Örülünk, Vincent?

Hadilábon állunk mi a józan ésszel. Jöttek a büdöskapitalisták, jött az a rohadt kapitalizmus, amivel szemben vagy voltak nekünk valamilyen elvárásaink, vagy nem, és ha voltak, akkor vagy reálisak voltak vagy nem. Érzésem szerint inkább vagy nem. Picit magamból kiindulva: bezáratva egy bolondokházába az ember hajlamos elringatni magát abban a tévképzetben, hogy kívül minden csupa okosság, csupa ráció, minden a lehető legtökéletesebb rendben van, bezzeg itt! Megette a korrózió a lakatot, kiszabadultunk, és mit látok? Hogy a rácson túl is bizony akad bolondság doszt, hogy ott is vannak még hibák, eeetársak, és az a „bezzeg!” sem mindig pontosan úgy van, ahogyan azt a ketrec elzártságában gondolta volna az ember.

Megérthető, ha ilyenkor a frissen szabadult kicsit (nagyon, habitus kérdése) csalódott, és talán az is, ha egy idő után első indulatában odavág valami olyasmit, hogy na, ha ez az új, ez a másik ilyen, akkor inkább az a régi, mert az ennek az ellenkezője volt, és ha ez a valami is lehet rossz, akkor egészen biztosan az ellenkezője a jó. Hadilábon állunk mi a józan ésszel.

(tovább…)