Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>Törőcsík karrierje derékba törik, Nyilasi visszavonul, Bene búcsúzik, Lakat Károly lesz a kapitány, újonc a Debrecen, a Volán és a PVSK. Európai kupákban indul az Ú.Dózsa, a Rába ETO, az FTC és a DVTK. Barátságos mérkőzések esztendeje a válogatottban és az év végén egy csúnya betli. Pontosan 30 éve indult a 79-80-as szezon.

A szezon további részét kommentelőnkből lett vendégposztolónkkal, paraj –jal kísérjük végig:

Az ősz valójában már elkezdődött június végén, amikor a bajnok Újpest az utolsó fordulóban Zalaegerszegen játszott. A meccs után Törőcsik egy kis Polskival indult a Balatonra, hogy kicsit lazítson, mielőtt játszik az – akkoriban még komoly rangot jelentő – világválogatottban, Buenos Airesben. A kocsi megcsúszott, Törő súlyosan megsérült és már soha nem lett ugyanaz a játékos … A teljes őszi idénynek tehát nélküle vágott neki a bajnokcsapat, és persze a válogatott is. Még ezen a nyáron Bálint lesz az első  magyar labdarúgó, aki évtizedek után legálisan mehet külföldre játszani (Az újpesti Tóth Zoltánról az első részben, a fradista Magyar Istvánról itt később szólunk. Kicsit többen szerződtek külföldre azon a nyáron, mint az OTSH-ban szerették volna  szempontpuska ). Az Ajax le is igazolta, de végül az FC Brugesben kötött ki.

Bálint László („Báró úr”)

A bajnokság nyitányán a későbbi első rögtön kikap a későbbi utolsó otthonában. Ezen az őszön volt a 8:3 Ú. Dózsa-FTC “visszavágója” is, egy laza 7:1-el, egy Mészöly nevű focista a Fradiban 2 gólt is rúgott és abban az évben nagy erősség volt, fogalmam sincs, mi történt vele azután (Csepelre igazolt – szempontpuska).

Mészöly Pál gólja. Ez volt a negyedik

Az NB I viszonylag kiegyensúlyozottnak tűnt, hiszen jó időszaka volt ez a Honvédnak, a Vasasnak, természetesen az Újpestnek és persze bombaerős volt a Videoton és a DVTK is. Később persze kiderült, már ennek a bajnokságnak a végére, hogy a DVTK játékosaira irreális terheket raktak, olimpiai válogatott, ‘A’ válogatott, bajnokság, nemzetközi kupa, amit nem bírtak el. Soha többet nem volt ez a csapat a dobogó kornyékén sem, sőt, alig 4 év múlva kiesett az élvonalból … De voltak még nagyszerű csapatok abban az évben vidéken. Ilyen pl. a Tatabánya, de Pécsre sem szívesen mentek a csapatok (PMSC-Videoton 7:1, PMSC-ZTE 7:2….), egyébként, ha jól tudom, ez a 7:1 azóta is a legnagyobb arányú veresége a Videotonnak, nem véletlen, hogy szét akarták szedni a szezon után ezt a Pécset, csak nem engedték (Akkor még igy mentek a dolgok). Ha már Pécs, ebben az évben mutatkozott be Róth, valamint, nyilván sokan mások mellett, a Videotonban Vadász is … és ez volt az az évad is, amikor két vidéki városnak is két csapata volt az NB I-ben. paraj

Ilyen is volt: Fradi-Videoton= 2:5. Nyilasi a vendégvédők gyűrűjében

Kupameccsek

Mint ebben a korszakban minden évben, az európai kupákban csapataink azzal a reménnyel indultak a mezőnyben, hogy hátha sikerül valamelyiküknek a tavaszi fordulóig állva maradnia. A bajnok Ú.Dózsa a Dukla Praha ellen kezdett, a Megyeri úti 3:2 nem sok jóval kecsegtetett a visszavágóra. Gajdusek már a 4. percben bevette Rothermel kapuját, Sarlós azonban egy szép fejessel a szünet előtt egyenlített. A kor csehszlovák sztárja, Nehoda újra előnyhöz juttatta a vendégeket, de 12 percen belül sikerült legalább fordítani. Nagy László egyenlítő gólja után Fazekas tizenegyesből megszerezte a győzelmet, de a két idegenben lőtt gól után a cseheknek az 1:0 is elégségesnek tűnt a továbbjutáshoz.

Sarlós fejese és gólöröme. Ezzel lett 1:1

Rosszabbul járt a fiatalokból álló Fradi Szófiában! A Pusztait nélkülöző zöld-fehérek sima 3:0-ás vereséget szenvedtek a Lokomotivtól, ezzel gyakorlatilag esélytelenül várták a visszavágót. Az FTC-ben ekkor már stabil csapattagnak számítottak olyan nevek, mint Zsiborás, Vépi, Nyilasi, Mucha, Ebedli, Jancsika, Judik vagy Pogány. Utóbbi a nyári túrán disszidáló tizenötszörös válogatott Magyar Istvánt pótolta a balszélső helyén. (Magyar később az Austria Wienben csapattársa lett  Nyilasinak, és máig emlékszem arra az interjúra, ahol alig bírta leplezni irigységét, ahogyan a hozzá képest újoncnak számító Nyílt, a közönség ütemes Tíííboh-Tíííboh rigmussal köszöntötte). Bizonyára sok olvasónak jelentenek emlékeket ezek a nevek. Később más csapatokban folytatták még Tepszics (TBSC) és Mészöly Pál. Az edző Friedmanszky Zoltán volt.

A KEK-ben a Rába ETO igazi nagy halat fogott ki. Első mérkőzését Torinóban a Juventus ellen játszotta. Zoff, Gentile, Scirea, Cabrini, Tardelli később a ’82-es világbajnok csapat tagjai lesznek, de a hetvenes évek nagy nevei ekkor még játszottak az Öreg Hölgynél: Causio (ő pár perc erejéig még ott volt a madridi VB döntőn – hála Bearzot gesztusának), Bettega és Cuccuredu (rá emlékszik még valaki?). Ami a győrieket illeti, a későbbi Verebes csapat néhány tagja már feltűnik a kezdőcsapatban: Hannich, Csonka, a Honvédot is megjárt Póczik és Szabó Ottó. A kapuban még Palla véd, a védelemben Pozsgai, Pásztor és Onhausz (ex-fradi). A csatársorban a majdani válogatott Pölöskei Gábor, aki később éppen a leendő bajnoki cím elől igazol el az Üllői útra… de ott is válogatottságig viszi. Bajnok viszont sohasem lesz belőle. Talán ha Győrben maradt volna.

Pölöskei Gábor itt még Rába mezben. Eligazolt a bajnoki cím elől.

A Rába egészen jól helytáll idegenben. Gól nélküli első félidő után Pozsgai szerencsétlen öngóljával szereznek vezetést a zebrák, majd Cabrini tizenegyesével a végeredmény 2:0. A továbbjutás eldőlni látszott, senki nem sejtette, hogy Bettegáékra még milyen meleg percek várnak a Rába stadionban.

A vidék üdvöskéje, a DVTK nagycsapata hozta az egyetlen kellemes meglepetést. Idegenbeli győzelem a bécsi Rapid ellen (1:0). Fükő (később Tatabánya) a 88. percben lövi a győztes gólt.

Visszavágók:

A BEK-ben egy sárgalapokban gazdag mérkőzésen a Dukla Praha már a 23. perctől továbbjutásra áll a Dózsával szemben. A lilák képtelenek gólt lőni és amikor az utolsó percekben Nehoda ismét betalál a kapuba, mindennek vége. Dukla Praha – Ú. Dózsa = 2:0. Prágában ez az Újpest szenvedett tükörsima vereséget: Rothermel-Viczkó, Dunai III., Jurácsik, Tóth J.-Kardos (Sarlós), Kolár (Zámbó), Nagy L., Tóth A.-Fazekas, Fekete. A következő fordulóban aztán lazán kiesett ez a Dukla (Nehoda, Vizek… ) paraj

A KEK-ben a Rába már a 23. percben ledolgozza hátrányát. Furino a hatodik percben előzékenyen viszonozza Pozsgai torinói öngólját, Póczik találatával pedig kisvártatva 2:0.

Góóóól! Megvan a második! Győriek egy kupacban

Innen nem jutnak dűlőre a csapatok egymással. Pozsgait a második játékrész elején kiállítják. Az emberfölényben játszó Juvének Causio gólja hozza a megváltást. Nincs tehát hosszabbítás. Az olaszok később egészen az elődöntőig mennek tovább.

Póczik József, itt még a Honvédban tett (3 éves) kirándulása előtt

A visszavágón a Fradi is kitett magáért. A Lokomotivnak kapaszkodnia kellett. Pusztai ismét csatasorban és az ő gólja után Pogány büntetőjével már 2:0. Az utolsó fél óra azonban gól nélkül telik. Nincs hosszabbítás itt sem, 3:2-es összesítéssel a bolgárok mennek tovább.

Hát, ez gyenge, gondoltam (-tuk) akkoriban, az Üllői úton 2-0 után még volt félórája a Fradinak, hogy egyet rúgjon, nem tette, nem tették ők: Zsiborás-Tepszics, Judik, Vépi, Takács, Rab-Ebedli (Jancsika), Mészöly-Pusztai (Szokolai), Nyilasi, Pogány. Ez a Szófia azért nem lehetett annyira rossz csapat, egészen a negyeddöntőkig menetelt, a Monaco-n és a Dinamo Kijev-en keresztül. paraj

A Diósgyőr az egyetlen csapat, amely páholyból várta a visszavágót. A bécsi 1:0-ás győzelem után minden szépnek és könnyűnek tűnik. A DVTK hazai pályán mindig nyert kupatalálkozón és a hagyomány folytatódni látszott. Káprázatos kezdés, a huszadik percben Szalai és Fekete (nem azonos a dózsás Fekete Lászlóval!) góljaival már 3:0 az összesítésben.A piros-fehérek hátradőlnek, a Rapid pedig feltámad és 0:2-ről egyenlít. Levegőben lóg a harmadik osztrák gól, ami egyben a hazaiak kiesését jelentené. De akkor (csereként) jön megint Fükő és beadását Tatár értékesíti. A Diósgyőr nyer 3:2-re, összesítésben 4:2. Huhh… ez meleg volt.

Kivertük a Rapidot ! Diósgyőriek ünnepelnek

Egyetlen állva maradt csapatunk a következő fordulóban a skót Dundeehoz látogat. A recept a régi. Az utolsó percben ezúttal Fekete eredményes. Megint egygólos előny a hazai visszavágóra. A két vérbeli szélső, Fekete és Borostyán széthúzza az ellenfél védelmét. Nehéz eldönteni, hogy kik voltak jobban meglepve az eredményen, a skótok, vagy maguk a vasgyáriak…

Visszavágó: Szabó Géza fiai ezúttal nem estek ugyanabba a hibába, mint a Rapid ellen. Telt ház előtt Borostyán hamar vezetést szerez, aztán a válogatott Tatár percei következnek. Előbb tizenegyesből, majd akcióból lő gólt, a skótok befejezés előtt szépítenek (Kopel). A közönség rögtönzött nótával ünnepel: „Tatár Gyuri megérkezett,/ kivertük a Unitedet./ Nem volt itt semmi cicó,/ pucolj szoknyás f…szopó„. khmmm, elnézést. Folytassuk az UEFA kupa utolsó őszi fordulójával. Ellenfél az 1. FC Kaiserslautern. Nagy falat !

Az ellenfél soraiban régi és leendő világsztárok: A kapuban a svéd válogatott Hellström, vagy a Schalkéban hírnevet szerző Bongartz. És ott van a robosztus Hans-Peter Briegel, aki huszonévesen nyergelt át az öttusáról a focira, hogy később a válogatottban európa bajnok legyen. Sem a válogatottban, sem klubmeccseken soha nem láttam rajta lábszárvédőt. A hazai meccsen a vasgyáriak nem találják a Kaiserslautern ellenszerét, a vége 0:2. A visszavágón egy félidőre futja a DVTK erejéből. A szünet után összeomlik a csapat és a vége 1:6. Katasztrófális vereség. Ezzel véget ér az 1979-80-as kupaévad a magyar csapatok számára.

A DVTK „nagy” csapata

És most visszaadom a szót paraj emlékezetének

Válogatott

 

Szabó György. Hosszú ideig az NB I rekordere. A legtöbbször szerepelt játékos 510 mérkőzéssel. (Visszavonulása óta Illés, majd Végh Zoltán és Kuttor is túlszárnyalta). 1965-től egészen 1983-ig elképzelhetetlen volt nélküle a Tatabányai Bányász. Azok közé a nagy öregek közé tartozott, akik nem szenvedtek sztárallűrökben, sem a pályán, sem azon kívül. Szabó Gyurinak nem voltak „ügyei”. Erre a korszakra is jutott pár olyan kiemelkedő tudású játékos, akik olyanok voltak mint a levegő. Természetes és megszokott volt, hogy ott vannak, de hiányukat rögtön megérezték amint nincsenek. Szabó Gyuri egy volt ezek közül a kevesek közül. Talán csak a bányászvárosban tudták igazán értékelni, hétről hétre, meccsről meccsre mit nyújt a pályán. És erős a gyanúm, saját városa is méltánytalanul elfeledte azt, amit a focicsapat fénykorának jelentett. Remélem ebben tévedek. Az Almásfüzitő és a Tatai Honvéd után hamar a TBSC-hez került, hogy aztán visszavonulásáig nélkülözhetetlen név legyen a kék-fehéreknél. Hívták a Dózsához, de nem ment. Ki tudja, ott mire vitte volna, de – ismeretlenül is – nem tudom elképzelni, hogy hűségét a TBSC-hez valaha is megbánta. Jobbszélsőként kezdte, de az ország szurkolói jobbhátvédként ismerték meg. Az összes évonalbeli magyar csatár megismerhette tudását és játékintelligenciáját, csaknem 20 éven át tartó korszakon át. És nem csak ők ! A Real Madrid Juanito-Santillana-Isidro csatársora is alig (khmmm….nem kevés bírói segédlettel) boldogult a Bányász védelmével. Szabó György ekkor már régóta a csapat kapitánya volt. Egy 1980-as interjút olvasva edzője értetlenül fogadja a kérdést, kap-e könnyített feladatokat a veterán Szabó az edzésen: – Nem és nem is fogadná el. Fel sem merül !

 

Csemegézzünk egy picit Szabó Gy. – korabeli azaz 1980-as- tesztlapján:

– Hány méterig tudja kirúgni az állított labdát ? 60

– Hány fekvőtámaszt tud csinálni ? negyvenet

– Kedvenc futball cipő márkája: Tisza

– Mennyi ideig visel egy foci cipőt ? Max 2 év

– Hányat tud dekázni ? Elfáradásig

– Fejjel emelgetni ? Nem az erősségem

– Hányszor tud nyújtóvason felhúzódzkodni ? tizenötször

 -Hányszor állították ki ? egyszer

– Hány sárga lapja volt ? egy sem

– büntetők ? még csak nem is próbálkoztam

– Meddig ezen a szinten ? Ameddig hasznára vagyok a csapatnak

– Felfogása a labdarúgásról tízesztendősen: Puskás vagy Hidegkúti akartam lenni

– Húszévesen: Legalább egyszer az NB I-ben játszani

– Harmincévesen: bizonyítani, hogy még nem vagyok öreg

– és most ? Átadni a tapasztalataimat

– Legjobb magyar étel: Húsleves, rántott csirke, vacsorára kolbász, szalonna

– Ital : Vörösbor és tej

– Énekes: Simándi és Koncz Zsuzsa

– Színész: Haumann és Bessenyei

– Író: Berkes András

– Költő: Váci Mihály

– Sportoló: Magyar Zoltán

– Labdarúgó : ???

– Legjobb magyar szokás: Vendégszeretet

– Legrosszabb: borravaló osztás

– Képes lesz egyszer mindent elfelejtve elbúcsúzni ? Sohasem akarok végleg búcsút venni a labdarúgástól….

 

41 évesen vonult vissza. Pályafutása egybeesett élete csapatának legsikeresebb korszakával. 80-81-ben ezüstérmes, egy évre rá bronzérmes. 1966-ban szintén bronzérem. MNK döntős 1972-ben, Közép Európa Kupa (KK) győztes 1973-ban (Zenica ellen) és 1974-ben (a Zilina ellen).

 

Két legenda: Bene és Szabó Gy. 

 

Szabó György neve, nem csak a játszott mérkőzéseinek száma miatt, hanem tudása és teljesítménye nyomán is ott kellene, hogy legyen a magyar labdarúgás aranyoldalain. Keserűen írom, hogy érzéseim szerint méltánytalanul háttérbe szorult a neve, mind aktív játékos korában, mind utólag. Talán ha nem olyan időszakban él, ahol elismert jákékos csak budapesti lehetett. Talán ha nem olyan ember, akinek többet jelent a városa, mint a saját hírneve, karrierje. Talán ha….

 

Merem remélni, hogy 30 év elteltével legalább Tatabánya méltó helyen kezeli pályafutását, tudását, mindazt amit a TBSC-ért tett és amit abban az időben jelentett. De erős kétségeim vannak efelől is… :-(. Én magam (akkoriban szenvedélyes Dózsa drukkerként) legfeljebb ellenfélként láttam, vagy a TV előtt szorítottam neki, valahányszor a Real Madrid támadásba lendült. Ha más nem, majd Szabó legombolja róluk a labdát. A visszavágón a Real, kamaszlelkemnek megemészthetetlen igazságtalansággal, verte ki a Bányászt. Azt hittem egész Európa felhördül egy ilyen részrehajló bírói segédlet láttán. Persze nem így történt. Később megtanultam, hogy a Real Madrid akkoriban nem bízta a véletlenre mérkőzéseit, sem a kupákban, sem otthon a bajnokságban. Emiatt azóta sem tudok szimpatizálni velük.

 

Szabó Gyuri! Azért írom róla ezt a külön szövegboxot, hogy tudja, vannak akikben megmaradtak azok az évek, azok a meccsek, azok a pillanatok. Tatabányán talán többen, de nem csak a szurkolói között, hanem azok is, akik annak idején, a lelátón még azért szorítottak, hátha valamelyik csatárnak sikerül átjutnia Szabón.

 

Két generáció: Szabó Gy. elveszi Pogánytól (FTC) a labdát

 

A sors keserű fintora, hogy egyetlen válogatottságot kapott. Gesztusból. Melyik meccs lett az ? Az USA elleni 0:2, amelyet mindenki igyekezett hamar elfeledni.

 

Szabó György a korszak magyar labdarúgásának egyik ikonja volt. Jó lenne tudni, hogy a megbecsülés – akár igényt tartott rá, akár nem – végigkísérte azóta is életét. Bár Tutó kommentje előző részünkhöz nem erre utal.

 

Ha olvassa, ha eljut hozzá: Tisztelet a játékának, vannak akik emlékeznek rá. Ma már 67. évében jár. Jó egészséget !

szempontpuska

 

Olimpiai válogatott

Vissza az NB I őszi zárásához: Az őszi sorrend ez volt: 1. Honvéd, 2. FTC, 3. Vasas, de nagyon szorosan ott volt mögöttük a Videoton is, ahol a régi nagy gárdából még maradt 1-2 játékos, pl. Karsai nagy éve volt ez, olimpiai válogatott is lett, de már jöttek a fiatalok is, akik néhány év múlva majd UEFA Kupa döntőt játszanak …  

Még néhány emlékezetes eredmény az őszi szezonból, merthogy potyogtak a gólok:

FTC – RÁBA ETO = 5:2

Vasas- Videoton = 4:0

Videoton – PVSK = 6:0

Ú. Dózsa – MÁV Előre = 6:1

Tatabánya – Vasas = 3:3

Békéscsaba – Honvéd = 3:3

Ú.Dózsa – Dunaújváros = 4:3

Békéscsaba – MÁV Előre = 5:1

Az év végi kedvenc teremtornámat Debrecenben rendezték, a teremspecialista Videoton csak harmadik.  

Eddig jutottunk a sorozat második részében. Már megint csak egy fél idény fért bele a terjedelembe. De sebaj! Ez azt jelenti, hogy megint egy résszel hosszabb lesz a sorozat a tervezettnél. A válogatottban barátságos (tét nélküli) mérkőzések sorozata. Mészöly Kálmán lesz a kapitány, és megkezdődik a felkészülés az 1982-es Spanyolországi VB selejtezőire. 25 év után ismét bajnok lesz a Honvéd, feljövőben a Tatabánya és a Videoton, a Diósgyőr pedig MNK kupagyőzelemmel zárja történelmének nagy korszakát. Gólok, videók, ritka fényképek, eredmények és emlékek. 30 évvel ezelőttről. Új reménységek és elfeledett ígéretek. No meg a Ti emlékeitek, kedves kommentelőink.

A sorozat III. része következik.

Köszönet paraj-nak az értékes közreműködésért !

Előzmény: A magyar foci utolsó nagy korszaka I.