Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LXI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Év végi jutalomjáték II. — az ideg/elme kategória koronázatlan királya, Gavallér János. Méghozzá nem ám valami akármilyen, ahogyan épp sikerül típusú aktualitással leplek meg Titeket, hanem egyik főművét tárom elétek:
Vijjogó albatroszom
Várom, mint rozzant angyalok;
mikor dobják a batyut, s a csontot?
Az élénk dobott terítéken az eszcájg,
s a morzsákból kirekesztettek a hangyák;
Uram, mi dolgom az albatroszon?
A sziket taposó őseimnek volt hagyma
a tarisznyába, s hamuba sült pogácsa,
én már csak húzom az echós szekeret,
keresem letűnt korom, hol etetett.
Uram, mi dolgom az albatroszon?
Feledem az úton a port, mit lábam
úgy szeretett, mert ölelte fáradt kérgét,
az idők útjait járó talpamnak
nem kellet csúszni a tekintet térdén.
Uram, mi dolgom az albatroszon?
Arrébb lök a szándék, mint a falevelet,
ha egyként ugrok a fáról fejest,
s elsodor hazámtól a fájó üzenet,
ha távolról kell üzenni, de üzenni érdemes.
Uram, miért utazom albatroszon?
S mi dolgom ott, távol világban,
ha itt tépték ki szívemet?
Tán hiszem, hogy visszakapom
a végtelen póri hitemet?
Uram, nekem van saját albatroszom!
Érzem, viszel magaddal, mint atya,
ki azt akarja, ragadjon rá a por,
helyére tudja tenni , mit vár a haza,
tudja hol otthona, ott a hon:
s szívében lakik mindenki albatrosza.
Karakterhűen innen:
http://www.hufo.info/irodalom/maikoltok-gjanos.php?title=G.%20Janos%20-%20Vijjogo%20albatroszom.txt
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521564-675bd25572669' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521564&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521564-675bd25572669&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521564-675bd25572669' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nekem tetszik.
Teljesen okés – akinek nincs szárnya, ne repüljön – témában.
Művészi eszközökkel is alátámasztotta.
úgy tűnik, Monty Pythonra ivott töményet, úgy született ez a vers:
http://www.youtube.com/watch?v=Z_u7VGiMO0U
Kerényi ezt is megrendelte?
Ez lesz a falvédőre hímezve biztosan, az alaptörvény asztala mögé.
Köszönet a linkért! De szerintem a „Herélt kanok” c. vers még jobb. Aszongya: „S ti emberek karonfogjátok a férget?” :-DDD
@Pásztörperc:
Már megint szomorúságot okozol azzal, hogy nem veszed figyelembe a poétikai és stilisztikai szépségeket.
Olyan szép képzavarok vannak benne, hogy na! De a legirigylésreméltóbb amit a 3. versszakban rakott össze. Bármennyire is igyexem, sosem tudnék ilyen gyöngyszemet kitalálni:
„Feledem az úton a port, mit lábam
úgy szeretett, mert ölelte fáradt kérgét,
az idők útjait járó talpamnak
nem kellet csúszni a tekintet térdén. „
Elaléltam a gyönyörtől. Az albatroszról nem is beszélve.
Jut eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=1PJix23IeF8
@HaKohen: Hosszas munkával válogatom őket (mármint a szépségeket). G. J. költői életművének kiteljesedését évek óta figyelem — megalapozottan írtam, hogy ez egyik főműve (persze, igaz, ami igaz, a Herélt kanok is ebbe a csoportba sorolandó).
Irgalmatlan fos.
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=gavaller&cdate=11.10.04.09.20
a Pampuckirálynők-királyok megvan :)))
@Pásztörperc:
Részvétem.
@jotunder:
Atyavilág!
(Üres perceidben honnan ásod elő ezeket a mocsárvirágokat?)
Kapitális…
@jotunder: SZVSZ ez a lexebb része:
„- Hány ezer gyermek éhezik,
írják az újságok néha
iskolában, menzán eszik-,
narkotikumoktól léha”