Dilettánsok
Eredeti szerző: Pásztörperc
Flaubert utolsó művéről ezt írja a wikipédia:
„A Bouvard és Pécuchet… utolsó, befejezetlenül maradt műve. Eddigi könyveiben is pátosz és romantika nélküli hangon, gyakran szenvtelennek látszó tárgyilagossággal, még gyakrabban ironikus távolságtartással rajzolta meg történetét és figuráit – bár a fogalommá vált flaubert-i szenvtelenség (impassibilité) nem egyedüli dallama írásművészetének. Utolsó regényében a gyilkos erejű, tárgyilagos, sőt idegenkedő irónia felerősödik. Két barátságba keveredő hivatalnok–kispolgárról szól, akik örökség révén pénzhez jutnak, és feladva irodai munkájukat a legkülönbözőbb vállalkozásokba fognak, melyek mind tragikomikus kudarccal végződnek. A két balek hol a mezőgazdaságot, hol az orvostudományt akarja megreformálni, hol technikai találmányokkal próbálkoznak, hol régészettel. Bouvard és Pécuchet tragikomikus szellemi „fejlődése” egyúttal az emberiség örökös kudarcait is példázza. Az író mély idegenkedését csak felerősíti a könyv mellékleteként szolgáló „Közhelyszótár” (Dictionnaire des idées reçues, 1913), tele a korabeli köznyelv és sajtó ostoba kliséivel.”
A művet Forgách András dramatizálta (Dilettánsok címmel), és Ascher Tamás állította színre a Katonában. A megdöbbentően sok helyesírási és egyéb nyelvi hibát felvonultató, ám kétségkívül mind tartalmilag, mind formailag „formabontó” színlap tanúsága szerint Ascher már a dramatizálást is erősen befolyásolta különféle igényeivel. Fogalmam sincs, milyen mű született volna enélkül, de ez végül is mellékes: mi, nézők az eredménnyel találkozunk, és az nem jó.
Nem abban az értelemben nem jó, hogy technikai gubancok lennének benne. A színpadkép tetszik, a színészek jól játszanának… Abban az értelemben rossz, hogy a két felvonás koncepcionálisan, totálisan üti egymást: a másodiknak köze sincs az elsőhöz.
Az első felvonásban ott látjuk a bevezetőben említett két dilettánst, akik olyanok, mint napjaink (közelmúltunk) magyar liberálisai: a világot kizárólag könyvekből ismerik, és az így nyert ismereteiket próbálják arra ráerőszakolni. A visszajelzésekkel nem hogy nem törődnek: észre se veszik őket — elvégre az, amit a világról tudni kell, ott van a könyvekben. Minden, ami a kezükből kikerül, irdatlanul „tudományos” és irdatlanul pocsék — emiatt aztán mindenki komplett hülyének nézi/tartja őket, mint ahogy azok is.
Aztán lemegy a függöny, és kijön a második felvonásra két jámbor, jóindulatú kisember. Nem túl okosak, nem érzik meg a történelmi eseményeket és azok mozgató rugóit, de adekvát módon reagálnak azok valamennyi rezdülésére. Minden átmenet nélkül egyszerre csak észreveszik maguk körül a többi embert és azok problémáit — lehetőségeikhez képest segítenek az elesetteken, meglátják, amikor be akarják csapni őket, személyes kapcsolatokat teremtenek; még mások jóindulatát is ki tudják érdemelni.
<
p style=”text-align: justify”>Nincs átmenet, nincs fejlődés: az egyik felvonásban ilyenek, a másikban olyanok. Még a narrátornak sincs egy árva szava erről az egészről.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521552-6a7b09f27c654' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521552&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521552-6a7b09f27c654&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521552-6a7b09f27c654' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Jöhetne már egy ilyen második felvonás, ahol a dilettánsok, akik a külvilág visszajelzéseivel mit sem törődve a szérózsa minden irányába sziporkáztatják az összes lehetséges szakterületre kitejedő hozzánemértésüket, átengednék a terepet jámbor, jóindulatú szereplőknek, akik meglátják a rászorulót és meghallják a figyelmeztető szót.
Nincs igényem lélekfejlődésre, átmeneti időszakra. Akár holnap reggel felébredve is szívesen látnám őket a színpadon.
„Az első felvonásban ott látjuk a bevezetőben említett két dilettánst, akik olyanok, mint napjaink (közelmúltunk) magyar liberálisai: a világot kizárólag könyvekből ismerik, és az így nyert ismereteiket próbálják arra ráerőszakolni.”
Hát, ezt jól megkaptuk. 😉
dilettánsok, akik már az internetet is csak ebookból ismerik:))
@maroz: Szólj, ha igazságtalannak érzed…
@Pásztörperc: Az igazságot a Karl Popper-i értelemben gondoltad? 🙂
Ez egy érzelmi megnyilvánulás, lásd még: minden jobbos hülye. Kár ilyen túláltalánosító, és emiatt másokat szükségtelenül és értelmetlenül bántó kijelentéseket tenni. De te tudod.
@maroz: SZVSZ pontosan tudod, hogy nem egyenként mindenkire gondoltam, hanem a hangadók többségére, de ha ezt szükségesnek tartod, hát leírom: ezt egy olyan, a közvélemény számára jellemző magatartásformának tartom (én, P/c) amely (szerintem, P/c szerint) jelentősen hozzájárult az SZDSZ színvonalának és népszerűségének folyamatos hanyatlásához.
[Popperral (amennyire ezt egy magamfajta mérnökember fel tudja fogni) egyetértve (8-I)E ]
Van egy olyan közkeletű tévedés, miszerint értelem és érzelem, okosság és együttérzés valamiképpen útjában lennének egymásnak. Ha az emberek hallanak egy tisztán logikus érvelést, az a benyomásuk támad róla, hogy érzéketlen ember agyában született. Másfelől pedig kevésbé okosnak tartják azt, aki erősen éli meg az érzelmeit. Holott a kettő egyáltalán nem akadálya egymásnak, és mindkettőre szükség van.
Nem ismerem a poszt tárgyát, de remélem, nem ezt a hamis szembeállítást vallja és erősíti.
@pucros: Nem, erről szó sincs. Ez a két fickó a második felvonásban tűnik gondolkodó (bár egyáltalán nem okos) és érző (méghozzá igen jóindulatú) lénynek; az elsőben egyfolytában csak a könyvekben olvasottakat büfögik vissza, anélkül, hogy vonatkoztató pontokat találnának vagy akár keresnének.
@Pásztörperc: Hát ha valami ilyesmi játszott volna közre az SZDSZ színvonalának és népszerűségének folyamatos hanyatlásában, amiben nem vagyok biztos, akkor még inkább érthetetlen, hogy az ún. baloldali ideológia képviselője, az MSZP, vagy a konzervativizmusé, a Fidesz, miért létezik még. Mert ha szerinted ennek az az oka, hogy megfelelőbben képviselik a saját nézeteiket, mint az SZDSZ tette a liberalizmussal, akkor körberöhöglek.
szerintem meg nagyon is valóságos. elég csak megnézni egyes emberek hirtelen pálfordulásait. elébb ennek muzsikál, utóbb annak nyal, végül amannak énekel.
így megy a világ, bár jellembeli fejlődésnek nevezni ezt nem nagyon lehet
@Almaleves: Lásd FIDESZ, ami KISZ és MSZMP titkárokkal meg egyéb egykori jóarcokkal van tele, akik vadul hirdetik magukról, hogy mekkora konzervatívok…
@aronsatie: Se az MSZP, se a Fidesz stb. nem képvisel se bármiféle ideológiát, se értékrendet, se semmit — önmagán (vezetőinek pozícionálásán) kívül. No, ez az, ami hatékony.
@Pásztörperc: Akkor meg mit akarsz az SZDSZ-szel? A másik kettőnek meghozta a sikert az elvtelenség (az MSZP-nek valamivel kevésbé, mert gátlástalanságban még kisinasnak se iratkozhatnának be a Fideszhez), következésképp az SZDSZ bukását a (relatív) elvszerűség okozhatta inkább (na meg a lopás, mert abban nincs különbség).
@aronsatie: Ez az írás itten nem az SZDSZ-ről szól. Ez egy színdarabról szól; az SZDSZ korifeusait csak az érzékletesség kedvéért kevertem bele, mint egy, a darabban alapvető magatartásforma képviselőit. Mivel az ő írásaikat évekig olvashattuk, Flaubert meg kevesen ismerik (én se), ez alkalmas eszköznek tűnt a szerző egyik központi gondolatának megértetésére. Büszke is voltam rá, hogy nahát, milyen plasztikus kis hasonlatot sikerült találnom — amilyen hülye vagyok, eszembe se jutott, hogy pont erre fogtok rákattanni. (A jelen és a közelmúlt magyar pártjairól egyetemesen elítélő a véleményem, de annak a darabhoz semmi köze.)
@Pásztörperc:
Ez a darab teljesen rendben van.
A két felvonás között nincs átmenet.
Közte volt az, hogy az elveket valaki átültette a gyakorlatba.
Ilyenkor az ember talajt fog rendesen.
Nálunk erről szól …
mek.niif.hu/00800/00849/html/
@simonmondja.: Jövő héten majd arról írok, hogy én elvárom egy színpadi műtől az átmenetet…
Jelzem, az elveket az első felvonásban próbálják átültetni a gyakorlatba: negatív eredménnyel minden fronton.
@Pásztörperc: A darabra nem „kattanhattam rá”, mert nem láttam. Az SZDSZ-es hasonlatra is csak azért, mert méltánytalan. Nem, nem gondolom úgy, hogy az SZDSZ az egyedüli, vagy akár csak a fő felelős saját, vagy úgy általában a liberalizmus bukásáért ebben az országban.
@Pásztörperc: Az didaktikus.
Meg aztán látod, hogy Madách mennyit magyarázta, aztán mégse értettünk belőle egy árva kukkot sem.