Igy pedofilozik egy igazi magyar alkotmánybiró.

Viszontválasz Ungváry Krisztiánnak

Reményeim szerint az Önnel folytatott többéves „süketek párbeszéde” a végéhez közeledik. Feltehetően ezt Ön is érzi, hiszen a De jure 2009. évi 2. számában az Ön szavahihetőségét és hitelességét (is) firtató „Hivatalos kapcsolat” vagy amit akartok című írásomra a fentiekben adott válasza – feltehetően ebből táplálkozó – erős zaklatottságára enged következtetni. Válaszomat az Ön írásának a végével kezdem: azt állítja, hogy nem állok le Önnel, illetve a történészekkel nyilvános vitára. Tudja, a semmiről nem is lehet vitatkozni. (Jogerős sajtó-helyreigazítási perben hozott ítélet, illetve személyiségi jogi perben hozott I. fokú Fővárosi Bírósági ítélet mondja ki, hogy mindazok a vádak, amelyekkel Ön engem illetett (és folyamatosan illet ma is), megalapozatlanok, hamisak. Az én szóhasználatomban: azok az Ön anderseni mesemondói munkásságának a részei. E „műfajban” Ön kétségkívül igencsak járatos. 42 történész kollégája állítja Önről azt, hogy „történelemhamisító”, Werth Henrik szerint csak egyszerű „hamisító”, aki időnként „bődületes szamárságok” állítására is képes. Tudós-Takács János és Ölvedi Ignác történészek „sztálinista” módszereket alkalmazó „kutatónak” tartják, akinek (Eörsi István szerint) nagy erőfeszítésekkel kell félrekoncentrálnia ahhoz, hogy felléphessen az akaratlan humorista hálátlan, de szórakoztató szerepkörében. (Eörsi egyébként az Ön „mániákus igyekezetét” is kiemelésre méltónak tartja, s minthogy rögeszmésen foglalkozik velem, ezt a legmesszebbmenőkig magam is alátámaszthatom). Önt én értékeltem fel azzal, hogy egyáltalán eddig is szóba álltam Önnel. Sajnálom, hogy időt pocsékoltam ilyen felületes, előítéletekkel terhelt emberre.
Ungváry Úr! Ön először „állította”, hogy besúgó, ügynök stb. voltam, azután – nyilván „kegyelemből” – átminősített „hivatalos kapcsolattá”, majd pedig csak „következtetett” arra, hogy az ügynöki munkához hasonló cselekedetet végeztem. Ugye nem haragszik rám, ha egy ugyanilyen abszurd „következtetésembe” én is beavatom? Nos: úgy „következtetek”, minthogy Ön 40 éves létére még nem nősült meg, s főcserkészként kisgyerekekkel foglalkozik, vonzódása lehet ehhez a korosztályhoz. Ugye milyen épeszű ez a következtetés? Legalább annyira, mint az, amire Ön „vetemedett” a „következtetésével”.
Ungváry Úr! Ön még fiatal, váltson irányt, ne foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyekhez nem ért. Hivatalos borbírálóként és numizmataként is folytatható lehet a pályafutása. Egyébként pedig felhatalmazom arra, hogy a sajtó-helyreigazítási perben hozott jogerős, és a személyiségi jogi perben a Fővárosi Bíróság által hozott I. fokú ítéletet teljes terjedelmében közzétegye. Okulásul azok gyakori olvasgatását kifejezetten is javasolom Önnek.

Dr. Kiss László
egyetemi tanár

…………

a deiure.hu magazinból. édicuki ez is. :)))

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516655-6ab2208c3886d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516655&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516655-6ab2208c3886d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516655-6ab2208c3886d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>