Jégkorszak — könyvnemajánló
Eredeti szerző: Pásztörperc
<
p style=”text-align: justify”>Önös szakmai érdeklődésből megvettem a Jégkorszak című könyvet. Néhány éve próbálkozom a Föld széndioxid- (pontosabban: szén-)háztartásának megértésével. Nagyon messze vagyok a céltól, tán meg se közelítem soha, úgyhogy ilyen írásomat nem olvashattátok még, és jó darabig alighanem így is marad. Mindenesetre általános tapasztalatom, hogy semmiből se lehet ezt olyan hatékonyan tanulni, mint a jól megírt ismeretterjesztő művekből — ráadásul azoknak a hivatkozásai is korrektexoktak lenni. Nagy beruházásról lévén szó, megnéztem a szerzők nacionáléját — már csak azért is, mert a szokásos fülszöveg helyett ezt tüntette föl a kiadó. Meggyőző nevű intézmények (Kolorádói Egyetem, University College of London, liverpooli John Moores Egyetem) professzorai; szerkesztette Brian Fagan, a Kolorádói Egyetem tudományos munkatársa (itt kellett volna gyanút fognom?).
Kiadó: Nevelős Orsolya Stefanie,
fordító: Major Kathi Veronika,
az utószót (amelyben a könyv tartalmára vagy szerzőire egy betű se utal) dr. Juhász Árpád írta,
olvasó szerkesztő (így, két szóban): Gujdár Noémi.
192 illusztrációval, amiből 160 színes kép. No hát legelőször arra kellett rádöbbennem, hogy a „magyar” szöveg mellé ezek a képek igencsak kellenek. Amikor — nem túl sokat gatyázva, már a 8. oldalon — sikerült a kálium helyett „potasszium-argon” kormeghatározó módszerről értekezniük, még jól elvoltam kép nélkül. De aztán a 101. oldalon előkerültek az elejtett állatok feldarabolására (vágóeszközként) használt „kőbalták” — ráadásul olyan kőbalták, amelyek közül sokat „sosem használtak, vagy néhány használat után eldobták őket’” — és ekkor már igencsak kellett az illusztráció. Ki is derült, hogy John Hoffecker egyáltalán nem a kőbalták, hanem a szakócák készítéséről, használatáról és elterjedéséről értekezik hosszasan. Tisztességesebb kiadóknál az olvasószerkesztő azokhoz a fogalmakhoz, szövegrészekhez, amikhez nem ért (ezek csak példák voltak: a tömeges fordítási hibák alapján Gujdár Noémi számára ilyen lehet kötet teljes tematikája) szakmai lektorokat kér fel.
A hanyagság és slamposság azonban nem csak az ilyen, elszigetelt esetekben érhető tetten: mondhatnók ezt akár a magyar kiadvány vezérfonalának is. Ezt ismét csak egy példával illusztrálom: „Az utolsó jégkorszak idején összesen 45°millió°km2 volt a jégpajzsok összterülete, ma ez a szám csupán 15,7°m2” (70. old.). A műben megtalálhatjuk a Word helyesírás-ellenőrző mechanikus használatának már-már kötelező jellegű típushibáit (’kellet, mellet’ stb.) megfejelve olyan, egészen eredeti félreértésekkel, mondatfűzésekkel, mint pl. „A maradványokból ugyanis egy olyan emberfa anatómiáját őrzik, amely inkább a trópusi övezetben érezhette otthon magát, és a jégkorszak hidege komoly veszélyekkel fenyegette.”
Azt gondolhatnátok, ennél rosszabb már nem jöhet, pedig igen: a magyar kiadás „színvonala” méltó az eredetihez.
Rossz érzéseim a 35. oldalon kezdődtek, amikor a szerzők James Croll autodidakta skót tudósról szólva úgy vélték: attól, hogy ő neves csillagászok eredményeire alapozva elkezdte számítgatni a Föld keringési pályájának hosszú távú változásait, amatőr matematikussá vált. Aha: tehát aki tud számolni, az matematikus. Az, hogy a szerzők (és szerkesztők) nem tudnaxámolni, a következő oldalon vált nyilvánvalóvá, ahol kiderült, fogalmuk sincs róla, hogy bármely görbeszakasz összerakható véges számú (és eltérő hullámhosszú) szinuszgörbéből úgy, hogy ezek egyikének se kelljen semmiféle konkrét jelentést tulajdonítani — márpedig az ő nagy kedvencük, Milanković pontosan ezt tette. Ezért aztán a 38. oldalon megállapítják ugyan, hogy (a radioaktív izotópos kormeghatározó módszerek bevezetésével) „Milanković elmélete kártyavárként omlott össze”, de két oldallal később már ismét ő a fő hivatkozási alap. Ez a deréxerb ember a mi szerzőink „értelmezésében” azt mondta ugyanis, hogy „a magasabb szélességi körökön a Föld tengelyferdeségének változása a kb. 41 ezer éves ciklusosságot mutat, míg az Egyenlítőnél egy-egy ciklus csupán 22 ezer évig tart”. Értjük, ugye? A középponttól távolodva a Föld tengelyferdesége hol ilyen, hol olyan, azaz a Föld tengelye girbegurba. Ez a girbeség-gurbaság pedig állandóan változik a ciklusoknak megfelelően: a tengely egyes szakaszai éppen ferdülnek, mások merőlegesednek. Hát, ez a kép elég izgalmas, de azért roppant hülyén néz ki…
Az, hogy a szerzőknek a legcsekélyebb sejtelmük sincs arról, hogy miről is beszélnek voltaképpen, a 81. oldalon vált nyilvánvalóvá, ahol elkezdték „megmagyarázni” az általuk használt fogalmakat. A Föld pályájának a tökéletes körétől eltérő, ellipszis jellegének mértékéről szólva egyebek közt az alábbiakat követték el:
„Az excentricitás módosulásai valójában csak nagyon kis mértékben befolyásolják a földre érkező napsugárzás mennyiségét (kb. 0,03%), az évszakok változására mégis nagy hatással vannak. Ha a Föld tökéletes kör alakú pályán keringene a Nap körül, a bolygó ugyanazon pontjára mindig ugyanannyi napsugárzás érne: ez azt jelenti, hogy nem lennének évszakok, vagyis mindig mindenhol ugyanaz az egy évszak uralkodna.” Szóval, ez nemcsak a középiskolai földrajz tananyagnak mond ellent tökéletesen, de az elemi logikának is. Talán fölösleges részleteznem, de a Föld minden pontja ugyanaznap van a legtávolabb a Naptól és ugyanaznap van a legközelebb is hozzá. Ha ez a kolosszális sületlenség igaz lenne, ugyanakkor lenne tél (illetve nyár stb.) az északi féltekén is, mint a délin — mi azonban a szerzőkkel ellentétben tudjuk, hogy ez nem igaz. Az évszakok oka a napsugarak beesési szögének váltakozása, annak meg a Föld tengelyének ferdesége — aminek persze semmi köze a pálya alakjához.
Ezt az ökörséget Mark Maslin, a University College of London földrajzprofesszora és Környezettudományi Intézetének igazgatója, vezető paleoklimatológus (őséghajlattanász) követte el. Tőle olvashatjuk azt a félelmetesen egyszerű koncepciót is, amely egyetlen „huszárvágással” magyarázza meg nekünk, mitől lehetett az, hogy a 2,5 millió – 1 millió évvel ezelőtti időszakban az eljegesedések ciklushossza kb. 41 ezer év volt (ilyen ciklusokban változik Milanković szerint a Föld tengelyének ferdesége — tehát nem a pálya excentricitása!), az utolsó egymillió évben viszont a ciklusok hossza kb. 100 ezer év volt. Kapaszkodjatok meg: Maslin szerint ez azért van, mert „bolygónk eddigre már viszonylag sokáig volt a jég uralma alatt”. Értitek, ugye? Ha a bolygó már elég hosszú ideje van a jég uralma alatt, akkor a 41 ezer éves ciklusú hatás százezer éves ciklusokat fog okozni. Máról holnapra, hipp-hopp!
Nem, ne higgyétek, hogy az egyéb részek jobbak, csak kevésbé értek hozzájuk. Az pl. kimondottan szemet szúrt, hogy John Hoffecker, a Kolorádói Egyetem tudományos munkatársa a két lábra állásról, a Homo nem (genus) kifejlődéséről írva egyedül az ún. „szavanna-hipotézisről” emlékezik meg úgy, mintha az alternatív elméletexót se érdemelnének (ha vannak egyáltalán). Ehhez ugyan a jégkorszak kezdetét az egyéb fejezetekben szereplő (és valós) 2,5 millió év helyett ezelőtt 8 millió évre kell datálnia (96. old.), de hát ez igazán nem lehet akadály!
Csányi Vilmos (1988-ban!) az alábbiakban foglalta össze, hogy mik azok a tulajdonságaink, amiket a „szavanna-hipotézis” nem vagy csak rendkívül erőltetetten képes magyarázni. Az ember:
* erősen izzad;
* sós könnyeket sír,
* populációja mintegy 7%-ának bőrlebeny nő az ujjai közt;
* szőrzetének jelentős részét elvesztette (a szavannán az összes emlős szőrös)
* orra kiemelkedik, orrlyukai lefelé néznek;
* levegővételét képes szabályozni (ezt nem tudja egyetlen más főemlős se);
* magzatának kb. 3 hónapig merülési reflexe van;
* bőre alatt hőszigetelő zsírpárnát visel;
* vokálisan kommunikál;
* nem magát (egymást) nyalogatva tisztálkodik, hanem mosakszik;
* ősi telepeinek elsöprő többségét vízpartokon találjuk (a csimpánz pl. veszekedetten irtózik a nyílt vízfelülettől)
Végezetül: teljesen kényszeredett annak indoklása, miért is kellett volna őseinknek otthagyniuk az őserdőt — legközelebbi rokonaink, a csimpánzok és a bonobók máig ott élnek, lehetőségeikhez képest vígan.
Az ún. „vízimajom-elméletről” pl. itt:
olvashattok. Se erről, se egyetlen más elképzelésről a szerzők még egy árva utalás erejéig se emlékeznek meg: mintha a „szavanna-hipotézis” bizonyított elmélet lenne.
Úgy hiszem, ennyi most elég lesz (van még, de már kidühöngtem magam).
Általában szívesebben olvasok jó könyveket, mint rosszakat (ez alól némely költőket tekintsünk kivételnek).
Nos, ez a könyv 6800 Ft-ba (hatezernyolcszáz forintba!) kerül. Melegen ajánlom: bele se kezdjetek!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521555-6ae3a95f2b646' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521555&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521555-6ae3a95f2b646&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521555-6ae3a95f2b646' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Én a Holdról láttam minap 1 ismeretterjesztő filmet, amiben elmondták, h ha nem lenne Hold, akkor a Föld forgási tengely teljesen merőleges lenne a keringés síkjára, és emiatt nem lennének évszakok, és mindenütt állandó időjárás lenne, majd pár perc múlva közölték, h ha nem lenne Hold, akkor a Föld forgástengelye nagy kilengésekkel össze-vissza változna állandóan, és ettől mindenütt a Földön össze-vissza időjárás lenne.
Azóta se tudom, h a 2 közül melyik az igaz.
@MolnarErik: Dehogynem: egyik se. Tele a Naprendszer olyan égitestekkel, amelyeknek nincs számottevő holdjuk (pl. Merkúr, Vénusz, Mars) és teljesen stabil, de nem merőleges a forgástengelyük.
„Az, hogy a szerzők (és szerkesztők) nem tudnaxámolni, a következő oldalon vált nyilvánvalóvá, ahol kiderült, fogalmuk sincs róla, hogy bármely görbeszakasz összerakható véges számú (és eltérő hullámhosszú) szinuszgörbéből úgy, hogy ezek egyikének se kelljen semmiféle konkrét jelentést tulajdonítani — márpedig az ő nagy kedvencük, Milanković pontosan ezt tette. ”
Ki rakott ki mit miből ???
@jotunder:
a Csebisev polinomokra gondol szvsz.
‘approximálni akar szinuszokkal’:)))
lais így elsőre valahogy így hangzik.
Nem mintha arra biztatnálak, hogy költs még több pénzt az ügyre, de azért jó lenne belenézni az eredetibe. Több családtagom rendelkezik jelentős mennyiségű tapasztalattal a fordítások átlagszínvonalát illetően. A fordító simán képes az eredeti szöveg értelmének megváltoztatására, főleg, ami gyakori, ha eszében sincs azt előbb megérteni.
Egy igazi mazo vagy, hogy végigszenvedted a könyvet.
Az utóbbi 10-15 évben úgy elöntött minket a színes szagos -de igénytelen tartalmú, ám drága – albumok áradata, hogy pár befürdést követően inkább a boltban elolvasom az első 100 oldalt, mielőtt egy fillért kiadnék rá.
Ajándékba nem is merek ilyesmit kérni, pont a sok gagyi miatt.
@MolnarErik: http://www.imcce.fr/Equipes/ASD/person/Laskar/misc_files/Laskar_Joutel_Robutel_1993.pdf
ez az alapcikk a Hold stabilizáló hatásáról.
Próbálom elképzelni az emberfát, meg az anatómiáját. A trópusokon. Sírok..
Én nem veszek ismeretterjesztő könyvet csak úgy, a boltban meglátva. Utálnék folyton azon gondolkodni, hogy épp most mennyire verik át az agyamat :S
Pásztörperc, nagyra értékelném, ha ajánlanál ismeretterjesztő könyveket, amiket szerinted érdemes megvenni. Mondjuk olyat, ami a szakmádhoz közeli témáról ír 🙂
maradjunk annyiban, h inkább visszavonom, amit mondtam.
inkább fogalmam sincs, miről van szó.:)
@jotunder: Ezt nekem tanították gimiben, és ez a Foucault-transzformáció, nem?
@Counter: valoszinüleg Jotunder a pongyola fogalmazást kritizálja, Pásztörperc pedig a Fourier sorfejtésre gondol.
en.wikipedia.org/wiki/Fourier_series
(amirül Jotunder nagyon pontosan tudja, h mi, csak nem akarja jól érteni a leírtakat:))
@ppp2: Az, Fourier, je m’en fous. Nem Foucault, az más 🙂 Köszönöm.
Tudom, hogy nagyon is jól tudja, mi az, de a megfogalmazás olyan szinten igénytelen, hogy el tudtam képzelni, túl jól tudja ahhoz ezeket a machinációkat, hogy arra gondoljon, amit mondani akar 😀
@Counter: Fourier lesz az…
@jotunder: Szeretném jelezni, hogy anno már a harmadik betűnél elvesztettem a fonalat.
@ppp2: szó nincs fourier sorokról ezeknél az egyenleteknél, ezek kváziperiodikus approximációk, sin(A(n)x) alakú tagok vannak, és nagyon fontos, hogy pontosan mi az A(n) értéke.
@Counter: itt fel nem merül, hogy a konkrét egyenleteket meg lehet oldani, és az sem teljesen világos, hogy melyek a jó egyenletek (inhomogén anyageloszlásnak hosszú távon komoly hatása van a precessziós görbékre, létezhet nem-elhanyagolható disszipáció). amikor tényleg azt akarják megmondani, hogyan viselkedett a Föld másfélmilliárd évvel ezelőtt, gyakorlatilag reménytelen helyzetben vannak. azt tudják megmondani (egészen friss numerikus közelítések itt arxiv.org/PS_cache/arxiv/pdf/1103/1103.1084v1.pdf)
egy bizonyos szintig ez nagyon szép matematika, én valamikor ki sem mondhatom milyen régen az Arnold egy könyvéből tanultam (sajnos gyakorlatilag teljesen elfelejtettem), de amikor élesben megy, akkor minden numerikus módszer lesz. :((
konkrétan a vita az, hogy Milankovic elméletét mennyiben támasztják alá a legújabb kutatások a tengelyferdeség változásáról. nekem úgy tűnik, hogy a franciák szerint Milankovicnak akár igaza is lehet, de értek is én ehhez :(((
@jotunder: Frequency map analysis and quasiperiodic
decompositions.
Jacques Laskar
ezt googliztam ki hirtelen, azt hiszem nem ma délután fogom megérteni… 🙂 hihetetlen, h mennyi érdekes dolog van, amihez az ember sohase fog érteni:(
@ppp2: ő az aki a föld-hold pályaszámításokat csinálta.
@Pásztörperc: „In 1993, French mathematicians Jacques Laskar and Philippe Robutel showed that Earth’s large moon has a stabilizing effect on our planet’s climate. Without the moon, gravitational perturbations from other planets, notably nearby Venus and massive Jupiter, would greatly disturb Earth’s axial tilt, with vast consequences for the planet’s climate. The steadily orbiting moon’s gravitational tug counteracts these disturbances, and Earth’s axial tilt never veers too far from the current value of 23.5°, where 0° would mean the axis was perpendicular to the plane of Earth’s orbit around the sun.
Indeed, Laskar and Robutel also showed that the axial tilt of Mars, which has only two tiny moons, has varied between 10° and 60° in the past, which caused huge climate variations that in turn could have contributed to the loss of most of the planet’s atmosphere, leaving Mars the bone-dry desert world that it is now. Since then, most astrobiologists have assumed that Earth-like planets in other solar systems would need a comparatively large moon to support complex life over long periods of time.” news.sciencemag.org/sciencenow/2011/05/who-needs-a-moon.html
@jotunder: Na, megjöttem karácsonyi nagybevásárlásból. Szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy ha két görbe egy adott intervallumban jól közelíti egymást, az nem jelenti azt, hogy közöttük bármiféle oksági kapcsolatnak kellene lennie.
Ez a „Milankovicnak akár igaza is lehet” jelenleg azt jelenti, hogy találhatunk olyan görbeszakaszt (a szerzőxerint ez a 2,5–1 millió évvel ezelőtti), amit kellőképp távolról nézve a ciklusok hasonlóak. Mindez nem mond semmit arról, miért nőtt a ciklushossz 1 millió évvel ezelőtt egyszercsak a két és félszeresére — minden csillagászati esemény nélkül, már csak azért is, mert Milankovic a ciklusait keringésünk mostani állapotából számolta ki.
Folyt köv.
@dvhr: Itten az időlépték az, amin ez a dolog áll vagy bukik — SZVSZ ebben az alkalmazásban bukik. Teljesen hihető (tudja rosseb, a mi szempontunkból mellékes, hogy évmilliók tucatjai alatt a holddal stabilizálatlan forgástengelyek nagyon elmászkálhatnak. Ennek a matekja nekem sok; inkább elhiszem.
A mi példánkban azonban nem erről van szó. A szerzőxámos ábrával illusztrálják, hogy mind a lehűlés, mind a felmelegedés fűrészfog jellegű:
Egy lehűléshez, ami az átlaghőmérséklet 12–14 fokos csökkenése, nagyjából 4000 év kell. Ebben megvan a fokozatos lehűlés kvázi egyenletes trendje és van 5-6 hőmérsékleti ugráspár, amikor nevezett átlaghőfok mintegy 50 éven belül csökken 2-3 fokkal, majd nő (csaknem) ugyanannyival.
A felmelegedés egy nagyságrenddel gyorsabb, de ugyancsak nem egyenletes: ugyanilyen jellegű hőmérsékleti ugrások tarkítják (értelemszerűen kevesebb, nagyobbak és aszimmetrikusabbak.
Folyt. az előzőből: mivel én ugyebár förtelmesen alulképzett vagyok matematikailag, elmagyarázná nekem vki lassan, türelmesen, hogy a csillagászati okokból levezetve hogy pitypalattyba lehetnek ezek a ciklusok ennyire aszimmetrikusok és fogazottak?
@Caenorhabditis elegans:
Dawkins: Az ős meséje.
Szuper.
@Pásztörperc: http://www.whoi.edu/science/GG/paleoseminar/ps/hays76.ps
http://www.sciencemag.org/content/292/5517/686.short
ez meg egy very highly cited cikk a ciklicitasokrol.
@Pásztörperc: Arra a kerdesre reagaltam, hogy igaz-e, hogy a Hold stabilizalja a Fold dolesszoget. Igaz.
@dvhr: Jogos; túl szűken értelmeztem.
@jotunder: fizetős
több tudományos ismeretterjesztő mű is megemlíti, hogy a globális felmelegedés elméletből sokat levon, hogy a hetvenes években egy fél fokos időszaki átlaghőmérséklet-csökkenés következtében még eljegesedés-elleni konferenciákta jártak a bolygónkért aggódók.
@alterways2: scienceblogs.com/stoat/Myth-1970-Global-Cooling-BAMS-2008.pdf
@Pásztörperc:
megszereztem a cikkeket, irj egy e-mail cimet es elkuldom.
(lehet 1x hasznalatos cim is, talan az biztonsagosabb)
G.
@Géza: Levettem a P/c hozzászólását a biztonsági kockázat miatt. A cím, amire írhatsz fugedi kukac mafi pont hu.
@Kettes:
Nekem ugy tunik, mind az en hozzaszolasom, mind az arra kuldott valasza tovabbra is lathato!
A cimet koszonom, az elobbiek miatt abban bizom, hogy tenyleg 1x hasznalatos..
G.