Fene vad egyfejű, vad kétfejű…
Eredeti szerző: Pásztörperc
<
p style=”text-align: justify”>A múltkori, színpadi(as) szösszenetem vitájában megígértem dramaturgiai alapvetésem kifejtését, hát most megkapjátok: SZVSZ a dráma lényege annak bemutatása, hogyan fejlesztik a személyisége(ke)t a konfliktusok (itt most nagyon határozottan nem bonyolódnék bele a tragédia nevű aleset specifikálásába). Ehhez persze a feszültségnek legalább egyszer nőnie kell, aztán a mindenféle indulatoknak össze kell csapniuk, és ha minden jól alakul, a végén nem azok (nem úgy) mennek ki a színpadról, akik (ahogy) bejöttek, mert közben mindenki jól megkapta a magáét — a kifejezés többféle értelmében is. Mindezt persze borzalmasan sokféleképpen meg lehet oldani: szereplőink lehetnek komolyak, mulatságosak, nevetségesek stb. Gusztus dolga: ki milyet ír, ki milyet néz.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521531-6ae3b49d3a8a0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521531&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521531-6ae3b49d3a8a0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521531-6ae3b49d3a8a0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
dear P/c,
Azert egy kicsit elgondolkozhatnal azon, hogy a „nekem nem tetszik” illetve a „nem jo” koze erdemes-e hatarozott egyenlosegjelet tenni.
Nekem nagyon tetszett a Ketfeju Fenevad. Ahogy a kritikakat latom, nem vagyok egyedul. Ma fogom megnezni a negyedik darabot az elmult tiz napban, nagyon szeretem a szinhazat, de hat erteni, na erteni nem ertek hozza. Az egy masik elet lenne. En beletorodtem abba, hogy ezt az eletet eltem le, es nem egy masikat.
kedves pásztörperc
az egyik legnagyobb színházi élményem volt az utóbbi időben a kétfejű fenevad. sajnálom, hogy neked nem tetszett. gyönyörű, tragikus szöveg, abszolút színpadra termett. a katonabéli előadás felfogása, a színpadra állítás, a szereplők, …..nagyszerű volt.
nem ultrakonzervatív a szemléleted, inkább maradinak mondanám. de van sok számodra is lehetségesen tetsző előadás manapság. hát ne a katonába menj. és hagyd ki a kortárs drámát. meg büchnert, koestlert, stb.stb….. azok a te rendszeredbe nem illeszkednek. ami rendben van. ettől nagyszerű dolog a művészet. mindenki megtalálja a számára megfelelőt. te nem szereted a modernt, a nem cselekményest. a nem katarzisost. nem baj. csak rengeteg jó darabot elvesztesz csak azért, mert nem lépsz túl a saját régen megfogalmazott szabályrendszereden.
azért ideteszek egy jó írást a jelenkorból a darabról.
jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=53
és mindenkit biztatnék, hogy nézze meg a kétfejű fenevadat. nagy élmény. kár kihagyni.
te meg szerintem….szabadulj fel……hidd el nagyszerű érzés……:))))))
weöres ha angol nyelvterületre születik, a világ egyik legnagyobb költő drámaírója lett volna.
nekem viszont nagyon tetszik, h nem a teccik/nemteccik dimenzióban gondolkodik egy műről, hanem megpróbál keményebb szempontot keresni.
mondjuk jól bekezd:
„SZVSZ a dráma lényege annak bemutatása, hogyan fejlesztik a személyisége(ke)t a konfliktusok”
„Ehhez persze a feszültségnek legalább egyszer nőnie kell, aztán a mindenféle indulatoknak össze kell csapniuk…”
én itt útmutatásai alapján nem követtem tovább.
@jotunder: nem azt mondja, h nem jó.
„Aki szerint viszont ez legalább bizonyos esetekben alkalmazható, reményeim szerint egyet fog érteni velem abban is, hogy Weöres Sándor a legjobb akarattal sem tekinthető drámaírónak.”
2szer teszi bele, h szerinte. ez így egy vállalható dolog.
szerintem sincs igaza, viszont a fogalmazással szvsz nincs probléma.
P.Howard, vagy Svejk a derék katona tényleg nem fejlődik.
Inkább egy egyéni stabilitást mutat egy megőrült világban.
De az olyan drámát sem értékeled, ahol a konfliktusok hiánya fejleszti a személyiséget ?
Mondjuk olyan dráma, ahol a száz év nihil fejleszt ki személyiségeket, akik az utolsókat rúgják magukba, vagy épp másba.
@pásztörperc:
még egy. lehet hogy te a drámát úgy határozod meg, hogy abban az egyéneknek fejlődniük kell, meg konfliktus kell, meg összecsapás, csakhogy a dráma létező és elfogadott meghatározása nem ez. hanem ez: …” A dráma az általa kínált művészi hatást úgy kívánja elérni, hogy konkrét, egyedi figurák cselekvéseit jelenidejű formában mutatja be, így mutatva fel azok általános érvényű jelentéstartalmait.” …azaz semmi más, minthogy élő párbeszédeken keresztül mond el valamit.
a te meghatározásod olyan, mintha azt mondanád: az autó olyan négy kerekű, valamilyen motor által meghajtott jármű, amely személyeket szállít,
és piros. és innentől minden fehér vagy fekete jármű nem autó. vagy nem igazán autó. csak ugyebár ez így nemigen stimmel.
„De nekem azért nagyon hiányzik, hogy nem jutunk el sehonnan sehová…”
Ez nekem is hiányzik, és nem a színházban. 🙁
Na most a Kétfejű fenevad a Katona egyik legjobb előadása volt tavaly- gondolom azóta nem romlott el :-/
Weöresen számon kérni azt, hogy nem tud drámát írni, nem tudom P/c- szerintem nem ugyanazt gondoljuk a drámáról.
Weöres ebben a műben olyan nyelvi zsenialitásról tesz tanúbizonyságot, ami minden eddigi tudásomat felülírta róla. (tudom te se ezt kritizáltad benne- csak úgy mondom 🙂
Azt hogy egy drámában mindenkinek meg kell kapnia a magáét…Nekem, nem is tudom, nekem ez a gyerekmese követelményének tűnik.
Fekete Ernőt ebben a darabban fedeztem fel. Zseniális!
🙂
Ajánlott még: Cigányok
A darab nekem is tetszett, És pont az volt az egyik erőssége, hogy nem volt benne „jellemfejlődés”. Ez SZVSZ szándékos koncepció mert hogy a történelmi távlatokban a magyarokra nem jellemző a jellemfejlődés. Viszont a felvonultatott jellemek, meg figurák nagyon ott vannak. És még vicces is. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ugyanúgy mint a másik Weöres darabot a Szent György és a sárkányt. Amit ugyan már nem játszanak, de mindenki bánhatja aki nem látta.
@zsazsu4: Naszóval, ez a vége, csak úgy ismétlésképpen:
„a jelenetexellemesek, a színészek jól játszanak”.
Tehát: tetszett, minden ellenkező belemagyarázás dacára. Azt a bizonyos (általam tételezett típusú) drámaiságot nem „hiánylom” belőle, csak megállapítom, hogy nincs. Nagyon igyekeztem világosan kifejteni, hogy színpadra nemcsak az általam drámának tekintett típusú műveket lehet vinni, hanem még tömérdek mást is — Vitéz Lászlót tán még Te se tekinted drámának, viszont egyértelműen színpadképes.
Az egyetlen hasfájásom éppen az, hogy ezt a darabot (ami valójában börleszk-, illetve kabaréjelenetek laza füzére) megpróbálják „drámaként” értékesíteni, mintha lenne cselekménye (ami tart valahonnan valahová). Ebből a szempontból a nyelvi zsenialitás (amit én a Valse triste óta kalaplevéve süvegelek, valahányszor eszembe jut) tökéletesen irreleváns.
Minden más tetszett, de ezért SZVSZ kár volt.
@Pásztörperc: Nem láttam, csak mondom, hogy Weöres Sándor játszik a szavakkal, és nem fegyvernek használja, úgyhogy talán azért nincs katarzis.
@fuhur: Meg a norvég, meg az orosz, meg a kolumbiai meg más…
Van egy pár bomlás virága dráma.
„A dráma lényege annak bemutatása, hogyan fejlesztik a személyisége(ke)t a konfliktusok […] ez legalább bizonyos esetekben alkalmazható.”
A szokásos felfogás szerint a drámában a karakterek fejlődése (growth) alapvető, mindig jelen van, míg jellemváltozás (change) a dráma során nem mindig következik be. Azaz az ásatag hülyeség az az, hogy change nélkül nincsen jó dráma.
Továbbkattintottam :).
10 Egyébiránt azon gondolkozom, hogy van-e bármi tétje annak, hogy a Kétfejű Fenevad Dráma-E? Mármint azon kívül, hogy kiváló rendszerelméleti vitákat lehet ezzel kapcsolatban folytatni. Ha esetleg nemdrámának bizonyul, akkor ezentúl a Katonában csak nemelőadás formájában lehet majd megtekinteni? (Ha ez olyan lesz mint jotunder nemposztja, akkor benne vagyok!) Esetleg a jövő drámaíróinak és az örülünk vincent olvasóinak közös halmaza majd másképp fog írni? Vagy a nézők másképp fogják érteni?
Félre: egyébként én is maradiságnak tartom azt a felfogást, mely szerint a drámai jellemek fejlődnek. Ez a modernség axiomája. Nem feltétlenül van így. Aki nem hisz benne, annak akkor nem ér drámát írni? Oké, de akkor minek hívjuk? Poszt-modern színmű? GOTO 10
@jotunder: Mondd, kedves Tündérke, nem lehet véletlenül, hogy Te pár éve begyakoroltál két-három univerzális kifogást, és azóta ezeket húzod rá mindenre — ha illik, ha nem illik?
Erre például nem illik…
@Vitéz Kőbányai Világos:
természetesen annak, h mit hívunk drámának (a konkrét szónak) nincs jelentősége.
annak van, h ő definiált egy nagyon leszűkítő drámafogalmat (ha túl akarom húzni ez a legyen benne sztori, Aból Bbe menjünk heppienddel (+ gyerek, kutya és meztelen nő:)))), és ami nem ez, az nem jó.
ez egy tét és kérdés művészeti kérdésekben, de oktatási probléma is, h milyen esztétikára vannak szoktatva a zemberek. egyáltalán a nyitottság kérdése. más művészeti ágakban is felmerül.
már-már mániám ez a cikk:
kukorelly.irolap.hu/hu/lilla-legyezo
de mondjuk most volt az origo-n egy vita Sas Tamás új filmjéről, az kapcsolható ehhez, ha akarjuk.
@Pásztörperc: minden lehetseges.
@Pásztörperc: de ténylegmostmár. itt van a dráma meghatározása:
hu.wikipedia.org/wiki/Dr%C3%A1ma
semmiféle valahonnan valahova nincs benne. csak az, hogy amit elmesél, azt jelenidőben, párbeszédes formában teszi. azaz, a kétfejű fenevad dráma. nem annak akarják eladni, hanem az. neked van valamiféle téves fogalmad a műfajról.
@remiz: Szvsz nem azt mondta, hogy ami nem az, az nem jó. Csak azt, hogy ami nem az, az nem dráma. Ezért érdekel, hogy mit számít, hogy valami dráma-e, vagy nem?
@Vitéz Kőbányai Világos: Hát, hogy felforgató élmény-e, vagy csak szinházban voltunk, mondmár.
@tyto: A wiki itten azt mondja, hogy dráma az, amit színpadi előadásra szánnak. Ez kb. olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy a világegyetem egysége létezésében van — szép, szép, de túl általános.
Anélkül, hogy egy pillanatig tagadnám ezt a tágabb értelmezést, szeretnék rámutatni arra, hogy a szűkebb interpretáció növeli a használatóságot. Arra próbálgatok itt fent rámutatni, hogy a kabarétréfékat — mint amilyen pl. A kétfejű… — nem jó (szűkebb értelemben vett) drámának rendezni. Nem jó, ha a szereplők „önfeledt bolondozás” helyett úgy csinálnak, mintha valós élethelyzeteket mutatnának be — olyanokat, amelyekben nem a poén jobb kihozatala, hanem önnön jövendőjük érdekében döntenek, cselexenek.
No de hát ez — amint úgy látszik, nem győzöm eléggé hangsúlyozni — gusztus dolga…
@Pásztörperc: „nem jó (szűkebb értelemben vett) drámának rendezni. Nem jó, ha a szereplők „önfeledt bolondozás” helyett úgy csinálnak, mintha valós élethelyzeteket mutatnának be”
Már ne is haragudj, de most jutottál oda, hogy csak a realista dráma a dráma, hiszen a többi nem koncentrál megfelelően arra se, hogy valós élethelyzeteket mutasson be, vagy legalább hasonlítson rájuk? (Hamlet épp most minősül át rosszul elsült tréfává?) Ez mennyiben segíti a használhatóságot? GOTO 10
@simonmondja.: A felforgató élmény, az a költségvetési vita a parlamentben 🙂
@Pásztörperc: :))) látszik hogy te tudós ember vagy. nem jól tűröd a totális szabadságot. kellenének jóféle szabályok mi? hihi. hát ez a nagy különbség a művészet meg a tudomány között.
mitől kellene jobban használhatónak lennie egy ilyen értelmezésnek? min változtatna? hogy műsorfüzetbe oda legyen írva, hogy ez nem „olyan” hagyományos dráma, és akkor te rögtön meg se néznéd? de hát tetszett, azt mondtad. tetszett is meg nem is. hurrááá…..szerintem ez ponthogy jót tesz a kockább fejűeknek.
már megbocsáss.
láthatóan magadra is maradsz a véleményeddel.
belinkeltem a jelenkoros cikket. abból világos, hogy weöres kifejezetten színpadra írta. drámának. szóval ne rágjuk már ezt a csontot.
és szerintem szabadulj fel :)))))) dobd be a gyeplőt a lovak közé, hadd fussanak :)))))
@tyto: Olvasószerkesztő (is) vagyok, és éppen azért, mert nagyion rosszul tűröm a totális nyelvi „szabadságot”. Ha mindenki mindenen azt ért, amit akar, akkor senki se ért meg semmiből semmit, és mindenki elbeszél a többiek mellett. Egy pillanatig se vonom kétségbe azt a jogotokat, hogy ezt élvezzétek — Ti viszont értsétek meg, hogy én ezt a magatartást perverznek találom. (Ezzel még véletlenül se akarok olyasmire utalni, hogy a perverzió rossz dolog lenne — az egy másik kérdés.)
@Pásztörperc: a színházhoz értő (nem én, hol vagyok én attól) emberek szerint a Kétfejű Fenevad az egyik legjobb darab az elmúlt években. ez van. te mondhatod, hogy ők nem értik a dolgukat, és te képviseled a helyes értelmezést színházi ügyekben, de azt ne várd el, hogy ezt széles vigyor nélkül vegyem tudomásul. ennyi az egész.
elképzelem azt, hogy mit szólnál Esterházy darabjához az Én vagyok a Te-hez, ami hivatalosan az Első Parancsolat feldolgozása a revü műfajban… attól az még egy dráma. Gothár teszi drámává. Molnár, Szabó Kimmel és a többiek.
az emberi kreativitást és a tehetséget nem tudod megmagyarázni, nem tudod bedobozolni. márpedig a kreativitás és a tehetség a lényeg, a definíció pedig másodlagos, a színház pedig totálisan szabad.
@jotunder: Egész egyszerűen fel nem foghatom, mire reagálva írod ezeket.
Írtam én olyasmiket, hogy az előadás „rossz”? Nem, végig éppen ellenkezőleg.
Írtam olyasmiket, hogy Ascherék „nem értik a dolgukat”? nem, éppen ellenkezőleg.
Írtam olyasmit, hogy az én értelmezésem lenne a „helyes” színházi ügyekben (vagy bármi egyéb kulturális kérdésben? Nem, éppen ellenkezőleg: egyfolytában arról írok, hogy legyen meg mindenkinek a maga megközelítése, és hogy ez így van jól.
Akkor meg mi a fenének vágod mindezeket a fejemhez? Hát azért, hogy eme sosem vallott „téziseim” mián külső tekintélyekre (ú.n. autoritásokra) hivatkozva eshess nekem.
Nomármost ez az írás itt fönn arról szól (mivel jól láthatóan nem értettél meg belőle semmit, kénytelen vagyok egy kicsit szájbarágni), hogy itten van ez az élvezetes kis könnyed szórakozás, ami nekem, P/c-nek még jobban tetszene, ha nem akarnák a történetet ‘”eldrámázni”.
Tudod, a világ nem olyan, hogy ha valami „jó”, akkor minden szempontból „jó”. Ennexubjektív leképezéseként nem is olyan, hogy ha nekem tetszik, akkor minden szempontból tetszik. Tudom, tudom, hogy az ilyen modellekhez már többdimenziós feldolgozó eljárások kellenek (vagy akár fuzzy…), és hogy az nagyon bonyolult (a fuzzyt meg se tanultam). De hidd el: sok öröme telik benne az embernek, úgyhogy érdemes megpróbálni…
@jotunder: Nomármost az egyre nyilvánvalóbb, hogy valahol valamit egészen rosszul fogalmaztam meg, különben nem lenne belőle ekkora félreértés. Úgyhogy inkább abban segíthetnél, hogy hol barmoltam én el ezt a dolgot úgy voltaképpen?