úgy belepte a rózsa, hogy be sem lehetett látni. Másnap megérkezett az Európai Unió küldöttsége és megállapította:

A rózsa hol egy centi, hol három centi vastag, tehát nem felel meg az uniós normáknak, ezt nem is szabad rózsának nevezni, legfeljebb nagykiterjedásű futónövényzetnek. Ráadásul a rózsának rózsaszaga van és hát vannak. akik a 98-as oktánszámú benzin szagát szeretik, és a rózsa rájuk egyáltalan nincs tekintettel. Összesen tizenkilenc szabályt szegett meg a rózsa, és huszonhárom előírást. Aggodalmukat fejezték ki, majd hazamentek.

A kicsi országban mindenki elaludt, egyetlen pillanat alatt. A Miniszterelnök is elaludt, az Ellenzék dicső vezére is, pedig éppen csúnyát gondoltak egymásról, de a gondolat is elaludt a fejükben.

Elaludtak a mobiltelefonreklámok és az állományjavítók, elaludt minden élelmiszerszinezék és természetazonos aroma. Elaludtak a gonoszságok a reggeli újságokban és elaludt a kutyagumi a homokozóban.

Csak Fegyka nem aludt. Sajnálta a meséjét, és remélte, hogy azért majd jön egy herceg csíkos zokniban, vagy malackák, három vagy négy. Azokat is szerette, a malackás dolgokat, a meséket, a gumicukrokat és a frottírtörülközőket.

És most csak úgy vége, mint mindig.